Azt hiszem, bajban leszek. Próbáljátok keresni a határokat a humornál, és juszt sem akartok valódi humoros képeket feltölteni. Nem vagyok meggyőzve erről a képről sem. Egyrészt én ezt az állattartást ketrecben, és a kisgyerek majd ott abajgatja... a gyerek szempontjából, mint megismerést nagyon fontosnak tartom, ugyanakkor belül meg borzongok az egésztől, hogy mennyire kiszolgáltatottá válnak az állatok, a mi kényünk-kedvünk miatt. Nem tudok ebben bölcs lenni, csak megosztom veletek, hogy mit érzek. A formákat megint elvágtuk, a gyereket is, az állatot is, így az egész valahogy olyan furcsa a vágás szempontjából, nem az optimális pillanatot találtad meg. És az egy fontos kérdés, hogy hol van egy történet csúcspontja. Úgy látom, hogy itt még nem történt meg a kapcsolatfelvétel, vagy már túl vagyunk rajta. Visszaadnám ismétlésre. (hegyi)

Azzal megint nem tudok mit kezdeni, hogy a horizontunk ferde. Lehet, hogy az épületet összefogó pántok is azok, de mindenesetre nekem most ez a ferdeség érzetét kelti tömegében is, és ez nem tesz ennek jót. Érdemes lenne ezt azért majd megnézni egy képszerkesztőben, hogy miért ferdül ez így el. Ami ebben érdekes számomra, az az eleganciája ennek a helynek, mert tudom, hogy egy templomra nem ezt szoktuk leginkább mondani, de nekem ez ugrik ebből a képből be, hogy egy elegáns helyzetet kapunk, és egy elegáns környezetben vagyunk. A másik viszont, hogy olyan távol vagyunk az egésztől, hogy sem a szellemisége, sem az érzelmi kötése nem tud érvényesülni. Ahhoz, hogy a fejeket lássuk, hogy itt sok ember van, ahhoz nagyon alacsonyra mentél le, ettől ők beleolvadnak a padsorok faragványaiba. Hogyha ők fontosak lennének, akkor egy kicsit feljebb kellene emelkedni. Az pedig megint egy kérdés, hogy akarunk-e kezdeni valamit azzal az eseménnyel, ami ott történik, mert hát ez a képnek jó, ha 1/20-át kiteszi, és ez akkor kevés. Azt gondolom, hogy azt kéne megfontolni, és ha már templomban vagyunk, akkor ilyen példát hozok, hogy vajon minden regisztert egyszerre kell-e megszólaltatni a képen, vagy esetleg lehet, hogy a kevesebb is elég? Ettől függetlenül, persze a templom is egy épített környezet, és miért ne lehetne akár egy templomot is mutatni, bár én azt gondolom, hogy a szakralitása megkívánna némi elemeltséget. Tehát, talán nem ennyire tárgyiasan kellene megközelíteni ezt a helyszínt, nem tudom. Ha vissza tudsz menni, akkor visszaadnám ismétlésre, főképp azért, mert ha az épített leckéről beszélünk, akkor mindegy, hogy éppen milyen esemény folyik abban a térben. (hegyi)

Őszintén megmondom, zavarban vagyok. Előbb a tartalmi részről beszélnék, mert nem értem, hogy ebben hol a barátság. Látunk egy virágot valami rácsozaton, és ennyi. Abban is vitatkoznék, hogy a barátságot, a szeretetet és a szerelmet egy kategóriába tegyük, mert szerintem nagyon másról szól. Erről hosszasan lehetne eszmét cserélni, hogy létezhet-e férfi és nő között barátság, de most ezt a kaput nem nyitnám ki, csak az értelmezésben lenne fontos pontosítani. Mit keres itt ez a virág, és mit akarunk vele közölni? Hogy kerül ez ide? Adok-e a barátomnak virágot? Kapok-e tőle, és hogyha igen, miért és mikor? Születésnapon, vagy temetésen, vagy mi az a helyzet, amiben ez létrejön? Ebben most nem tudok fogódzót találni, tehát nem érzem azt, hogy hol kapcsolódik ez a leckéhez. A formai részről pedig azt tudom mondani, hogy ezt a virágot nem ismerem, nagyon egzotikusnak tűnik, de az biztos, hogy belevágtál a formákba, és nem nagyon látom, hogy miért. Nem érzem az indokát, mivel csak ő szerepel a képen, mint fő motívum. Annyira kontrasztos fénybe tetted, hogy a feketéknél bebukik, a fehéreknél pedig túl van világítva, ebből kifolyólag gondolom, hogy a forma az, ami megfogott téged, és nem a részletek. És hogyha ez így van, akkor a formát nem lehetne vágni, vagy legalábbis, ha vágunk, akkor valamilyen indokot kell találnunk rá a képen belül, hogy azért vágtál, mert valami más olyan eszköz is a képre került, vagy olyan tömeg, ami miatt ez a vágás elkerülhetetlen, vagy logikus. Most nem látok ilyet. Visszaadnám továbbgondolásra, mert ismétlésre ezt a képet nem érzem pontosnak. Gondolkodjuk el azon, hogy mit jelent a barátság. (hegyi)

Tetszenek a ritmusok, amit a képen felvázoltál, bár kicsit furcsák a tónusok, és furcsa ez a szolarizált hatás, de el tudom fogadni, mert plakátszerű üzenetet hoz. Amivel vitatkoznék, az a kép kivágása. Elfogadom a hajat, mint szereplőt, sőt, nagyon fontosnak tartom, mert nélküle a kép kevésbé lenne érdekes, ugyanakkor a haj feletti fél, maximum egy ujjnyi részt én biztosan levágtam volna, ugyanis ott már újból indul valami olyan ritmus, ami nekem már nem tartozik a képhez. Tehát, ahol a függőleges narancssárga vonal elkezd megtörni, ott biztos, hogy vágnék. A másik kérdés a kép alja, és itt is azt mondom, hogy lehet, hogy egy, akár másfél ujjnyit is vágnék ahhoz, hogy még feszesebb legyen a kompozíció. Miközben radikálisnak érzem a színvilágot és a formai megoldást, ahhoz képest ez a majdnem aranymetszésbe komponált szem nekem nem kiegyensúlyozott a tömegelhelyezés tekintetében. Ezt tudom hozzátenni, ettől függetlenül megvan a 3 csillag a leckemegoldással együtt, de érdemes a tömegelhelyezést is figyelembe venni, nem csak a formákat. (hegyi)
értékelés: