Hátulról

Jó, lehet, hogy ez csak az én parám, amit írni fogok... Szóval hátulról fotóztad a kicsi gyermeket, és ez az ilyen korú, még pelenkát hordó gyereknél nem előnyös szerintem. Főleg hátulnézetben jön ki az, hogy aránytalan a lábakhoz, testhez képest a fenék a pelus miatt, és ettől groteszk lesz az egész. Ami a házi kedvencet illeti, kedvelem a humorát a dolognak, hogy egy utcamacska lesz a ház kedvence, hiszen egy gyerek esetében ez abszolút rendben van, ő bele tud szeretni ilyen jövevényekbe is, aztán ha eltűnnek, nagy a sírás, hogy hol a cicám. Szóval amúgy ez jó ötlet, és tudom, hogy se a macska, se Lilla nem könnyen instruálható, főleg egyszerre, de hát ki mondta, hogy egyszerű a macska, meg a gyerekfotózás. (hegyi)
értékelés:

Nyári emlék

Nagyrészt az egész nyarat a játszótéren töltöttem, ez egy csendes, akácvirágos nap volt.

A hangulat jó, a helyszín is és a tónusok is, egyetlen kérdés az, hogy így most a párhuzamosok nem a végtelenben találkoznak, hanem kábé innen a harmadik padon, szóval hogy ha balra mégy picit, akkor a pad nincs ennyire skurcban. Lehet ferde, csálé, de akkor legyen határozottan az, egy új koordináta-rendszert létrehozva. (hegyi)
értékelés:

Elbújt

Bokorba bújt a szerelmével.

Témájában ez egy izgalmas kép, benne van a gyerekkor mesevilága, az elbújás játéka, ahogy kiszakítja magát a valóságból egy álomvilágba - hogy ki a szerelme, csak sejtjük, hogy valami teknősmanó, jótékonyan rejti őt a bokor. Ami enne ellene dolgozik, az a bágyadt színvilág. Igen, ezek a levelek valóban ilyenek, de itt most egy kicsit el kéne a valóságtól rugaszkodni. Hogy ez FF konverzióval történik a dráma felé, vagy azzal, hogy a zöldekbe utómunkával belenyúlsz, mellékes, a te döntésed, de az, hogy ez így marad, az most elvesz a dolog erejéből. (hegyi)
értékelés:

Reggeli béka

A napelemes békakirályfi a reggeli fényben táncol.

Nos, két dolog van. Az egyik, hogy ez mobillal így nem lesz jó. Nincs elég élesség és így az se jön ki, ami a tónusokban a játék az árnyékkal, fényekkel. Zajos is, szóval bajos is. A másik a béka. Értem, de Áncika, ezen te már túl vagy. Ezt az árnyékot valami mással kell összehozni, nem egy ilyen játékfigurával, mert ez nem komoly ügy. (hegyi)

Homok

az újabb őrület

Nos, ez egy emlékkép. Azért nem tud ennél több lenni, mert rendezetlen, esetleges. Nyilván, valós élethelyzetben ez így zajlik, de a fotóban hacsak nem szocio a téma, nem a valóságot keressük, hanem a mesét és az esztétikát, lehetőleg egyszerre. Ez szól egyrészt anatómiáról, annak esztétikájáról, vagyis a pózról, másrészt ugyanúgy rendezendő, vagy átgondolandó, mint egy csendélet lenne. A homokba fúló eszközök és a sok matatás nyoma is kusza. Nyilván, nem azt mondom, hogy át kell szitálni és zen módra elgereblézni a homokot, de ez most too much. (hegyi)

Motoros 2.

Ez egy érdekes kép. Olyan most itt a gyerek, mintha alapvetően fűnyíróként kezelné a motrot, mint egy elektromos fűnyírót, amire én vágyom, hogy legyen nekem. De lehet, hogy belöktétek a bokorba, vagy ez egy más baleseti helyzet, de humoros, hogy így van megörökítve. (hegyi)

Motoros

Az egy kérdés nekem, hogy milyen technikával csinálod ezeket a képeket. Ha ez még mindig ipad, vagy mobil, akkor oké, valahogy nekem ez most sötétebb egy picivel a kelleténél. Hogy Lilla mennyire fogad szót instruálásnál, nem tudom, de talán jobb lett volna, ha valahova odateker, ahol fény is van. A fák között látom, hogy vannak olyan részek, ahol a lombokon keresztül szűrődik át a nap, tehát ott rajta is lenne fény. Ez nem lenne rossz, mert így most ez szomorú hatású lett. Szóval ez egyébként egy jó helyzet lenne, a fénytani problémák miatt kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Nyári tavasz 2

Tetszik ez a kis téboly, jót is tesz neki a mobil, kifejezetten oké, ahogy a hajadba belemegy a fény, szóval hajrá, légy aktív. Aktívabb. Még. (hegyi)
értékelés:

Nyári tavasz

Ezen mosolyogtam sokat, vidám ez a lilás rózsaszínes világ, a kalap, még akkor is, ha technikailag ha előveszed a fényképezőgéped, lehet, hogy jobb lett volna, de így is működik a dolog, lehet épp a technika bajai miatt lett egy kis festményszerű hatás, szóval oké, gyere, várom a képeid. (hegyi)
értékelés:

Lilla és a malackák

A másfél éves elmaradhatatlan tartozékai a malacok és a küblik. A ruha style engem "dicsér".

Kurva nehéz gyereket fotózni, főleg, ha az emberek van kéznél saját gyerek. Könnyebb azoknak, akiknek nincs köze az adott gyerekhez, mert észrevesznek olyat, amit a szülői szem nem. Ilyen a nyálfolyás. Akármennyire akármi van a képen, ez kivisz a hangulatból. Erre figyelni kell, nyál, kajamaradék, meg egyéb izék, szóval ezek nem fotóképes dolgok. A jobbra kilógó láb meg vagy lenne meg teljesen, vagy térdnél kábé vágni, határozottan. Amúgy a hangulat és a tárgyak, a színek jók. (hegyi)

A két Sallai

Jó, mi tudjuk, hogy Bandi szelíd ember, de ez a napszemüveg, ez elég vad így. Viccet félre, ez jó ötlet, de vagy sok a hótömeg oldalt, vagy kevés. Na, hogy is van? Szóval vagy normális helyzetben kéne lenni, és akkor van egy kettős portré - de szerintem érezted azt, hogy az önmagában nem elég - vagy játszani kell a formákkal, de akkor úgy kell felfogni a két alanyt, mint folthatás, és akkor az kiadja, mit hova kéne tenni. Ágnes, jó lenne, ha rákapcsolnál a fotózásra. (hegyi)
értékelés:

Havas

A memóriám nem a régi, mintha anno lett volna egy talán hintás téli képed, vagy mittom, na, de valami mintha lett volna, ami hasonló lett volna, nem tudom. Jó ez a két szem, de van benne némi bizonytalanság, hogy most akkor középre tegyem vagy sem, kell-e az ág-haj oda vagy sem, szóval azt mondom, hogy az alap irány az jó, de a döntést neked kell meghoznod, mert a kompozícióval lesz teljes egy képi üzenet. Azt gondolom, hogy ha nincs ez a pareidolia, akkor magában a kép nem lenne érdekes, vagyis ha már, akkor erre kell rágyúrni, a környezetben található tárgyakkal akár kiegészíteni. (hegyi)
értékelés:

Komoly nyaralás

Ebbe a képbe jobban belejátszott a szülői szem és szív, inkább emlékfotó a családi albumba, mint az előző. Annyira az, hogy egy kis kavicsot ad, nincs fókuszban, elvisznek a háttérben a lányok, a nézőpont se annyira jó, szóval hát igen, mondtam az előbb, nem könnyű megtalálni azt a pillanatot és helyzetet, ami túl tud mutatni azon, ami épp akkor és ott történik és hordoz valami univerzálisabba és tartósabb üzenetet is. (hegyi)

Másfél éves

Lilla nem szereti a pelenkázást, viszont imád fotókat nézegetni. A kettőt ötvözve általában sikerül a manőver.

Nem könnyű úgymond röhögős (anno Demeterék így hívták, amikor gyereksorozatot kellett csinálniuk megrendelésre) képet csinálni, a gyerek rövid ideig együttműködő, a figyelmét megtartani nem lehet hosszan, ez a trükkje is ennek a képtípusnak. Ráadásul a gyerek akt még kritikusabb kérdés, a tabu határát súrolja, így kifejezetten jó most, hogy a keze és a könyv ott van, ahol. Körülbelül a helyszín is jó, ez szokott a másik probléma lenni, a képben felejtett zsebkendő, pelenka, félig megevett kajamaradék és a többi, szóval azt mondom, hogy persze, a fényekkel még lehetne játszani, hogy a bal lábán, amin a zokni van, ott picivel több fény legyen, de ez a kép egy szinte hibátlan gyerekfotó, úgyhogy megvannak a csillagok is. (hegyi)
értékelés:

Demeternek

Szia Ányez, köszönöm a képet. Nehezen elemzek ilyet, mert nekem a gesztus erősebb, mint hogy hogyan lehetne máshogy vagy mit lehetne korrigálni, úgyhogy most se mondok sok mindent, a tónusok tetszenek, ott a szirmok között a háttérben az a valami folt azt ki lehetne venni, mert viszi a szemem, de a gesztust nagyra értékelem. (hegyi)
értékelés: