Érdekes, ahogy eltűnik a képről a főszereplő, és csak két csíkot hagy maga után. Valószínű, hogy ez a helyzet valóban egy jelentős történet, és itt nagy sebességgel közlekedő járművekről beszélünk. Hangulatképnek ez tökéletes, a mozgást is viszonylag jól megmutatja. Erre fel kellene készülnöd, valami kis állványt magaddal vinni, mert az, hogy minden mozog, az ellene dolgozik a kép ritmusának. A háttérnek, az alakoknak nem lenne szabad ennyit mozogniuk, jó lett volna, ha felteszed valami állványra a géped, akkor tudna ez igazán jól működni. (hegyi)
értékelés:

Itt megint az a kérdés, amit már sokszor elmondtam a perspektívával, a horizonttal. Itt is az a helyzet, hogy egyrészt ki vagyunk fordulva a tengelyből, és ettől az egész borul bal felé, visszafele kellene forgatni. Ha ebből ennyi van, és nincs több az oldalánál, akkor már csúnyán belevágnánk ebbe az oszlopba. Ez nem azt jelenti, hogy utólag kellene a körömollóval körbevágni, hanem ezt eleve úgy kellett volna megcsinálni, hogy megfigyeljük azt, hogy hol a vízszintes és a függőleges. Nem tudom ezeknél a digitális gépeknél hogy van, egy részénél bekapcsolható a hátlapon vagy a keresőben egy horizont, ami egy négyzethálós beosztás, ez lehet, hogy segít abban, hogy a kompozíciót gyakoroljuk. Ha van ilyen, akkor lehet, hogy érdemes lenne bekapcsolni. Engem zavar, ha van ilyen a gépen, de lehet, hogy a tanulási folyamatban ez segíthet, mert ennek a képnek számomra ez az egyik fontos problémája. A másik az, hogy, ahogy látom, minden áron szeretted volna, ha ez a lámpa bekerül a képbe, én azt gondolom, hogy lehet, hogy nem innen indul ez a történet. Ha még egy lépcsősornyit lejjebb mész, és a következő lámpától kezdesz el figyelni, akkor lehet, hogy a tömegek jobban elosztódnak. A mostani beállításnál nagyon nagy előterünk van ahhoz, hogy megmaradjon a lépcső. Ha levágnánk a lépcsőt, akkor már egy nyugalmasabb ritmust kapnánk, de akkor mondhatnád azt, hogy az nem érdekes, mert unalmas. Én ezzel egyet is értenék. Ha még egy lépcsősort lejjebb mész, és onnan megismétled ezt a képet, akkor talán az a ritmus, ami ott létrejön, már nem indokolja, nem kéri azt, hogy ennyire meghagyd függőlegesben ezt a képet. Beszéltünk már a képeidnél arról, hogy ez a gép ezt a képarányt tudja, értem, nem kötelező neked ragaszkodni ahhoz, amit a gyártó belerakott ebbe a gépbe, ezt egy kicsit kellemesebb képméretre lehet redukálni, és akkor kevésbé lesz ennyire keskeny, ennyire szűk érzetű ez az egész. Maga az ötlet jó, az érzés is megvan, szerencsére már túl vagyunk a télen. Ez nekem egy egy csillagos megoldás, érdemes ezen elgondolkozni. Ha gondolod, egy esős időben, amikor fényesek a járdák, a kövek, lehet, hogy érdemes lenne ide még egyszer elmenni, és akkor újból megcsinálni ezt a képet, hogy akkor mit ad. Javaslom, hogy ne a teljes sötétségben menj, mert akkor már nem lesz a hó, ami derítse a képet, tehát akkor nagyon be fog bukni. A naplemente utáni időben, amikor még van fény, akkor érdemes egy ilyen esti képet megnézni, amikor már égnek a lámpák, hogy hogyan csillognak ezek a fények a vízen. (hegyi)
értékelés:

Nagyon jó a gesztus, nagyon jó az arcjáték, a mimika, nagyon jó, hogy ilyen közel, ehhez a tükröződő felülethez, vádlón szembenézek saját magammal, a bezártságommal, a kiútkeresésemmel és a kudarcaimmal. Minden rajta van a képen. Egyetlen egy probléma van: a kéz. Miközben az arc, a tekintet, minden nagyon a helyén van, és minden nagyon jól üzen, látszik, hogy itt nem színészkedésről van szó, hanem valami valós, megélt érzésről és élményről, ez a kéz pedig ott van, nem elégé tónusban, tulajdonképpen ellentmond ennek az egésznek. Az arcban és a gesztusban van feszültség, és várom, hogy mindjárt kifordul a tükörből, és kiabál egyet, vagy elfut, vagy szétveri a türköt, de ennek a gesztusnak ez a kéztartás ellentmond, ott bukik le nekem ez az egész. Nem tudom, hogy így érthető-e Alexandrának, hogy jól mondom-e, hogy mennyire világos. A kéz lírai, de az üzenet nem az. Kettő csillagot adok, és ha lehet kérni, akkor ezt úgy adom, hogy kérek még egy ismétlést. Komolyan kérlek, hogy ezt ismétled meg, fontos lenne ezt a képet megcsinálni úgy, hogy minden gesztusa abba a feszültségbe, abba a robbanás előtt állapotba vigyen, ami a cím is, hogy „El innen”. (hegyi)
értékelés:

Az a helyzet, hogy nagyon izgalmas a felvetés, és majdnem sikerült is beledobni a darts-ot a tízes körbe, de még nem vagyunk készen. Ugyanis amit szerintem megláttál és felkeltette a figyelmed, az a csillag ágai és a tetőszerkezet merevítői közti játék, és ez így izgalmas is lenne, ha közelebb mégy és lejjebb guggolsz, hogy az és csak az legyen a képen. De így, hogy a motortető, az ablak, a reklámok és minden más is itt van, így most bizonytalan lesz ez a párhuzam, viszont önmagában a merci jelei nekem nem érdekesek, látni sok ilyet az utcán, tehát kell az a plusz, ami a háttérben történik, még akkor is, ha le kell mondani cserébe a veretes-kopottas alsó csillagról. Foglalkozz még ezzel, kérek ismétlést, mert a szeretet érződik, tehát légy szabad és merj szeretni egy öreg mercit, igazán, szívből, és akkor meglesz a kép is. (hegyi)

A suliba is eljött a Mikulás.

Igen, az az a kép, ahol tulajdonképpen rendben van ez a fajta elmesélési mód, amit ez a kamera létrehoz, mert itt fontos, hogy közben a háttérben egy vetítés is folyik, mutatja azt, hogy ez egy iskolai helyzet, amibe egyszer csak betoppantak a Mikulásék meg a rénszarvasok. Ismerem ezt, hogy az ember ilyenkor, ünnepek előtt, már nem nagy kedvvel jár be a suliba, minden őrületet kitalál, és húzza az időt, itt is látszik, hogy valami produkció volt, és próbálták ezt a produkciót minél hosszabban elhúzni ahhoz, hogy ne kelljen a kémiával foglalkozni. Jó a megfigyelés, jó a szociója ennek a képnek, megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés:

Jó az ismétlés, tetszik a megoldás, talán a képnek a bal oldalából egy kicsit vágnék, feszesebbre venném, de ennyi, amit én hozzá tudok fűzni. Három csillag megvan rá, de tessék az önportréval még dolgozni. (hegyi)
értékelés:

Megint azt mondom, hogy egy kicsit saját magaddal dolgozz. Tessék megnézni itt a portrénál a fényeket, annyira erősek, és annyira kemények az árnyékok, hogy az orrnak a vetett árnyéka nem nagyon előnyös. Kedves a modell, kedves a helyzet, nyilván egy fotós társadat láthatjuk a képen, akivel fotós sétán voltatok. Ez egy elkapott pillanat, portréként nehezen értelmezhető azért, mert a portrénak személyesnek kell lennie, több odafigyelés, türelem, idő, egymásra figyelés kell hozzá. Valószínű, ha erről a hölgyről szeretnél készíteni egy portrét, ő benne lenne, tehát lehet vele dolgozni, de tessék odafigyelni arra, hogy a háttér milyen a fények milyenek, nem biztos, hogy ebben a külső térben ezt meg lehet csinálni, lehet, hogy szórt fény jobb lenne. A modell arcára tessék figyelni, minden arcnak megvannak a jellegzetességei, amit lehet erősíteni vagy eltűntetni, ezzel is kell foglalkozni. Nem szeretném, ha elvenné a kedved az ismétlés kérés, ezért mondom, hogy saját magad tanulmányozásánál fogod tudni érteni, értelmezni azt, hogy másnál mit kell tenned a portrézásnál, amit saját magaddal be tudsz gyakorolni és ki tudsz kísérletezni, az fog biztonságot adni akkor, amikor mással dolgozol, mert az önportrézás segít a koncentrációban, fókuszálásban és a megfigyelésben. (hegyi)