Panelmacska

Panelmacska

Ez egy olyan kép, ami szinte tökéletes. Nagyon minimális hiányzik ahhoz, hogy az én szám íznek megfelelő legyen. Megmondom, hogy mi az, ami engem zavar: a képen van egy ritmus, amit a fal felületei adnak. Jobbról balra indulva van egy ritmusunk, magával a macskával és az ablakkal, aztán van egy másik ablak, egy harmadik, majd egy kicsi kiugrással egy negyedik, ez tulajdonképpen skurzban van. És utána van egy szemben lévő ház, ez tulajdonképpen egy ötödik ritmus, ami felett már az ég is látható. Számomra a kép ennek a határánál ér véget. Tehát a hatodik ritmus, ami e mögött még egy ház, az már engem ebből a történetből kivisz, mert nem tudok így fókuszálni erre a történetre a macskával. Nehezíti a dolgot a tónusrend is, de hát, ez van, mert ugye a falak színe olyan, amilyen, és ez ad egy szürke tónust. Ugyanakkor ha ezt meghagyom úgy, ahogy most van, ezzel a hatodik felülettel, akkor elkezdek arra felé is keresni valamilyen ritmust, történetet, tehát, hagyom, hogy a néző kódorogjon a képen, miközben nekem az a célom, hogy egy olyan viszonyrendszer jöjjön létre, ahol ez az egész elvezet engem ehhez a macskához, vagy ezzel a macskával létrehoz egy mesét. Egyszerűen fogalmazva, le kell vágni a francba, próbáld ki, görgesd oda a böngésződ oldalát, és látni fogod, hogy ha az lemarad, akkor rögtön egy határozott ritmus jön létre, és nincs több kérdés. Ennyit tudnék hozzátenni. Megvan a 3 csillag, és megvan a leckemegoldás is, mert a kép nagyon hatásos ezzel az érdeklődő cicával, ennyi, amire érdemes odafigyelni. (hegyi)
értékelés:    

Pengő

Pengő

A képkivágással nem vagyok megelégedve. Zavaros, hogy mi hol vágódik, fél-formák maradnak benn és vágódnak le esetlegesen. A pengő olyan pénz volt, amit aztán az utcán söpörtek, annyi volt belőle, azaz hordozhat időt és történelmet is, de eléggé elhasznált szimbóluma ennek, nem egyszerű ezt úgy megfotózni, hogy az újat tudjon mutatni. Az ócskások jó terepek, de hónapokig, évekig kell járni őket, hogy az ember valódi értéket találjon náluk - avagy olyan szituációt, ami egyedi és izgalmas. (hegyi)

Ócskásnál

Ócskásnál

Ágnes, én erre sok szót nem fogok pazarolni, mert szerintem te is érzed, hogy itt az eszközhasználat és kompozíció legfeljebb egy werkfotóra elég. A mobil is érvényes eszköz, ha tudjuk a határait és azokat ismerve használjuk. Ez a zaj csúnya, a beverő fények is azok, hadd ne soroljam, ez így nem kép. (hegyi)

Áprilisi buli, Hegyi Zsolt-2014.04.10. 23:29, Hegyi Zsolt-2014.04.10. 23:29, Hegyi Zsolt-2014.04.10. 23:30, Hegyi Zsolt-2014.04.10. 23:30, Hegyi Zsolt-2014.04.10. 23:30

A Drunken Tailor már mint törzshelyünk, mi mint törzsvendégek, tavaszi, első bulink hangulatfotói.

Cicu

Cicu

Na, hát, itt már van valami. Örülök annak, hogy ezt a témát nem hagyod magára, bár mintha most egy kicsit háttérbe szorult volna Cicu a beküldéseidben. Lehet, hogy ez egy rákészülési időszak, és azért van, mindenesetre ez most egy jobb irány. Ismersz, hogy én nem vagyok egy élességpárti csávó, aki mindenáron arra törekszik, hogy legyen meg valahol mindenben az élesség. Ezek a ritmusok, ráadásul tetszenek, ezek a csíkozások, lásd az általam olyan mélyre sújtott rózsaszín ágyneműnek is megvan a létjogosultsága, csak el kell venni a színeket. Szóval ez jól működik. Nekem egy kicsit túl közel vagyunk, a kép bal oldalánál nem ártana még egy pici levegő, mert ott most nekem túl szoros. De a dolog egyébként rendben van. A kérdés az, hogy itt most életlenség van-e, vagy bemozdulás, de bármelyik is van, ennek ez most nem tesz jót. Volt nekünk utómunka táborunk, én szeretném, ha lenne megint, mert úgy tűnik, hogy a felejtés homályába merült az, hogy hogyan kell maszkolni. Itt az előtérben lévő flekket kellene egy kicsit visszább venni, mert most túl világos, és így nem adja azt a rétegződést, amit egyébként jó lenne látnunk. De én most azt mondom, hogy jelzésértékkel megkapja a 3 csillagot, jó? (hegyi)
értékelés:

Figyel

Figyel

Jobb a kép, mint az előző házi kedvences figyelős képed. Attól jobb, hogy meghagytad a színeket, mert ettől anyagszerűbbé válik a test, tehát maga a macska feje. Közelebb kerül hozzám az által, hogy a szőr érintésének az élményét megadja, és ez jót tett. A vágás sajnos ugyanolyan, mint amilyen volt a másik, úgyhogy nem nagyon értem, hogy az előző kép elemzése után ez most hogyan lehet, hogy az elemzés később került fel, mint ahogy ez a kép megérkezett, erre már nem emlékszem, de ugyanazt tudom mondani, hogy megfojtottuk a főszereplőt. Jó a ritmus a füllel, meg a háttérrel, de utána van egy nagy kuszaság. Mint tanulmány, értem, örülök is, de nem tudok többet mondani, mint az előző ilyes kép elemzésénél. (hegyi)

Pihen

Pihen

Ezt a rózsaszín ágynemű huzatot lassan nevezzük át portörlő rongynak, mert állandóan belekéredzkedik a képbe, és én azt hiszem, hogy agyhúgykövet fogok tőle kapni. Ha a babaház érzetet akarjuk erősíteni, akkor tessék megcsinálni, de akkor tessék az egészet úgy körberakni, úgymond felszerelni, hogy abból az jöjjön le, hogy van egy cicám, és újra kislány vagyok, aki simogatja a macskát, és felépített neki egy ilyen világot. Lehet ez egy értelmezés, de akkor ezt tessék bevállalni. Megint az van, hogy mellébeszélünk. Mit akarok mondani ezzel a képpel? Mit akarok mondani azzal, hogy a macskámat lefotózom? Lesz-e belőle főszereplő? Attól, hogy közel megyek hozzá, még nem lesz. Keresni kell az ő egyéniségét, az ő személyiségét, vagy sztorit kell köré kreálni. (hegyi)

Rózsaszínben

Rózsaszínben

Ez egy jó dokumentálása a barátkozásotoknak, de mint fotográfia nem nagyon tudok vele mire menni, mert azt hiszem, hogy túl sok sebből vérzik, de a gesztus része értelmezhető, és annak örülök. Egy csillagot mindenféleképpen adok erre az elmúlt három macskás leckére, mert a törekvést nagyon értékelem, de Ágnes, ne engedd már ki ezt a kezedből, mert én értem azt, hogy a macska téged elvarázsolt, és jó is az, ha ezt az ember bevallja, de ezt akkor egyrészt tegyük meg képben, tehát, hogy ez a varázslat történjen meg azon a képen, mert nem szégyen ezt bevallani - másrészt pedig azért szedd össze magad, mert ennyire nem voltál te laza sem kompozícióban, sem semmiben, hogy így a kép közepére egy krumplit odategyél. (hegyi)
értékelés:

Profilból

Profilból

Az előző elemzésnél lemaradt, hogy nagyon örülök annak, hogy Ágnes ezt a leckét is elkezdi feldolgozni, most már van hozzá kis barátja is, és ez egy különleges érzelmi kötődés kezdete. Fontos, hogy a dokumentálások is megtörténjenek, és ez az egész, mint rezgés elinduljon. Ami a konkrét képet illeti, nem mondom, hogy a végállomáshoz értünk, de mindenféleképpen fontos az, hogy ezen az úton elinduljunk. Úgyhogy én bátorítanálak arra, hogy figyeld ezt a kis társat, amikor fotózod, akkor kezeld őt egyenrangú partnerként (egyéb esetben ezt nagyon nem javaslom, mert a fejedre fog nőni), és tedd meg, hogy úgy próbálsz róla portrékat készíteni, mintha ember lenne. Az ő személyiségét, jellemzőit megkeresve, és hagyva, hogy gesztusokat fedezhessünk fel. Az irány megvan, a pihenő macska. Arra kell odafigyelni, hogy a pihenő macskánál több olyan szituáció van a szemét illetően, ami nem esztétikus. Mint öreg macskás mondom, hogy azért, mert nekik két szemhéjuk is van, ez főképp az ébredés és elalvás pillanataiban elég riasztó tud lenni, úgyhogy erre majd figyeljünk oda a későbbiekben. Nem erről a képről beszélek, hanem általánosságban próbált ez egy tanács lenni. Én most ezt azért adom vissza, mert azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos szoba, amit most kinyitottál, keressük még majd a megoldásokat. (hegyi)

Újmacska

Újmacska

Lehetne ez a kép akár jó is, de megint a magam öregemberes lemezét teszem fel, hogy megkérdezem, hogy töltöttél-e ezzel a történettel elég időt, mert valószínű, ha elég időt kap ez az ügy, akkor te magad is észreveszed azt, hogy ez a csíkos takarós háttér nem biztos, hogy alkalmas ennek a képnek az elkészítésére. Zaklatottá teszi a képet, még akkor is, ha a világítással, és a mélységélesség megválasztásával ennek az erejét és negatív hatását csökkentetted, nagyon helyesen. Erre az lehet a válasz, hogy oké, de a macska nem sokat hagyja, hogy én vacakoljak vele. Erre azt mondom, és ez a másik, hogy nem minden szituáció alkalmas arra, hogy megfotózzuk. Erről fogok egy filmet forgatni, csak a gondolataimat még össze kell, hogy szedjem, hogy pontosan legyenek rendezve. A harmadik dolog a kompozíció. Valahogy most olyan ez az egész attól, hogy a bal oldalon olyan furcsán fejeződik be a takaró, hogy míg a jobb oldalon a macskából látunk egy részletet, addig a bal oldalon nem, de a folthatása ugyanolyan, ettől az egész olyan szétfolyóssá válik. A következő kérdés az, hogy ha ez egy portré lenne, akkor is itt vágtad volna el alul? Mert a nyak lehagyásával készült ez a portré, fuldoklik a modell. Ezeket tudom hozzátenni. A gondolat nem rossz, hogy megkeressük a macska nézőpontját, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy akkor az legyen érdekes. Tehát, ha ő most a semmit nézi, akkor mutassam a semmit, ha figyel valamire, akkor mutassam azt, hogy mire figyel, tehát, ha bele akarom a nézőt helyezni a macska szemszögébe, akkor ezt tegyem meg. Az nem elég, hogy a macska hátulról van lefotózva. Csinálhatunk a macskából is Malkovichot, de akkor érezzem azt a történetet. (hegyi)

Zöld fű

Zöld fű

A zöld fű, meg a hó önmagában jó lenne, és tényleg érdekes ez az egész, ahogy itt létrejön. Ez a fa előtte viszont nem esztétikus. Ágnes, kérlek, erősíts rá az esztétikai mélységekre, arra, hogy mi az, ami gusztusos, szép, formailag megfelel, színben oké, ezeket kellene magadban erősíteni, mert ez a kutyaszar színű faforma ezekkel a dudorokkal, miközben le van vágva, és az egész annyira jellegtelen, viszont annyira meg nem sematikus, amennyire ahhoz kéne, hogy ez egy ilyen konstruktivista őrület legyen. Szóval, hát ez itt nekem nem áll meg a lábán. (hegyi)

Havasan

Havasan

Örülök annak, hogy Ágnes eljutott ehhez a képhez. Az az érdekes ebben, és itt most nem az örökké elégedetlen Hegyi akarja mondani a magáét, hanem tényleg azon gondolkodtam el, hogy hogy van az, hogy Ágnes néha így előhúz valamit a kalapból, ami tíz pontos, és aztán hónapokig kell várni, meg az ember már belefullad a sok végiggondolatlan melóba. Ha tudsz ennyire erősen fókuszálni és gondolkodni, és képes vagy ennek a képi megfogalmazására, márpedig ez a kép azt bizonyítja, hogy képes vagy, akkor a többi micsoda? És itt most nem az a kérdés, hogy technikailag hol tart az ember, mert azon mindig van mit csiszolni, de az alkotó koncentráltsága nem elhanyagolható, vagy elhagyható, annak minden egyes munkánál ott kell lennie. Mert ezt te adod hozzá, ez a te plusz értéked. És az belőled jön, az nem függ attól, hogy esik az eső, vagy sem, az nem függ attól, hogy milyen fényképezőgép van nálam, semmi mástól, csak tőled. És ez nálad van. Tedd bele a többi képbe is! Mert amikor a teljesen fogalom nélküli őrületek jönnek, akkor elgondolkodom, hogy hol járt az eszed, vagy hol jártál te, amikor csináltad azt a képed. Ez egy 3 csillagos kép, leckemegoldásnak is megvan, egyetértek vele. Nem kell ezt most a kommentben nagyon mélyen kifejtened, de én szeretném, ha egyszer komolyan vennéd, amit mondok, és elgondolkodnál, hogy megadod-e magadnak azt a tiszteletet és azt a kegyetlenséget (nem tudom, hogy ez jó szó-e rá), amikor az ember kitapossa a saját belét azért, hogy valamit megcsináljon. Szóval, hogy belerokkansz-e te ennek a súlyába, amikor bele kell rokkanni, hogy igenis csinálni kell valamit, és belülről feszít, hogy azt megcsináljam. Hogy ezt akarod-e? Nyilvánvalón egy út, egy munka elején vagyunk. De azt gondolom, hogy az egyik, ha nem a legtöbb csillaggal rendelkező aktív tagunk vagy: a mennyiséget váltsuk át minőséggé, mert a csillagok száma be fog csapni, abból azt hihetjük, hogy valaminek már a birtokában vagyunk, amit még egyszer mondom, ez a kép igazol, hogy ott van az benned, csak ezt elő kell tudni hozni a többi esetben is. Ezen kell dolgozni. És ez nem olyan nagyon ijesztően bonyolult, arról van szó, hogy adj magadnak időt, hogy az egyes pillanatokban, amikor előveszed a fényképezőt, hogy te most fényképezni fogsz, akkor annak legyen egy bevezetése lelkileg, érzelmileg, legyen egy tárgyalása, amikor a képet elkészíted, és legyen egy befejezése, amikor az utómunkát is megcsinálod. Magyarán az egész kompletten a fókuszt és az időt tekintve add meg azt magadnak, hogy ehhez a rezgéshez el tudj jutni, add meg azt, hogy akkor nem mással foglalkozom, nem rohanok tovább, hanem csak ez a fontos. (hegyi)
értékelés:    

Vörös függöny

Vörös függöny

Az a helyzet Ágnes, hogy itt most valamit megtaláltál, még ha véletlenül is, és nagyon szeretném, ha most megfigyelnéd ezt a képet, mert ez több kérdésedre választ ad, amik az előző munkáidban felmerültek. Egyrészt a tónusokra. Sokszor beszéltünk arról, hogy túl vannak konkretizálva, túl vannak világítva a képeid. Akár az apáddal való kapcsolati helyzetet nézzük, akár a gyerekkort, hát, nem ma voltak azok a fotók, de volt egy ilyen irány, amit elkezdtél, aztán abbahagytad a felénél, sajnos. Emlékszem, hogy ott kerestünk egy fénytani helyzetet. Itt most azért mondom ezt neked, mert ha megfigyeljük ezt a képet, nagyon finoman nagyon sokféle tónus megjelenik, és ennek az egésznek a ritmusa egy nagyon furcsa térbeliséget ad, ami az előre-hátra mozgásban is segíti ezt a képet, még úgy is, hogy kicsit meg is van ez az egész bolondítva, mert ami a legélesebb, ez a függöny, az tulajdonképpen a legsötétebb is. Tehát, azt gondolnánk a legtávolabb, miközben az van valószínű a legközelebb hozva élességben, de nem biztos, hogy ő van valóságban is a legközelebb. Szóval érdekes ez az egész játék ettől. A másik, amire szeretném felhívni a figyelmet, hogy sokat keressük itt a fény és árnyék lecke megoldásait, hogy azzal mit lehet kezdeni, hogy mitől izgalmas, és hogyan. Aztán jött nagyon sok félreértelmezés, nem csak Ágnestől, mástól is, és én azt mondtam, hogy tegyük azt félre, mert mintha túl könnyűnek gondoltátok volna annak az ajtónak a kinyitását. Itt akarva-akaratlanul, tudatosan, vagy véletlenül, de arra a leckére is egy egész jó megoldást kapunk. És hát, itt van a monokróm szín, ami megint azt mondom, hogy egy nem túl sokat megoldott lecke, mert valamiért ódzkodtok tőle, vagy lehet, hogy az értelmezésével van probléma, lehet, hogy túlgondoljátok azt a leckét. Nagyjából erről szól a lecke, hogy keressünk olyan szituációkat az életünkben, amikor a jó szerencse, vagy a véletlen, vagy az adott érzelmi helyzet egy tónusra húzza a környezetünket, és hogy abból milyen gondolatot, ritmust tudunk kihozni. Érdekes a kép tömegelhelyezése, ha én csinálom, akkor talán valamennyit tónusban visszább veszek a jobb oldali viszonylag üresebb sávból, ahonnan az a horgolt függöny kimarad, mert az most túlságosan határozott. Ha letakarod, akkor látod, hogy mennyire érdekes és titokzatos lesz a kép. Az most nekem ott sok. De talán ennyi, amit hozzá tudok tenni, ha az egy-két fényértékkel visszább van véve a középtónusok és a világosabb részek tekintetében, akkor szerintem ez egy tökéletesen rendben lévő kép. Ágnes, még egyszer mondom, hogy nagyon jó lenne, ha ezt a képet rögzítenéd magadban, mert ehhez vissza lehet nyúlni, hogy ezt az élményt idézd fel, hogy ezt a képet milyen lelkiállapotban, és milyen helyzetben csináltad, mennyi időt hagytál magadnak ennek az egésznek a megfigyelésére és a megvalósítására, és hogy hogyan tudtad ezt az egészet összehozni. Mert ez az, amire a későbbiekben építkezhetsz. Ez egy 3 csillagos leckemegoldás, köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

Mikulásvirágok

Mikulásvirágok

Ez nem életkép, ennek semmi köze hozzá. Arra kérem Ágnest, hogy tényleg, tegye már meg, hogy veszi a fáradtságot, és végigolvassa a leckeleírásokat, és megpróbálja értelmezni. Ha valamelyik nem megy, akkor tessék szólni, és akkor próbálok segíteni. Az életkép arról szól, hogy a főszereplőnek, akiről a portrét csináljuk, annak valamilyen jellemző beállítását keressük meg az ő életében. Tehát, ha ő sokat szeret varrni, akkor épp varrás közben, ha ő kertészkedik, akkor kertészkedés közben. Most a mikulásvirágról beszélünk, vagy Mammucskáról? És a mikulásvirágnak mi köze Mammucskához? Mammucska mikulásvirágokat termeszt? Mert ha igen, akkor tessék ezt mutatni, ezt eddig én nem tudtam róla, lehet ez egy új ritmus az ő életében, de akkor tessék ezt valahogy hozzákötni. Ez így, ebben a formában nem nagyon értelmezhető. A leckemegoldást ezzel kiveséztük, az életképhez, zsánerhez az kell, hogy valamilyen jellemző cselekvéssor közben fényképezzünk le valakit. Ami a képet illeti, ha más leckébe tesszük, akkor se nagyon értem. Egyrészt keresem azt, hogy ez hol éles, de valószínű sehol. Másrészt pedig egy szereplőt te valamiért mögé tettél egy virágnak, ő ott magában elvan, talán gondolkodik valamin, vegyük úgy, hogy igen, talán szemüveg lóg a nyakában, de nem tudjuk biztosan. De tulajdonképpen ő nem fontos, mert ha fontos lenne, akkor ő lenne éles. Az ő viszonyrendszere fontos a virághoz, de nem derül ki számomra, hogy ez milyen áttétet akar képezni, vagy milyen irányt akar mutatni. Miért készült ez a kép? Szeretném Ágnes, ha kaphatnék választ, mert nem igazán erősséged, hogy a kérdéseimre válaszokat adj, márpedig nem elsősorban az én kíváncsiságom kielégítése a fontos, hanem a megfogalmazás. Elsősorban magadnak, másodsorban pedig a nézőid, a többi Látszóteres számára, hogy mi miért történik. Ha nem kapnak értelmezést, akkor nem tudunk segíteni sem a továbblépésben. (hegyi)

Tüskék

Tüskék

Csak durung.

Ágnes, ezt viszonylag egyszerűen el fogom intézni. Ahhoz, hogy a makro működjön, tessék állványra tenni a gépet, nem berázni. Ezek életlenek, bemozdultak, ez így nem működik. Akkor sem, ha a megfigyelés izgalmas lehetne, bár azt gondolom, hogy a makróhoz ennél még közelebb kellene menni, ez még csak az előszoba. (hegyi)