Kétfenekű feladat egy rendező által rendezett helyzet fotózása, mert egyrészt dolgozik bennünk a dokumentátor, ha már más nem tudott ott lenni, tudósítsunk róla, de ott van az egyediséget kereső alkotó is, aki meg szeretné a maga érzelmeit beletenni a produktumba. Én azt gondolom, hogy ez itt most jól sikerült, mert érezhető a tér, a helyszín, az is, mi volt a falakon, de mindez bojtáros lett, eléggé de nem túlságosan, szóval kedvelem. Tamás, el vagy tűnve, tessék rákapcsolni. Köszi. (hegyi)

Egy képi kommunikációba nagyon nem szeretnék beleszólni, hullámzó a képek technikai minősége, a kompozíciók jók, a meglátások is, szóval hajrá graffitivadászok! (hegyi)

Megint azt mondom, hogy kell valami egyedi, ami elindítja a mesét, egy lovasszekér, egy jegenyesor, egy legelő állatka, valami, amibe kapaszkodhatok - avagy ha nincs, akkor nagyon ne legyen, akkor a hiány legyen, a semmi, nem tudom tehát, mi az, ami jellemző Sárközre, még mindig nem. A tónusaid nagyon élnek, jó nézni, de látni is kéne valamit. (hegyi)

A legizgalmasabb nekem az első és az utolsó kép, a harmadik kakukktojás, az ott formailag nekem nem adja azt a határozottságot, mint ami az elsőn vagy másodikon megvan, szóval azt lehet, hogy kihagynám. Mindenképp szeretném a figyelmet az első léceinek és a talán kocsibeálló sráfozásának formai párhuzamára felhívni, nagyon finom a játéka, gratulálok! Tamás, remélem idén erősítesz a jelenléteden! (hegyi)

Ez egy igen finom üzenet, sok féltés, szeretet, érzelem van benne, nem csak megfigyelés, de életszag is. Ami nekem még nincs kész, az a bevezető, értelmező kép. Ott az nekem nem hordozza a könnyedséget eléggé, túl tárgyias és konkrét, más minőség, és emiatt az egésztől elválik. Nem azt mondom, hogy hagyjuk el, mert jó a triptichon. Az se biztos, hogy az első képnek kell lennie. A történet szempontjából lehet bevezetés is, de lehet kivezetés is. Szóval én azon még agyalnék, hogy mi legyen ezzel, sőt, ahogy ezt írom, egyre nagyobb a meggyőződésem, hogy én ezt a dolgot a végére komponálnám, oda találnám ki a hiánnyal vegyes emlékezetet. (hegyi)

Bevallom nektek, a verbális értelmezéshez ennél a képnél buta vagyok. Maradnak nekem a formák, színek, tónusok, tömegelhelyezés. Valahogy nem komfortos számomra a kép bal oldala. Nyitott ott, huzatos. Van benne valami baljós, de ahhoz hogy ez az érzés határozott legyen, valami még nincs kidekázva. Van olyan, hogy a vihar egészen furcsa, vöröses, lilába hajló színeket hoz az égnek, itt is ezt érzékelem. Ugyanakkor az egészen van valami szürke fátyol, nekem túl sötét a végeredmény. (hegyi)

Ez szép. Furcsa a tömegelhelyezés, de abszolút jól van kidekázva, csak szokatlan az, ahogy a mező széle rendetlenkedik, ez adja azt hiszem a kép egyik dinamikáját is, hogy akarunk az útra látni, de nem tudunk, és tekerhetjük a fejünket. Ez hordozza a feszültséget. Nem tudom, hogy érted el, de szinte szürreálisba fordulnak a tónusok is, ez még jobban erősít erre a megfoghatatlan belső mozgásra. Jó kép. (hegyi)