BP 100

BP 100

Budapest 100 című rendezvényen száz éves házakat lehet meglátogatni, idén mi az Alkotás út 11. szám alatti körgangos házat néztük meg.

Amiről azt kell tudni, hogy? Azaz a ház lehet, hogy szép vagy fontos, de ezt a képen nem látni igazából. Állnak ott az emberek, mint egy rögtönzött lakógyűlésen, szét van osztva a kép 4 részre, de ez a négyes nincs kitöltve, nem kap szerepet, a képhatárok vágása is elég esetleges, szóval dokumentálás egy naplóba ez, de képként önmagában nem mond semmit el arról, amiért készült. Pedig kéne. Ez a fotó dolga, hogy meséljen, a dokumentálás másodlagos, azaz önmagában nem érdekes képileg. (hegyi)

Budai szobor

Budai szobor

Tulajdonképpen nem rossz ez, ha, akkor attól fakarom a fejem, mert hogy a szobor nekem annyira nem erős, de a kép működik. Az utómunkában a maszkolásra figyelj abban az értelemben, hogy itt pl a jobb alsó sarokban azt a töredéket maszkkal simán le lehet sötétíteni, hogy ne zavarjon be, ezt laborban is meg lehetne analóg csinálni, hogy oda többet engedsz, szóval szerintem ez megérné, mert nem vinné a figyelmet el. (hegyi)

Fényben

Fényben

Én bevallom, ezzel nem tudok mit kezdeni. Nem értem, mire megy ki a fuvar, mi a cél, mit akarsz mutatni. Oké, gondolom a tetőt. De miért? Mi fontos van egy tetőben? Talán az árnyékok. De azt a kerítés szétkaszabolja. A kettő együtt nem tud működni, a kerítésben nincs semmi izgalmas, viszont annyira határozott, hogy azt a finomságot, amit az árnyék mutat, egyből agyonveri. Szóval hát ez így most nem áll össze képpé. (hegyi)

Babák

Babák

Érdekes ez a macska, van a tekintetében valami riadt szomorúság, ettől egy kicsit a róla készült portrék furcsa érzést keltenek, hiába a játékosság vagy a nyugodt beállítás, de ő mindebből kilóg. Fene se tudja, hogy lehetne ezt kompenzálni. A kép jó meg minden jó, de ez a dolog nem első esetben okoz nekem fejtörést. (hegyi)

Kisvirágos

Kisvirágos

Ez a kisvirág fotogénnek tűnt a fehérségével, gondoltam játszok kicsit vele. Ezzel a Demeter fotóval már foglalkoztam.

A gondolat jó, hogy egy meglévő képet háttérként használva új csendéletet alkoss, én azt javasolnám, hogy keresni kell egy sötét hátteret, és ahhoz illeszteni a képeslapot, mert így kiterjeszthetővé válik a képmező, és nem kell ennyire beszoruljon a virág, ugyanis a képszélek vágása az, ami nem megoldott most. Avagy kisebb virág kell, és még jobban kimenni szélig a képeslappal. Kérek ismétlést! (hegyi)

Olvasás

Olvasás

Hát, bevallom, ez nem macskaportré, ő itt egy muszáj herkules, egy kényszerszereplő érzetét adja, Bandi az, akit jól mutat be a kép, csak hát az élesség... nem muszáj mindennek tökéletesen élesnek lenni, megengedett a bemozdulás, de itt most ez a kompozíciós bizonytalansággal együtt nem adja ki. Ehhez jön még, hogy a jobb felső olyan szinten kiégett, hogy kizökkent a lamúrból, elviszi a békét. Kérek ismétlést. (hegyi)

Macskafürdő

Macskafürdő

Mostanában szeret a kádba bemászni, és onnan leskelődik kifelé.

Ragyogó jó a pillanat, él a tekintet, nagyon jól megragadtad a macska lényegét itt. Egyetlen dolog, hogy jó lenne valamit kezdeni a térrel, mert most minden vonal másfelé tart, és a helyszín miatt ez zavaró lesz. Van olyan, hogy nem lehet tartani a párhuzamost, de akkor ezt fel kell vállalni és tudatosan átkomponálni az egészet, kitalálni egy másik szubjektív dimenziót. (hegyi)

Havas temető

Havas temető

Érdekes ez a hátulról fotózás, értem az okát, hisz a nap így adja ki a formákat, és mivel nem ismerem a helyet, így elfogadom, hogy más napszakban ezt lehet, hogy nem lehet jól megfotózni, nem tudom. Ugyanakkor azt mondom, hogy nem érzem az indokát annak, hogy miért van ez skurcban ábrázolva, mert így épp ezt a fény és formai játékot gyengíti a perspektíva ügy, miközben én itt most szívesen lemondanék a térélményről, mert mellékes, viszont a formaiság fontos lenne, hogy erősebben hathasson. És itt is, most is mondom, hogy lejjebbről jobb lenne, nem kell nekünk ennyi sír fölött ellátnunk. (hegyi)

Fali háló

Fali háló

Jó meglátás, de itt most egészen konkrétan azt érzem, hogy beleesünk abba a helyzetbe, hogy nem csinálunk végig dolgokat, így ide-oda kapva a tanulmány oké, de rendre ugyanazok a kérdések maradnak megoldatlanok. Ágnes, komolyan kérem, hogy kapcsolj rá. Máshogy nem tud a formaérzék stabilizálódni, mint gyakorlással. Még képet, még, még, lehetőleg nem csapongva a témakörökben. Megérné. (hegyi)

Tükrös szekrény

Tükrös szekrény

Azt gondolom, hogy ez is egy jó témafelvetés, a kérdés az lesz majd, hogy Ágnes ezt mire fogja használni és merre indul tovább. Jó az ötlet és a meglátás, de azzal, hogy betette középre a választóvonalat, valamiféle egyensúlyi helyzetet ábrázol, miközben nem érzem, hogy maga a kép, az üzenet is ennyire egyensúlyban akarna lenni. Magyarán egy jó ötlet kicsit sematikus megoldását látom, ami kívánná a továbbgondolást. (hegyi)

Szív-vadász

Szív-vadász

Az örökölt macskánkkal a játékait is megörököltük. Ettől a vörös szív alakú kis párnácskától mindig megvadul, amíg le nem vadássza.

Ez egy baromi nehéz terep. Ugyanis odáig viszonylag könnyű eljutni, hogy ha van bizalom a kisállat részéről felénk, nem dúvadként trappolva közelítünk felé, akkor a megfigyeléseinket, mint például ez a játék, le lehet kattintani. Onnantól bonyolultabb a kérdés, hogy ha mindezt időtállóbb esztétikai formába akarjuk csomagolni. Hiszen a lakásban ott a szék, a fény máshonnan jön, mint kéne, a macska naná, hogy a szőnyeg szélére fekszik, szóval ez nem megy máshogy, mint hogy az ember ha macskát akar pl. fotózni, akkor próbál olyan környezetet teremteni, egy vackot, ahová odacsalogatja, amit előbb kipróbál, hogy mi hogy látszik, mikor hogy jár a fény, honnan lehet fotózni, mikor, és aztán mint a pecás, vár méla lesben, hogy a kedves állatka lesszíves odatelepedni, ahová én akarom, és remélhetőleg azt csinálni, amit látni szeretnék. Tudom, ez szinte a lehetetlen kategória. Hát, igen, az állatmodell, az csak látszólag egyszerű, de ha az ember nem talált képet akar csinálni, akkor fel kell a gatyát-szoknyát kötni. (hegyi)

Téli út

Értem azt, amit Mazsi ír, részint én is hasonló érzések okán szoktam azokat korholni, akiknél úgy érzem, volna értelme jobban ráfeküdni a fotózás hobbira, mert hogy többféle út létezik, amin el lehet érni a célt, de abban minden út közös, hogy ha nagy kihagyások vannak, akkor esélyes a helyben járás. Persze senkit se lehet saját érzései és/vagy akarata ellenében segíteni az útján, ez is igaz, úgyhogy nekem nem marad más, mint a drukkolás, hogy hátha egyszer eljön az az idő, amikor akár Ágnes, akár a többiek közül bárki rájön arra, hogy a kezdeti kilóra le kell fotózni 10 ezer képet unalma után jön az áttörés és a még több munka. Hát, ilyen ez a pop biznisz.    A kép jó, főképp hangulatában, az utómunkát már nem is merem mondani, tényleg érik egy komolyabb utómunka gyakorlat, mert hogy igen kevés hiányzik ahhoz, hogy üssön a kép, némi tónusigazítás és maszkolás itt-ott, szóval ismétlem önmagam, Ágnes, tessék választani egy valami irányt, aztán abban miminum kétnaponta valamit létrehozni, nem a tökéletesség a cél, hanem a gyakorlás. (hegyi)

Miért a hónap képe:

Régebben még a kezdetekkor nem kedveltem Ágnes munkáit. Egyszerűek, esetlenek voltak számomra, ami persze természetes az elején, ezzel nincs is gond. De az utóbbi időben azt érzem, hogy kezdi megtalálni a maga stílusát és mindig meglep egy-egy fotóval, mikor az alkotó nevét elolvasom, hogy „jéé ez az Ágnes képe!”. Tetszik a fekete-fehér, a makró világ, a részletek, nem csak ezen a képen. Remélem még sok hasonló próbálkozást, munkát láthatok tőle, mert tényleg szeretem ezt a stílust. A megfigyelésein - legyen szó emberről, tájról, épületről, hangulatról - átjönnek az érzések, ami szerintem nagyon fontos a fotónál, hogy hang nélkül tudjunk beszélni. (Mikolics Mariann)

Vonatút

Vonatút

Egy 14 órás vonatúton mit csinálhat az ember? Gépezik, fényképez, és perecet eszik.

Az van, hogy ez egy jó hangulati meglátás, de én szigorúbb lennék, mert azok a részek, amik fenn, lenn és tulajdonképpen jobbra a két székkel látszódnak, nem adnak a történethez hozzá, viszont a világos flekkek el tudják vinni a figyelmet a belső mozgásokról, hangulatokról, arról, ami ennek az egésznek a lényege. Nyilván ez nehezen kigyakorolható ott a helyszínen, én nem mondom, hogy ezt ott is kellett volna eleve korrigálni, de törekedni kell arra, hogy a tónusok és színek harmóniája meg tudjon maradni és minél kevesebb dolog zavarjon bele. Például a miniperec az jó, hogy ott van, mert Ágnes foltjának jó ellenpontja, ez bemozgatja a kompozíciót. (hegyi)

Karácsonyi emlék

Karácsonyi emlék

A kép két jól elkülöníthető részből áll, egy lenti, absztrakt világból és egy szociografikusabb, konkrétabb fenti világból. A kettő között talán a fényfüzér lehetne a kapcsolat, de a helyzet az, hogy ez a kép összességében inkább folthatásokként értelmezhető, és számomra kevéssé szerethető a tónusrendje. Persze hoz valami fád jelleget, kedvetlenséget, de nekem nagyon a 80-as évek szmena hangulata uralkodik rajta, ami technikailag nem nagyon jól működik, mert hogy úgy gondolom, hogy a fekete ha sötétszürke, akkor az rontás, és nem erős számomra. Igen, értem, ilyenek a szubjektív naplók, de valahogy az esztétikája most ennek nekem nem evidens. (hegyi)

Apróságok

Apróságok

Apróságok a hóban.

Ez egy nagyon finom kép, ezek a kis növénykék és az árnyékuk egészen lenyűgöző, tehát ha kép témáját veszem alapul, akkor minden pontos és kellően érzékeny. De ha a képkivágást is figyelem, akkor az az érzés van bennem, hogy valami nincs megnyugtatóan rendezve, nincs a helyén, nem értünk a végállomásra. Mit is akarok mondani? Azt, hogy a kép határait mint egy képkeretet vesszük és mozgatjuk képzeletben, nem mindegy, hogy ezt a mozgást mikor állítjuk meg. Azt most nem tudom neked megmondani, hogy fentről és jobbról, vagy lentről és balról kellene vágni, merre kéne eltolni ezt a képkeretet. Talán akkor járok legközelebb a megoldáshoz, ha azt mondom, hogy erről szól az aranymetszés, matematikailag ezt írja le a Fibonacci számsor. Erre nem tudok neked jó megoldást adni, mert ez érzésre megy nálam, ami abban érdekes, hogy egy matematikai és geometriai képlet az emberben miképpen fordul át esztétikába és érzelmekbe. (hegyi)