Karácsonyi emlék

Karácsonyi emlék

A kép két jól elkülöníthető részből áll, egy lenti, absztrakt világból és egy szociografikusabb, konkrétabb fenti világból. A kettő között talán a fényfüzér lehetne a kapcsolat, de a helyzet az, hogy ez a kép összességében inkább folthatásokként értelmezhető, és számomra kevéssé szerethető a tónusrendje. Persze hoz valami fád jelleget, kedvetlenséget, de nekem nagyon a 80-as évek szmena hangulata uralkodik rajta, ami technikailag nem nagyon jól működik, mert hogy úgy gondolom, hogy a fekete ha sötétszürke, akkor az rontás, és nem erős számomra. Igen, értem, ilyenek a szubjektív naplók, de valahogy az esztétikája most ennek nekem nem evidens. (hegyi)

Apróságok

Apróságok

Apróságok a hóban.

Ez egy nagyon finom kép, ezek a kis növénykék és az árnyékuk egészen lenyűgöző, tehát ha kép témáját veszem alapul, akkor minden pontos és kellően érzékeny. De ha a képkivágást is figyelem, akkor az az érzés van bennem, hogy valami nincs megnyugtatóan rendezve, nincs a helyén, nem értünk a végállomásra. Mit is akarok mondani? Azt, hogy a kép határait mint egy képkeretet vesszük és mozgatjuk képzeletben, nem mindegy, hogy ezt a mozgást mikor állítjuk meg. Azt most nem tudom neked megmondani, hogy fentről és jobbról, vagy lentről és balról kellene vágni, merre kéne eltolni ezt a képkeretet. Talán akkor járok legközelebb a megoldáshoz, ha azt mondom, hogy erről szól az aranymetszés, matematikailag ezt írja le a Fibonacci számsor. Erre nem tudok neked jó megoldást adni, mert ez érzésre megy nálam, ami abban érdekes, hogy egy matematikai és geometriai képlet az emberben miképpen fordul át esztétikába és érzelmekbe. (hegyi)

Havas sávok

Havas sávok

Arra szeretném a figyelmed felhívni, hogy tájat fotózni sem más, mint mondjuk a játszóteret, a megoldandó feladatok szempontjából ugyanazokkal a problémákkal szembesül az ember, a folthatásokkal, tömegelhelyezéssel, tónusokkal. A négy sáv tökéletesen értelmezhető, a kérdés csak az, hogy ez elég-e ahhoz, hogy megörökítsük. Most mondhatnám azt, hogy ha a házak nem lennének ott, na de lássuk be, értelmetlen azon gondolkodni, mi lenne, ha nem lennének házak. Viszont az tény, hogy felborítja a kép rendjét a házak kuszasága. Meg lehet azzal próbálkozni, hogy lehagyjuk az alsó fehér hósávot, mert talán akkor feszesebb lehet a kompozíció, és ez ellensúlyozhatja a házak szerepét. De a helyzet az, hogy inkább azt mondom, hogy ez egy nagyon jó tanulmány. Zárójelben jegyzem meg, hogy ahogy haladsz előre a fotós munkában, úgy válik egyre szükségesebbé az utómunka. (hegyi)

Duplán

Duplán

A vonatban tükröződtem duplán.

Jó ez a kameratartás, megadja azt az érzetet, ami a tüköraknás gépek jellemzője volt, és hát lássuk be, ez nem csak arról szól, hogy máshogy fogjuk a gépet, hanem arról is, hogy teljesen más a kép atmoszférája is attól, ha a masina nem fejmagasságban, hanem hasnál van, ezen kívül az is jellemzője ennek a módinak, hogy megmarad a szemkontaktus lehetősége a modell és a gépkezelő között. Ezt az úgymond Leica stílus felülírta, én nem tudok olyan kisfilmes gépről, ami gyakorlatban alkalmazta volna a tüköraknát, filmes masináknál a roll volt alkalmas erre, nagy előd a Rolleiflex.
   A képre azt tudom mondani, hogy izgalmas az a világ, ami Ágnesnek, mint Alice tükörországa megnyílik itt most, talán alul lehetne vágni valamennyit, de igazán ez sem lényeges, bár az valós, hogy ha a sallangot leszedjük, mindig segítünk a koncentrációban. Azt gondolom, hogy érdemes lenne, hogy foglalkozz ezzel, és én tudom, hogy az amatőr világ sokszor olyan, mint egy virágos rét, ahol a kankalintól a büdöskéig minden ott van, de talán érdemes lenne egy témakört kiszemelni, és arra komolyabb erőforrásokat aktivizálni, egy picivel több időt, mert ha vetésforgóban bele-belekapunk dolgokba, akkor bár az örömünk megvan abban, hogy nem unjuk meg a dolgot, de mire újra felkapunk egy régebbi témát, az ottani tapasztalás már a múlté. Tudom, ezzel nem vagyok nagyon népszerű, nem is szokás megfogadni, de azért én elmondom, mert nem adom fel a reményét annak, hátha valaki kipróbálja. Szóval összefoglalva ez is jó találat, ahogy a láncos is, ki tudja, melyik lenne az, amit csinálnod kell, mind más és más, én valami mellett letenném a voksom. Ez persze nem csak Ágnesre igaz, aki már túljut a bekapcsolás problematikáján és kezére áll a kamera, ott érdemes elgondolkodni talán ezen. (hegyi)

Téli játszó

Téli játszó

A havas játszótérrel már dolgoztam még mindig érdekesnek találom a témát, télen nem üzemelnek a játszóterek, de azért ott vannak mementónak.

Matematikából fogok szóhasználatot lopni, mert ez a kép az utóbbi idők legerősebb Ágnes-sejtése. Nagy feszültség van benne, akár agresszívnak is mondható, és mindemellett a térábrázolása is jó. Absztrakt, első megközelítésben, de mindenképp behúz a világába, hogy aztán ott már elkezdhessünk szemlélődni, megpróbálni átlátni a láncokból alkotott mátrixon. Jó lett, ezt a koncentráltságot keresd mindig Ágnes! (hegyi)

Tél bentről

Tél bentről

Örülök ennek a képnek, mert azt sugallja, hogy Ágnes felfedezett magának valamit, és ez baromi fontos, mert ha kitartó vagy, akkor ezen a nyomvonalon el lehet indulni. A rétegek, a fátylak, az előtér, középtér, az áttörések, ezek azok, amik miatt ez a kép fontos. Az másik kérdés, hogy a tömegelhelyezés ennyire kontrasztos témánál nem elhanyagolható, mert most kérdezem én, mi az ellenpontja a fekete flekknek? Azt nem lehet így hagyni, mert tömegében kurva súlyosan nyomja az egészet, és nincs, ami visszahúzza. De ezek kigyakorlhatók, sőt, ez is a feladat, hogy ezeket gyakorolni tessen. (hegyi)

BÜFÉ!

BÜFÉ!

BÚÉK és BÜFÉ mindenkinek a hóból!

Vicces a két partizán, és nem is akarnám ezt nagyon szételemezni, cincálni, mert a lényege a humor, az meg átjön, bár azt kell mondjam Áncikám, hogy lassan már itt az ideje, hogy az ilyen történetmesélő képeid is hordozzák azt az úgymond szakmai gondosságot, amik hellyel-közzel már tartósan felfedezhetőek a többi munkádban, magyarán a fotós akkor is fotós, ha bohóckodik, például nem felejti el, hogy merről jön a fény, és a hátteret is kitalálja, szóval ja, szuper, vihogtam a kartalan szegény menekülteken, de jövőre már ugye majd fotográfiailag is megoldott lesz a dolog, nem csak poénilag? (hegyi)

Muskátli

Muskátli

Egy balkonon felejtett muskátli télen.

Nyilván, amikor készítetted, a szemednek más az átfogása, ezért nem láttad a sötétek bebukását és a tartó túlvilágítását abban az arányrendszerben, amiben itt most megjelenik, ez gyakorlással majd megjön, hogy mi mennyit jelent a képen majd tónusban, ahogy a kommentet olvasom, te is érezted, hogy sok lesz az a fény ott. Ilyenkor az a megfejtés, hogy oda mérünk, ami a sok fény, az árnyékos résznél meg derítéssel emelünk a fényen, és akkor kompenzálódhat a különbség, belül kerülhetünk az átfogóképességen. De nekem más a problémám. Azt mondod, ez a virág ott lett felejtve a balkonon. De hol a balkon, mert ez most a lépcsőháznak tűnik, de nem nagyon tudom jól azonosítani a szitut, azaz külön életet él a virág és külön életet az ablak, a kettő most nem kapcsolódik össze. Így a két tömeg sem kötődik, billeg, nem lesz közük egymáshoz, tehát valamit a kompozícióval kellene kezdeni, hogy egy világba kerüljön a két dolog, mert úgy érzem, hogy ebből a nézőpontból most ez nem oldódik meg. (hegyi)

Hárman

Hárman

Mindenkinek kellemes ünnepeket kívánunk! Mammucska, Bandesz és Ányesz.

Mosolyt hoz ez a kép a térre, köszönet érte, nem elemezném konkrétabban, mert azt gondolom, hogy a lényege az, hogy ízelítőt kapjunk a csíki csapat életéből, és ezt hiba nélkül teljesíti a fotó. BUÉK! (hegyi)

Vágatlan ebéd

Vágatlan ebéd

Itt van a nyers, vágatlan verzió. Tényleg lehet, hogy jobb, itt nagyobb hangsúlyt kap a szék is, mondjuk azért jobbról meg fentről csak kéne vágni kicsit. Az előzmény.

Az van, hogy ez is esetleges a vágásokat illetően, formák vannak ad hoc jelleggel szétszakítva, de legalább a dolog értelmezése könnyebb, ki kivel van, mit csinálnak és hol. Meggyőződésem Ágnes, hogy az idő, amit ráfordítasz egy képre, meghálálja önmagát, és mindig azok a képeid a legjobbak, amikre vagy a készítésnél, vagy az előkészítési gondolati fázisban hagytál magadnak időt. Tudom, hogy ez kurva nehéz, de akkor, amikor fotózol, akkor te vagy a főnök, se isten, se ember nincs más, amíg nem érzed, hogy kész, addig minden más várhat. Na, ez a 2015-ös tanácsom. :) (hegyi)

Cultural Zone

Cultural Zone

Ez is még nyári kép a Szigetről, mégpedig a kulturális zónából, ahol mindenféle alternatív programok kapnak helyet, pl. operaelőadások, stb.

Ágnes, azt jól érezted meg, hogy ez a fémgubanc izgalmas képi elem lehet, még a háttér is jó lehetne, de mégsem sikerült képpé formálni a kompozíció által. Most van egy hátterünk, és van egy gombóc töredék, de a kettőnek nincs köze egymáshoz, nincs kohéziója. (hegyi)

Pihenőpont

Pihenőpont

Volt itt régen az Ágy lecke, oda talán jó lenne, de most inkább csak úgy beküldöm ide. Gondoltam megmutatom, hogy a Sziget fesztiválon hogy néz ki egy nyugis délelőtt. Ez a helyszín kimondottan ilyen pihenő helynek van kialakítva, függőágyakkal, hintákkal, hogy a megfáradt szigetlakó itt nyugodhasson kissé.

Sokat gondolkodtam azon, hogy mi lehet az, ami miatt számomra ez a kép nem tudja átadni az üzenetet. És arra jutottam, hogy a fényviszonyok azok elsősorban, amik szétverik az egészet. A sok apró árnyék, fény betörés zaklatottá teszi. Sokszor mondtam, hogy a káosszal nem ábrázolunk káoszt, ez itt fokozottan érvényes. És ha már kinyitottam a közhely batyut: a kevesebb több lenne. A háttérben a függőágyak nagyon izgalmasnak tűnnek, azoknak még jót is tenne ez a kemény világítás. (hegyi)

Lépcsőházban

Lépcsőházban

Az új lépcsőházunkba délelőttönként nagyon szépen besüt a nap, ezt találtam.

Ágnes, azt hiszem a mostani képeid közül ez a legnagyobb hatást gyakorló munkád, sőt, azt is kell mondjam, hogy ez valami olyan ügy, ami szinte hiba nélkül hozza az érzést, az esztétikát és a formaérzékenységet. Ez jó! És annak külön örülök, hogy magad találtad ezt, hogy nem noszogatás, hanem saját megfigyelés eredménye. Úgyhogy most jön a noszogatás, tessék fotózni, legyen a gép kézközelben mindig. Nagyon jó, ahogy a kinn és benn élményét érzékelteted, finom a virág, jó a két világ kontrasztja, miközben ha jobban belegondolunk, nincs is igazi különbség. (hegyi)

Tükörben

Tükörben

Talán egy ujjnyit jobbról vágnék, hogy kimozgassam a nyugalmi helyzetből a kompozíciót, de azt kell mondjam, hogy az utóbbi idők egyik legerősebb önképét kaptuk. Ágnes, nagyon szeretném felhívni a figyelmedet, hogy ezt a momentumot őrizd meg, ezt hívd elő más munkáidnál is. Csak azt nem értem, mondom mellékesen, bár fontosnak gondolom a viccessége ellenére, hogy ha ilyen is tudsz lenni, akkor mi a francért kell az életben a jólnevelt, jólfésült nőt hoznod? Picsába a renddel, Ágnes, hozd fel magadból az őrületet, mert ez a fűszer hiányzik nagyon általában a képeidből ahhoz, hogy azok üzenete tökéletes legyen. Nem lehet mindig viselkedni. (hegyi)

Rajongók

Rajongók

Német rajongók koncertnézés közben a Szigeten.

A két figura közül a félmeztelenben van több gesztus, ugyanakkor az a helyzet, hogy nekem ebből nem jön le, hogy ők rajongók és épp valami előadást néznek. Nyilván, sok az ember, nehéz kimetszeni értelmes képkivágást, két véglet működhet, vagy a totál, ahol a hangulat érződik, vagy a portré szintű bemutatás, szűkre vágva. A kettő között nagyon nehéz megtalálni azt, ami hozza a hangulatot, nem zavar be mindenféle izé, és elég egyedi is. Érdemes ezzel foglalkoznod, mert van hozzá érzéked, de nem könnyű kenyér. (hegyi)