Megnéztem a tavaly készült képsorod, és az van, hogy amit ott kértem, hogy figyelj, abban nem érzek előrelépést. Kuszák a kompozíciók, esetlegesek a helyszínek, és az utolsó kép az egyetlen, amibe bele tudok kapaszkodni, mint kívülálló néző, de ott meg a nyereg csúnyán betakar a pasinak. De az a kép az, amiben van személyesség és lehet közöm hozzá általad. Szeretném, ha keresnél szituációkat, amiket mint történet megfotózol, mert kell gyakorolni azt, hogy mikor exponálsz és honnan. De az első lépés, hogy meg kell ismerni a programot, a célokat, az indokokat és neked kell lennie ehhez valami véleményednek, álláspontodnak, és onnan kell kezdeni a gondolást, hogy mondjuk utálom a bicajosokat, mert feltartanak a városban és csak mennek, mint az őrültek, akkor ebből az attitűdből kell elindulni. Persze, lehet objektivizálni egy dolgot, de az a lépés még odébb van, előbb kell a szubjektív közlési módot begyakorolni, mert abból jöhet majd létre valami olyasmi, ami bár hordoz téged, mint közlőt, de általánost keres az egyediben és egyedit az általánosban. Most az lenne a feladat tehát, hogy keresel egy összejövetelt, ünnepet, tüntetést, akármit, utánanézel a dolgoknak, elgondolod, hogy mit akarsz, akár előtte a főbb pontokat ahol ez majd megvalósul, bejárod, jegyzetelsz magadnak, hogy ha mondjuk ez egy vonulás, akkor a Deákon, a Moszkván a Felszabon vagy hol vannak a gócpontok, és utána ezt a tervet követve nyitott módon állva az egészhez reagálsz arra, ami történik. (hegyi)

Tulajdonképpen nem rossz ez, ha, akkor attól fakarom a fejem, mert hogy a szobor nekem annyira nem erős, de a kép működik. Az utómunkában a maszkolásra figyelj abban az értelemben, hogy itt pl a jobb alsó sarokban azt a töredéket maszkkal simán le lehet sötétíteni, hogy ne zavarjon be, ezt laborban is meg lehetne analóg csinálni, hogy oda többet engedsz, szóval szerintem ez megérné, mert nem vinné a figyelmet el. (hegyi)

Érdekes ez a macska, van a tekintetében valami riadt szomorúság, ettől egy kicsit a róla készült portrék furcsa érzést keltenek, hiába a játékosság vagy a nyugodt beállítás, de ő mindebből kilóg. Fene se tudja, hogy lehetne ezt kompenzálni. A kép jó meg minden jó, de ez a dolog nem első esetben okoz nekem fejtörést. (hegyi)

Hát, bevallom, ez nem macskaportré, ő itt egy muszáj herkules, egy kényszerszereplő érzetét adja, Bandi az, akit jól mutat be a kép, csak hát az élesség... nem muszáj mindennek tökéletesen élesnek lenni, megengedett a bemozdulás, de itt most ez a kompozíciós bizonytalansággal együtt nem adja ki. Ehhez jön még, hogy a jobb felső olyan szinten kiégett, hogy kizökkent a lamúrból, elviszi a békét. Kérek ismétlést. (hegyi)

Érdekes ez a hátulról fotózás, értem az okát, hisz a nap így adja ki a formákat, és mivel nem ismerem a helyet, így elfogadom, hogy más napszakban ezt lehet, hogy nem lehet jól megfotózni, nem tudom. Ugyanakkor azt mondom, hogy nem érzem az indokát annak, hogy miért van ez skurcban ábrázolva, mert így épp ezt a fény és formai játékot gyengíti a perspektíva ügy, miközben én itt most szívesen lemondanék a térélményről, mert mellékes, viszont a formaiság fontos lenne, hogy erősebben hathasson. És itt is, most is mondom, hogy lejjebbről jobb lenne, nem kell nekünk ennyi sír fölött ellátnunk. (hegyi)

Azt gondolom, hogy ez is egy jó témafelvetés, a kérdés az lesz majd, hogy Ágnes ezt mire fogja használni és merre indul tovább. Jó az ötlet és a meglátás, de azzal, hogy betette középre a választóvonalat, valamiféle egyensúlyi helyzetet ábrázol, miközben nem érzem, hogy maga a kép, az üzenet is ennyire egyensúlyban akarna lenni. Magyarán egy jó ötlet kicsit sematikus megoldását látom, ami kívánná a továbbgondolást. (hegyi)