Na, hát azóta még újabb lett a rendszer, úgyhogy a belevágás még időszerűbb Ágnes. Van egy furcsaság, mármint nekem furcsaság, hogy a 24x36 mm-es leica mérethez képest a digit cuccok szélesebbek, ez nekem itt is szokatlan, hogy arányaiban a jobb oldal sok, és akárhogy nézem, ettől sok, hogy a 4:3-as digit nem azt az érzetet adja, mint a 3:2-es analóg méret. Azért beszélek erről, mert főleg egy ilyen közeli dekomponált képnél ennek nagyobb szerepe van. Az üzenet elég világos, a hangulat átjön, a komponálásnál ha egy leheletnyivel hátrébb vagy, akkor a szádnál nem kerülünk ennyire közel, de azt is lehetne, hogy még közelebb vagy és vágsz a szájnál, szóval amit szoktam mondani, hogy a száj és a szem miről mesél, van-e párhuzam vagy nincs, ez fontos, de ehhez az is kell, hogy a kettő egyenlő szerepet kapjon, vagy ha el akarok ebből mozdulni, akkor azt határozottan tegyem. (hegyi)

Az a helyzet Ágnes, hogy itt most látok valamit, ami elég izgalmas lenne, de olyan, mintha ezt a testet nem tudtad volna jól megközelíteni, és ott őgyelegtél volna körülötte, aztán eluntad volna, és lőttél volna valamit rutinból. Nem tudom, hogy most az a lényeg, hogy belátunk a bugyija alá, vagy a tornacipő a lényeg, vagy a homok és a nőnek a találkozása, vagy az ő és a körülötte állók közötti dinamikai különbség, vagy az arcán lévő gesztus, a napszemüveg, szóval elég sok minden érdekes lehetne, de most egyik sem az. Egy kicsit olyan, mintha rátenyereltél volna az orgonára, aztán most szólna minden hang. Tessék ebből majd valamilyen választást kihozni. Én elhiszem, hogy a Sziget nem elsősorban arról szólt neked, hogy mit fotózz, remélem, a jövő évi már erről fog szólni, mert egyébként felesleges az az idő, amit ott eltöltesz, mert elmúlik. Valahogy érdemes lenne ezt komolyabban venned, hiszen van egy fényképezőgéped, és van készséged is ahhoz, hogy képeket készíts, de hát, ha majd elmúlik ez a hippi korszak, akkor remélem, hogy úgy is kimész a Szigetre, hogy ott dolgozz. És akkor majd talán kevésbé lesznek szétszórtak a képeid. (hegyi)

Ez egy elég rosszul világított portré, a háttér sokkal világosabb, és sokkal határozottabb, mint a modellek. A derítésről mintha megfeledkeztél volna. Nyilván ez a mcska nem biztos, hogy nagyon türelmes modell, de ettől szép, hogy az ilyet is meg kell tudni oldani. Valószínű, ha a főszereplőddel, Bandival lepróbálod, és csinálsz egy tesztfelvételt ez előtt a fal előtt, akkor rögtön rájössz te is, hogy be fog bukni az arca, és megpróbálod korrigálni. Az előtérben van valami comb, vagy karaj, vagy húsdarab, valószínű, hogy ez Bandihoz tartozó alkatrész, de nem tudjuk, hogy micsoda, valahogy nem olyan rendezett így, a macskára került valami fátyol, vagy nem tudom, milyen kis ruha darab van ott, lehet, hogy egy párna. A gesztus jó, az ötlet jó, a gondolat is rendben van, az interakció a macskával tulajdonképpen érdekes lehet, de ez megint olyan, amit nem lehet megoldani kettő perc alatt. Én most azt mondom neked Ágnes, hogy szinte a legtöbb csillagod neked van itt a Látszótéren, érdemes lenne ezt az új szezont, ami szeptembertől indult most azzal kezdened, hogy valami mellett leteszed a voksodat, és azt addig, amíg nem jutottál benne egy lépéssel tovább, addig nem ereszted el, és nem kezdesz bele másba. Láttunk itt utcafotót, portrét, meg a fene tudja még mit. Valamit kezdj el, vegyél fel egy szálat, és azt csináld végig, mert az biztos, hogy nem fog neked segíteni, csak az entrópiát fogja növelni, hogy mindenféle dolgot, mint egy ilyen félig olvasott könyv, nyitva van, Jó lenne, ha fókuszálnál, és tempóban is rákapcsolnál egy kicsit. Vége a nyárnak, őszi szelek járnak, a cinege madár meg elutazott. Visszaadom ezt ismétlésre. (hegyi)

Ágnes, ez egy érdekes megoldás, én azt gondolom, hogy ez egy jól működő portré kép, és én abszolút egyet tudok veled érteni. Jól sikerült megoldás, utómunkában persze nem dolgoztál vele sokat, de majd azért lassan le fogom törni a kezeidet, ugyanakkor a kép rendben van, tehát maga a meglátás jó. Mi is az, amit az utómunkában hiányolok? Ott van a jobb és a bal felső sarok, ahol olyan részleteket hagytál, amik arra emlékeztetnek, mint mikor anyámnak a fényképalbumában ezek a beakasztós, celofán izékbe voltak betéve a képek. Tulajdonképpen olyan, mintha ezt exponáltad volna le, ami azért elég könnyen kiegyenesíthető utómunkával, mégpedig úgy, hogy rásötétítesz, és akkor ez helyrehozható. Tessék már valamit gyakorolni ezen a retusálás dolgon, mert itt lenne az ideje, hogy ne a nyers képeket kapjuk csak meg. Köszönöm szépen, megvan a 3 csillag, és erre gondoltam, amikor azt mondtam, amit a leiratban írsz, hogy minden egyes fénykép, akár egy kisállatról szól, akár egy tárgyról, akkor lesz személyes, ha úgy személyesítjük meg, mint egy embert. (hegyi)
értékelés:    

Ezt a két dolgot egy képre hoztad, de nem érzem azt a kohéziót, ami összekötné a cicát a bicajjal. Ő nem a kerékpárral van elfoglalva, hanem valami mással, és a képkivágat és kompozíció esztétikailag nem áll meg. Tömegelhelyezésben dől a mérleg a kerék felé, a macska ezt így nem tudja ellenpontozni. És hát a helyzet az, hogy ilyen elven lehetne ott felmosóvödör vagy kisszék is, miért épp kerékpár? Ez nem jelenti, hogy nincs létjogosultsága a kerékpárnak, de akkor azt formailag egyértelművé kell tenni. (hegyi)

Most akkor határozottan mondom, Ágnes nézz utána a beállításoknak a gépeden, valamit elállítottál, mert ez a kép is túl van szaturálva. Nem tudom, hogy milyen metódust követsz, ha RAW-ban dolgozol, ez a jelenség korrigálható, jóllehet a géped eleve hozzáad, ezt szokták azt hiszem vividnek csúfolni a menüben, nem tudom, de zavaróan erőszakosak a tónusok. Az ellenfény abban az esetben indokolt, ha a kép domináns részlete mondjuk a szereplő és ehhez képest minden egyéb lírai leirat. Itt a konkrét fal, a konkrét korlát és a konkrét környezet okán ez a sziluettes megfogalmazés hibaként jelenik meg. Ezen felül - tudom, hogy nem egyszerű, inkább bizalmi kérdés - az lenne a jó, ha már mögötte vagyunk a szereplőnek, ha azt az érzetet erősítenéd, hogy mi tulajdonképpen azt nézzük, amit ő néz, de most csak a korlát látszik, és abban biztos vagyok, hogy ő nem ezt nézi. Annak is kéne tehát szerepelnie a képen, ami az ő figyelmét ennyire felkeltette. (hegyi)