Úgy látszik, hogy most mindenki bement az alagútba, nem akarnám én ennek értelmezni az egyéb pszichoszociális irányait, mert mindannyian valahol az alagútban vagyunk, aztán fene tudja, hogy lesz-e az út végén fény. Erre ez egy nagyon jó illusztráció lehet. Valamiért erőlteted te ezt a képkivágást, nem értem teljesen, hogy miért. Nem tudom, hogy le tudlak-e erről beszélni, mert ez most itt kompozícióban kevésbé feszes attól, hogy rátetted ezt a szélesvásznú őrületet. Én ezt nem nagyon tartom jónak, miközben tessék megfigyelni, hogy azok a vonalak, amik kifutnak a képből, nem biztos, hogy jó helyen futnak ki. Ha már kifuttatok egy ilyen határozott ívet, vagy vonalat, akkor azt a sarkoknál teszem. Nem látom az indokát annak, hogy miért ebben a formában került ez most megvalósításra. Ha van ebből nagyobb méret, és ezt csak utólag vagdostad így ki, akkor tessék erre odafigyelni, érdemes lenne megpróbálni úgy. Ami pedig magát az üzenetet illeti, szépek a fények, izgalmas ez a képi világ, mindannyian, akik ültünk autóban, és haladtunk ilyenben, főképp, amikor az ember bemegy egy ilyen alagútba, az egy érdekes élmény, érzés, sok asszociációt elindít az emberben, kiben milyeneket, de én most azt kell mondjam, hogy ezektől az alagutas képektől én annyira nem esem hasra. Elég primernek gondolom magát ezt az utazásélményt transzpozíciójára, ha lehet kérni, akkor még egy kicsit gondold át ezt a 20-as leckét, és ha lehet, ezt a nagyon szélesvásznú ábrázolást is gondold át, hogy biztos-e, hogy mindig helyén van. Ismétlés. (hegyi)

Nyáron a tihanyi révről készült a kép.

Én csak bemondásra tudom elfogadni, hogy ez a Balaton, azt is, hogy ez a Tihanyi révről készült, mert annyira minimális információt hordoz a kép, hogy ebből felismerni a helyet elég nehéz. Nincs ezzel alapvetően túl sok baj, lehet ilyen minimál dizájnnal mozogni, de most, ha megfigyeled, akkor a képnek legalább a fele nem hordoz képi információt, és nem érzem azt, hogy ez indokolt lenne. Valamivel többet kell ennél exponálni, nagyon későn készítetted ezt a felvételt. Ebben az esti fényviszonyban, nyilvánvaló, hogy a géped érzékelője csak a víztükörben tükröződő fényeket és azokat a lámpákat mutatja, amiket itt most látunk, de hát itt az lenne jó, ha valamikor az alkonyat vége felé készítenéd, hogy többet kapjunk ebből információt. Meg lehet találni azt a pillanatot, ez viszonylag szűk idősáv, amikor esti felvételeket lehet csinálni. Az éjszakai felvételeket kis trükkel a fotósok általában nem éjszaka készítik. Figyelembe kell venni azt, hogy milyen érzékenységű a szenzor, a film, amire dolgozunk, és ezt bele kell kalkulálni. Ezek lényegesen érzéketlenebbek, mint az emberi szem. Ha azt az élményt akarom hozni, hogy éjszaka van, akkor azt nem éjszaka fogom megcsinálni, hanem úgynevezett demerungban, vagyis a naplementének abban az időszakában, amikor már a napot nem látjuk, de még a környezeti fényekből valamennyi megjelenik. Ismétlés. (hegyi)

Igen, ez egy lényegesen jobban sikerült megoldás, hogy ebbe az óriásbuborékba belekomponáltad a családot, és látszik, hogy mindenki érdeklődéssel nézi, habitusának megfelelően, hogy épp itt most mi történik. A gyereken látszik, hogy menne oda, és játszana ezzel, anya nagyon bizalmatlan, hogy kell-e ezzel a szituációval foglalkozni, lehet, hogy ő menne inkább fagyizni, apa hezitál a kettő között, fogja anya kezét, húzza oda ehhez a történethez, miközben szíve szerint valószínűleg a gyerekkel tartana, mert az ő arcán is ott van a csodálkozás, tehát apából már kijött a gyerek, anyából még kevésbé. Én ezt látom ezen a képen. Az a kuka elég szerencsétlen, hogy ott van, de hát nagyon sok mindent nem tudunk csinálni, nyilván ezt a szitut ez adta. Jó, hogy ez a horpadás létrejött, szóval maga a kép egyébként abszolút rendben van. Érdemes ilyenkor többet időzni ennél a helyzetnél, mert hátha van egy olyan nézőpont, ahol kevésbé határozottak a háttérben lévő egyéb zavaró momentumok, mint a kuka, vagy a néni, aki belóg a képbe, hátha van egy olyan helyzet, ahol ez úgy létrehozható, hogy ezeknek a hangsúlya csökken. De a kettő csillag megvan, az irány nagyon jó, tetszik. (hegyi)
értékelés:

Köszönöm, hogy elkészült ez a kép, pontosabban, hogy megkaptuk azt a verziót, amiről beszélek. Itt már jobban értelmezhető az, hogy hova érkezik a víz, és a kép tetején lévő ritmusok is jók. Ez most megint az, ha jól sejtem, hogy volt ebből egy eredeti verzió, és most abból kapunk egy más képkivágást. Ez jó, de nem úszod meg azt, hogy ehhez a tóhoz el kell menned, és megismételned újból ezt a leckét, magát a fotót. Az is jó, ha van az eredetiből másik, és abból küldünk egy képkivágást, de én szeretném, hogy ha az élményt, magát is be tudnád fogadni. Ha elmész a Fórumba, akkor ott látod, hogy elkezdtünk egy beszélgetést arról, hogy mi is a fényképezés három fő sarokpontja: az előkészület, az exponálás és az utómunka. Én azért adom vissza ismétlésre, hogy ez a begyakorlási metódus erősödhessen nálad, és az élményt magát megkapd. Most itt a kép előterében még mindig kevés, ahova lecsobog a víz, ott van egy olyan vágás, ami nem optimális. (hegyi)

Nem egy szokványos csendélet, tulajdonképp nem is tetszőleges elrendezés, hanem pár ütés utáni helyzet.

Alexandra, egyszerű leszek és rövid: ez nem csendélet, semmi köze hozzá. Tessék elolvasni a Csendélet lecke leiratát. Amíg nem csináltunk klasszikus csendéletet, addig ne feszegessük a határokat, lesz Csendélet lecke ismétlése, ahol lehet már feszegetni, de először tessék megcsinálni a klasszikus csendéletet, az majd segíteni fog abban, hogy a kompozíciót hogyan kell elhelyezni. Attól, hogy a kamera közelébe teszed a lyukat, ahova be kell esnie a zsákba a golyóknak, létrehozol egyfajta viszonyrendszert, ez fontos. Én nem értek egyet ezzel a szelektív színezéses technikával, ez egy reklámfotónak felfogható lenne, ha pontos lenne a komponálás, de a horizont is dől, vannak olyan képalkotó elemek, amik belekerültek a képbe véletlenül, gondolok itt a dákót tartó kézre, szóval ez nincs annyira kifésülve. A Csendélet leckére vegyél körtét, almát, narancsot, szőlőt, amit találsz, és tessék összerakni egy klasszikus kompozíciót, segítségedre lesznek az elődök, nézz festészeti oldalakat. Nem szégyen a másolás, tessék ezt megcsinálni. Azért is segíteni fog ez neked, mert a kompozíció minden képi megoldásnál, bármilyen fotós munkánál fontos alapkérdés. Ezért erőltetem a csendéletet, ezért vagyok ebben szigorú, hogy ezeket a lazulásokat nem fogadom el, mint leckemegoldást. Ha a hangulatot veszem, mint mesét, mint történetiséget, én is szeretek ilyen játékot játszani, de ebben fontosak a játékosok is, fontosak a pillanatok. Ez egy statikus pillanat, itt állnak a golyók, nekem izgalmasabb az, amikor játszanak az emberek, mint egy elhagyott asztal. (hegyi)

Még egyszer ugyan az a kép vágatlanul!

Ez egy ismétlése annak a leckének, amit mondtam. Itt más képkivágást kapunk, ezek szerint ez a kép elkészült, és utólag jött ez a döntés a szűk kivágásra, örülök neki, hogy megvan az eredeti. Ha ez most egy vágatlan verzió, akkor ebből egy kicsit vágnék a kép tetejéből, ott kifut a történet. Kell a por, azt mondtam is az előző elemzésnél, arról most már túl sokat nem beszélnék, de a fölső résznél ott, ahol a por kifut, ott vágnék. Az biztos, hogy nem hagytam volna ennyi zöldet a tetejénél, de szerintem ez az üzenet lényegesen erősebb, mint ami azzal a nagyon durva vágással létrejött. Nem tudom, hogy egyébként Alexandra egyetért-e azzal, amit erről a képről mondunk, szeretném az ő véleményét is hallani. Köszönöm a javítást, és az ismétlést. Ez sokkal erősebb, mint az előző kép, tónusban játszanék egy kicsit. Itt most hiányzik az alja a képnek, az alsó tónusrend, a sötétek, átmentek kicsit szürkésbe, van egy fátyol az egészen, ezt én levenném. A laborálásnál tessék odafigyelni arra, hogy hol van a tónusrend, és ha nem indokolt, akkor ne hagyjunk lyukakat ebben, de megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés:

A képen a gonosz mostoha helyett az a mostoha van akit nagyon szeretek. Ő is autóversenyző akár csak édesapám. Épp az egyik verseny előtt a rajtban készült a kép.

Nem tudom mit jelent a cím, kedves Alexandra, de biztos van valami értelme ennek, hogy „fehérborsó”, gondolom ez egy becenév. Kedves kép, kicsit szűk megint. Valamiért, mintha a Gerlei féle Ollókezű Edvárd féle csapathoz akarnál csatlakozni. A vágásokat nagyon élesen használod, miközben kitaláltad magadnak ezt a képformát, ezt a szűkített, a panorámához közelítő képformát, mintha 16:9 lenne a mérete, de ez nem mindig előnyös. Most megkérdezem, hogy miért van belevágva a bukósisakba meg a hátba, miközben a fejtető fölött ekkora helyet hagysz? Ott nézek ki azon az ablakon a sofőr oldalon, nem tudok eléggé koncentrálni a szemre. Tehát a tetőből vágnék, oldalt egy kicsit hozzáadnék. De a pillanat rendben van, ez egy fontos pillanat, úgyhogy én azt gondolom, hogy ez mindenképpen megér egy csillagot, de az ismétlést is. (hegyi)
értékelés: