Nagyon jók az arányok és a ritmusok Tamás, a beton és a csónak, a füvek és a part, a víz, ezek a tömegek is jól harmonizálnak és ritmizálnak, ez így van kész. Nem mondom, hogy könnyen adja a mesét, hiszen a sok szöglet zaklatottságot mutat és mindezzel ellentétben van a környezet nyugalma, de ez a külső és belső világ konfliktusát mutatja nekem, és ez sokszor előjön az emberben, vagyis van közünk hozzá, lehet vele azonosulni. Víznek is jó, de nekem csendnek is kiváló lenne, pont emiatt a kettősség miatt. (hegyi)
értékelés:
Tamás, nagyon szépek a tónusaid, de ez gondolom abból is adódik, hogy analógban is otthon vagy és érzed, mi az, ami ott működött és azt tudod alkalmazni a digitnél is. Ez jó, fontos, mert alapjában a digitális képek didaktikus feketévé alakítása jószerivel elmosott középtónusokat ad és fátyolosságot. A kép ezen része tehát tökéletes, viszont magad nyitottál meg egy értelmezési síkot azáltal, hogy a kép alsó régiójában bekerült egy út töredéke. Ha már bekerült, akkor kellene vele valamit kezdeni szerintem, mert az ember már csak olyan, hogy ha talál valami utalást, konkrét irányt, akkor abba próbál kapaszkodni. Vagyis vagy vágnám a kép alját, és akkor kapunk egy struktúrát jó tónusokkal, vagy ha van alja és van út, akkor nyitnék oldalra, és behívnám az utat, hogy a nézői fantáziát szabadon ereszthessem a sztoriban. (hegyi)
értékelés:
, 
Mind a két kép jó, az első inkább tényszerű, feltáró jellegű, de erős és jó beállítás. A második a kedvencem, a székek mint valami performansz elemei, mintha drótokon lógnának, közben a száradó gatyák profanitását is feloldja a faágak vonala, szóval azt kell mondjam, hogy ez a második az egyik legerősebb, mégis legkönnyedebb üzeneted régóta. De merre jársz Tamás, hahó! Folytasd! Hiszen ha utazás, megérkezés, akkor élmények is vannak. (hegyi)
értékelés:
Hát ha Viktornak nem is kellett mozdulnia, de én egy picit hátráltam volna a kamerával, hogy egyrészt a lámpa szett kompozíciója jobban beleférjen, és ezzel Viktor cipője is meglenne, nem is lenne baj, ha ő ott a háttérben jobban elválna a képhatártól. Izgalmas a tér, a kék, a csík, a fehér, jó is az elosztásuk, és a lámpa is jó, meg a szereplő is kell oda, ez is jó, de valahogy még nem stabil. (hegyi)
értékelés:
Muybridge örülne a képnek, hiszen kiváló fázisábrázolás, és értem az indokát a képkivágások miatt a szeleteléses eltolásos keretezésnek is, értem, de erősnek érzem. És ha már a sorozatvető dolgozott, ha már a fázisok a fontosak, akkor még két kép, és átér a kutyus talán a túlsó partra. (hegyi)
értékelés:
Többször visszanéztem ide, mielőtt nekifogtam volna az elemzésnek, de mindig ugyanarra jutottam, hogy elsőre ez egy vicces kép. Nem is jó szó. Inkább humoros. Nekem a történethez erősen hozzátartozik a háttér, ettől indul be a mese, ahogy a többé-kevésbé sikeres rendrakás után - nyomtató letakarva, könyvek összeszedve, lepókhálózva - még így, utoljára ebben a lakásban üsse kő, megengedhetem magamnak, ledobálom az izzadt gönceim, és hanyatt vágom magam, lustálkodom egyet. Nézem a plafont, a polcot, az emlékek nyomait, hogy mindent elpakoltam-e, amit kellett, minden nem idevaló holmi dobozban, hát, akkor jól van, pihenő! Ez a hatás nekem, ez jön le abból a hanyag pózból, amit látunk, a lábakból, a könnyedre komponált képből, amit talán csak a lábak között hátul megbújó forgószék háttámlája zavar meg, ez talán nem kéne oda. Aztán ahogy ezt így végiggondoltam, arra jutottam, hogy fenébe is, nem is biztos, hogy ilyen egyszerű ez, hiszen még ha torzóban is, még ha szemérmesen is, de ez egy akt. És ha ezt is figyelembe veszem, márpedig gondolom nem véletlen, hogy Tamás nem pizsamában vagy mackónadrágban ábrázolta magát, akkor ebben van valami a szabadságból is, és csak egy csipetnyi esetleg a magányból is. Rend van, helyzet van, környezet van, és mindebbe szinte mintha kivágott képként, belekerül a láb, a test, a szőr, a nagyon is valóságos és megfogható, életszerű szemlélődés, önvizsgálat. Tamás, én azt mondom, hogy ezek az üzenetek azok, amik jelzőbólyák lehetnek útjainkon, fontos, hogy az önvizsgálathoz keresetlen eszköztelenséggel tudsz nyúlni, ebben lehet mélység, ebben lehet időtlenség, szóval bátorítanálak a folytatásra. Mellékesen talp is, persze, jó, megvan a lecke, mondhatnék mást? (hegyi)
értékelés:
Tamás, ez a kép semmi, és ezt tudod te is jól. Egy emberpár a vízparton. Na igen, de ez a semmi, mert lássuk be, az ilyen képekre mondják a legtöbben magukban, hogy hja, ilyet én is tudok, szóval ez a semmi attól lesz maradandó, hogy megcsináltad, és hagyod, hogy a néző maga fedezze fel, hogy miért is fényképez valaki ilyet. Hiszen az első benyomás, hogy nyaral a család, de aztán észrevesszük, hogy nézd már, de hát szemetes a part. Ó, nem csak a part, hiszen közvetlen a férfi alatt is szemét van. Kopár, kiégett fű, homokszerű por, uszadékfák... és ez a pár, ez a család itt nyaral. Így nyaral. Beültek a Suzukiba mondjuk, vitték anyának a nyugágyat, mert Tibor, a nyugágyat nehogy otthon hagyd, anélkül én nem ülök le a partra, hogyne, hogy a fürdőruhámmal beleüljek a porba, hát bolond vagy te? És vitték a vasnyugágyat, semmi más nem kell, az autóban át tudunk öltözni, itt a nyár, lehetünk akármi szegények, de nekünk is jár a pihenés, még ha csak a Duna partján a tilosban, akkor is, és már sör sincs, se keresztrejtvény, se pokróc, se táskarádió, már csak a vízben sodródó fákat nézzük, nincs miből, nincs hogyan, hiszen ennyi maradt, egy üres péntek délután, amikor álmodozhatunk a SZOT üdülésről, a Balatonról, na, oda már nem, mi már oda többet nem mehetünk le, mert nem nekünk találták ki, hiszen egy lángost se tudnánk kifizetni, és ülünk a szemetes parton, és nézzük a semmit, a múltat, mert a jövőt nem, azt nem lehet. Köszönöm Tamás, ez jó kép. Kemény, szomorú, ilyenek vagyunk. Átteszem a szociográfiába, vegytiszta, oda való ez. (hegyi)
értékelés:
2007.06.09.
Szigorú társadalomkritikai kép, mindazzal együtt, hogy a palánk és a házak ellentétes dőlése jól adja a feszültséget, és az is igen meghökkentő, hogy szokástól eltérően a palánk üres és a háttér adja a ritmust, fordítva szoktuk ezt meg a városban, a firkák és reklámok között. Ide kellett volna mondjuk Feri vagy Sándor kölcsön esernyőjével egy modell, mert azt nagyon jól érezted, hogy kell oda ember, de most a két alak egyrészt nagyon szélen maradt, másrészt kéne valami őrület a színnel oda. De hát gondolom, hogy 5 év után ez már nem megtalálható. (hegyi)
értékelés:
ad notam 'Dobozolt nyár' Szekeres Gábortól
Jó ez a kérdés-felelet játék, ahogy akcióra reakciót kapunk, és most olyat mondok, ami tőlem lehet, hogy ritkaság, hiszen sokszor ágállok a túl szűkre vett formák miatt, és most azt kell mondjam, hogy itt azt a dühöt, azt a tombolást, amit a pálmavirág megtörten is dinamikus levelei adnak ebben a nyugalmasan pusztuló környezetben, ezt nekem egy feszesebb, zártabb, talán még azt is megkockáztatom, hogy négyzetes, vagy ahhoz közeli képarány hozná meg, mert így bár a magány érzékelhető, de nagyon távolról nézzük, ráadásul gondolom a helyszűke okán lehet, hogy az objektív megválasztásából adódik, hogy erősebben torzítunk, mint jólesne. De elvitathatatlan az az erő, ami ebben a sérült, megvert növényben benne van. (hegyi)
értékelés:
Az az érdekes ebben, Tamás, és attól lesz izgalmas ez a kép, hogy olyan, mintha valamilyen sci-fi novellának lenne ez az illusztrációja attól, hogy inverzbe fordítasz dolgokat, attól, hogy a tónussal játszol. Nem szoktam szeretni a photoshopos manipulációkat, de ez a kép abszolút működik. Nagyon jó, ahogy ez az egész ezzel a furcsa színvilággal létrejön, illusztrációnak tökéletes. Fény és árnyék leckébe is el tudom fogadni, bár az Illusztráció leckébe ez erősebb lenne nekem. (hegyi)
értékelés:
Maga, ami a kép fotográfusi részét illeti, tehát az angyalok meg az ő árnyékuk, meg az egész fényjáték, ez egy nagyon izgalmas dolog. A kékkel körbevett fényjáték már nekem sok, de még azt el tudom fogadni. Viszont ezzel a beleírással nem tudok mit csinálni. Bevallom, hogy zavarban vagyok, mert ha ezt leveszem, akkor maga a kép izgalmas lenne, és keresem a megfejtését annak, hogy miért van az, hogy időről időre olyan képekkel tudok találkozni, ahol a fotós szükségét érzi annak, hogy beleírjon írógéppel a képbe, akkor is, ha ezt ledobja magáról a kép, mint esztétikai formát. Érteni vélem az üzenetet, hogy oké, újra jönnek az angyalok, és ezért elromlott az ünnep, de ez mellett azt gondolom, hogy ne a szöveget vedd, hanem azt, hogy ez milyen formát képvisel, hogy ezzel a körívre feszített betűkkel még torzítva is vannak, és ez az egész olyan furcsa, szóval nem tudom. Ha bele akarok írni, akkor nyomtassam ki papírra, fogjak egy tollat, aztán írjak bele a kezemmel, és akkor annak van valami személyes üzenete. Nem a képre írással van baj, mert ez lehet egy vállalható irány, de ne számítógéppel csináljam ezt, mert ezek esztétikailag szétverik ezt az egészet. (hegyi)
Megleptetek egy kicsit, olvastam a kommentárokat, ezek szerint hosszú időbe telt míg leesett valakinek, hogy ez egy negatív fotó, egy színes negatívot látunk tulajdonképpen. Ez nem baj, csak csodálom, hogy ez nem volt egyértelmű. Ami a képet illeti, a megfigyelés jó, és ha visszaforgatjuk, márpedig én megtettem, hogy visszaforgattam pozitívba, egyértelmű, hogy ez a kép úgy nem egy nagy durranás, ez ettől a moszatzöld színtől és ettől a tónusváltástól válik izgalmassá. Nagyon tetszik ez a ritmus, ez a dinamikus robbanás, ami itt létrejött. Itt minden egyes vonalnak szerepe van, és nagyon jó a megfejtés, nagyon tetszik. (hegyi)
értékelés:
Izgalmas a kép, mindazzal együtt, hogy én a kép jobb oldalából viszonylag sokat vágnék. Jön ez a kis hóbucka, megy lefelé, aztán majdnem vízszintesig ér, ott van egy csúcspontja megint, és onnan megint letörik, ott vágnék. Ha ezt a vágást meghozod, akkor egyből erősebbé válik a jelenléte a belvilágnak és a belvilágban lévő szobanövényeknek, és az egésznek meglesz egy olyan humora, hogy ők ott, mint a házimacska, ők jól érzik bent magukat, virágoznak, a mikulásvirágnak gyönyörűen, szépen virít a teteje, miközben szegény kis fenyő itt kint küzd a hótömeggel. Akkor az egész ritmus itt jobban tud működni. Ez így most nekem kettő csillag. (hegyi)
értékelés:
, 
, 
, 
, 
Az a helyzet, Tamás, hogy én értem ezt a játékot, amit itt véghezviszel, hogy leteszteled azt, hogy a photoshop hogyan viselkedik, és az effektjei miként változtatják a képet. Néha én is szoktam ezzel játszani, de soha nem mentem el a képet, hanem a monitoron megnézem, és azzal elvagyok. Még azt is el tudom fogadni, hogy valamelyik számodra izgalmas, bár nekem nagyon kilóg a PS-hatás ebből, tehát túlságosan erősen visszaköszön. Nyilvánvaló, hogy aki nem használ ilyen szoftvert, az lehet, hogy kevésbé érzi ezt ilyen kényszeres effekthasználatnak, annál lehet, hogy ez bejön, nálam annyira nem. Ez még hagyján. Az a bajom, hogy az utolsó kép nekem mindent visz, és a többinek nem látom az értelmét ennek viszonylatában. Készítettél egy teljesen rendben lévő csendéletet, és közben meg valamiét vacakolsz vele, de hogy miért, azt nem értem. Most tényleg várom a magyarázatot arra, hogy miért nem fogadod el az alsó képedet, mint csendélet. Nem azt mondom, hogy azon nem lehetne egy picit hangolni, hogy mondjuk a betűző nap fényéhez igazítani az asztallapot, hogy a csatlakozások a hátsó jobb oldali saroknál a fény formával pontosak legyenek, esetleg egy leheletnyivel több maradjon felül, tehát lehetne még ezzel egy kicsit szöszölni, hogy hogyan és honnan húzódjanak a képhatárok, de ez egy teljesen rendben lévő meglátás. Ezzel érdemes lenne foglalkoznod. Pici derítés még a virágra, és ez egy robbanó, gyönyörű csendélet lenne. Érdemes lenne ezt a csendéletet végigvinni, és nem a photoshoppal szötyögni. Minek az a játék az elején? Visszaadom ismétlésre, és szeretném kérni, hogy ezt valahogy tessék megoldani. Tudom, hogy ez a virág már nem lesz, valami mással kell játszani, de akkor keresel valami másik virágot, ezt most rád bízom. Szép a háttér, szép, ahogy betűz a fény, jó ez az üvegasztal, jó a vázád is, az egészben megvan egy hidegség, ami arról szól, hogy ez az egész egy technokrata dolog, a háttér és az asztal, és ezt fel tudod oldani ezzel a virágkompozícióval. Téged is óva intelek a színezett fotóktól, ne menjünk ebbe az irányba el, egy fekete-fehér csendéletet kérnék ebben a kontextusban. Köszönöm. (hegyi)
Egészen fantasztikus ez a kép, nagyon erősen megmozgatja az érzelmeket, nem a fantáziát. Hogy ez a várakozás milyen jelzéssel bír, vagy mi volt ennek a konkrét helyzetnek a racionalitása, most nem kell firtassuk, mert Tamás egészen határozott jelekkel teszi egyértelművé azt, hogy itt nem egy szociografikus megközelítést kapunk. Fantasztikusan jól osztod a teret, Tamás, azáltal, hogy a kis mikulás kerti törpe is ott van, meg itt van ez a virág is, aminek a levelein átjön a fény, ez is nagyon szép ritmust hoz, de mindez egy becsukott tónusrenddel működik, nagyon harsány, nagyon erős színekkel. Mégis mindez olyan szinten visszafogott, lefojtott érzelmekről beszél, amik pontosan emiatt válnak egyedivé és megismételhetetlenné, és nagyon jellemzővé Tamásra. Elkezdhetnénk boncolgatni, hogy ez most valószínűleg a virágbolt, ahol egy kerekesszékes odagördült az ablakhoz, és onnan néz ki a tájba, én azt gondolom, ha ez lett volna a megfejtés lényege, akkor Tamás egy más tónusrendben dolgozza fel a történetet, és akkor elkezdhetünk erről ilyeténképpen mesélni. Most ez a mese Tamásról szól, és akiben ez rezonanciát ver, arról a nézőről. Itt most mellékes az, hogy a kerekesszékesnek milyen élményei vannak, vagy milyen nem, hogy ez kerekesszék-e a valóságban, mert ez is nagyon rajzosan van csak ábrázolva, aki akarja, hiheti ezt egy kávéházi berendezésnek is, tökéletesen mindegy a szónak abban az értelmében, hogy nem a felszíni érzelmeket kapargatja Tamás. Azt gondolom, hogy ez a kép az egyik legerősebb képe a Látszótérnek, nagyon köszönöm. Arra szeretném bátorítani Tamást, hogy ennél lejjebb ne adja akkor, amikor érzelmekkel dolgozik. Megszenvedi ezt az ember, az biztos, sok energia, amíg az ember odáig eljut, hogy ezeket az érzelmeket kimondja, ugyanakkor ha van értelme a képzőművészetnek a képmutogatásnak, akkor ez lehet az, hogy ezeket az érzelmeket fel tudd hozni. (hegyi)
értékelés:
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…