Enteriőr hamutartóval

Enteriőr hamutartóval

Tamás néhány előző fotójából már ismerhető ennek a környezetnek a részlete, például a hamutartó, vagy az ablakban a csillag, ahol a hajnalt szokta szemlélni az alkotó, vagy a képek a falon az ággyal, tehát öröm az, hogy beenged minket ebbe a belső térbe, és láthatóan egy rendes, rendezett teret kapunk. Ami nekem itt eszembe jut, az, hogy lehet, hogy egy olyan időpontot is lehetne választani, amikor a napsugár talán a szőnyegre is kerülhetne. Most a formai jeleknél a szőnyeg hiába mintás, és hiába próbálja ez a minta összekötni a teret, de mégis valahogy steril ez az egész. Ebbe a sterilitásba bejátszik a napsugár a kanapénál, de az önmagában érdekes ezzel a mini kiállítással a falon, ebből kifolyólag valahogy ez a lemezjátszós helyzetet, ahonnan ez a kép készült, a másik parttal össze kellene kötni. Az egyik ötlet ez, hogy esetleg olyankor exponálni, amikor a nap odavilágít, ha ez nem megvalósítható, akkor pedig valaminek a szőnyegen történnie kellene. Néhány képet ledob oda az ember, mintha képet válogatott volna, én nem akarok itt most ötleteket adni, de az biztos, hogy ezt a fajta rendet valahogy érdemes megtörni, érdemes elindítani valami mesét, mert ez a meseiség az, ami az embert izgatja a dokumentum jellegen túl. (hegyi)
értékelés:

Talp(as)

Erről a képről az alábbi videóban bővebben mesélek, és elmondom, hogy miért szeretném azt, ha Tamás ezzel még foglalkozna, és miért kérem azt, hogy ismétlése legyen ennek a képnek. Nagyon szép, és nagyon finom az a megfigyelés, amit tett, és nagyon izgalmasak ezek a pohár talpak, érdemes lenne ezzel még foglalkozni egy kicsit rendezettebb háttér előtt. Nézzétek meg a videót! (hegyi)

Elhull a virág, eliramlik az élet...

Elhull a virág, eliramlik az élet...

Figyelemre méltó az a kompozíciós játék, amit itt Tamás létrehoz, és ez nem csak a két tömeggel, tehát a háttérben lévő viráglevelekkel, és az előtérben lévő főszereplővel kapcsolatos, hanem színben is érdekes. Ennek a zöldes színnek ez a püspöklila, ha nem is komplementere, de mindenképpen erős ellenpontja tud lenni, és a kettő között helyezkedik el a fej, az arc, tehát ettől egy nagyon izgalmas átlós, dinamikai ritmus jön létre. Az egy érdekes kérdés, hogy mennyiben érvényes az, vagy kiben milyen élményt hoz vissza, hogy ennyire felülről van ez az egész fotózva. Ami érvényessé teszi azt, hogy tekintetet nem látunk, az pontosan ez az átlós kompozíció, és az, hogy erősen dekomponálva, az úgymond konzervatív komponálási szabályt felrúgva, a kép jobb alsó sarkába kerül a főszereplő. Ő kifelé törekszik ebből a rendből, tehát ez mindenképpen egy feszültséget, egy olyan érzelmi irányt hordoz, ami azzal indítja el a mesét, hogy keressük az okot, hogy vajon ő miért ebben a pózban van, miért ezt az arckifejezést használja, miért tekint ő kifelé a képből, hova figyel, mi történhet ott. Ez egy nagyon jó helyzet. Utána plusz rétegként rákerül ez a játékosság, hogy a kislány hajába van szórva virágszirom, de megint kérdés, hogy ő szórta saját magának a hajába, vagy valaki ezt helyette vagy vele elkövette. Azért merülhet föl ez a kérdés, mert ha elindulunk ezen a dekomponált mesén, akkor az ember azt gondolja, hogy itt valami olyan helyzet történt, ami ezt a kislányt meglepte, vagy esetleg felzaklatta, és ezért került ez így a képre. Izgalmas utakat nyitott Tamás. Egyetlen egy dologgal nem értek egyet: itt, most, ennél a képnél nem tartom indokoltnak azt, hogy nincsen élesség. Nincs élesség azért, mert a mélységélességgel is játszott az alkotó, másrészt bemozdult a kamera, harmadrészt, bemozdult maga a szereplő is. Több féle mozgás, idősík van jelen, de ahhoz, hogy valamihez kötni tudjuk, nem árt, ha valami éles. Ez persze felrúgható szabály, de akkor, amikor egy szabályt fölrúgtunk azzal, hogy ezt az átlós kompozíciót hoztuk létre, és a szereplő kifelé tekint ebből az egészből, akkor még egy szabályt felrúgni már kérdéses, hogy mennyire indokolt. Én nem látom azt, hogy most mi az, ami indokolná ezen a képen azt, hogy ez ilyen bemozdult megfejtés legyen. Ez egy kettő csillagos megoldás azért, mert minden ereje mellett ez a bemozdulás gyengíti ezt az üzenetet. (hegyi)
értékelés:

Sorakozó 2

 

Tamás, nekem ez sokkal jobban tetszik, van tere, építkezik, a tónusokkal van problémám, egy kis maszkolással mindez korrigálható, a filmen bővebben elmondom, miért és hogyan. (hegyi)

 

Salzburgi korsó

Salzburgi korsó

Nagyon örülök, boldoggá tesz az, hogy Tamás kitartóan küzd a csendélet kategóriával, és küldi az újabbnál újabb megoldásokat. Nagyon érdekes az, hogy milyen tárgyi világot hoz létre. Csatoltam egy verziót erről a képről, azt próbálom itt megmutatni, hogy mi a problémám a tónusrenddel. Itt most harcba indul a korsó a levéllel, és nyilvánvaló, hogy a korsó győz. Sokkal határozottabb forma, jobban tudjuk kötni élményekhez, ez a fekete és fehér ezzel a nagyon határozott megoldással mindent visz, mindent ural. Miközben pontosan azt a finomságot rántja le, ami az ereje lenne ennek a képnek enélkül a korsó nélkül. Lehet elkezdeni azzal is játszani, hogy mi van akkor, ha kevesebb tárgyat használok, és ez a kevés tárgy egymáshoz képest kialakíthat egy struktúrát, egy viszonyrendszert, egy fontossági sorrendet. Tamás nem könnyíti meg a saját dolgát, jelen pillanatban a falevelekkel létrehozott kompozíció nem a legegyszerűbb forma. Az én dilim a csendéletnél az, hogy először próbáljuk meg a teljesen hagyományos csendéletet. Tamásnak is azt mondom, hogy az fog segíteni, ha először fekete-fehérben, aztán színesben elkezdünk dolgozni szőlővel, körtével, almával. Én azért próbálom ezt még mindig mondani, és kerepelni erről itt nektek, mert a formák kapcsolódása nem mindegy, például a háttérben lévő termés ágai gyönyörűek, ez gyönyörű ritmus, mint a kottán a hangjegyek, de az előtérbe bekerültek ezek a levelek, és ez összekuszálja az egészet. Olyan hatása van az egésznek, mintha valami baleset történt volna, és aztán ide belerobban ez a férfias forma a korsóval, hogy „de hát én is itt vagyok”. Hangulatában, ha ehhez zenét kellene elképzelnem, akkor Carl Orff Carmina Burana-ja jut eszembe erről a képről, mint zenei hangulat. Most azért adok Tamásnak erre három csillagot, nem azért, mert ez a kép jó, mert nincs kész, hanem azért, mert én nagyon is szeretném őt arra sarkallni, hogy dolgozzon ezzel a formai játékkal, ne adja föl a csendéletet. Tessék csinálni! Én nagyon becsülöm azt, hogy Tamás ezzel szorgosan dolgozik, úgyhogy tovább, tovább, tovább! Kicsit próbáljunk meg visszalépni a kezdetekhez, tehát narancs, körte, alma, szőlő, kiskocka, nagykocka, stb. Próbáljuk meg ezt, mert neked nehezebb ezekkel a levélformákkal mit kezdeni, hogy hogyan lehet ebből kihozni valami jót, miközben a tónusrend csodálatos, nagyon szép íve van ennek a tónusrendnek, csak üvölt az a korsó. (hegyi)
értékelés:

Salzburgi korsó

Színes történet , Színes történet , Színes történet , Színes történet , Színes történet

Színes történet
Színes történet
Színes történet
Színes történet
Színes történet

Egy öt képből álló fotóetűdöt kapunk, és az utóbbi idők egyik legátgondoltabb képsorát látjuk. Esztétikailag is egy nagyon jó ritmust hoz. Nagyon nehéz a vöröset fotózni digitális géppel, tessék megnézni, hogy a zöldben sokkal több tónusérték tud szerepelni, mint a vörösben, főleg a csúcsfény-közeli állapotokban. Ez nem a fotós hibája, ez sajnos a technikáé. Ezt ha analógban is megcsinálná Tamás, akkor nagyon izgalmas dolgot kapna. Ha megfigyeljük, a csúcsfényeknél a vörös elkezd meszelődni, amíg ez a zöldnél nem jelentkezik. Abszolút érthető az, hogy ki a férfi, és ki a nő ebben az etűdben, és ez egy szerelmi sorozat, egy megismerkedés. Nagyon érdekes a szerepcsere, ami létrejön a képnél, hogy a maszkulinabb formát ez a zöld forma miképpen fogadja be, és hogyan alakul ez az egész át. Ez csak egy értelmezés a sok közül, és lehet, hogy valaki ebben csak gyűrött papírokat lát, nekem ennél többről szól. Remélem, hogy jól értem ezt az egészet, olyan, mint egy randevúnak a meséje. Nagyon köszönöm, megvan a leckemegoldás is, de ez ne tartsa vissza Tamást, hogy ilyen etűdökben gondolkozzon, mert van ennek létjogosultsága. (hegyi)
értékelés:    

Sorakozó

Sorakozó

Nem tudom, hogy hol találtad ezt, egészen érdekes ez a helyzet, amit itt megfigyeltél. Hol van ez a helyzet, tudni szeretném. Nyilvánvaló, hogy a tárgyak mennyisége és tömege az, ami ezt a széles kompozíciót indokolja, azért én az előtérből lehet, hogy én többet adtam volna, ha nincsenek ott nagyon zavaró formák, legalább még egy ujjnyival többet. Így most nagyon körbevágottnak tűnik az egész. Még az se lenne baj nekem, ha a kép fölső részénél, a fáknál elindul egy más fajta ritmus, az előtérben is elindulhatna, és így viszonyrendszer is van, hogy mihez képest vannak ezek a sírkövek összerakva egymás mellé. A leckemegoldásnak jónak tartom, maga az ötlet is jó, bár az eltűnő világ leckénél, a leletmentésnél jó lenne, ha az egyszerűségben találnánk meg a megoldásokat, a környezetünk is tele van olyan tárgyakkal, olyan helyzetekkel, amik megmentésre érdemesek - a temető, mint helyszín az elmúláshoz, a leletmentéshez nekem egyrészt primer, másrészt inkább eszmei, mint tárgyi megközelítés. Csúnyábban fogalmazva: a temető már a végállomás, ott már csak fejben van mit megmentenie az utókornak, a fene megette, ha hagyjuk meghalni, elpusztulni a dolgokat. Egyébként ez egy nagyon szép exponálás, megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés:

Tavaszi fotózás, Tavaszi fotózás

Tavaszi fotózás
Tavaszi fotózás

Tamás, én most nagyon őszinte leszek: ezzel a képpárral én nem nagyon tudok mit kezdeni. Egyrészt, az első kép önmagában is lehetne egy kép, de ahhoz az arányrendszer nincs jól felállítva, hogy megéljenek ezek a karók, amik tényleg izgalmasak, hogy valamilyen vízvezetékcsőből valami telephatár itt jelezve van, de maga az, hogy ennyire benőtte ezt a helyet a gaz, ezek kevéssé határozottan jönnek ki. A másik meglátás lehet, ha hagyom ezt a dolgot, és nem fogom lekaszálni meg letaposni a gazt, akkor az a ritka eset van, amikor ellene dolgozik ennek a kompozíciónak az a felhőjáték, ami itt létrejött. Ha kék éghez lenne a háttere ennek az oszlopsornak, akkor ezek jobban megélnének. Ami a második képen történik, az, hogy itt két ember fényképez, és keresi a maga kompozícióját, érdekes lehet, de ilyet bárhol, bármikor csinálhatunk, ha elmegyünk egy fotós sétára, szoktam is mondani, hogy a fotós sétáknak az egyik nagy „értelme” az szokott lenni, hogy egymást fotózzák a fotósok, és nem azt, ami ott a valóságban megtörténik. Szóval ezért nem tudok ezzel mit kezdeni, mert ez nem egy egyedi helyzet. Persze, lehet azt mondani, hogy életkép, de abba valamilyen egyediséget vigyünk be. Lehet mondani azt, hogy maga a táj akar lenni az, ami egyedi, ehhez viszont kevés a szereplő, és azok is nagyon egy tömegbe vannak zsúfolódva, ráadásul még a növényzet, a bogáncs is ebbe a tömegbe kapcsolódik be, úgyhogy én most ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni. Az életképnél elég nehéz a fotográfust, mint zsánert ábrázolni úgy, hogy ne közhelyes legyen. Lehet, hogy ha ezt a leckét feszegetjük, akkor én valami más irányt keresnék, hogy ne a legnehezebbel próbáljam rögtön megoldani ezt a feladatot. A fotográfus, mivel, hogy saját maga is képkészítő, ezért rafinált egy darab, és vagy idétlenkedik a kamera előtt, vagy elkezd szerepelni, szóval az biztos, hogy nehéz kenyér megkeresni azt, hogy ez jól tudjon működni, mint zsáner, ennél én most nem érzem erősnek. (hegyi)

Ellentétes

Ellentétes

Formák.

Sokat néztem ezt a képet, azért, mert nem tudom eldönteni, hogy mi az, ami miatt nekem befejezetlennek tűnik ez a dolog. Érdekes az, hogy ennyire kétdimenziósra van véve ez a figura, de ezzel én alapvetően egyet tudok érteni, de ott érzek egy kis bizonytalanságot, amit nem érzek eldöntöttnek, hogy mi az, ami ebben Tamást érdekli, mi az, ami izgatja, ami felkeltette a figyelmét. Például az én figyelmemet inkább felkelti az, ami az üvegedényen belül történik, mint ami kívül. Egy ilyen képnél, ha egy egészen szűkre vágott kompozícióval azt kezdem el megfigyelni, hogy hogyan zsúfolódnak bele ebbe az edénybe ezek a tárgyak, akkor maga az edény feszessége, tehát az a kompozíciós helyzet, amit az edény kényszerűen létrehoz, az lehet, hogy izgalmasabb lenne. A másik dolog az, hogy ha ezt az egész izgat, a maga teljességében, akkor lehet, hogy jobban hagyom kifolyni ebből a vázából ezeket a terméseket, akkor nyugodtan, akár valami kis trükkel összeillesztjük ezeket, hogy ne peregjenek szanaszét mindenfelé, úgy még jobban, robbanásszerűre komponálom ezt az egészet. Elindul egy ilyen dolog a kép bal oldala felé, és az szép ritmus, viszont ennek az ellenpontja a kép jobb oldalán az egy rendezetlenség, ott nyitott formák maradtak, és a sötét tónusok, amik ezeknek a terméseknek a bal oldali részén jelentkeznek, azok nem hordoznak olyan nyugalmat. Ha megfigyeljük azt, hogy a váza belső részénél az oldalaival feszül neki ez a termés, és a kép jobb oldalán is így tör ki, akkor jól láthatóan, jól megkülönböztetően a kép bal oldalán az a három-négy termés ott idegen, furcsa. Az elrendezésnél lehet, hogy érdemes lenne ezzel a struktúrával még játszani, az se biztos, hogy baj, ha erre a terítőre leesik egy-két darab, és azzal egy új helyzetet tudunk teremteni. (hegyi)
értékelés:

Hamutartó

Hamutartó

Egyik kedvenc tárgyam.

Kedves Tamás, lehet hogy nagyon hasonló hamutartója volt nagymamámnak is, mivel ő nem dohányzott, csak a nagyapám, így sose volt használatban, nagypapa mehetett ki a kertbe cigizni. Van ebben valami gyermeki, ahogy bemutatod ezt a tárgyat, hiszen ki ne emlékezne arra, hogy az ilyen üvegtárgyakat a fény felé tartva csodáltuk a benne felcsillanó világot, a torzításokat, az öntéshibákat, és ezt az élményt igen jól visszaadja a kép, még akkor is, ha ez a barnítás nem a szívem csücske, de ráfoghatjuk, hogy ez így van, ilyen színe van, tessék ezt elhinni. És el is hisszük neked. Ami a kompozíciót illeti, talán amiatt, mert ennyire közel áll hozzád ez a tárgy, nem döntötted el, hogy mi az igazán érdekes, a szélén a cigitartó huplik játéka, vagy az üveg felülete. Ezért most a néző is úgy van vele, hogy nézi, nézegeti, és szeretne "beljebb" kerülni, azaz át ezeken a fogakon, valahová olyan helyre, ahonnan nézegethető az a csillogás is, ami a kép peremén látszik. Tetszik a kép, érzelmes, egyetértek a választással, jól fotózott makró, csak ez a bizonytalanság az, ami picit zavar. (hegyi)
értékelés:

A tudatalatti aljas támadása

A tudatalatti aljas támadása

Az ember jó szándékkal, és nem kis ráfordítással, gyakorolja a csendélet leckét. És ez lesz belőle!
Igen, örülök annak, hogy Tamás elkezdett foglalkozni a csendélettel, mert lám-lám, a megfigyelésekben erősödik a kérdés, hogy hol van a határ, hogy hol romlik el, valami hol megy át giccsbe. Attól giccs, mert ez a szobor az? Vagy attól giccs, mert a színe olyan? Vagy a mesterséges öregítettsége ennek a tárgynak? Vagy attól giccs, hogy ebben a püspöklilában van tartva a háttér? Vagy ettől a bogyós terméstől lesz az, a formától? Hol a határ? Szóval érdekes a kérdés amit fölvetsz, és tényleg átesett a giccs határán, jó a megfigyelés. Mindezzel együtt érvényes lesz a kép is, és nem egy primér giccsfotót kapunk, hogy lefényképezem a kerti törpét, hanem a giccsnek a filozófiai problematikájával dolgozol, azzal, hogy itt kétféle tónust is mutatsz. Olyan, mintha egy sztereó képet néznénk, közben pedig maga a benned fölmerülő kérdés van itt manifesztálva ezzel a képpel. Tehát maga az irány abszolút tetszik, és tetszik a megoldás is. Megvan a három csillag a Giccs leckére, játsszunk még tovább, látom, hogy érdemes neked ezzel a csendélettel molyolni, úgyhogy hajrá, bíztatlak. (hegyi)
értékelés:

Egy ősi motívum

Egy ősi motívum

A kapun az ősi napmotívum klasszikus formában, az ablakon pedig, ennek szocreál változata. De érdekes a kerekeskút fehérre festett kereke is.

A leirat elmondja, hogy miért készült el a kép, a nap motívum, annak szocreál változata, és a kerekeskút. Tényleg jó a megfigyelés, a kompozíció viszont lötyög. Ahhoz, hogy ez a megfigyelés feszesebb legyen, feszesebbre kellene vágni ezt a képet. Ez azt jelenti nekem a gyakorlatban, hogy a képnek a bal oldalából a téglából rakott kapuoszlopnál vágok. Azt a deszkából készült kerítésrészt már nem hozom. A képnek a jobb oldalánál is vágok a kapuszárnynál, ott a téglából rakott kerítést már nem hozom. A kép fölső részénél a téglasornál, ami az emeletet jelzi, vágok, a fölső két ablakot már nem hozom. Azok, amik új formákat indítanak el érdemes ollózni, mert a nézőnek is egyértelműbbé válik, és könnyen fölfedezi ezt a párhuzamot. Attól, hogy elindulnak formák, amik nincsenek befejezve, az ember azon gondolkodik, hogy ez elég jó kis szoció, de mit akarunk ezzel közölni, nincsen kutya, nincsen anyuka a kisgyerekkel a karján, tehát hiányzanak a mesének a szereplői, miközben nem erről szól ez a kép. Tamás, próbáld ki, hogy mi van akkor, ha feszesebbre vágod ezt, játsszunk még egy kicsit ezzel. Ilyen tekintetben visszaadom ismétlésre, hogy egy kicsit feszítsünk ezen az ügyön. (hegyi)

Géppuskafészek

Géppuskafészek

El nem tűnő világ.

Ahogy nézem a képet, azon gondolkodom, hogy honnan lehetett volna ezt úgy megcsinálni, hogy az a helyzet jobban érzékelhető legyen, hogy ez itt maradt valamikorról, a múltból. Nem voltam ott, ezért nem tudom azt mondani biztonsággal, hogy ha a másik oldalról fényképezed, akkor esetleg egy olyan tereptárgy is feltűnik a képen, ami kontextusba helyezi ezt az egészet. Most ez az őszi fa lombozat szépen keretezi, és nagyon érdekes az, hogy az ő fekete-fehérsége, ami hangsúlyos a képen a betonoszlopokkal együtt, ettől jól kiemelődik, de mindeközben lehet, hogy lehetett volna olyan nézőpont is, ahol egy kis víkendház, vagy valami olyan tereptárgy, ami a mára jobban utal, kontrasztosabban ábrázolta volna ezt a szituációt magát. Jó a kompozíció, bár ha egy picit lejjebb guggolunk, akkor lehet, hogy tényleg keretezésként jön létre ez a faág, ami itt most belóg a képbe, és takarja ezt az épületet, és lehet, hogy a fény sok, lehet, hogy attól idegenkedem most ettől a megoldástól, hogy ennyire nagyon verőfényes nap van a képen. Most Tamás segítségét is kérem, de a kettő csillag megvan, csak valamiért ez nekem nem áll össze. (hegyi)
értékelés:

Utazás...

Utazás...

De hová...

Tamás egy nagyon izgalmas kompozíciót hozott létre, mégpedig azért, mert egy olyan, egyébként szokványos képi megoldást gondolt újra, amivel egyébként sokszor találkozhatunk. Ha megnézzük a képet, akkor a fő motívum a kép egyharmad–kétharmados osztásában a horizonton lévő jelenet, nevezetesen egy vonat, ahogy a horizonton megjelenik. Ha csak ennyi lenne a kép, az is szép lenne, mert az az időpont, amit választott az expozícióhoz, gyönyörű fényekkel festi az eget, nagyon szép a horizonton lévő fasor, és mindebben a vonat megjelenése a fényekkel, a vonatkocsik fényeivel, a mozdony fényeivel meseszerű, bár kicsit vészjósló. Ugyanakkor nem elégedett meg ezzel, hogy ez a megfigyelést megossza velünk, hanem, ha jól látom, akkor itt van egy vasúti átjáró, ami mellett ő félrehúzódott, és ezt a havas, saras utat is belekomponálta a képbe, a mezővel, és átlós irányt ábrázolt. Ez az átló az, ami dinamikussá teszi ezt a kompozíciót. Ha megfigyeljük, akkor létrejön egy háromszög a képen, bár a háromszögnek csak két oldala látható, de mégis egy élére állított háromszög, ami mindig feszültséget, dinamikát hordoz. Ha ezt a kettőt együtt vesszük, akkor lesz igazán tamásos ez az üzenet. Én nagyon örülök annak, hogy Tamás megtette ezt a megfigyelést, és nem elégedett meg azzal az esztétikai formával, amit a horizonton futó vonat létrehozott, hanem észrevette azt, hogy ezzel a megoldással, amivel a képbe bekomponálja az utat, egyedi képet hoz létre. Én nagyon örülök ennek a képnek, nagyon izgalmas ez az egész történet. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Zöldvilág

Zöldvilág

Kerepesi Temető (Gyerekkoromban így hívtuk.)

Nagyon szépek ezek az elvadult temetők, szépek ezek a növényzettel benőtt sírok, és az, amit mondtam, hogy ez egy szakipar, ami kiszolgálja a hozzátartozókat megfelelő szobrokkal, márvánnyal és minden egyébbel, és itt az alkotók kiélik a maguk művészi hajlamait. Nehéz erre mit mondani, mert az érzelmeit mindenki maga éli meg, miközben ezek giccsközeli történetek. Szépek a ritmusok, jó a szobor, de itt a kép erejét nem a szobor adja, hanem az a megfigyelés, amit Tamás tesz. Valamennyire én lehet, hogy kibillentettem volna ezt a képet a középpontból, de így is nyugalmas és szép, csak talán ez a nagyon centrális kompozíció egy picit unalmassá is teszi. A monokróm szín és a helyzet nagyon jó, és annak kifejezetten örülök, hogy megvan az az intimitása a képnek, hogy nem az érdekel engem, hogy kinek a sírja, és nem akarom leolvasni a betűket, hanem kellő távolságból és távolságtartásból nézem ezt az egész helyzetet, a kamera nézőpontja is teljesen rendben van. Köszönöm szépen, megvan a leckemegoldás, de azért várnék Tamástól valami nem temetős, kevésbé primer képet is erre a leckére. (hegyi)
értékelés: