Havas sávok

Havas sávok

Arra szeretném a figyelmed felhívni, hogy tájat fotózni sem más, mint mondjuk a játszóteret, a megoldandó feladatok szempontjából ugyanazokkal a problémákkal szembesül az ember, a folthatásokkal, tömegelhelyezéssel, tónusokkal. A négy sáv tökéletesen értelmezhető, a kérdés csak az, hogy ez elég-e ahhoz, hogy megörökítsük. Most mondhatnám azt, hogy ha a házak nem lennének ott, na de lássuk be, értelmetlen azon gondolkodni, mi lenne, ha nem lennének házak. Viszont az tény, hogy felborítja a kép rendjét a házak kuszasága. Meg lehet azzal próbálkozni, hogy lehagyjuk az alsó fehér hósávot, mert talán akkor feszesebb lehet a kompozíció, és ez ellensúlyozhatja a házak szerepét. De a helyzet az, hogy inkább azt mondom, hogy ez egy nagyon jó tanulmány. Zárójelben jegyzem meg, hogy ahogy haladsz előre a fotós munkában, úgy válik egyre szükségesebbé az utómunka. (hegyi)

Duplán

Duplán

A vonatban tükröződtem duplán.

Jó ez a kameratartás, megadja azt az érzetet, ami a tüköraknás gépek jellemzője volt, és hát lássuk be, ez nem csak arról szól, hogy máshogy fogjuk a gépet, hanem arról is, hogy teljesen más a kép atmoszférája is attól, ha a masina nem fejmagasságban, hanem hasnál van, ezen kívül az is jellemzője ennek a módinak, hogy megmarad a szemkontaktus lehetősége a modell és a gépkezelő között. Ezt az úgymond Leica stílus felülírta, én nem tudok olyan kisfilmes gépről, ami gyakorlatban alkalmazta volna a tüköraknát, filmes masináknál a roll volt alkalmas erre, nagy előd a Rolleiflex.
   A képre azt tudom mondani, hogy izgalmas az a világ, ami Ágnesnek, mint Alice tükörországa megnyílik itt most, talán alul lehetne vágni valamennyit, de igazán ez sem lényeges, bár az valós, hogy ha a sallangot leszedjük, mindig segítünk a koncentrációban. Azt gondolom, hogy érdemes lenne, hogy foglalkozz ezzel, és én tudom, hogy az amatőr világ sokszor olyan, mint egy virágos rét, ahol a kankalintól a büdöskéig minden ott van, de talán érdemes lenne egy témakört kiszemelni, és arra komolyabb erőforrásokat aktivizálni, egy picivel több időt, mert ha vetésforgóban bele-belekapunk dolgokba, akkor bár az örömünk megvan abban, hogy nem unjuk meg a dolgot, de mire újra felkapunk egy régebbi témát, az ottani tapasztalás már a múlté. Tudom, ezzel nem vagyok nagyon népszerű, nem is szokás megfogadni, de azért én elmondom, mert nem adom fel a reményét annak, hátha valaki kipróbálja. Szóval összefoglalva ez is jó találat, ahogy a láncos is, ki tudja, melyik lenne az, amit csinálnod kell, mind más és más, én valami mellett letenném a voksom. Ez persze nem csak Ágnesre igaz, aki már túljut a bekapcsolás problematikáján és kezére áll a kamera, ott érdemes elgondolkodni talán ezen. (hegyi)

Téli játszó

Téli játszó

A havas játszótérrel már dolgoztam még mindig érdekesnek találom a témát, télen nem üzemelnek a játszóterek, de azért ott vannak mementónak.

Matematikából fogok szóhasználatot lopni, mert ez a kép az utóbbi idők legerősebb Ágnes-sejtése. Nagy feszültség van benne, akár agresszívnak is mondható, és mindemellett a térábrázolása is jó. Absztrakt, első megközelítésben, de mindenképp behúz a világába, hogy aztán ott már elkezdhessünk szemlélődni, megpróbálni átlátni a láncokból alkotott mátrixon. Jó lett, ezt a koncentráltságot keresd mindig Ágnes! (hegyi)

Tél bentről

Tél bentről

Örülök ennek a képnek, mert azt sugallja, hogy Ágnes felfedezett magának valamit, és ez baromi fontos, mert ha kitartó vagy, akkor ezen a nyomvonalon el lehet indulni. A rétegek, a fátylak, az előtér, középtér, az áttörések, ezek azok, amik miatt ez a kép fontos. Az másik kérdés, hogy a tömegelhelyezés ennyire kontrasztos témánál nem elhanyagolható, mert most kérdezem én, mi az ellenpontja a fekete flekknek? Azt nem lehet így hagyni, mert tömegében kurva súlyosan nyomja az egészet, és nincs, ami visszahúzza. De ezek kigyakorlhatók, sőt, ez is a feladat, hogy ezeket gyakorolni tessen. (hegyi)

BÜFÉ!

BÜFÉ!

BÚÉK és BÜFÉ mindenkinek a hóból!

Vicces a két partizán, és nem is akarnám ezt nagyon szételemezni, cincálni, mert a lényege a humor, az meg átjön, bár azt kell mondjam Áncikám, hogy lassan már itt az ideje, hogy az ilyen történetmesélő képeid is hordozzák azt az úgymond szakmai gondosságot, amik hellyel-közzel már tartósan felfedezhetőek a többi munkádban, magyarán a fotós akkor is fotós, ha bohóckodik, például nem felejti el, hogy merről jön a fény, és a hátteret is kitalálja, szóval ja, szuper, vihogtam a kartalan szegény menekülteken, de jövőre már ugye majd fotográfiailag is megoldott lesz a dolog, nem csak poénilag? (hegyi)

Muskátli

Muskátli

Egy balkonon felejtett muskátli télen.

Nyilván, amikor készítetted, a szemednek más az átfogása, ezért nem láttad a sötétek bebukását és a tartó túlvilágítását abban az arányrendszerben, amiben itt most megjelenik, ez gyakorlással majd megjön, hogy mi mennyit jelent a képen majd tónusban, ahogy a kommentet olvasom, te is érezted, hogy sok lesz az a fény ott. Ilyenkor az a megfejtés, hogy oda mérünk, ami a sok fény, az árnyékos résznél meg derítéssel emelünk a fényen, és akkor kompenzálódhat a különbség, belül kerülhetünk az átfogóképességen. De nekem más a problémám. Azt mondod, ez a virág ott lett felejtve a balkonon. De hol a balkon, mert ez most a lépcsőháznak tűnik, de nem nagyon tudom jól azonosítani a szitut, azaz külön életet él a virág és külön életet az ablak, a kettő most nem kapcsolódik össze. Így a két tömeg sem kötődik, billeg, nem lesz közük egymáshoz, tehát valamit a kompozícióval kellene kezdeni, hogy egy világba kerüljön a két dolog, mert úgy érzem, hogy ebből a nézőpontból most ez nem oldódik meg. (hegyi)

Hárman

Hárman

Mindenkinek kellemes ünnepeket kívánunk! Mammucska, Bandesz és Ányesz.

Mosolyt hoz ez a kép a térre, köszönet érte, nem elemezném konkrétabban, mert azt gondolom, hogy a lényege az, hogy ízelítőt kapjunk a csíki csapat életéből, és ezt hiba nélkül teljesíti a fotó. BUÉK! (hegyi)

Vágatlan ebéd

Vágatlan ebéd

Itt van a nyers, vágatlan verzió. Tényleg lehet, hogy jobb, itt nagyobb hangsúlyt kap a szék is, mondjuk azért jobbról meg fentről csak kéne vágni kicsit. Az előzmény.

Az van, hogy ez is esetleges a vágásokat illetően, formák vannak ad hoc jelleggel szétszakítva, de legalább a dolog értelmezése könnyebb, ki kivel van, mit csinálnak és hol. Meggyőződésem Ágnes, hogy az idő, amit ráfordítasz egy képre, meghálálja önmagát, és mindig azok a képeid a legjobbak, amikre vagy a készítésnél, vagy az előkészítési gondolati fázisban hagytál magadnak időt. Tudom, hogy ez kurva nehéz, de akkor, amikor fotózol, akkor te vagy a főnök, se isten, se ember nincs más, amíg nem érzed, hogy kész, addig minden más várhat. Na, ez a 2015-ös tanácsom. :) (hegyi)

Cultural Zone

Cultural Zone

Ez is még nyári kép a Szigetről, mégpedig a kulturális zónából, ahol mindenféle alternatív programok kapnak helyet, pl. operaelőadások, stb.

Ágnes, azt jól érezted meg, hogy ez a fémgubanc izgalmas képi elem lehet, még a háttér is jó lehetne, de mégsem sikerült képpé formálni a kompozíció által. Most van egy hátterünk, és van egy gombóc töredék, de a kettőnek nincs köze egymáshoz, nincs kohéziója. (hegyi)

Pihenőpont

Pihenőpont

Volt itt régen az Ágy lecke, oda talán jó lenne, de most inkább csak úgy beküldöm ide. Gondoltam megmutatom, hogy a Sziget fesztiválon hogy néz ki egy nyugis délelőtt. Ez a helyszín kimondottan ilyen pihenő helynek van kialakítva, függőágyakkal, hintákkal, hogy a megfáradt szigetlakó itt nyugodhasson kissé.

Sokat gondolkodtam azon, hogy mi lehet az, ami miatt számomra ez a kép nem tudja átadni az üzenetet. És arra jutottam, hogy a fényviszonyok azok elsősorban, amik szétverik az egészet. A sok apró árnyék, fény betörés zaklatottá teszi. Sokszor mondtam, hogy a káosszal nem ábrázolunk káoszt, ez itt fokozottan érvényes. És ha már kinyitottam a közhely batyut: a kevesebb több lenne. A háttérben a függőágyak nagyon izgalmasnak tűnnek, azoknak még jót is tenne ez a kemény világítás. (hegyi)

Lépcsőházban

Lépcsőházban

Az új lépcsőházunkba délelőttönként nagyon szépen besüt a nap, ezt találtam.

Ágnes, azt hiszem a mostani képeid közül ez a legnagyobb hatást gyakorló munkád, sőt, azt is kell mondjam, hogy ez valami olyan ügy, ami szinte hiba nélkül hozza az érzést, az esztétikát és a formaérzékenységet. Ez jó! És annak külön örülök, hogy magad találtad ezt, hogy nem noszogatás, hanem saját megfigyelés eredménye. Úgyhogy most jön a noszogatás, tessék fotózni, legyen a gép kézközelben mindig. Nagyon jó, ahogy a kinn és benn élményét érzékelteted, finom a virág, jó a két világ kontrasztja, miközben ha jobban belegondolunk, nincs is igazi különbség. (hegyi)

Tükörben

Tükörben

Talán egy ujjnyit jobbról vágnék, hogy kimozgassam a nyugalmi helyzetből a kompozíciót, de azt kell mondjam, hogy az utóbbi idők egyik legerősebb önképét kaptuk. Ágnes, nagyon szeretném felhívni a figyelmedet, hogy ezt a momentumot őrizd meg, ezt hívd elő más munkáidnál is. Csak azt nem értem, mondom mellékesen, bár fontosnak gondolom a viccessége ellenére, hogy ha ilyen is tudsz lenni, akkor mi a francért kell az életben a jólnevelt, jólfésült nőt hoznod? Picsába a renddel, Ágnes, hozd fel magadból az őrületet, mert ez a fűszer hiányzik nagyon általában a képeidből ahhoz, hogy azok üzenete tökéletes legyen. Nem lehet mindig viselkedni. (hegyi)

Rajongók

Rajongók

Német rajongók koncertnézés közben a Szigeten.

A két figura közül a félmeztelenben van több gesztus, ugyanakkor az a helyzet, hogy nekem ebből nem jön le, hogy ők rajongók és épp valami előadást néznek. Nyilván, sok az ember, nehéz kimetszeni értelmes képkivágást, két véglet működhet, vagy a totál, ahol a hangulat érződik, vagy a portré szintű bemutatás, szűkre vágva. A kettő között nagyon nehéz megtalálni azt, ami hozza a hangulatot, nem zavar be mindenféle izé, és elég egyedi is. Érdemes ezzel foglalkoznod, mert van hozzá érzéked, de nem könnyű kenyér. (hegyi)

Ebéd

Ebéd

Kerekesszékes terített asztal a Szigeten.

Ágnes, nekem ez most szűk. Így most csak te tudod, hogy ők kerekesszékesek, segítők, látogatók, vagy csak odakeveredtek, mert ott volt hely elfogyasztani az ebédet. Ha hátrébb lépsz, talán a kérdésre kapunk választ. Mert a forma jó, és tényleg csak egy picit kéne, hogy nyiss, hogy a környezet kapjon szerepet, mert az segíthet az értelmezésben. A pillanat oké, a szereplők kedvesek, amúgy minden jó. (hegyi)

Üdv

Üdv

Üdvözlöm az új rendszert, akkor vágjunk bele!

Na, hát azóta még újabb lett a rendszer, úgyhogy a belevágás még időszerűbb Ágnes. Van egy furcsaság, mármint nekem furcsaság, hogy a 24x36 mm-es leica mérethez képest a digit cuccok szélesebbek, ez nekem itt is szokatlan, hogy arányaiban a jobb oldal sok, és akárhogy nézem, ettől sok, hogy a 4:3-as digit nem azt az érzetet adja, mint a 3:2-es analóg méret. Azért beszélek erről, mert főleg egy ilyen közeli dekomponált képnél ennek nagyobb szerepe van. Az üzenet elég világos, a hangulat átjön, a komponálásnál ha egy leheletnyivel hátrébb vagy, akkor a szádnál nem kerülünk ennyire közel, de azt is lehetne, hogy még közelebb vagy és vágsz a szájnál, szóval amit szoktam mondani, hogy a száj és a szem miről mesél, van-e párhuzam vagy nincs, ez fontos, de ehhez az is kell, hogy a kettő egyenlő szerepet kapjon, vagy ha el akarok ebből mozdulni, akkor azt határozottan tegyem. (hegyi)