Szia Ányez, köszönöm a képet. Nehezen elemzek ilyet, mert nekem a gesztus erősebb, mint hogy hogyan lehetne máshogy vagy mit lehetne korrigálni, úgyhogy most se mondok sok mindent, a tónusok tetszenek, ott a szirmok között a háttérben az a valami folt azt ki lehetne venni, mert viszi a szemem, de a gesztust nagyra értékelem. (hegyi)
értékelés:

Az első oké, ez ahhoz képest semmi. Bocs, ha megvan valami, azt utána nem kell keresni, mi lehet még, mert az már megvan. Akkor az jó, és elég is. (hegyi)

A helyzet szerethető és kedves. A technika nem volt a barátod, egy táblagép alapvetően azért csak bizonyos korlátok között alkalmas a fotózásra. Az egyik a zaj, ami az ilyen pirinyó optikát tartalmazó szerkezetek esetén nem lesz szép. A másik az, hogy a szoftver ami a képet csinálja, elég bután tömöríti a JPG-t, és az objektív is egy nagy látószögű optika, emiatt a széleken torzít. Az úgy küszöbölhető ki, ha nem komponálsz úgymond készre, hagysz levágható széleket. Ez most ilyen, tanulmány, emlék, emiatt fontos. (hegyi)
értékelés:

Üdv újra és búék meg minden. Jó látni a szent családot. Kicsit be vagytok szorulva a képhatárba, de alapvetően érthető és szerethető kép ez, én a kisautót még kijjebb tettem volna, hogy ne legyen luk a szélei felé. Várom a folytatást. (hegyi)

Nem nagyon tudom, és bevallom, nem is merem igazán boncolgatni, mi lehet az oka annak, hogy az utóbbi időben formai értelemben nem nagyon koncentráltak a munkáid, lehet, hogy ennek egyszerűen az az oka, hogy túl sok külső hatást engedsz át magadon és ezek térítenek el, de neked ezeknek nem kell megfelelned Ágnes. Ez a kép a bizonyíték, hogy ki tud jönni a kezedből olyan munka is, ami maradéktalanul jó. Szóval azt mondom, hogy az fontos, hogy az ember szívjon magába dolgokat, de azok csak arra jók, arra kellenek, hogy legyenek információid, legyen viszonyítási pontod elég, de ha megvan ez, akkor vissza kell állni a saját útra. Ennek drukkolok. (hegyi)

Van egy kiállása ennek a macskának, az biztos. Nyilván nem teljesen kiszámíthatóak ezek az utcai állatok, de én azért jobban örültem volna, ha még lejjebb van a kamera. Tudom, tudom, nem egy egyszerű dolog lefelé mozogni, a föld felé, mert a gravitáció egy furcsa barát, és néha megtréfál minket, de érdemes lenne egy kicsit még lejjebb, még lejjebb. Az ő szintjükön kell mozognunk, akkor fog ez működni. Látod, az előző képnél lementél, és abszolút szerethetővé vált a kép, a mi barátainkká váltak, oda le kell menni, ahol az előző képnél jártál. Történet nélkül ha ennyire tág a környezet, nem él meg a kép. (hegyi)

Ha egy fél centi lenne alul, jaj de nagyon szeretném, de ettől függetlenül ez még így is jó: a félszemű macska, meg a másik. Ebből a képből most nem jön le, hogy mi a következő lépés, mert ahhoz a másik macskának is kellene lássuk a farkát, hogy tudhassuk, hogy itt most ismerkedés van-e vagy harc, vagy régi haverok találkoztak, de tulajdonképpen a megfigyelésed jó. (hegyi)