Tillai Ernőnek hívják azt a fotógráfust, aki olykor tükröződő felületeket használt a képalkotásnál, és ezzel tette festőivé a képeit, vagy a nagyításnál különféle üvegfelületeket használt, ezeket kente össze, aztán átvetítette rajta a képeit, és így készültek a nagyítások, szóval sokféle technikával próbálkozott, és érdekes és izgalmas ügyeket hozott létre. Ennek a képnek is ez az erénye, hogy a valóságot ábrázolja, de mégis, ebben a tükröződésben az egész valahogy olyan meseszerűvé válik. Ez a része tökéletes a dolognak. A hídból túl sokat nem kapunk, így bemondásra kell elhinnünk azt, hogy ez egy híd, mert ebben a formában nem tudunk tisztába jönni a méreteivel. Egy épületnek van tömegszerkezete is, és azt érzékeltetni kell valahogy az ábrázolásnál, mert ha azt lehagyjuk a vágással, akkor a néző nem tudja, hogy ez mekkora, vagy hogyan viszonyul a környezetéhez. Ezt tudnám hozzátenni, de 2 csillag megvan rá. (hegyi)
értékelés:

Azt tudom mondani, hogy a kevesebb néha több. Vagy mindent ábrázoljak ténylegesen, az egész zsibvásári hangulatot leiratszerűen, vagy valamihez jó lenne, ha tudnánk kötődni, hogy mi az, ami itt most igazán fontos. Lehet, hogy annyira elragadott téged a látvány, hogy nem tudtál dönteni abban, hogy mi az, ami hozzád a legközelebb áll, de én azt gondolom, hogy itt azért lehetne mit keresni. Jónak tartom azt, hogy benne van az eladó lába is, ez szerintem fontos, de például az a Marx, vagy nem tudom, milyen fej már nem biztos, hogy oda kell. Lehet, hogy ennél a pin-up modellnél a Coca-Colánál lehetett volna már vágni, vagy maximum a csizmánál, viszont a kép alsó részénél egy csomó forma úgy van félbe vágva, hogy az nem szerencsés. A témafelvetés jó, úgyhogy 1 csillag megvan, viszont a kompozíció számomra nem erős. (hegyi)
értékelés:

Ágnes, én ezt már többször elmondtam, és most sem tudok mást mondani, mint hogy a kamera nézőpontjának a megválasztása baromi fontos. Most vagy lemegyünk a gyerek szintjére, és onnan próbáljuk ezt az egészet, mint egy belső élményt megfogalmazni, vagy kívülállók vagyunk. De ha kívülállók vagyunk, akkor állj fel egy padra, és akkor csinálj ebből egy lenyomatot. Emeld fel magasra azt a kamerát, és csináld meg! Akkor legyen az egésznek egy ilyen tényfeltáró jellege. De most ebből a nézetből ez csak egy tanulmány, ez nem kép, ez önmagában így még kevés. Idétlenek ezek a játékok, ez tény, én is látom, aki ezt tervezte, annak a lelkivilágába azért belenéznék, de az biztos, hogy sem nem szerethető, sem nem félek tőle, semmit nem érzek. Miközben hát, a lényeg ez lenne, hogy legyen hozzá valamilyen közöm. De te tudsz engem ide behívni, én magamtól ezzel nem tudok mit kezdeni. Rajtad múlik! Tudod mi az, hogy komolyan venni a fotózást? Hogy nem érdekel a külvilág, amíg dolgozol, hogy nem egy póz, hogy de kafa fényképeződ van, hogy nem kifelé szól, hogy művészkedünk, hanem hogy belső kényszer és belülről fakadóan amikor csinálod, akkor tojsz rá, hogy mit szól aki épp veled van, hogy menne-e tovább, hogy mérges rád, mert várni kell rád, vagy hogy dicsérget, mert egyik se számít. Ne veszítsd el a fókuszt. Ideje, hogy rákapcsolj, hogy magad előtt is bizonyítsd, hogy nem csak talált képek okán vannak azok a leckemegoldások. (hegyi)

Ez egy nagyon erős kép! Hozza az egész NDK-t, hozza akár a modern német filmművészetet, Wim Wenderst, de egy biztos, annyira erős karaktert találtál, hogy nagyon örülök annak, hogy ezt észrevetted. A két figura is erős, akik a képen vannak még pluszban, úgyhogy ez egy jó megfigyelés. Most azon gondolkodom, hogy erősebb lenne-e a kép akkor, ha ránk néz a néni, de nem tudom. Jó, elfogadom így, ahogy van. De azt hozzáteszem, hogy ezt a fajta koncentrációt várnám tőled a többi munkánál is. (hegyi)
értékelés:    

Ennél a képnél már sokkal szerencsésebbnek gondolom a kamera nézőpontjának a megválasztását, de ez egy állókép lenne, vagy leginkább maximum négyzetes. Arra a nyárfatörzsre, már ha ez az, nincs szükség ennél a képnél. Ahol a törzs véget ér, a mögött már lehetne nem sokkal vágni, viszont némi mennyiséget még nem ártana felülről, mert most olyan furcsán vágtuk le a haját ennek a szobornak. A megfigyelés ugyanakkor tökéletesen rendben van. Erre a képre azt tudom mondani, hogy igen, ez a megfigyelés pontos. A kivitelezés még reszelhető egy kicsit. (hegyi)
értékelés:

Az ötletet díjazom, a kivitelezésnél vannak olyan részletek, amik nagyon izgalmasak, mégis azt kell, hogy mondjam, hogy az egész összességében egyelőre még kusza. A körfolyosós házaknak mindig van valami mágiája, valami titkos története, amit az ember érez akkor, amikor ilyen helyen jár, és ezek nagyon érdekes helyzeteket tudnak hozni, ha az ember megpróbálja ezeket a történeteket úgymond felgöngyölíteni, megnézi Erzsikét, hogy minden délelőtt tízkor áll neki porolni, vagy Ica, aki este hatkor kezd el virágot locsolni, szóval megvannak ezek a ritmusok. Ezeket, ha az ember kellő időt fordít rá, akkor jól feltérképezve akár képi történetté is szervezheti. Az egyik kérdés számomra pont itt van, hogy itt most mit akartunk mondani, tehát hogy itt a porolós néni a fontos a szőnyeggel, vagy a rács és a korlát konstrukciója egymással, vagy a kulcs a félig nyitott ajtóban, ezek érdekesek lehetnek, de mégis azt mondom, hogy esetleges lett a végeredmény. Esetleges a korlátnak a vágása, a szereplő megjelenése, a kameraszög nem egészen őt akarja központi figurává emelni. Jó ez a belső térben megjelenő kulcs, de annyira sötét a belső megvilágítás, hogy nem tud ez az egész plasztikusan érvényesülni, ami hogy ha egy jó kompozíciót kapunk el, akkor nem baj, mert akár, mintegy fotogramszerű lenyomat is szerepelhetne, de most nem ez történik. Tehát, valahogy minden ott van, minden hang megvan, de az egész nem állt össze egy olyan dallá, amit tudnék dúdolgatni, ha most mondhatok ilyen elvont dolgot. Minden alkatrész a képen van, talán még egy kicsit túl sok is. Egyszerűbben fogalmazva, ugye ez a Szőke dumája, hogy döntsük el, hogy mire megy ki a fuvar, de ez a duma nagyon pontos. Én se tudok most jobbat kitalálni, el kell dönteni Ágnes, hogy mire megy ki a fuvar, és arra tenni a hangsúlyt. (hegyi)

Ha nem venném figyelembe azt, hogy mennyi ideje kapunk képeket Ágnestől, akkor még azt is mondhatnám, hogy ez egy jó leckemegoldás, köszönöm. Hát, hogyha ez az első 2. leckebeküldés lenne, akkor ez egy jó kezdés lenne, de azért az tegyük már hozzá, hogy ennyi idő után el kell tudni mozdulni valamerre, és én ezt várom Ágnestől, és erre próbálom őt sarkallni. Én most azért nem akarok mélyebben belemenni ebbe a képbe, mert ugyan nekifoghatnék a kompozíciós elemzésnek, de nem látom túl sok értelmét. Addig, amíg Ágnes nem dönti el, hogy merre akar mozdulni, addig én maximum várni tudok erre az elmozdulásra. Ennél a képnél nem látom, hogy mire akar kimenni a fuvar. Kapunk valamit, ami akár őszinte üzenet is lehetne, de mégis inkább azt gondolom, hogy hiányzik valami, ami az egészet át tudná emelni ebbe a kategóriába, ez nekem most inkább beállított kép, mint a valóság. Ha viszont beállított kép, amivel semmi baj nem lenne, akkor viszont oda kell figyelni arra, hogy mi a világítás szerepe, mit takarunk, és mit nem, hova tesszük a hangsúlyokat, és ez itt most nem nagyon történik meg. Ráadásul azzal is ideje lenne foglalkozni, hogy mi az, ami előnyös, és mi az, ami kevésbé, nem kötelezően csak előnyös képeket kell önmagunkról adni, de akkor azt tessék jól megcsinálni, ha valaminél el akarom tolni a hangsúlyt, akkor az legyen határozott. Ebben a képben ezt most ellenmozgásnak érzem, mert nem lehet cél az, hogy megriasszuk a nézőt, ugyanakkor ez a haj nélküli fej darab nekem nem pozitív üzenet, nem látom az indokát. Úgyhogy azt kérem Ágnestől, hogy kezdjünk el dolgozni valahogy úgy, hogy abból valami irány összeálljon. (hegyi)