Ez nem életkép, ennek semmi köze hozzá. Arra kérem Ágnest, hogy tényleg, tegye már meg, hogy veszi a fáradtságot, és végigolvassa a leckeleírásokat, és megpróbálja értelmezni. Ha valamelyik nem megy, akkor tessék szólni, és akkor próbálok segíteni. Az életkép arról szól, hogy a főszereplőnek, akiről a portrét csináljuk, annak valamilyen jellemző beállítását keressük meg az ő életében. Tehát, ha ő sokat szeret varrni, akkor épp varrás közben, ha ő kertészkedik, akkor kertészkedés közben. Most a mikulásvirágról beszélünk, vagy Mammucskáról? És a mikulásvirágnak mi köze Mammucskához? Mammucska mikulásvirágokat termeszt? Mert ha igen, akkor tessék ezt mutatni, ezt eddig én nem tudtam róla, lehet ez egy új ritmus az ő életében, de akkor tessék ezt valahogy hozzákötni. Ez így, ebben a formában nem nagyon értelmezhető. A leckemegoldást ezzel kiveséztük, az életképhez, zsánerhez az kell, hogy valamilyen jellemző cselekvéssor közben fényképezzünk le valakit. Ami a képet illeti, ha más leckébe tesszük, akkor se nagyon értem. Egyrészt keresem azt, hogy ez hol éles, de valószínű sehol. Másrészt pedig egy szereplőt te valamiért mögé tettél egy virágnak, ő ott magában elvan, talán gondolkodik valamin, vegyük úgy, hogy igen, talán szemüveg lóg a nyakában, de nem tudjuk biztosan. De tulajdonképpen ő nem fontos, mert ha fontos lenne, akkor ő lenne éles. Az ő viszonyrendszere fontos a virághoz, de nem derül ki számomra, hogy ez milyen áttétet akar képezni, vagy milyen irányt akar mutatni. Miért készült ez a kép? Szeretném Ágnes, ha kaphatnék választ, mert nem igazán erősséged, hogy a kérdéseimre válaszokat adj, márpedig nem elsősorban az én kíváncsiságom kielégítése a fontos, hanem a megfogalmazás. Elsősorban magadnak, másodsorban pedig a nézőid, a többi Látszóteres számára, hogy mi miért történik. Ha nem kapnak értelmezést, akkor nem tudunk segíteni sem a továbblépésben. (hegyi)

Örülök annak, hogy történt egyfajta ritmusváltás, kikerültek azok a durungok a képből. Szerintem jól látszik a problematika, hogy mi az, ami megoldásra vár, és ez nem más, mint a háttér. Valami ott most történik. Van három sávunk, egy barna, egy kék, és egy szürkésfehér, és mind a három más kontraszthelyzetet hoz a fő motívummal. Ebből az alsó, és a felső működik, a kék nem. A kéknél bukik be a leginkább az egész. És ezért jó is ez a kép, hogy megfigyeled, mert ez a későbbiekben szerintem alkalmazható lesz, hogy furcsa módon nem a fehérrel van a legnagyobb probléma, hogy annál hogyan jönnek ki a tüskék, mert ott tulajdonképpen a tónusjátékkal ez jól megoldódik, hanem a kékkel, ami bedögleszti a fehéret. Mintha inverzbe fordítaná az egészet, nagyon furcsa. Szóval a megfigyelés jó, a kompozícióval nem nagyon vagyok kibékülve. Szerintem, vegyük úgy, hogy ez egy tanulmány. 1 csillag mindenféleképpen jár rá, és ennek értelmében, mivel jön a tél, remélem, hogy lesz mód ismételni még idén. Vagy még ebben a hónapban. (hegyi)
értékelés:

Az az érdekes, hogy ez a harmadik olyan képed, ami a közepe mentén kettéválik. Ilyen volt a falon lévő árnyékos képed a két képkerettel, ilyen volt az árokpart, ahol azt a behavazott fát vágtad ketté, és most itt a harmadik ilyen kép. Van két történetünk, egy belső henyélős, mesélős, szállodai szobás, aztán van egy külső, elég zaklatott, nem tudom, olyan téli szocio, és van a kettő között valami. Na, most a kettő között ez a mumus? Vagy mi? Tehát, nem nagyon értem, hogy ő most mi. Ha ez egy ilyen horrorfilm akar lenni, akkor viszont meg kell világítani alulról egy kicsit az arcot, és máris ott van az egészben a félelem, vagy a dráma, és ez most nem történik meg. Nem értem, a dolgot. Persze, azt értem, hogy magát a kint és bent hatást az hozta létre, hogy takarsz a belső fényviszonyokból a testeddel, és ezért lehet egyáltalán értelmezhető a kinti világ, ez megvan nekem, csak a két világ közötti átmenet nincs megoldva. Ez nagyobb baj, mint az, hogy szarvacskád nőtt a csillárból. De az ötlet szuper, csak a kivitelezésnél kell egy kicsit továbbgondolni ezt a dolgot. (hegyi)
értékelés:

Na, ez igen! Ez egy abszolút szerethető üzenet, még akkor is, ha drámai. Kicsit talán filmvászonszerű az arányrendszer, és nekem hiányzik valami egyrészt fentről is, másrészt lentről is, nem csak attól, hogy a kép aránya olyan fura, hanem a tömegelhelyezés miatt is. Főképp egyébként fentről, mert ott valahogy az egész a két pamacs között kilyukad. Ennyi csak a problémám, ugyanakkor tökéletesen érthető a lecke iránya, úgyhogy megvan a 3 csillag és a leckemegoldás, mindazzal együtt, hogy azért én most azt mondom Ágnesnek, hogy próbáljon meg egy kicsit azokról a dolgokról gondolkodni, amiket az utóbbi idő elemzéseiben kapott, hogy egy lépcsővel most már neki kell feljebb lépni, én nem tudom húzni, ha ő nem jön. A döntés a te kezedben van! (hegyi)
értékelés:    

Valószínű, hogy ez az én problémám, hogy nem tudok mit kezdeni ezzel a képpel. A fenyőt még látom, a cédrust inkább sejtem, de a kettő párhuzamát, és hogy tulajdonképpen mi is történik, és hogy ez hova fut ki, mi ennek a kettőnek az eredője, azt nem tudom felfogni. Bocsánat, úgyhogy nem tudok mit mondani. Néztem már sokszor ezt a képet, akkor is, amikor megjött, meg az elemzés előtt is, hogy mit fogok erre mondani, de nem nagyon tudok hozzászólni. Valahogy ez most belül maradt, nem tudott átjönni. (hegyi)

Nagyon érdekes az a fajta üzenetrendszer, amit itt most látunk a két szereplővel ezen a torzítós üvegfelületen. Amivel nem tudok mit kezdeni, az a kéz, mert itt most idegen. Túl sok, túl határozott a jelenléte. Van egy álomszerű, meseszerű világ ezekkel a zöldekkel, ezüstökkel és a tükröződésekkel, és ebbe nem valami finom, ahogy belenyúl, miközben mondhatod azt rögtön, hogy: Zsolt, de hát, valahogy meg kellett tartani ezt a gömböt. Én meg azt mondom, hogy oké, akkor tedd le valamire, ami megtartja a mesét. Nem muszáj neked tartani ezt. Az első három leckében meghatározzuk magunkat, és haladunk az önismerettel, de azért nem kötelező minden egyes leckébe a kezünket, vagy a lábunkat belerakni, azt gondolva, hogy attól lesz személyes - igen, attól az lehet, ha jókor, jól, jó helyre esztétikusan van elhelyezve és nem esetlegesen. Ha ezt el tudjuk fogadni, akkor az a kérdés, hogy oké, akkor hogy áll össze a kompozíció? Mitől fog ez működni, ha nem a kezemtől, mert az viszonylag olcsóbban megoldja a problémát, hogy ott a kezem, ettől rajta vagyok, meg tartom is ezt az egészet, és nem kell törődnöm azzal, hogy ezt milyen miliőbe helyezem el. Pontosan itt lenne a lényege a dolognak, hogy valamilyenben el kell. Ez az, ami nekem ennek a képnek a hiánya. (hegyi)
értékelés:

Annyiból jó ez a kép, hogy lebuktatja azt, aki a szobrot alkotta, hogy mi is annak az oka, hogy a talp felől közelítve ilyen csonkolásokat látunk, hiszen jól látható, hogy ő megcsinálta ezt a talpat. A lábujjak is megvannak, csak ebben a pózban ő arra koncentrált, amit a körmök felől közelítve a láb tud mutatni, és ez most ebben az értelemben az ő részéről egy befejezett történet. Az egy másik kérdés, hogy akkor, amikor az előző képet készítetted, akkor nem a szobor optimális nézőpontjából fotóztad, magyarán minden egyes szobron lehet olyan pontot találni, amit az alkotója kicsit hanyagabbul, vagy félvállról kezelt, és ez most azzal járt, hogy az előző kép nem működött. Ennél a képnél azt mondom, hogy tökéletesen működne egyébként a dolog akkor, ha megint nem valami furcsa vágással tagadnánk le a képről azt, hogy ez egy szobor testrésze. Nem nagyon értek én most valamit. Egyrészt azt, hogy miért innen van ez lefotózva, tehát, ha valamennyire közel bújsz ehhez az egészhez, a láb sípcsont részéhez közelebb, és onnan készülne a kép, azaz te magad, ha fentről néznénk az óra mutató járásával ellentétesen mozdulnál egy kicsit a szobor felé, akkor tömegében nagyobb lehetne a szobor, mert most a kép felénél is kevesebbet foglal el, miközben ő maga a főszereplő. Nagyon jó a párhuzam a háttérben a lombot rugdosó emberrel, szeretném ezt külön kiemelni, hogy ez egy fontos dolog, mert ad egy külső kapaszkodót. Ugyanakkor sajnos ez a fatörzs nem jó helyen van. Ha most meghozod azt a döntést, hogy közelebb bújsz ehhez a szoborhoz, akkor akár maga a fő téma, a talp is, vagy a lábfej is kitakarhatna ebből a fatörzsből jócskán, és kevésbé lenne zavaró. Azt gondolom, hogy mint tanulmány, ez működik. Az előzővel együtt nézem az egészet, úgyhogy erre is tudok adni egy csillagot, de nem többet. (hegyi)
értékelés: