Három képből álló sorozatot kapunk, én ezt fotóetűdnek egy kicsit kevésnek tartom. Megint azt mondom, hogy úgy érzem, hogy Ágnes nem fordít elég időt a fényképezésre. Úgy tűnik, mintha állandóan ezt szajkóznám, mert Istvánnak is nagyjából erről beszéltem, az időről, de ha másképp nem megy, tudom, hogy nyálas, de tessék elolvasni A kis hercegben a rózsáról szóló részt, meg a szelídítést is akár, hogy mennyi időt, és mire kell szánni. A világ nagyjából elég egyszerű abban az értelemben, hogy minden ugyanarról beszél. Mindegy, hogy A kis hercegről beszélünk, vagy a fotózásról, vagy a rókáról, vagy Micimackóról, az idő egy nagyon fontos tényező. Nem fogja neked ingyen adni magát! A világ olyan, hogy csereüzleten alapul, ami erről szól, hogy tessék megtalálni azokat a pillanatokat, amikor azt mondod, hogy nem érdekel más, megcsinálom. Én azt gondolom – nem ismerve azt, hogy mivel töltöd az idődet -, hogy van időd, az egy másik kérdés, hogy a heti gürcölés után mennyi kell a pihenésre, de úgy gondolom, hogy ahhoz fiatal vagy még, hogy ez elég legyen. Tessék rákapcsolni, mert ez a dolog megint arról szól, hogy lát valamit az Ágnes, amik nagyon jó kis részletek, ugyanakkor ezt az egészet nem csinálja végig. Az első kép nekem nem fontos, mert valami formai játék, de nem történik semmilyen csoda. Tulajdonképpen mondható lenne, hogy a függöny felmegy, a bevezetés, ennél nem fontosabb. Ugyanakkor a második kép sem. A harmadik képnél indult el valami, rajta a híd, és azon a fickó, ez tökéletes, formailag is esztétikus, és az egész rendben van. Az első két képet ki lehet dobni. A harmadiknál indult be, de te ott abba is hagytad. Azt mondtad, hogy jól van, megvan, kész, becsomagoltam, a Hegyinek majd felrakom, hátha ámul rajta. Hát, ennyi. A harmadik kép jó, és akkor most mit csináljunk ezzel az etűddel? Hova megy? Megtaláltál valamit, aztán egyből el is engedted, mert mentél fagyizni. Ez így nem fog menni. Ismétlés. (hegyi)

Ágnes, fogom a fejem, nézek ki belőle, és nem értem ezt a képet, nem értem miért lett ez lefotózva. Ugyanaz a helyzet, mind a postaládával, hogy valamiről beszélnél, de nem arról beszélsz, hanem valamit még segítségül hívsz, de nem tudom, hogy minek. A postaládás is mellébeszélés, mert ha téged a levelek érdekelnek, akkor tessék azt fotózni. Hagysz te elég időt magadnak, hogy egy-egy dolog át tudjon rajtad folyni? Vagy türelmetlen vagy? Ezt most kérdezem, és erre kérek egy választ! Mennyi időt töltöttél ennek a képnek a megfogalmazásával? (hegyi)

Az lenne jó, ha te magad hasonlítanád össze ezt a két képet, azt, amit Capa–ról készítettek, és azt, amit te most Bandiról. A poén részét értem. Abban nem vagyok biztos, bár nem olvastam ezt a könyvet, hogy az is ennyire vicces-e, ez inkább egy humoros kép. Hurvinyek beleesett a kádba olvasás közben. Én nem tudom, hogy Bandi szokott-e a kádban olvasni. Ha szokott, akkor hagyni kell, hogy azt az élményt újra élje, ehhez türelem kell. Ott kell hagyni, hogy ráhűljön a víz vagy kétszer, és utána fel kelljen engednie meleggel ahhoz, hogy ebben az úgymond emelkedett állapotában lefotózd. Viszont, ha nem szokott kádban olvasni, akkor instrukciókat kell neki adni, hogy mit csináljon. Itt elsősorban nem az a probléma, hogy hogyan van a kezében a könyv, bár az is érdekes, hogy nem nagyon vigyázz arra a könyvre, és mindjárt bele fog érni a vízbe a sarka, hanem az, hogy valahogyan Bandisan kell megoldani ezt úgy, hogy az egész hordozza az ő személyiségét. Legyen meg ez az eltartás a dologban, de érezzem azt, amit egyébként a Robert Capa képnél lehet érezni, hogy ő ott tényleg ebben a kád vízben benne van, és olvassa azt a könyvet, amit olvas Georges Simenon–tól. Ott azt érzem, hogy őt az a könyv bizonyos tekintetben érdekli, van is róla egy véleménye, tehát valamiért ezt olvassa, és ténylegesen foglalkozik vele, a Bandinál meg azt érzem, hogy ez egy beállított helyzet, amiben ő még nincs benne. Még egy dolog, amit tessék megfigyelni, Robert Capa–nak sem látjuk a fütyülőjét, és ő is felhúzta a lábait, de az a lábfelhúzás nem eredményezett olyan csonkolásokat, amiket az ember nem biztos, hogy tud hova tenni. A Bandinál a saját lába olyan érdekes ott, nem nagyon értem, hogy miért változtattál ezen a részén a dolognak, ha már ugye, valami ilyen parafrázist csinálunk. És még egy dolgot szeretnék mondani, tessék megnézni a fényviszonyokat. A Bandié olyan, mint egy kórházi helyzet, tehát bevitték szerencsétlent, és hát, most próbál regenerálódni, de egyébként már túl van három ilyen hideg vizes kezelésen, miközben nem érzem az egésznek ezt a bensőséges hatását attól, hogy iszonyúan túl van világítva. Nézd meg a másik képet, hogy milyen bensőséges tud lenni, a teret mennyire máshogy mutatja. Én most ezt azért adom vissza ismétlésre, mert van értelme ezzel dolgozni, és nyilvánvaló, hogy akkor fogod ellesni a trükköket, hogy ha sikerül a másolás, és akkor fogsz tudni egy új minőséget létrehozni, ha a másoláson már túl vagyunk. Most még a másolásig van egy kis javítanivaló. (hegyi)

Az van, hogy ez az egész izgalmas lehetne, ha a képkivágásnál döntést hozol előre, hogy téged mi az, ami ebben érdekel. Így most ez tök korrekt, a színegyensúllyal nem nagyon értek egyet, de egyébként teljesen korrekt, ugyanakkor nem tudom, hogy itt most a Jehova tanúja akar bebocsáttatást nyerni újgazdagékhoz, hogy megtérítse őket, és áll az ajtóban, vagy hogy ez mi akar lenni. Miközben meg csak annyi a kérdés, hogy vagy többet kell adni, hogy a környezetet értsük, vagy közelebb kell menni, elhagyni részeket, és áttenni a hangsúlyt oda, amiről mesélni akarunk. Tehát, vagy egy leíró jellegű történet mesélésébe kezdünk, vagy valamilyen nagyon konkrét hatással apellálunk, most ez nem történik meg. Ha ez ismételhető, akkor kérnék egy ismétlést, mert így most nem értem a köldököt. (hegyi)

Nem nagyon értem ezt a képet. Ülök itt, a monitor előtt, most már sokadszorra, és nézek ki a fejemből, és próbálok megfejtést keresni arra, hogy ez miért lett lefényképezve. Valószínű, én legalábbis arra felé tudok elindulni, hogy a járdán történik valami, ami neked érdekes, de akkor miért nem azzal foglalkozunk, mi a francot keresünk a felső régióban? Nem látom, hogy ezzel mi van, nem tudok most ezzel mit csinálni. Nem áll össze a történet, formák vannak félbehagyva, az áttűnéseknél olyan fényviszonyok vannak, amik elviszik a figyelmet. Lehet, hogy ez a világ legjobb képe, csak én nem tudok vele mit kezdeni. Értsd, hogy nem tudok hozzá kapaszkodót találni, hogy ezzel mit kezdjek. (hegyi)

Értem azt, hogy milyen hangulat vett itt rajtad erőt, hogy miért volt fontos ez a kép, hogy ezt nyélbe üsd, de nincs jól megcsinálva, mégpedig azért nincs, mert hagyod, hogy kifussunk a térből, és több helyen ereszt ez a doboz, és folyik ki belőle a tartalom. Ereszt az előtérnél, hogy bizonytalan az egész, meg olyan kicsit furcsa, kusza. El kellett volna dönteni, hogy mihez képest határozunk meg vízszinteseket és függőlegeseket, és ez a döntés nem történt meg. Kicsit csálé az asztal, nagyon csálé a kerítés, ezekkel probléma van. Az asztalon tovább látunk, aminek nem látom értelmét, igaz, hogy ott ismétlődik ez a formarendszer, de nem elég határozott a jelenléte. Ehhez más objektívet kellett volna választani, mert ez egy kicsit nagy látószögű objektív, és ettől torzít, ezt a torzítás most nem tartom olyan jónak. Lötyög. (hegyi)
értékelés:

A megfigyelés jó, a kivitelezéssel nem tudok egyetérteni. Hogy ez mobiltelefonnal készült-e, vagy mivel, azt nem tudom, de sajnos itt a minőséggel nagyon komoly problémák vannak. Nem értek egyet a visszalépéssel. Itt most az eszközhasználat nem adekvát. Ha ez digitális géppel készült, és úgy lett ennyire zajos, akkor viszont kérdés, hogy mit szúrtál el a beállításokkal, mert ez így nekem most valahogy nem áll össze. A gondolat jó, bár nekem kicsit sok a manifesztum, tehát azok a megjelenések, amik kivisznek a történetből. Talán, ha egy ilyen sörtartó kartondoboz van, akkor az elég is lenne, de az, hogy a másik lábnál is van egy sörös doboz, meg még valami hátizsák, és még belóg valami a másik oldalon, ez nekem már egy kicsit sok a jóból. A megfigyelés pontos. De hogy ezt miért ünnep, azt nem nagyon értem, hogy abba mi az ünnepi, hogy különböző lábmelegítőkkel jelennek meg az emberek, ebből nekem az ünnep nem nagyon jön ki. (hegyi)
értékelés: