Mikulásvirágok

Mikulásvirágok

Ez nem életkép, ennek semmi köze hozzá. Arra kérem Ágnest, hogy tényleg, tegye már meg, hogy veszi a fáradtságot, és végigolvassa a leckeleírásokat, és megpróbálja értelmezni. Ha valamelyik nem megy, akkor tessék szólni, és akkor próbálok segíteni. Az életkép arról szól, hogy a főszereplőnek, akiről a portrét csináljuk, annak valamilyen jellemző beállítását keressük meg az ő életében. Tehát, ha ő sokat szeret varrni, akkor épp varrás közben, ha ő kertészkedik, akkor kertészkedés közben. Most a mikulásvirágról beszélünk, vagy Mammucskáról? És a mikulásvirágnak mi köze Mammucskához? Mammucska mikulásvirágokat termeszt? Mert ha igen, akkor tessék ezt mutatni, ezt eddig én nem tudtam róla, lehet ez egy új ritmus az ő életében, de akkor tessék ezt valahogy hozzákötni. Ez így, ebben a formában nem nagyon értelmezhető. A leckemegoldást ezzel kiveséztük, az életképhez, zsánerhez az kell, hogy valamilyen jellemző cselekvéssor közben fényképezzünk le valakit. Ami a képet illeti, ha más leckébe tesszük, akkor se nagyon értem. Egyrészt keresem azt, hogy ez hol éles, de valószínű sehol. Másrészt pedig egy szereplőt te valamiért mögé tettél egy virágnak, ő ott magában elvan, talán gondolkodik valamin, vegyük úgy, hogy igen, talán szemüveg lóg a nyakában, de nem tudjuk biztosan. De tulajdonképpen ő nem fontos, mert ha fontos lenne, akkor ő lenne éles. Az ő viszonyrendszere fontos a virághoz, de nem derül ki számomra, hogy ez milyen áttétet akar képezni, vagy milyen irányt akar mutatni. Miért készült ez a kép? Szeretném Ágnes, ha kaphatnék választ, mert nem igazán erősséged, hogy a kérdéseimre válaszokat adj, márpedig nem elsősorban az én kíváncsiságom kielégítése a fontos, hanem a megfogalmazás. Elsősorban magadnak, másodsorban pedig a nézőid, a többi Látszóteres számára, hogy mi miért történik. Ha nem kapnak értelmezést, akkor nem tudunk segíteni sem a továbblépésben. (hegyi)

Tüskék

Tüskék

Csak durung.

Ágnes, ezt viszonylag egyszerűen el fogom intézni. Ahhoz, hogy a makro működjön, tessék állványra tenni a gépet, nem berázni. Ezek életlenek, bemozdultak, ez így nem működik. Akkor sem, ha a megfigyelés izgalmas lehetne, bár azt gondolom, hogy a makróhoz ennél még közelebb kellene menni, ez még csak az előszoba. (hegyi)

Téli rózsa 2.

Téli rózsa 2.

Mónak.

Örülök annak, hogy történt egyfajta ritmusváltás, kikerültek azok a durungok a képből. Szerintem jól látszik a problematika, hogy mi az, ami megoldásra vár, és ez nem más, mint a háttér. Valami ott most történik. Van három sávunk, egy barna, egy kék, és egy szürkésfehér, és mind a három más kontraszthelyzetet hoz a fő motívummal. Ebből az alsó, és a felső működik, a kék nem. A kéknél bukik be a leginkább az egész. És ezért jó is ez a kép, hogy megfigyeled, mert ez a későbbiekben szerintem alkalmazható lesz, hogy furcsa módon nem a fehérrel van a legnagyobb probléma, hogy annál hogyan jönnek ki a tüskék, mert ott tulajdonképpen a tónusjátékkal ez jól megoldódik, hanem a kékkel, ami bedögleszti a fehéret. Mintha inverzbe fordítaná az egészet, nagyon furcsa. Szóval a megfigyelés jó, a kompozícióval nem nagyon vagyok kibékülve. Szerintem, vegyük úgy, hogy ez egy tanulmány. 1 csillag mindenféleképpen jár rá, és ennek értelmében, mivel jön a tél, remélem, hogy lesz mód ismételni még idén. Vagy még ebben a hónapban. (hegyi)
értékelés:

Téli rózsa

Téli rózsa

Annak nagyon örülök, hogy végre élettel teli tónusokat kapok Ágnestől, olyan színeket, olyan dinamikát, amiben van energia, és ez fontos. Ami a képet illeti, hát, nem sikerült az optimális kamera elhelyezést megtalálnunk. Nem nagyon értem, hogy ez most miért jó, hogy itt van egy ilyen kifelé mutató durung a tüskéivel, mert akkor most mire kell figyeljek? Arra, ami ebben a veszélyes, és az agresszív rész, vagy pedig arra a kis ívre ezzel a kis bimbóval. Sejtésem szerint az utóbbiról van szó, de akkor miért van ez a nagy izé itt a képen? Valahogy úgy kellett volna ezt megközelíteni, vagy olyan helyzetet kellett volna keresni, ahonnan ez kiküszöbölhetővé válik. Engem az sem érdekel, hogy ez az ív tökéletesen megvan-e, bár, hát lehetne ezt úgy vágni, hogy az a csonk a másik tőnél már ne legyen. Szóval, miközben még egyszer mondom, hogy nagyon örülök annak, hogy dinamika van, ez nem valami finom megoldás Ágnes. Mondd azt, hogy ostoba vagyok, de nekem ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy nem töltöttél elég időt ezzel a történettel. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ha rászánod erre a melóra a megfelelő időmennyiséget, akkor magadtól ne jöttél volna rá, hogy ez a két oszlop szétveri az egészet. Még a függőleges hagyján, mert azzal még lehet valamit kezdeni, hogy ott van a védő férfias, és a nőies mellett van az erő, tehát, oda még valamit bele tudnék képzelni. De mi az atyaúristenért van ez a másik ág itt nekünk keresztbe, hát, ezt nem nagyon értem. (hegyi)

Kint-bent

Kint-bent

Az az érdekes, hogy ez a harmadik olyan képed, ami a közepe mentén kettéválik. Ilyen volt a falon lévő árnyékos képed a két képkerettel, ilyen volt az árokpart, ahol azt a behavazott fát vágtad ketté, és most itt a harmadik ilyen kép. Van két történetünk, egy belső henyélős, mesélős, szállodai szobás, aztán van egy külső, elég zaklatott, nem tudom, olyan téli szocio, és van a kettő között valami. Na, most a kettő között ez a mumus? Vagy mi? Tehát, nem nagyon értem, hogy ő most mi. Ha ez egy ilyen horrorfilm akar lenni, akkor viszont meg kell világítani alulról egy kicsit az arcot, és máris ott van az egészben a félelem, vagy a dráma, és ez most nem történik meg. Nem értem, a dolgot. Persze, azt értem, hogy magát a kint és bent hatást az hozta létre, hogy takarsz a belső fényviszonyokból a testeddel, és ezért lehet egyáltalán értelmezhető a kinti világ, ez megvan nekem, csak a két világ közötti átmenet nincs megoldva. Ez nagyobb baj, mint az, hogy szarvacskád nőtt a csillárból. De az ötlet szuper, csak a kivitelezésnél kell egy kicsit továbbgondolni ezt a dolgot. (hegyi)
értékelés:

Fali árny

Fali árny

Na, ez a lecke belefér a fény és árnyék leckébe, megkapja a 3 csillagot, de a figyelmetlenségért legközelebb levonás jön. A képhatárnál a csonkolások, a bal oldal bebukása, és az a madzag, amivel a nem tudom milyen drót nem tudom hova van kötve, hogy a mi a francnak van ott, és azt miért nem szerelte le... Az engem annyira zavar, és én csodálom, hogy téged nem. Ezt nem értem, hogy miért kellett azt otthagyni! (hegyi)
értékelés:

Tél fentről

Tél fentről

Na, ez igen! Ez egy abszolút szerethető üzenet, még akkor is, ha drámai. Kicsit talán filmvászonszerű az arányrendszer, és nekem hiányzik valami egyrészt fentről is, másrészt lentről is, nem csak attól, hogy a kép aránya olyan fura, hanem a tömegelhelyezés miatt is. Főképp egyébként fentről, mert ott valahogy az egész a két pamacs között kilyukad. Ennyi csak a problémám, ugyanakkor tökéletesen érthető a lecke iránya, úgyhogy megvan a 3 csillag és a leckemegoldás, mindazzal együtt, hogy azért én most azt mondom Ágnesnek, hogy próbáljon meg egy kicsit azokról a dolgokról gondolkodni, amiket az utóbbi idő elemzéseiben kapott, hogy egy lépcsővel most már neki kell feljebb lépni, én nem tudom húzni, ha ő nem jön. A döntés a te kezedben van! (hegyi)
értékelés:    

Falon

Falon

Azt gondolom, hogy ez a kép sem teljesíti a fény és árnyék lecke elvárásait, ugyanakkor maga a meglátás nagyon ígéretes. A kép közepénél valami hiányzik, és szerintem elég jól érzékelhető, hogy pont ahova nagyjából fókuszálnék, ott valami nincs meg. Ettől az egész kicsit olyan, mint voltak ezek a sztereó dianézők, amiben csak egy kis eltérés volt a két kép között, de az pont elég volt ahhoz, hogy a térélményt, amikor belenéztünk ebbe a kukkolóba, akkor megadja. Lehet, hogy ha ezt raknánk bele egy ilyenbe, akkor elég furcsa, ilyen hallucinogénekkel átszőtt térélményt adna, de valamiért nekem ez ugrott be. Azt gondolom, hogy a kevesebb több lenne. Lehet, ha valamelyiket a két kép közül kiválasztod, és azzal kezdesz el dolgozni, ezekkel az árnyékokkal és fényekkel, akkor abból egy szerethetőbb, és kompozícióban nem ketté hasadó képet kapsz. (hegyi)
értékelés:

Fenyő és cédrus

Fenyő és cédrus

Valószínű, hogy ez az én problémám, hogy nem tudok mit kezdeni ezzel a képpel. A fenyőt még látom, a cédrust inkább sejtem, de a kettő párhuzamát, és hogy tulajdonképpen mi is történik, és hogy ez hova fut ki, mi ennek a kettőnek az eredője, azt nem tudom felfogni. Bocsánat, úgyhogy nem tudok mit mondani. Néztem már sokszor ezt a képet, akkor is, amikor megjött, meg az elemzés előtt is, hogy mit fogok erre mondani, de nem nagyon tudok hozzászólni. Valahogy ez most belül maradt, nem tudott átjönni. (hegyi)

Demeternek

Demeternek

Oké, hogy valamilyen sztoriba belehelyezed Demeternek a könyvét, de nem értem, hogy mi történik itt elöl, hogy összedőlt a Marokkó társasjáték, vagy színes spagetti szálakat ettünk vacsorára, vagy hogy ez mi akar lenni? Nem értem, hogy mi történik az előtérben, márpedig, ha nem értem, akkor nem tudok vele azonosulni sem. Szétkaszaboltad a borítót, mondhatni mozaikszerűen, éles sarkokkal, de itt a mélységélességgel van kérdés. Valamiért úgy érzem, hogy ez egyrészt nagyon szűk, nincs az enteriőrből hagyva semmi, hogy abba kapaszkodjak, másrészt, ha ezt a döntést meghoztam, hogy nem az enteriőr fog segíteni, akkor viszont azt mondom, hogy magával a formákkal kell tudni kezdeni valamit úgy, hogy a nézőnek valamilyen szinten legalábbis megfejthetővé váljon. (hegyi)

Üdv

Üdv

Bandesz és Ányesz kellemes ünnepeket kíván mindenkinek!

Nagyon érdekes az a fajta üzenetrendszer, amit itt most látunk a két szereplővel ezen a torzítós üvegfelületen. Amivel nem tudok mit kezdeni, az a kéz, mert itt most idegen. Túl sok, túl határozott a jelenléte. Van egy álomszerű, meseszerű világ ezekkel a zöldekkel, ezüstökkel és a tükröződésekkel, és ebbe nem valami finom, ahogy belenyúl, miközben mondhatod azt rögtön, hogy: Zsolt, de hát, valahogy meg kellett tartani ezt a gömböt. Én meg azt mondom, hogy oké, akkor tedd le valamire, ami megtartja a mesét. Nem muszáj neked tartani ezt. Az első három leckében meghatározzuk magunkat, és haladunk az önismerettel, de azért nem kötelező minden egyes leckébe a kezünket, vagy a lábunkat belerakni, azt gondolva, hogy attól lesz személyes - igen, attól az lehet, ha jókor, jól, jó helyre esztétikusan van elhelyezve és nem esetlegesen. Ha ezt el tudjuk fogadni, akkor az a kérdés, hogy oké, akkor hogy áll össze a kompozíció? Mitől fog ez működni, ha nem a kezemtől, mert az viszonylag olcsóbban megoldja a problémát, hogy ott a kezem, ettől rajta vagyok, meg tartom is ezt az egészet, és nem kell törődnöm azzal, hogy ezt milyen miliőbe helyezem el. Pontosan itt lenne a lényege a dolognak, hogy valamilyenben el kell. Ez az, ami nekem ennek a képnek a hiánya. (hegyi)
értékelés:

Faárnyék

Faárnyék

Ágnesnek is azt mondom, amit Zolinak mondtam, hogy a fény és árnyék leckét én most bezártam, nem kérek tőle erre a leckére több képet egy darabig. Kezdjünk el más leckékkel dolgozni, ugyanis teljesen másról szól ez a lecke, mint amit itt most kapunk. Más az értelme, és más az a fajta részben érzelmi, részben technikai, vagy tartalmi megközelítés, amit a lecke feladásakor gondoltunk. Az nem elég, hogy van egy árnyék ahhoz, hogy ez a lecke teljesüljön. Ez nem azt jelenti, hogy ez a kép rossz, hanem azt, hogy nem erre a leckére készült. Jó lenne, ha már vannak leckéink, akkor nem arról szólna a dolog, hogy készül egy kép, aztán végigfutunk a leckéken, és majd csak bedobjuk valahová, lehetőleg olyanba, amiben elég tágnak érezzük a határokat ahhoz, hogy a besorolás miatt ne bukjon ki. Én meg most az mondom, hogy pont a besorolással van a bajom. Mert ha kiveszem ezt a képet a fény és árnyék leckéből, akkor rögtön evidensé válnak azok a kérdések, amiket ez a kép felvet. Egyrészt az, hogy hova tetted a hangsúlyt. Van egy előterünk egy kerítéssel, rajta egy nagyon szépen rajzolt árnyékkal, a fatörzzsel és a lombjaival, aztán van egy második szintünk, ami valamilyen, talán étteremnek, vagy rendezvény helyszínnek a belső udvara, és egy ház fala. Ott, ha jól látom, valamilyen napernyő részlet van, faldíszítések, folytatódik ez a faárnyék, de már lényegesen kevésbé erősen, tehát maga a viszonyrendszer alapja fel van vázolva, ugyanakkor nincs története a dolognak. Azért, mert nem hagytál benne lenyomatokat az emberről. És ez azért lenne fontos, mert a hasonló a hasonlónak a barátja, tehát, az ember az emberi történeteket keresi, és ehhez nem szabad bizonytalanul hagyni a nézőt. Ha az ott egy napernyő, akkor lássam azt a napernyőt, mert akkor tudok ennek az egésznek a szürrealitásával mit kezdeni. Magyarán a kép felső részéből nekem hiányzik, ahogy az alsóból is. Az a bázis hiányzik, hogy ez egy utca, akár kutyaszarral, vagy eldobált csikkekkel, szóval, hogy valamilyen ritmusba helyezzem bele, ahonnan ő, mint egy ilyen szóló énekhang ki tud ragyogni. De így most ez nem történik meg. (hegyi)
értékelés:

Szoborláb

Szoborláb

Annyiból jó ez a kép, hogy lebuktatja azt, aki a szobrot alkotta, hogy mi is annak az oka, hogy a talp felől közelítve ilyen csonkolásokat látunk, hiszen jól látható, hogy ő megcsinálta ezt a talpat. A lábujjak is megvannak, csak ebben a pózban ő arra koncentrált, amit a körmök felől közelítve a láb tud mutatni, és ez most ebben az értelemben az ő részéről egy befejezett történet. Az egy másik kérdés, hogy akkor, amikor az előző képet készítetted, akkor nem a szobor optimális nézőpontjából fotóztad, magyarán minden egyes szobron lehet olyan pontot találni, amit az alkotója kicsit hanyagabbul, vagy félvállról kezelt, és ez most azzal járt, hogy az előző kép nem működött. Ennél a képnél azt mondom, hogy tökéletesen működne egyébként a dolog akkor, ha megint nem valami furcsa vágással tagadnánk le a képről azt, hogy ez egy szobor testrésze. Nem nagyon értek én most valamit. Egyrészt azt, hogy miért innen van ez lefotózva, tehát, ha valamennyire közel bújsz ehhez az egészhez, a láb sípcsont részéhez közelebb, és onnan készülne a kép, azaz te magad, ha fentről néznénk az óra mutató járásával ellentétesen mozdulnál egy kicsit a szobor felé, akkor tömegében nagyobb lehetne a szobor, mert most a kép felénél is kevesebbet foglal el, miközben ő maga a főszereplő. Nagyon jó a párhuzam a háttérben a lombot rugdosó emberrel, szeretném ezt külön kiemelni, hogy ez egy fontos dolog, mert ad egy külső kapaszkodót. Ugyanakkor sajnos ez a fatörzs nem jó helyen van. Ha most meghozod azt a döntést, hogy közelebb bújsz ehhez a szoborhoz, akkor akár maga a fő téma, a talp is, vagy a lábfej is kitakarhatna ebből a fatörzsből jócskán, és kevésbé lenne zavaró. Azt gondolom, hogy mint tanulmány, ez működik. Az előzővel együtt nézem az egészet, úgyhogy erre is tudok adni egy csillagot, de nem többet. (hegyi)
értékelés:

Szobortalp

Szobortalp

A helyzet az, hogy ez egy jó megfigyelés, de a jó megfigyelés inkább annak szól, hogy az elmosódott háttérben lévő foltok, és a lábujjak jó ritmust adnak, ugyanakkor a képkivágást nem nagyon tudom értelmezni. Az a baj, hogy vannak olyan dolgok - tudom, hogy ezt a legnehezebb tudomásul venni -, amelyek nem készek a fotográfiára, nem készek a megörökítésre. És nagyon szeretném, ha magát a szót itt pontosan értenénk. A megörökítés azt tartalmazza, hogy örök, azaz egy lenyomat, ami utána már nem módosítható. És ez a megörökítés a feladata a fotográfiának, és minden ábrázoló művészetnek, ugyanakkor azt gondolom, hogy vannak olyan helyzetek, amik sajnos nem tudnak működni. Így van ez ezzel a beállítással is. Ha nincs meg ennek a lábujja, akkor az lehet a szobrász hibája, mert nem gondolt arra, hogy ezt más valahogy át szeretné majd értelmezni, de akkor ez a forma, mint tanulmány működik, de mint kép nem. (hegyi)