Ez már jobb, az utómunkát nem győzöm eléggé mondani, anélkül kerülnek fel a képeid, ami nem jó, hogy így történik. A háttér teljesen elvész attól, hogy ennyire erősen bever a fény, ezt valamennyire mindenképpen korrigálni kell, mert nagyon nagy a különbség a két rész között, és ez olyan, mintha rosszul lenne előhívva a negatív. Ettől függetlenül ez egy szép megoldás lehetne, ha rendbe lenne rakva. (hegyi)

Értem én, hogy a fák nőhetnek ferdén is, meg a horizont is lehet ferde, de itt nekem ez olyan, hogy a két ferdeség valahogy nem hozza egymást egyenesbe, nem dekázza jól ki. Abban az esetben, ha a környezetből nem következik evidensen az, hogy mik voltak itt a valós viszonyok, akkor nekünk kell ezt önkényesen újra kineveznünk, berendeznünk. Igen, a kép jobb oldalán láthatóak függőlegesek, és az adhatna támpontot, de mégis az egész valahogy olyan, mintha el lenne tekeredve az egésznek a perspektívája. Azt hiszem, hogy az vezetne célra, hogy ha itt egy perspektíva korrekció történne. Drágább gépeknél ezt a hátfal döntésével meg lehet oldani, nekünk itt a digitális technikánál az adatik meg, hogy ezt az utómunkánál csináljuk meg. Azért lenne erre szükség, hogy ne érezzem azt, hogy ez ilyen kúpszerűen összeszűkül a fölső régió felé, mert ettől valahogy nem tudom magam elvonatkoztatni. A másik a tónusrend: mivel kalibráltuk a monitorodat, ebből kifolyólag nem nagyon tudom, hogy mi lehet az oka annak, hogy elég sok esetben bebukik a kép, amit csinálsz. Hogy ez most azért van vajon, mert fényes nappal csinálod a képkorrekciót, amikor a tükröződő kijelző miatt becsapod magad, vagy pedig eleve te magad akarod ilyenre, ezt nem tudom. Érdemes lenne ezt átgondolni, mert így most a részletek elvesznek. Annyira nem markáns a beszűrődő fény, hogy az magában elvigye ezt az egészet, a törtnet szép lenne azzal a bal oldali kis fénnyel, amire rávetül, de ehhez nem kellene a jobb oldalon a fa. Szóval valahogy ez most lötyög kompozícióban, és tónusában is, miközben maga a meglátás jó lenne, tehát, amit észrevettél, az fontos. (hegyi)

Értem ezt a képet, tulajdonképpen az előtér és háttér beosztása jó, csak az a bajom, hogy az előtérben valami olyan gaz van, amit akár a kertünkből is össze lehetne szedni, tehát már eleve valami olyan uralja a képet, ami nem máltai jellegzetesség, hanem van mindenütt, innentől kezdve már kérdőjelessé válik a többi. Ettől még én nem vonom kétségbe azt, hogy neked ez a hangulat jelent valamit, csak a nézőidnek nem biztos, márpedig a fotográfia onnantól fotográfia a fotós kezében, hogy nem a házi albumba dolgozik, hanem azért, hogy valamit egyetemlegesen megmutasson a többi embernek, valamit, ami neki megtörtént, neki megvolt, azt átadja a többieknek. Ilyen értelemben van felelőssége az alkotónak, hogy ő helyettem van ott. Tehát te helyettem voltál Máltán. Én lehet, hogy az életben nem fogok oda eljutni, tehát neked, amikor fényképezőgép van a kezedben, nem az a dolgod, hogy majd a Bandival mikor nézitek öregemberként a képeket, visszaidézzétek, hogy milyen jó volt Máltán, mert arra bármi kép alkalmas, hanem az a dolgod, hogy nekem mutass valamit, tájékoztass, nem csak szépséget, lehet az szoció is, de valamit igen. Talán itt kezdődik, hogy ha ott vagy, érdemes egy kicsit projekt szemlélettel gondolkodni, hogy most te Máltát úgy akarod megmutatni, mintha egy turista nézné (ez nem azt jelenti, hogy turista fotókat kell csinálni), de az a nézőpont, és az a kompozíciós irány, hogy nevezetességeket keresel, és az ottani hangulatokat mutatod. Vagy azt is lehet, hogy átmész szociofotósba, és keresed Máltán a különlegest, az esendőt, az emberit, vagy természetfotósba mész át, és keresed azokat a jelenségeket, amik ott megtörténnek. Szóval millió út lehetséges, de valamelyik mellett le kell tenni a voksot, egyszerre mind nem fog menni még egy vérprofi fotósnak sem. Mindenki így van vele, ez nem különösen neked igaz, semmilyen fotós nincs, aki bárhová elutazik idegenbe, és ott rögtön 3-4 anyagot tudna csinálni, és mind működne. Valamit csinál, és az működhet. (hegyi)

Jó lenne ez a kép a láb nélkül. Ott ült valamelyik csaj, nélküle a macska, meg ez a sok kaja erős lenne. Tudom, ott voltam, nem egy egyszerű dolog sok éhező emberrel megértetni, hogy te menjél ki a képből, mert még nem fogsz enni. Ezt csak annak mondom el, aki esetleg nem volt ott, mert aki nem volt jelen, azt fogja látni a képen, hogy az egy zavar helyzet. De a Princ egy nagyon jó kis szereplő, úgyhogy jó lett. (hegyi)

Tudom, már ezt többször megbeszéltük, tisztában vagyok vele, hogy a macskafotózás nem egy egyszerű eset, mert ők nagyon szuverén egyéniségek, de most nekem nagyon ki van dekázva a zöld meg a sárga, és ehhez azt kell tudni, hogy a zöld sokkal súlyosabb, mint a sárga. Mondhatod azt is, hogy sötétebb, én ezt mindig súlyként érzékelem, konkrét kilóként. Az egyik 1 kiló, 20 deka, a másik 2,50, és ettől elbillen a mérleg. Tehát ilyenkor mi a megoldás? Hogy vagy növelünk azon, ami a kisebbik súly, vagy csökkentünk a másikon. Nyilván ezt a fajta tónus kilókat befolyásolja a formai elrendezés, de talán az kimondható, hogy ha lemondunk erről a képkivágásról, akkor a bal oldalból, ahol az első ajtó véget ér, ott már lehetne vágni. Az nem tenne rosszat a képnek, és dinamikus lenne. De a pillanat jól megvan, és szép a cica is, úgyhogy ezt szeretem. (hegyi)

Drága cicukáim! Hát, az egyik szegény már elég harcedzett macska, ahogy én látom itt. Jó, hogy így belevesznek a formákba, egy kicsit itt ezt a bal alsó részt utómunkában visszább venném tónusban, hogy ne az legyen a legvilágosabb rész. De ez egy nagyon kedves kép nekem, abban az értelemben, hogy találtál valamit, és ez az irány egy jó irány lenne. Most már rég nem kaptunk tőled macskás képeket, tessék keresni azokat a macskákat az utcán. Megint olyan, hogy amit felcsípünk, azt tessék rendszeresen csinálni, nem ám elhagyni. (hegyi)

Szemérmesen félrenézel, ezért kisodródott a két szereplőd a kép szélére, valamennyire visszahúzza az a sziget, vagy nem tudom, hogy mi az, a dőlő horizonton, de amúgy nem tudom, hogy szemérmesek vagyunk, és nem merünk odanézni, mert ezek épphogy nem szeretkeznek, vagy mi a helyzet. Ott vannak. Most ez ennyi. Valahogy ebbe bele kell tudnod még jobban menni, tehát nem vagy elég közel. (hegyi)