A képet abszolút értem, viszont te magad is írod, hogy ez egy kirándulás emlékképei, de az üzenet része tökéletesen érthető. Ezt most egy jegyzetnek veszem, oké? Ami azt jelenti, hogy elraktároztuk az élményt, ez még egyelőre az első lépcső. Rögzítettük az élményt és ez azért fontos, mert a későbbiekben ezt meg tudjuk oldani úgy, hogy nincs ott a villanyoszlop, a piros Ford, meg a teherautó sem biztos, hogy ott van, hanem valami olyan helyzetet keresünk, amikor ezt, mint instruált szituáció, megismételtethetjük a modellekkel. Tehát azt mondjuk, hogy Erzsike néni, Béla bácsi, tegyék már meg, hogy egy kicsit most odébb mennek ezzel a dobálózással, és nézzék már meg, hogy ott az áruház parkolójának a másik oldalán milyen a hó. Fogadjunk, hogy rá lehet őket beszélni arra, hogy eleget tegyenek a te kérésednek! Ezek a pillanatok mindig úgy tűnnek, mintha megismételhetetlenek lennének, meg a helyszínen úgy tűnik, hogy persze, most belement és megismétli nekem, de az már nem olyan. Viszont a néző nem tudja a hozzá vezető utat, neki csak a végeredmény számít, amit a képen lát. Márpedig, ez azt jelenti, hogy lehet, hogy én fanyalgok, hogy de amikor még a parkolóban dobálóztak a piros autónál, akkor jobban vigyorgott a szereplő, de ebben nem ez a fontos. Meg kell találni azt a pillanatot, ez a mozgás leckének egy feladata, hogy ezek a szituációk hogyan oldhatóak meg. Ennél nagyon fontos az, hogy a tanárnő által repített hógolyó ott van, látszik, és benne van a lendület, benne van ez a fickós huncutság a másik szereplőben, aki majd most mindjárt megtorolja ezt az egészet, ahogy én látom. Tehát minden nagyon jó. Úgyhogy a gyermekkor leckére ez egy nagyon jó irány, igen, meg kell találni magunkban a gyereket. A gyerekkor az nem arról szól, hogy lefényképezek két óvodást, nagyon nem. A gyerekkor az pontosan az az irány, amit most mondtál. Ezért a leckemegoldás az abszolút 3 csillagos, a kivitelezésben ez az esetlegesség, ez nekem egy kicsit kompozícióban szétveri az egészet, miközben a mozgás lecke megvan... Nagyon furcsa helyzetbe hoztál, mégpedig azért, mert megvan a leckemegoldás 3 csillaggal és kérek egy ismétlést. (hegyi)
értékelés:    

Az ötlet, jó a megfigyelés is, lírai az, ami a címadásból következik, de ugyanakkor ezt a líraiságot én most ennél a képnél kevésbé látom. Megmondom azt is, hogy miért. Egyrészt a háttérnél van egy olyan vágás fényben, ami nem teljesen érthető számomra - felismerhetőnek kell lenni annak a háttérnek legalább annyira, hogy asszociációkat tudjon elindítani, vagy homogénnek kéne lennie. Most nem nagyon értem ezt a fekete-fehér verziót, hogy hogyan történik ott a háttérben – valószínű hogy valami épület lehet -, de hát én azt mondom hogy ezt pontosítani kéne. A másik, hogy érdekesek azok a struktúrák amik létrejönnek, hozzám leginkább közel egyébként a jobb alsó sarok részénél lévő egészen olajszerű hatású felület áll, de azt azért lemondanám, hogy érdemes ezt még kicsit figyelni, kicsit még időzz ezzel, mert akkor létrejöhetnek olyan ritmusok ezen a felületen, amik ha kivárjuk az időt, mondjuk egy megfolyó vízcseppel, nagyobb változatosságot tudnak adni ennek a történetnek. Én ezt most visszaadnám ismétlésre. (hegyi)

Ez egy jó irányú kép, jó az, hogy robban a por, hogy erőt sugároz, viszont korán exponáltál. Még egy métert hagyni kellett volna a kocsit haladni odáig, ahol az a pár ember csoportban áll. Ez mellett pedig stabilan tartsd a kamerát, hogy csak az autó mozogjon, más ne. (hegyi)

Jó az irány, kár, hogy bemozdult - ahhoz, hogy a mozgásnak dinamikája legyen, jó lehet a hosszabb expozíciós idő, de akkor stabilan kell megállj a lábadon, a karoddal erősen tartani a kamerát, hogy ne mozgasd be, vagy szerzel egy egy lábas állványt, azt nem bonyolult vinni, és stabilizál rajta valamennyit. (hegyi)