Ebéd

Ebéd

Kerekesszékes terített asztal a Szigeten.

Ágnes, nekem ez most szűk. Így most csak te tudod, hogy ők kerekesszékesek, segítők, látogatók, vagy csak odakeveredtek, mert ott volt hely elfogyasztani az ebédet. Ha hátrébb lépsz, talán a kérdésre kapunk választ. Mert a forma jó, és tényleg csak egy picit kéne, hogy nyiss, hogy a környezet kapjon szerepet, mert az segíthet az értelmezésben. A pillanat oké, a szereplők kedvesek, amúgy minden jó. (hegyi)

Üdv

Üdv

Üdvözlöm az új rendszert, akkor vágjunk bele!

Na, hát azóta még újabb lett a rendszer, úgyhogy a belevágás még időszerűbb Ágnes. Van egy furcsaság, mármint nekem furcsaság, hogy a 24x36 mm-es leica mérethez képest a digit cuccok szélesebbek, ez nekem itt is szokatlan, hogy arányaiban a jobb oldal sok, és akárhogy nézem, ettől sok, hogy a 4:3-as digit nem azt az érzetet adja, mint a 3:2-es analóg méret. Azért beszélek erről, mert főleg egy ilyen közeli dekomponált képnél ennek nagyobb szerepe van. Az üzenet elég világos, a hangulat átjön, a komponálásnál ha egy leheletnyivel hátrébb vagy, akkor a szádnál nem kerülünk ennyire közel, de azt is lehetne, hogy még közelebb vagy és vágsz a szájnál, szóval amit szoktam mondani, hogy a száj és a szem miről mesél, van-e párhuzam vagy nincs, ez fontos, de ehhez az is kell, hogy a kettő egyenlő szerepet kapjon, vagy ha el akarok ebből mozdulni, akkor azt határozottan tegyem. (hegyi)

Biciklista

Biciklista

Nekem tetszik ez a párhuzam a nő ruhái és a falon lévő állatkák között. Ami azt illeti, lehetne egy hajszálnyival vízszintesebb a dolog és talán ha lejjebb van a kamera, akkor izgalmasabb lenne az összkép, mert hát lássuk be, a hölgy feneke és nadrágja az, ami a csúcs, de mindenképpen jó az, hogy ilyet meglátsz és megcsinálsz, én arra ösztökélnélek, hogy a kamerád legyen mindig nálad, kezdj el a várossal dolgozni. (hegyi)

Relax

Relax

Ő így. A Sziget fesztiválon.

Az a helyzet Ágnes, hogy itt most látok valamit, ami elég izgalmas lenne, de olyan, mintha ezt a testet nem tudtad volna jól megközelíteni, és ott őgyelegtél volna körülötte, aztán eluntad volna, és lőttél volna valamit rutinból. Nem tudom, hogy most az a lényeg, hogy belátunk a bugyija alá, vagy a tornacipő a lényeg, vagy a homok és a nőnek a találkozása, vagy az ő és a körülötte állók közötti dinamikai különbség, vagy az arcán lévő gesztus, a napszemüveg, szóval elég sok minden érdekes lehetne, de most egyik sem az. Egy kicsit olyan, mintha rátenyereltél volna az orgonára, aztán most szólna minden hang. Tessék ebből majd valamilyen választást kihozni. Én elhiszem, hogy a Sziget nem elsősorban arról szólt neked, hogy mit fotózz, remélem, a jövő évi már erről fog szólni, mert egyébként felesleges az az idő, amit ott eltöltesz, mert elmúlik. Valahogy érdemes lenne ezt komolyabban venned, hiszen van egy fényképezőgéped, és van készséged is ahhoz, hogy képeket készíts, de hát, ha majd elmúlik ez a hippi korszak, akkor remélem, hogy úgy is kimész a Szigetre, hogy ott dolgozz. És akkor majd talán kevésbé lesznek szétszórtak a képeid. (hegyi)

Üdvözlet a Szigetről

Üdvözlet a Szigetről

Ez egy érdekes fickó, csak az a baj, hogy annyi minden más van ezen a sörös sátortól a két csajig, a ruházatig és minden, hogy idő kell, míg leesik nekem az, hogy itt most mi is az, ami ebben annyira izgalmas. Főképp azért, mert fényben sem optimális a helyzet, az egyik karja abszolút árnyékban van, ami még ha a másik rendben lenne, akkor nem lenne probléma, de a másik meg attól, hogy ennyire sok a fény, eléggé szét van kaszabolódva, magyarán túl kontrasztos. Az lett volna a megoldás, ha ezt a fickót, úgymond magad mellé édesgeted, és leülsz vele mondjuk egy sörpadhoz, és nem így hadonászik, és kalimpál, mert ennek túl sok értelme nincs a csukott szemével, meg a kis kecskeszakállával. Hanem fogod, és valamilyen szituációba hozod a testénél a két karját, akár azzal, hogy fogod és leveteted ról a a pólót, amilyen vagány csávó, biztos, hogy megcsinálja neked, és akár a mellkasa előtt körbefonva a karját láthattuk volna, hogy jaaa, ebben az az izgalmas, hogy van rajta vagy 50 db karszalag. Na jó, de hát, akkor koncentráljunk erre, szóval ez most egy ilyen elszalasztott esemény fotó nekem. Tehát ha pontosan tudjuk, mi az, amit látni akarunk, mi az, ami minket érdekel egy szituációban, itt a karszalagok, akkor ahhoz már könnyebb lesz a helyzetet instruálni és megtalálni, hogy a néző is arra figyeljen, amit mi szerettünk volna mutatni. (hegyi)

Bandi és Cica

Bandi és Cica

Bandi új haja tiszteletére kicsit fényképeződtünk. Bandi épp instruálja Cicát, akinek majdnem sikerült a kamerába néznie.

Ez egy elég rosszul világított portré, a háttér sokkal világosabb, és sokkal határozottabb, mint a modellek. A derítésről mintha megfeledkeztél volna. Nyilván ez a mcska nem biztos, hogy nagyon türelmes modell, de ettől szép, hogy az ilyet is meg kell tudni oldani. Valószínű, ha a főszereplőddel, Bandival lepróbálod, és csinálsz egy tesztfelvételt ez előtt a fal előtt, akkor rögtön rájössz te is, hogy be fog bukni az arca, és megpróbálod korrigálni. Az előtérben van valami comb, vagy karaj, vagy húsdarab, valószínű, hogy ez Bandihoz tartozó alkatrész, de nem tudjuk, hogy micsoda, valahogy nem olyan rendezett így, a macskára került valami fátyol, vagy nem tudom, milyen kis ruha darab van ott, lehet, hogy egy párna. A gesztus jó, az ötlet jó, a gondolat is rendben van, az interakció a macskával tulajdonképpen érdekes lehet, de ez megint olyan, amit nem lehet megoldani kettő perc alatt. Én most azt mondom neked Ágnes, hogy szinte a legtöbb csillagod neked van itt a Látszótéren, érdemes lenne ezt az új szezont, ami szeptembertől indult most azzal kezdened, hogy valami mellett leteszed a voksodat, és azt addig, amíg nem jutottál benne egy lépéssel tovább, addig nem ereszted el, és nem kezdesz bele másba. Láttunk itt utcafotót, portrét, meg a fene tudja még mit. Valamit kezdj el, vegyél fel egy szálat, és azt csináld végig, mert az biztos, hogy nem fog neked segíteni, csak az entrópiát fogja növelni, hogy mindenféle dolgot, mint egy ilyen félig olvasott könyv, nyitva van, Jó lenne, ha fókuszálnál, és tempóban is rákapcsolnál egy kicsit. Vége a nyárnak, őszi szelek járnak, a cinege madár meg elutazott. Visszaadom ezt ismétlésre. (hegyi)

Utca

Utca

Pillanatkép. Budapesti kisutcában találtam 2014 júliusában.

Örülök annak, hogy Ágnes ebben az irányban is elkezd működni és érdekli azon a környezet ami őt körülveszi, de ehhez egy picivel több türelem kell, ki kell várni a pillanatot, és a legfontosabb talán, hogy nem szabad figyelmen kívül hagynod, hogy a néző számára csak az létezik, ami képhatáron belül megtörténik, tehát ami nem szerepel a képen érzelmileg vagy formai szempontból az csak neked létezik, a néző számára nem érzékelhető. Ezért van kiemelkedő szerepe a kompozíciónak, mert a kompozíció az, ami egyedivé és megismételhetetlenné tesz egy pillanatot, érvényessé teszi azt, máskülönben csak egy kép marad, amit elkattintottunk. Ez, amit látunk egy jó megfigyelés, de talán ha kicsit vársz még, akkor olyan szereplők is kerülhetnek a képre, akik hangsúlyosabbá tehetik az üzeneted. Jók a falak, főképp ezek a lemosódó koszok. Jó lenne, ha nekiállnál utcát fotózni, hogy kiderülhessen, mi az, amivel még foglalkoznunk kell. (hegyi)
értékelés:

Cicu-portré

Cicu-portré

Azt tanultam a tanár úrtól, hogy fotózzam úgy a macskát mintha ember lenne, ezért gondoltam a Portré leckébe küldeni.

Ágnes, ez egy érdekes megoldás, én azt gondolom, hogy ez egy jól működő portré kép, és én abszolút egyet tudok veled érteni. Jól sikerült megoldás, utómunkában persze nem dolgoztál vele sokat, de majd azért lassan le fogom törni a kezeidet, ugyanakkor a kép rendben van, tehát maga a meglátás jó. Mi is az, amit az utómunkában hiányolok? Ott van a jobb és a bal felső sarok, ahol olyan részleteket hagytál, amik arra emlékeztetnek, mint mikor anyámnak a fényképalbumában ezek a beakasztós, celofán izékbe voltak betéve a képek. Tulajdonképpen olyan, mintha ezt exponáltad volna le, ami azért elég könnyen kiegyenesíthető utómunkával, mégpedig úgy, hogy rásötétítesz, és akkor ez helyrehozható. Tessék már valamit gyakorolni ezen a retusálás dolgon, mert itt lenne az ideje, hogy ne a nyers képeket kapjuk csak meg. Köszönöm szépen, megvan a 3 csillag, és erre gondoltam, amikor azt mondtam, amit a leiratban írsz, hogy minden egyes fénykép, akár egy kisállatról szól, akár egy tárgyról, akkor lesz személyes, ha úgy személyesítjük meg, mint egy embert. (hegyi)
értékelés:    

Turista

Turista

Ágnes, ez a kép szinte tökéletes, de bosszantó, hogy azt a keveset, ami a tökéleteshez hiányzik, nem vetted észre, nevezetesen a bal szélen belógó táblát. Ha azt levágod, minden oké. De nem vágtad le. As is - mondja a művelt angol, ahogy találtam, úgy kapod. Nos, ezen kell változtatni Ágnes, mert ez a lépcső a következő, hogy ne talált kép szülessen, hanem tudatos munkafolyamat végterméke. (hegyi)
értékelés:

Macska és bicikli

Macska és bicikli

avagy ami a kerékpáros feladatból kimaradt.

Ezt a két dolgot egy képre hoztad, de nem érzem azt a kohéziót, ami összekötné a cicát a bicajjal. Ő nem a kerékpárral van elfoglalva, hanem valami mással, és a képkivágat és kompozíció esztétikailag nem áll meg. Tömegelhelyezésben dől a mérleg a kerék felé, a macska ezt így nem tudja ellenpontozni. És hát a helyzet az, hogy ilyen elven lehetne ott felmosóvödör vagy kisszék is, miért épp kerékpár? Ez nem jelenti, hogy nincs létjogosultsága a kerékpárnak, de akkor azt formailag egyértelművé kell tenni. (hegyi)

Papucs 2.

Örülök, hogy gondolkodsz a témáidon, ez fontos. A kép még nincs kész, egyrészt mert a képalkotó elemek jelen állapotukban esetlegesen helyeződnek a képre, másrészt mert itt is érvényes, hogy mindig a legvilágosabb dolog az, amit figyelünk, ami a központi üzenet lehet, és itt most erősen kiugrik egy fényfolt, ami mint forma, és mint tartalom sem érdekes. (hegyi)

Ajtóban

Ajtóban

Most akkor határozottan mondom, Ágnes nézz utána a beállításoknak a gépeden, valamit elállítottál, mert ez a kép is túl van szaturálva. Nem tudom, hogy milyen metódust követsz, ha RAW-ban dolgozol, ez a jelenség korrigálható, jóllehet a géped eleve hozzáad, ezt szokták azt hiszem vividnek csúfolni a menüben, nem tudom, de zavaróan erőszakosak a tónusok. Az ellenfény abban az esetben indokolt, ha a kép domináns részlete mondjuk a szereplő és ehhez képest minden egyéb lírai leirat. Itt a konkrét fal, a konkrét korlát és a konkrét környezet okán ez a sziluettes megfogalmazés hibaként jelenik meg. Ezen felül - tudom, hogy nem egyszerű, inkább bizalmi kérdés - az lenne a jó, ha már mögötte vagyunk a szereplőnek, ha azt az érzetet erősítenéd, hogy mi tulajdonképpen azt nézzük, amit ő néz, de most csak a korlát látszik, és abban biztos vagyok, hogy ő nem ezt nézi. Annak is kéne tehát szerepelnie a képen, ami az ő figyelmét ennyire felkeltette. (hegyi)

Zöld

Zöld

Az a helyzet, hogy ez a kép nekem körülbelül azt az élményt adja - a nem értem, miért készült élményét - mint a barlangbejáratos képed. Itt is harsányak a színek, túlszaturáltak, ami alapvetően nem lenne még baj, ha mondjuk az a cél, hogy valami átbillenjen a mesébe, a hihetetlenbe, de itt nincs mi átbillenjen oda. Másrészt a kompozíció nem ad magyarázatot arra, mi az, ami itt olyan nagyon izgalmas, hogy megörökítésre méltó legyen. Ez így nekem egyelőre egy háttér, ami előtt megtörténhetne a mese, de nem történik semmi, talán az ablakban látni valamit két nézelődőről, de ők elég bizonytalanul jelennek meg. (hegyi)

Várfal

Várfal

Nem lehet látni az arcomat ilyenkor, amikor az elemzést olvassátok, de elmondom nektek, hogy most ilyen felvont szemöldök van, értetlen fej. Ha verbálisan kellene megfogalmaznom azt, hogy itt most mi az első benyomásom, akkor az az lenne, hogy: ahha... jah... és? Nem tudom, hogy ezzel mész-e most valamire Ágnes. De próbálom ezt most akkor parasztosabban megfogalmazni, hogy lefényképeztél valamit, csak nem tudom, hogy minek. Mit akar ez mutatni? Mitől épített környezet? Van egy nagyon harsányra vett zöldünk, túl van szaturálva, hisz ilyen zöld egyébként nincs is. Tessék azt a szaturációt egy kicsit hihetőbbre venni, mert így most olyan kontrasztokat kapunk, és olyan brutális az egész, hogy ettől olyan karikatúrás helyzet jön létre nekem. És hát, van két falunk, biztosan régiek, biztosan fontos helyen van, de nem tudom, hogy mennyire, és ez most nekem nem jön le. Olyan, mintha kapnánk egy színteret is, mert ott egy lépcső, meg ott van egy placc, a két helyet összekötő valami, tehát, lehet, hogy ez egy belső udvar, vagy lehet, hogy ez egy külső rész, ez sem világos, és nem tudom értelmezni, hogy miért készült el ez a kép. (hegyi)

Fa mögött

Fa mögött

Nem tudom, hogy mik azok a gyertyacsonkok a kép alján, persze, mondhatjátok, hogy a Hegyi egy cinikus állat, mert miért nem veszi észre, hogy azok ott síremlékek. Azért nem veszem észre, mert az arányrendszerrel van problémám. Miközben ez egy fantasztikus, meseszerű kép lenne, de most elvitte az egészet a fa. Ennek a nagy lélegzetnek, amit ez ad, ennek a nagy nyitott égnek, és ennek a gyönyörű kontrasztnak, amit megtalált, (és ezért nagyon nagy dicséret jár) ennek most itt az alján nincs meg az, ami lehorgonyozza, rögzítse. Miközben azok is meseszerűek, és nagyon szépek, amik ott történnek, és ráadásul, ha egy picit lejjebb van a dolog, és az aljából többet kapunk ennek az egésznek, akkor meglesz az a plusz hatás is, hogy az ember gyönyörködik a felhőkben, a faágban, meg mindenben, és közben ott a dráma, hogy ez mégiscsak egy temető. Még egy dolog, hogy ha lejjebb mentél volna a kamerával, és nem sajnálod összeporolni a nadrágodat, akkor azáltal, hogy lejjebb mész, közelebb is került volna egymáshoz a felhő és a faágak dolga, és nem marad itt ez a másfél ujjnyi rész, ami tulajdonképpen információ nélküli. Ez az, amit én hozzá tudok fűzni, de az ötlet jó, és a megfigyelés is pontos. Most olyan 2,5 csillagnál tartunk, de mivel neked ezt már kéne tudnod, ezért maradjunk 2 csillagnál, jó? (hegyi)
értékelés: