Mosolygok a címen, humoros lett, egy darabig kerestem is a hal szemét. Biztosan drága egy ilyen objektív, úgyhogy értem azt, hogy ezzel meg kell próbálni mindent végigvinni, de van, ahol ez megáll, és van, ahol nem. Az első kép tökéletes, ott minden rendben van, tényleg olyan lett, hogy nem tudok belekötni. Még a második képet is el tudom fogadni, bár itt már egy kicsit öncélú nekem a dolog, de vegyük úgy, hogy oké, le akartuk fotózni ezt a macikát itt, vagy nem tudom, hogy milyen állatot akar ez itt szimbolizálni. A harmadik képpel nem tudok mit kezdeni, valószínű, hogy ez valami malomház, magtároló, vagy fene tudja, hogy mi akar ez itt lenni, de mi a francot kezdjünk ezzel a nagy előtérrel? Nem értem, hogy most ezt hogy gondoltuk berendezni? Szép lenne ez, de biztos, hogy innen optimális ezt lefotózni? Ha ott ez a halszem, akkor azt tessék úgy kihozni, hogy ne legyen benne fű, fa, bogár, mert engem a villanypózna nem érdekel. Aztán a következő kép, a negyedik - ami nem tudom, hogy helikopter leszálló hely akar-e lenni, vagy iskolaudvar, fene tudja, hogy mi ez a betonplacc itt -, érdekes kritikai kép, és azt mondom, hogy ez még a viszonylag belefér kategória lenne, mert jól használja azt az adottságot, amit az objektív tud. A záró képre megint azt mondom, hogy szép konstrukció lenne, de nem tudom, hogy minek van ez az objektív bekapcsolva. Jó, hogy rajta maradt a gépen, és otthon felejtettem a normál objektívemet, de én most nem érzem indokoltnak ezt az eszközhasználatot, legalábbis nem minden képnél. Így a felesleget kidobálnám, lehet, hogy megtartanám az első, a második, és a negyedik képet, de az úgy önmagában meg billeg, az meg nem visz sehova. Gondolkodjunk ezen még egy kicsit, mert én most nagyon különállónak érzem az első képet. Ha az első kép kerül be ide a rendszerbe, akkor arra azt mondtam volna, hogy egy 3 csillagos kép, de a többire nem tudom ezt jó szívvel mondani, sőt, hát, van olyan kép, amit abszolút kihagynék. (hegyi)

Olyan az egész, mint egy asztal. Nagyon furcsa, hogy akárhányszor ránézek erre a képre, olyan, mintha egy esküvőre, vagy valamilyen rendezvényre megterített asztal lenne, miközben ez a földön egy árnyék, de mégis ilyen hatása van, és ez egy nagyon furcsa hatás. Talán, ha ebben az irányban mozdulunk el, akkor lehetett volna játszani is ezzel az egésszel, hogy kihasználom ezt a teret, és behúzok még valamilyen vázát, széket, valamit, hogy még jobban megvadítsam ezt az ügyet, hogy legyen egy kis őrület abban, hogy megmozgatom ezt a játékot. Talán ennyi az, ami eszembe jut, hogy mit csináltam volna másként, persze, nem kötelező, hogy egyetértsetek ezzel, mert ez már tényleg nagyon szubjektív kérdés. Ez a kép így, ahogy van egy abszolút elfogadható és rendben lévő üzenet, és ráadásképp az absztrakció is abszolút érthető, úgyhogy 3 csillag, leckemegoldás. Tamás, ez egy nagyon erős jelenlét! (hegyi)
értékelés:    

Tamás, ez egy három csillagos leckemegoldás, nagyon jó ritmus. Az épített környezetes leckébe is el tudnám képzelni, de tegyük az absztraktba, hát, hogyha te odatetted, én elfogadom. Jók a fények, jók a ritmusok, jókor exponáltál, még az is jó, hogy a háttérben hagyod, hogy kimenjünk a képből, mert ez a valóság, ettől az egész elveszti a sterilitását, és ez jót tesz neki. Hát, én erre most mit mondjak? Kész van! (hegyi)
értékelés:    

Azért kedvelem azt, amit a Tamás csinál, mert feszegeti a határokat. Persze, ez nem mindig találó, de azt tegyük hozzá, hogy elmozdulás, vagy előrelépés mindig akkor van, ha az ember megkeresi azokat a szélsőséges értékeket, amik aztán kimozdítják a megszokásból. Ez a kép is ilyen. Azt kell, hogy mondjam, hogy több versenyszámban is indítható lenne ez a kép. Tárgyfotónak is kitűnő, mert nagyon jók a fények, nagyon jók az áttűnések, sokáig lehet nézegetni, mert technikailag és világításban nagyon jól van megfogva. Ha a család leckét nézem, akkor el tudom fogadni ezt az áttételes üzenetet, hogy van a kicsi, a nagy, a még nagyobb, ezeknek az egymásba való kapcsolata, mint hálózat, mint szövedék, mint szövetség, mind benne van a család képben, és ez egy fontos dolog, hogy hogyan asszociálunk erre. De még akár tovább mehetek arra is, hogy mindez poharakkal van megoldva, ami az egésznek a hiányát is mutatja, tehát van ebben az üzenetben egy fanyarság ebben az értelemben is. És ez is jó, és ez is értelmezhető, tehát, mint deklaráció is működik ez a kép. Kompozícióban azért nem vagyok száz százalékig meggyőzve. Egyrészt nem nagyon értem, hogy ha már centrális a dolog, akkor miért nem vagyunk teljesen középen, de azt is mondom, hogy ha felül ennyire nagyvonalúak vagyunk, akkor azt sem értem, hogy alul miért vagyunk ennyire szűkek. És ha már elmegyünk egy határig, és egész extrém gondolati irányt kapcsolunk be, mert hát, hogyha a család tradicionális megjelenítését nézzük, ebben az értelemben mindenféleképpen extrémnek gondolom ezt a képet, akkor miért elégszünk meg egy teljesen nyugalmas centrális kompozícióval, egy álló formátummal. Ezt a képet el tudnám képzelni fekvő képként is. Egy kérdés, Tamás: Miért nem bánsz nagyvonalúbban a térrel? Miért félsz attól, hogy az üres tereket elkezdd használni? Lehet, hogy ezzel érdemes lenne foglalkozni. Én azt gondolom, hogy ez egy 3 csillagos kép, és megvan a leckemegoldás is mindazzal együtt, amit elmondtam, mert megsúgom, hogy én nem a végpontokat keresem ezekben a leckemegoldásokban, hanem, hogy van-e benne kurázsi, és ebben a képben van. Nem biztos, hogy a végállomás jó dolog, mert hát, onnan már hova tovább? Akkor már csak bólogatunk, és azt mondjuk, hogy jajj, de ügyes vagy. Szerintem nem ez a cél, úgyhogy köszönöm Tamásnak azt, hogy ezt a képet idehozta. Annyit most azért itt mondanék, hogy ennél lényegesen nagyobb jelenlétre számítanék Tamástól. Tudom, nyár van, sok egyéb programja is van az embernek, nem csak az, hogy a Látszótéren üljön, de azért lehetne fokozni a tempót. Ne essünk bele abba a hibába, hogy csak kész termékeket mutatunk, jó? (hegyi)
értékelés:    

A megfigyelésért nagyon tudok gratulálni, mert ez egyfajta leletmentés, hogy ezeket a tárgyakat rögzíted. A képkivágás nekem nagyon szűk, viszont ahhoz, hogy ez portréjellegűvé váljon, a világítás nem elég karakteres. Nyilvánvaló, hogy azt is figyelembe kell venni, hogy van-e éppen napsütés, vagy nincs, hogy hogyan lehet ezt létrehozni, de akár egy zsebtükörrel is oda lehet az arcra valami fényjátékot tenni, még akkor is, ha ez egy eldugottabb helyen van. Ezzel van most inkább bajom, és ha elvonatkoztatunk attól, hogy mit is ábrázol a kép, ha csak a foltokat vesszük, mint hatást, akkor meg azt mondom, hogy lényegesen világosabbak a környező elemek. Tehát, mintha egy negatív lenyomatot kapnánk, és ez is furcsává teszi a megoldást. Ha elvonatkoztatok attól, hogy ez egy szobor, és azt mondom, hogy ez egy portré, a portrénál is, ha az arc van a legsötétebb tónussal ábrázolva, és minden más a környezetében világosabb, akkor arra nem biztos, hogy azt mondjuk, hogy az egy sikerült portré. Sokkal karakánabbak, határozottabbak a környező kövek. Ha ez az elzártságot, az elbújást akarja szimbolizálni, akkor viszont többet kell adni a környezetből. Nem tudom, hogy mennyire van ez elzárt helyen, vagy mennyire megközelíthető számodra, de én ezt visszaadnám ismétlésre, ha lehet. (hegyi)

Az biztos, hogy izgalmas és érdekes a témafelvetés, hogy hogyan tudunk egy háztartási tárgyból, egy konyhai hangulatból valami örökérvényűt, vagy a maga formavilágából kiragadva egy más üzenet irányú ritmust létrehozni. Azt gondolom, hogy ez többé-kevésbé sikerült. A többé az az, hogy szépek a fények, jó a hangulata ennek az egésznek, a kevésbé pedig az, hogy még mindig nem vagyok meggyőzve arról, hogy a tojástartó ebben a formában tökéletesen alkalmas. Ha ezt el tudod fogadni, akkor azon kellene elgondolkodni, hogy vajon biztos, hogy a teljes formaábrázolás lesz a megoldás? Ez csak egy kérdés, ugyanis vannak olyan részei ennek az objektumnak, ami egy kicsit közelebbről kimetszve akár azt is mondhatom, hogy izgalmas lenne. Így most ebben az ábrázolásban küzd bennem a tárgyiasság, és az elvont, lírai vonal igénye. El tudom képzelni azt, hogy ez egy olyan megoldás, amit, ha egy sorozat részeként látok, akkor nem hagy kérdéseket bennem. Most így, önmagában állva nekem ez nem egyértelmű, ahogy az sem, hogy miért az a térelosztás, amit látunk. Merthogy kaptunk egy fekvő képet, ugyanakkor nem nagyon látom át, hogy miért van akkora hely oldalirányban meghagyva, mint amekkora, és ha ezt a térkijelölést használom, akkor fent és lent miért vagyunk ennyire szűkek? Mindezzel együtt az az érdekes, hogy a kép valamilyen eszelősen erős önfegyelemről tesz nekem tanúbizonyságot, és ezt nem tudom jól megindokolni, hogy miért ez jutott már többedszerre eszembe, mikor megnéztem a képet, hogy valami nagyon nagy belső presszió érződik, és ez azért érdekes, mert lehet, hogy a lefojtott tónusrendnek köszönhető, lehet, hogy a nagyjából szabályosra vett ábrázolásnak, de mindenesetre fura. Elgondolkodtat, hogy mi visz arra valakit, hogy lefotózzon 10 db tojást a tojástartóban. És az még egy dolog, hogy lefotózza, de hogy ebben a nagyon furcsa, olajos, feketés tónusban tartsa. Még egyszer mondom, esztétikailag abszolút rendben van, csak a kérdés az, hogy miért? Keresem a választ, és bevallom férfiasan, hogy lassan két hete, hogy ez a kép felkerült, és nem találom a miértet. Nem biztos, hogy kell, hogy megtaláljam, de egyelőre nem találom. Üsse kavics, legyen 3 csillag, de győzz meg Tamás arról, hogy ennek volt értelme. (hegyi)
értékelés:

Tamás nem tudja, hogy mennyit vitatkoztam magammal ezzel a képpel kapcsolatban. Az első pillanatban, amikor megláttam, azt mondtam, hogy a fenébe, miért kell csinálni ezt a bohóckodást ezzel a torzítással. Aztán félretettem, később megint megnéztem, akkor elkezdtem azon gondolkozni, hogy hogy is van ez, és mi a trükk, tehát, hogy honnan is lehetne ezt normálisan nézni, és akkor rájöttem, hogy ez sem megoldás. Szép lassan eljutottam arra a pontra, hogy ne akarjam érteni a technikáját. És onnantól kezdve elkezdett a dolog működni - de azért azt mondom, hogy Tamás, ez egy nagyon vékony jég, amire most léptél ezzel a portréval, érvényes, elfogadható számomra, de a technikai bindzsizés igen könnyen modorossá válik. Mindazzal együtt, hogy ez a kép azok közé a képek közé tartozik, amelyek csak címmel együtt értelmezhetőek. Önmagában a kép, ha nem kapom meg a címet, akkor nem kapja meg azt a ”vajszínű” árnyalatot, ami a vodka említése által létrejön. Mindenkinek más és más élményei vannak a saját életében akár ezekkel a tudatmódosító szerekkel kapcsolatban is, mint az alkohol, ez mindenkinek a személyes attitűdjét feltételezi, de azt hozzáteszem, hogy van abban erő, hogy az ember ezt elindítja, mint kép. Ugyanakkor azt mondom Tamás, hogy felcsigáztál azzal, hogy elkezdted az önarcképet újból, és miközben az ígéret most megvan, nagyon kíváncsi vagyok, hogy az ígéreten túl hova és merre megyünk. Nem akarok semmit sem erőltetni! Mindenkinek a saját döntése az, hogy mire használja az önportrét, mint feladat. Mert az önportréban megvan a naplószerű jelleg, a gyónás, a tükörtartás, a fricska, a humor, az irónia, a fájdalom, sok minden benne lehet. Reménykedem, hogy folytatod. (hegyi)
értékelés: