Jó ez a szinte konstruktivista, vagy akár kubista festményre hajazó képi világ, ahogy egy pusztuló környezet, egy lichthof ablak maradványa és a romos fal kiadja ezeket a négyzet és téglalap formákat. Első ránézésre fura a kép alja, azzal a leomló rendetlenséggel, de aztán minél többet nézem, annál inkább azt gondolom, hogy kell oda ez, mert ettől fotó, ettől több, mint formajáték, ez adja azt a fűszert, ami a szocio fűszere, az élet nyomai, az értelmetlenné váló múlt nyomok, azok a helyzetek, amik ebben a kemény sárosságban, ebben a feketére és fehérre redukált dokumentumban rögzülnek. (hegyi)
értékelés:    

Bevallom elolvastam a kommentárokat is, és meg kell mondjam, engem nem zavar se a szín, se az, hogy a rács hol vág vagy hol takar, ez egy kirakós, és nem minden kiküszöbölhető benne. De az érzés, a szürreális fejek, a dacos nődarabok, mindez mintha egy ablakban lenne, nem is egy kirakatban, ez nagyon jó megfigyelés. Aztán hogy ez kinek milyen vágy irányt hoz, hogy a csajok vágynak kifelé, vagy mi befelé, vagy így van jól, hogy ezek a fejek rács mögé kerültek, ezt eldöntheti maga mindenki, nekem mindenképpen az az út a fontos, hogy ez a megfigyelés ebben a formában jellemzően Tamástól jön, és érzek rajta tamásosságot, ami fontos. (hegyi)
értékelés:

Beleolvastam a kommentekbe, hátha magyarázatát kapom a vágásnak, és itt most nem csak a szemre gondolok. Ugyanis a kép két fő elemmel dolgozik, az egyik a fej, a másik a kéz. Ezeket Tamás azzal is elkülöníti és fokozza a térhatást, hogy a kéz életlenben van tartva. Na jó, ez eddig rendben is van, csak a helyzet az, hogy a távolság a fej és a kéz között kívánná azt, hogy többet kapjunk a fejből, mert akármennyire is jellegzetes a cigarettázás, de azért a fejen van a hangsúly, ezt támasztja alá az élesség megválasztása is. Ezen kívül a tónusrend, ami fontos, és itt azt kell mondjam, hogy ha 1-2 értékkel sötétebb tónus lenne a kéz, akkor lehet, hogy az egész más egyensúlyt kaphatna. Lényeg az, hogy most ebben a formában a fej lenne, ami a tömeget helyrehúzza, és ezért nem indokolt a szembe vágni, azon kívül, hogy valóban fájdalmas érzés a szem vágása (Bunuel és az ő andalúz kutyája). Nem tudom, hogy a képből van-e tágabb verzió is, vagy már az exponálásnál vágott Tamás, ha van bővebb, szívesen látnám azt a verziót is. (hegyi)
értékelés:

Érdekes ez a kép, mert elsősorban a giccsekhez fűződő viszonyunkról szól, Tamás viszonyáról, és kevéssé magáról a giccsről. Ugyanis ez a kékes szín, a tükörjáték és a pohár együtt elviszi az attrakció irányába, tehát puhítja a giccset, a kéktől szomorúbb lesz, a pohár a fókuszt vonja így ebben a mennyiségben el, a tükörfelület torzítása pedig egyfajta idézőjel. A giccsnél a fő téma maga a giccs, szembe kell vele nézzünk, mert része az életünknek, lépten-nyomon belebotlunk. A pohár is lehet kiegészítő, de csak kiegészítő, bár ha jól látom, ez az üveg tárgy is csak másolata az eredetinek, és ez is érdekes kérdés, hogy mi a helyzet a másolatokkal. Szóval a felvetés jó, csak le lett kerekítve. (hegyi)
értékelés:

Megemelem a kalapom Tamás előtt, és nagyon példaértékű az, hogy, amíg ő nem érzi úgy, hogy egy problémát megoldott, vagy amíg kétségek vannak bennünk, addig ő dolgozik vele, gyűri. Ez egy nagyon fontos ügy, ez hozhat jó eredményt. Ez a harmadik ilyen poharas ügy, elindultunk valamilyen kocsma helyzetből, és aztán most az előző képnél megtalált fény-árnyékkal eljutottunk valami más líra felé. Nagyon szép a rajz. Az első kép egy nagyon izgalmas fényjáték kompozíció, egyetlen problémám van: az, hogy itt az út, ami a háttérben van, az most a formával kicsit beletakar ebbe a talp játékba. Egy nagyon minimális mozgatás kellett volna, ahogy ezt a második képen lehet is látni, hogy mi van akkor, ha megvannak ezek a kontúrok. Mégiscsak azt mondom, hogy a második kép az, ami nekem izgalmasabb, mert ebben nagyon sok irónia van. A háttérben vetített kép által „lebukik” az egész, de mégis azt mondom, hogy dehogy is bukik le, hát ettől izgalmas, hogy túl tudunk rajzolni a valóságon, hogy nem csak a kép van, hanem a képen túl is történik még valami, a szónak a valós és átvitt értelmében is, hogy nem csak annyi a valóság, amennyi a képkereten belülre elfér. Nekem ez a kép az, ami sok mindent elmond. Az első kép egy szép líra, de sokkal kevesebbről beszél. A második kép az, ami már egészen közel jár ahhoz, hogy azt mondjam, hogy megvan. Talán annyi a kérdés, hogy esetleg a talpazatnál meg kellett volna tartani a feketét. Értem ez alatt azt, hogy jó lenne, ha ott nem lenne ennyire éles az a határvonal az asztallap és a háttér között. De ennyi csak a megjegyzésem, ez a második kép egy abszolút három csillagos dolog. Az első is szép, de az nekem javarészt a szépségről szól, és nem másról, a második kép, ami engem fölcsigázott, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Az első két kép nagyon tetszik, jó a ritmusa, a virág a korláton, mögötte mint egy furcsa sírhely egy pince vagy csatorna, nagy kontraszt, jó ritmika, a második kép átlós szerkezete, a virágsziget, a garázssor apa autójával, a család büszkeségével, háttérben a dombok és jó ellensúlyként a fa, tiszta kompozíciók, erősek. A harmadik kép nekem kilóg ebből, nincs benne az a tiszta rend, ami az első kettőt jellemzi, nincs más, mint primer utalás a szemétgyűjtőkkel, a lukas edénnyel, korláttal, de nem áll össze az a rend, ami az első kettőt jellemzi. Nekem az első kettő az az irány, amit keresnék Szekszárdban. (hegyi)
értékelés:

Egészen extra szépségű kompozíció, nagyon izgalmas ez a kinti-benti játék a csillaggal, és nagyon jó a dinamikája ennek az egésznek. Tömegelhelyezésben is nagyon érdekes, hogy az erkélyajtó hogy húzza helyre ezt a nagyobbik flekket, ez a kétharmad-egyharmados osztás jót tesz ennek az üzenetnek, ez nekem nagyon tetszik. Magányosnak tűnő kép, ezt tegyük hozzá, van egy melankolikus üzenete is ennek, de ezzel szembe kell nézni, hogy ez a helyzet. Én ennek nagyon örülök, megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés: