Egyrészt akár egy Menzel filmből is lehetne egy kép, de akkor lehetne igazán ütős a megoldás, ha a háttérből előbbre kerülhetnének a tárgyak. Magyarán ha a szék és a lavór marad ott, ahol van, és az asztalt előrébb húzod, akkor egyrészt helyzetbe hozod az előteret is, másrészt a fa ágainak struktúrájából is jobban ki tudod emelni a fő motívumot. Mindenképp jó lenne, ha ezekkel a szép öreg tárgyakkal foglalkoznál, talán egy picit magasabb gépállásból is. Légyszíves ismételni ezt a témakört, amikor lehetőséged adódik, most ez két disznó. (szőke)
értékelés:

Ólomüveg

Szeretjük, persze, főleg Tandori Dezső lenne boldog a sok madárral, ez a kép is rendben van, de most már arra kérünk, hogy a madaraktól szakadjunk el. (szöke)
értékelés:

Miután kikeltem.





Miután kikeltem, és egy csomó minden, ami azelőtt történt.

Mártinál többször fölvetődik, hogy van egy történeti elgondolás, mese, és még akkor is érezhető a történetiség, ha a kép aláírása tömör, mert a képi utalások beszédesek. Mindkét kép értelmezhető külön, beszédes, a felső kép sokkal koncentráltabb, az alapvetően fotószerű, ott van egy könyv is, a féldrágakövek csehszlovák listája, vagy hogyan tarotozzunk kövekkel maori szemlélettel, vagy valami hasonló karácsonyról ott maradt füzet, de folthatásában nagyon fontos ez a személyes információ. A fölső kép azért is koncentráltabb, mert itt az ember jelenléte és hiánya együttes üzenet a képen, a két párna kapcsolata, a gyűrődések, a fölhajtott paplan, mind az ember nélküli, de mégis arra utaló történetszerű ábrázolását mutatja. A másik kép sokkal dokumentumszerűbb, egy lakás enteriőrje a maga kaotikus életszerű történetével, ami azt üzeni, hogy mi itt élünk, ez a privát terünk, nem véletlen, hogy ez a házi feladat feladódott, pontosan azért, hogy az estiskolán lévő személyes jelenlétünk, személyes vállalásunk, a nevünk és arcunk megmutatása és a személyes kapcsolódásaink még erősebben manifesztálódjanak, ezzel segítve egymást a megszólalásban és a kommunikációban. Úgy gondolom, hogy mivel a két kép együtt érkezett és következtethetünk a szivacs színének és párnák színvilágából, hogy ugyanazt az ágyat látjuk, ez is mind azt erősíti, hogy történetekben gondolkodik Márti, és ha a történetiségben próbálunk továbbhaladni, akkor mindig felvetődik a kérdés, hogy a klasszikus egymásra építkező alapszint, bevezetés, tárgyalás, befejezés, ez megvalósul-e egy ilyen üzenetben. Anélkül, hogy bele szeretnék szólni a sorozatba, a személyes sejtésem az, hogy ha egy ilyen sort látunk és látjuk az emberi teret, hogy épp most mentek el, ez az én életterem, akkor mind az, amitől ez a személyes élettér drámai és kitárulkozó, mégiscsak szemérmes, mert az ember nem jelenik meg. Ha én készíteném ezt a sorozatot, akkor azt mondanám, hogy kezdünk egy közelivel, majd egy tágabbal, és esetlegesen a harmadik kép a paplanok tárgyak nélkül maga az emberi test abban a kitekeredett pozícióban, amire következtetni lehet ebből a takaróból és lepedőből. Miért nehéz ilyen javaslatot tenni? Mert ez az emberi test lehet a valós, fiatal, a szerethető, a férfi, a nő, érzelmes, kisgyermek és az anya, a gyermek és gyermek, az öreg, elmúlásra készülő ember, tehát nem tisztem egy harmadik képet javasolni, csak azt szeretném érzékeltetni, hogy a két kép viszonylatában most egy nagyon jó irányt érzek, egy jó üzenet-magot, aminek nincs lezárása. A variációk, amiket mondtam, miért az emberi testre vonatkoztak? Azért, mert az a folyamat, hogy egy közelebbi majd egy tágabb tér megjelenik és az emberi test jelenlétének hiányából építkezik ez a belakott környezet, annak egy erős következő lépcsője valószínűleg maga az emberi test lehetne, vagy a teljesen üres szoba - elköltöztünk. Azt nagyon szeretném megköszönni, hogy nem egy berendezett műtermi helyzetet, hanem a saját privát történetet kaptuk, ezt ugyanabba a bátorság kategóriába sorolnám, amit a pedellusnál az álom animációjában láttunk. Ha a harmadik kép is elkészül, az is egy disznó. (szőke)
értékelés:

Mi történik az udvaron?

Színvilágában kellene emelni valamit - élességben jó, kompozícióban jó, bár jó lett volna, ha a veréb feneke is látszik - ugyanis ez a színvilág nem emeli ki a verébnek a jelenlétét. (szőke)
értékelés:

Ez egy régi balatoni képem. Lacinak ajánlom, hátha kedvet kap a kevésbé szűk kompozíciókhoz is.

Nagyon jól használja az alkotó a lazúrt, a szürkék árnyalatait, szépek az arányok, jól érződik ezzel az óriási térrel a természethez kapcsolódó emberi figura parányisága, jól van elhelyezve a kép kompozícióban is. Három disznó lenne, ha nem szorgalmi lenne. :) (szőke)
értékelés:

Ezen a képen tulajdonképpen tárgyfotót látunk, egy bábut és egy labdát egy bábszínházi helyzetben, mintha egy légüres térbe helyeződne a baba és a labda, miközben a baba a varrott szájával mosolyogni próbál, mégis van ebben valami ridegség, legfőképp a fekete és szürkék játékában. A labda is olyan, minha egy furcsa bolygó lenne és a baba ebben a térben repülne. Ez azért történik, mert a háttér homogenitása miatt a tér nem érzékelhető. Amennyiben ez a lebegés szándékolt, akkor a kép elérte ezt a célt, de bár fucsa mód minden rendben van, mégis a kép nem tud megnyugodni, mert a figurák nem ülnek. Talán ha a címet is megnézzük, akkor azt mondom, hogy mindenre lehet gondolni, csak arra nem, hogy ez a labda nekem van lökve, hogy én visszadobjam. Ahogy Feri képéné is, itt sem érzem eldöntve, hogy ez a kép vidám akar lenni, vagy drámai, miközben az alkotás pontos. Ezért fontos, hogy mielőtt képbe öntjük a feladatot, tisztázzuk a gondolatainkat. (szőke)
értékelés: