Ez egy nagyon izgalmas kép, és nagyon izgalmas megfigyelés, ráadásul Demeter kedvenc fájáról beszélünk. Mondjuk nekem is az első három helyezett között van a platán. Ami talán még jót tenne ennek a képnek, az egy kis utómunka ennél a szürke vízfelületnél, mert ha ez egy határozottabb, sötétebb tónust kaphatna, és kisebb lenne az az ugrás a tónusrendben, akkor eljutnánk oda, hogy nem az lenne az érzése az embernek, hogy ez egy túlmelegített húsleves, hanem megkapná azt, ami ennek a víznek szükséges. Hogy legyen valami tere, legyen valami mélysége, megfogható anyagszerűsége. Most az ott nekem nem jön létre, de egyébként a megfigyelés is pontos, meg minden egyéb, és köszönjük az üzenetet. A 3 csillag megvan rá, de azért tessék most már elkezdeni az utómunkával is dolgozni Ágnes, itt van az ideje. (hegyi)
értékelés:

Ez egy olyan kép, ami szinte tökéletes. Nagyon minimális hiányzik ahhoz, hogy az én szám íznek megfelelő legyen. Megmondom, hogy mi az, ami engem zavar: a képen van egy ritmus, amit a fal felületei adnak. Jobbról balra indulva van egy ritmusunk, magával a macskával és az ablakkal, aztán van egy másik ablak, egy harmadik, majd egy kicsi kiugrással egy negyedik, ez tulajdonképpen skurzban van. És utána van egy szemben lévő ház, ez tulajdonképpen egy ötödik ritmus, ami felett már az ég is látható. Számomra a kép ennek a határánál ér véget. Tehát a hatodik ritmus, ami e mögött még egy ház, az már engem ebből a történetből kivisz, mert nem tudok így fókuszálni erre a történetre a macskával. Nehezíti a dolgot a tónusrend is, de hát, ez van, mert ugye a falak színe olyan, amilyen, és ez ad egy szürke tónust. Ugyanakkor ha ezt meghagyom úgy, ahogy most van, ezzel a hatodik felülettel, akkor elkezdek arra felé is keresni valamilyen ritmust, történetet, tehát, hagyom, hogy a néző kódorogjon a képen, miközben nekem az a célom, hogy egy olyan viszonyrendszer jöjjön létre, ahol ez az egész elvezet engem ehhez a macskához, vagy ezzel a macskával létrehoz egy mesét. Egyszerűen fogalmazva, le kell vágni a francba, próbáld ki, görgesd oda a böngésződ oldalát, és látni fogod, hogy ha az lemarad, akkor rögtön egy határozott ritmus jön létre, és nincs több kérdés. Ennyit tudnék hozzátenni. Megvan a 3 csillag, és megvan a leckemegoldás is, mert a kép nagyon hatásos ezzel az érdeklődő cicával, ennyi, amire érdemes odafigyelni. (hegyi)
értékelés:    

Ágnes, én erre sok szót nem fogok pazarolni, mert szerintem te is érzed, hogy itt az eszközhasználat és kompozíció legfeljebb egy werkfotóra elég. A mobil is érvényes eszköz, ha tudjuk a határait és azokat ismerve használjuk. Ez a zaj csúnya, a beverő fények is azok, hadd ne soroljam, ez így nem kép. (hegyi)

Na, hát, itt már van valami. Örülök annak, hogy ezt a témát nem hagyod magára, bár mintha most egy kicsit háttérbe szorult volna Cicu a beküldéseidben. Lehet, hogy ez egy rákészülési időszak, és azért van, mindenesetre ez most egy jobb irány. Ismersz, hogy én nem vagyok egy élességpárti csávó, aki mindenáron arra törekszik, hogy legyen meg valahol mindenben az élesség. Ezek a ritmusok, ráadásul tetszenek, ezek a csíkozások, lásd az általam olyan mélyre sújtott rózsaszín ágyneműnek is megvan a létjogosultsága, csak el kell venni a színeket. Szóval ez jól működik. Nekem egy kicsit túl közel vagyunk, a kép bal oldalánál nem ártana még egy pici levegő, mert ott most nekem túl szoros. De a dolog egyébként rendben van. A kérdés az, hogy itt most életlenség van-e, vagy bemozdulás, de bármelyik is van, ennek ez most nem tesz jót. Volt nekünk utómunka táborunk, én szeretném, ha lenne megint, mert úgy tűnik, hogy a felejtés homályába merült az, hogy hogyan kell maszkolni. Itt az előtérben lévő flekket kellene egy kicsit visszább venni, mert most túl világos, és így nem adja azt a rétegződést, amit egyébként jó lenne látnunk. De én most azt mondom, hogy jelzésértékkel megkapja a 3 csillagot, jó? (hegyi)
értékelés:

Ezt a rózsaszín ágynemű huzatot lassan nevezzük át portörlő rongynak, mert állandóan belekéredzkedik a képbe, és én azt hiszem, hogy agyhúgykövet fogok tőle kapni. Ha a babaház érzetet akarjuk erősíteni, akkor tessék megcsinálni, de akkor tessék az egészet úgy körberakni, úgymond felszerelni, hogy abból az jöjjön le, hogy van egy cicám, és újra kislány vagyok, aki simogatja a macskát, és felépített neki egy ilyen világot. Lehet ez egy értelmezés, de akkor ezt tessék bevállalni. Megint az van, hogy mellébeszélünk. Mit akarok mondani ezzel a képpel? Mit akarok mondani azzal, hogy a macskámat lefotózom? Lesz-e belőle főszereplő? Attól, hogy közel megyek hozzá, még nem lesz. Keresni kell az ő egyéniségét, az ő személyiségét, vagy sztorit kell köré kreálni. (hegyi)

Az előző elemzésnél lemaradt, hogy nagyon örülök annak, hogy Ágnes ezt a leckét is elkezdi feldolgozni, most már van hozzá kis barátja is, és ez egy különleges érzelmi kötődés kezdete. Fontos, hogy a dokumentálások is megtörténjenek, és ez az egész, mint rezgés elinduljon. Ami a konkrét képet illeti, nem mondom, hogy a végállomáshoz értünk, de mindenféleképpen fontos az, hogy ezen az úton elinduljunk. Úgyhogy én bátorítanálak arra, hogy figyeld ezt a kis társat, amikor fotózod, akkor kezeld őt egyenrangú partnerként (egyéb esetben ezt nagyon nem javaslom, mert a fejedre fog nőni), és tedd meg, hogy úgy próbálsz róla portrékat készíteni, mintha ember lenne. Az ő személyiségét, jellemzőit megkeresve, és hagyva, hogy gesztusokat fedezhessünk fel. Az irány megvan, a pihenő macska. Arra kell odafigyelni, hogy a pihenő macskánál több olyan szituáció van a szemét illetően, ami nem esztétikus. Mint öreg macskás mondom, hogy azért, mert nekik két szemhéjuk is van, ez főképp az ébredés és elalvás pillanataiban elég riasztó tud lenni, úgyhogy erre majd figyeljünk oda a későbbiekben. Nem erről a képről beszélek, hanem általánosságban próbált ez egy tanács lenni. Én most ezt azért adom vissza, mert azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos szoba, amit most kinyitottál, keressük még majd a megoldásokat. (hegyi)

A zöld fű, meg a hó önmagában jó lenne, és tényleg érdekes ez az egész, ahogy itt létrejön. Ez a fa előtte viszont nem esztétikus. Ágnes, kérlek, erősíts rá az esztétikai mélységekre, arra, hogy mi az, ami gusztusos, szép, formailag megfelel, színben oké, ezeket kellene magadban erősíteni, mert ez a kutyaszar színű faforma ezekkel a dudorokkal, miközben le van vágva, és az egész annyira jellegtelen, viszont annyira meg nem sematikus, amennyire ahhoz kéne, hogy ez egy ilyen konstruktivista őrület legyen. Szóval, hát ez itt nekem nem áll meg a lábán. (hegyi)