A fény másik arca

A fény másik arca

Tibor, értem, hogy a fény most a gázláng, de nem kapom meg azt az élményt, amit fáradt reggeleken élek meg, vagy élhettem meg albérletben akkor, amikor csak a kis gázrezsó volt, amin esetleg megpirítottuk a zsemlénket, és azt ettük, mert még egy kenyérpirítóra sem futotta. Ha ezt az élményt át tudod adni, akkor ennek van értelme. Így önmagában ez nekem nem egyértelmű fogalmazás. (hegyi)

Találkozás

Találkozás

Kedves Tibor, én most ebben nem értem, hogy mi a vicc. Az a vicc, hogy valakit előnytelenül lefotózunk biciklin hátulról? Erős kérdéseket vet fel bennem ez a kép, abban a tekintetben, hogy most tényleg másnak a nyomorúságán röhögünk? Ez nekem nem jó irány. Az meg, hogy egy ló, meg egy bicikli találkozik, az önmagában nekem nem poén. Lehetne ezzel valamit kezdeni, ha nem lenne ennyire körbevágva, és adnánk ebből a térből valamit, hogy honnan hová tartanak, egy buszmegálló, vagy akármi még rákerülne a képre, akkor már van valami dinamikája, de akkor is azt gondolom, hogy ez nagyon előnytelen ennek a szereplőnek most így, hogy ennyire kiragadtad őt a történetből, és tulajdonképpen premier plánban nézem valakinek a fenekét. (hegyi)

Reggeli szépészet

Reggeli szépészet

A borotva kellékei és lendülete.

Ezt a képet átteszem a tárgyfotóba, azt is megmondom, hogy miért. (Egyébként határán billeg a reklámnak.) A csendélet lecke másról szól, az valami olyan pillanatot akar megragadni, ami túlmutat önmagán. Megtalálni az egyediben az általánost, azt, ami továbbvihető és átadható a nézőnek. Ezt ebben most nem érzem. Esztétikailag ezek a tárgyak más kategóriát képviselnek, mint ami egy csendéletben jól megrajzolható. Elfogadom a kockás abroszt, megnehezítetted vele a dolgodat, de nincs vele baj. A flakonok viszont önmagukban eldöntendőnek kell legyen, hogy felismerhetőek legyenek, mert akkor legyen a szöveg rajta, de elmegyünk a reklámfotó felé, vagy pedig, mint itt a bal oldalon, tulajdonképpen csak a flakonságát mutatjuk, de nem azt, hogy most ez milyen típus. Figyelni kell arra, hogy a szöveg abszolút szétveri az egészet, tehát nem a szövegre utazunk. Akkor utazunk a szövegre, ha reklámfotót csinálunk a Gilette–nek, az egy másik kérdés lenne, de akkor meg mit keres ott a másik termék? Akkor csak Gilette legyen rajta. Ami viszont a fő baj, és ezt nem is értem igazán, hogy levágtad az egyik szereplőt, de mi ennek az oka? A fényfestéssel sem nagyon tudom, hogy mit akarunk csinálni azon kívül, hogy bekapcsoltunk egy lámpát. A fényfestés fontos, de szerintem még korai eszköz. Ahhoz, hogy a fényfestéssel elkezdjünk dolgozni, jó lenne eljutni legalább a 30-40. lecke köré, mert utána már evidens lesz, hogy mikor és hol alkalmazzuk. Itt most valamiért odakerült, de nem nagyon látom az indokát. Mit akar ez mutatni? A sebességet talán, a mozgást, hogy borotválkozunk? De hát mindehhez képest akkor nagyon nyugalmas az, ahogy ez a borotva nekidől annak a narancssárga flakonnak, tehát, az ellentmond ennek a dinamikának. Úgyhogy sajnos nem tudok mit csinálni a képpel. Azért nem, mert kompozícióban lötyög, miközben felcsúszott az egész, olyan, mintha az állványom elmozdult volna a gép, és a keresőmezőből kicsúszott volna a téma. Nem nagyon látom át, hogy mire akart kimenni most a fuvar. (hegyi)

Csavart pad

Csavart pad

Ez egy nagyon érdekes ritmus, és én azt gondolom, hogy ez kellően izgalmas, és kellően jól szerkesztett kép, nincs nekem ezzel semmi bajom. A tónusok is rendben vannak, még az sem baj, hogy az előtér egy kicsit kiégett, mert ez ad egy oda-vissza mozgást ennek az egésznek. Ha letakarnánk, nézzük meg, akkor elkezdünk a háttérben keresni valami kapaszkodót, márpedig ennek a képnek pont az a lényege, hogy ne legyen egy fix pont se, megbolondítjuk a teret. Köszönöm szépen! (hegyi)
értékelés:    

Ebéd a kertben

Ebéd a kertben

Kerti munka után jólesik a házi koszt.

Kedves Tibor, én ezt átteszem a szorgalmiba, túl sokat erről nem tudok mondani, és elég súlyos esztétikai problémáim vannak a képpel. Ha a slaggal dolgozunk, akkor azt tessék valahogy oda kikanyarintani, hogy legyen is értelme, ne csak úgy ottfelejtve legyen. Ételfotónál pedig odafigyelünk a tálalásra, még akkor is, ha ez egy kerti tálalás. A tányér szélét letakarítjuk, mert így az a kérdés, hogy van-e nekem gusztusom ebből enni, vagy akarok-e kérni ebből egy falatot, hogy jajj, hadd egyek belőle? Ez most bennem nem merül fel. Ott a helyszínen, valószínű, hogy ez egy teljesen más élmény, hiszen valaki ezt szeretettel kitálalta, és illata van, gőzölög, és a jól végzett munka közben egy őrületesen nagy élmény lehet, de ez nem jön át a képen. Az egész egy rendezetlen ügy kompozícióban is, tehát nem eléggé végiggondolt. (hegyi)

Szószéken

Szószéken

Ken Follett A katedrális című könyve mély érzésű történet az épített környezetről.

Azon kívül, hogy tónusban viszonylag szépen meg van tartva ez a kép, nem nagyon értem, hogy a felekezet dokumentációs anyagán kívül mi az, ami miatt ez a kép elkészült. Mi ebben az egyedi, vagy az, ami megismételhetetlen, vagy nagyon fontos, hogy rögzítsük, mint pillanat? Mindenki háttal van, van egy megfigyelői státuszunk, tegyük hozzá, hogy ez nem csak a megfigyelőé, hanem lehet akár a betolakodó státusza is, akit a közösség nem fogadott be a sorai közé, van egy ilyen érzete is. Kilóra megvan minden, ott a zászló, ott a fali freskó a báránnyal, tehát minden üzenet ott van. Bevallom férfiasan, hogy nem vagyok ebben otthon, de ahogy látom ez egy modern, vagy most felújított templom lehet. Jó lenne, ha valami kimozdítana bennünket ebből a sterilitásból. Például, ha a képen látható kisgyerek macikája kiesne a padból, és ott lenne a földön, és itt most nem a renitenskedésről beszélek elsősorban, hanem arról, ami ezt a pillanatot egyedivé teszi, mert most nem látok ilyet. Érdekesek azok a kékfestő-szerű ruhában lévő hölgyek a kép jobb oldalán, de nem rajtuk van a hangsúly, holott a kék és vörös párhuzam gyönyörűen mutatkozik ott. Nem nagyon értem, hogy mi a kép készítésnek az oka, és ezt az indokot azért nem árt, ha a néző átérzi. (hegyi)

Barátok

Barátok

Nem csak emberek között.

Kedves Tibor, ezt a képet átteszem a szorgalmiba, a barátság témaköre nem erről szól. Azt kérném, hogy olvasd el újból a lecke témafelvetését, mert itt elsősorban a te személyes élményed feldolgozását keressük, nem pedig azt, hogy milyen áttételeket tudunk az állatvilágban találni. Nekem erős kétségeim vannak arra nézvést, hogy az állatvilágban egyáltalán létezik-e ilyen kategória. Az egy más kérdés, hogy mi mit látunk bele. De azt kell mondjam, hogy ez mindig vékony jég, hogy elkezdünk beleképzelni, és emberi tulajdonságokat ruházunk rá a körülöttünk lévő világra. Ezen kívül elég zavaros is a kép, azt is tegyük hozzá, hogy a dátumozónak a rajta maradt 2012-es része is lebukik, szóval azt gondolom, hogy a minőségre egy kicsit nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. (hegyi)

Ezt kapd el

Ezt kapd el

Látom én már, hogy kisebbségben vagyok itt a képi humor tekintetében, nem vicceltek a viccel - ettől függetlenül a madár farka lemaradt, aminek nincsen nagyon értelme, mert a madár előtt meg hagytál egy óriási teret. Jó pillanatban fotóztál, ha a mozgás tekintetében nézzük, ezt elismerem, mert az, hogy a levegőben van ez a falatka, az tökéletesen helyénvaló. De ezért még nem tudok eltekinteni attól, hogy ezt a formát be kéne fejezni, mert most akárhol hozok meg egy döntést, hogy vágjunk, nincs az ellenoldalon olyan rész, ami miatt ez a vágás érthető lenne. Egész szűkre lehet vágni, hogy csak a fejét hagyod a madárnak, de akkor sem áll meg, vagdoshatod akárhogy, mégiscsak levágtad a farkát. Azért egyszer valaki már felvilágosíthatna arról, hogy ebben mi a vicces? Mert én nem értem, de lehet, hogy az én készülékemben van a hiba, és én ezt elfogadom, csak nekem ebben nem jön ez olyan nagyon erősen ki. Maradjunk abban, hogy 1 csillag, és ha lehet, akkor próbáljunk meg ezen még egy kicsit gondolkodni. (hegyi)
értékelés:

Ketteskék

Ketteskék

Ez egy technikai gyakorlat arra nézvést, hogy hogyan lehet ilyen elmosott, elhúzott fénycsíkokat létrehozni. Nem biztos, hogy az utómunkával 100%-ig egyetértek, mert figyelemmel kellene lenni arra is, hogy ott van egy Budai-vár, ami azért megérdemelné azt, hogy ennél dinamikusabban kerüljön bemutatásra, tehát a kontraszttal kellene csinálni valamit. Ezt az egészet most elviszi a mozgás. Ha viszont erre figyelek, és a mozgással foglalkozom, akkor meg önmagában, ebben a képkimetszésben ez a helyzet így nem egyértelműen arról szól, hogy most két villamos találkozott, és az egyik már elrobogott. Ez inkább egy fotósoknak szóló kép, mert ha megmutatod valaki olyannak, aki soha nem foglalkozott a fotográfiával, akkor valószínű, hogy fel fogja neked tenni azt a kérdést, hogy ez mi, és miért van ott rajta csík, és nem nagyon fogja érteni, hogy miért fontos ez a kép, amin van egy negyed villamos. A leckemegoldás oké, mert a mozgást érzékelteted, de megint azt mondom, amit sokadszor, hogy esztétika. Valamilyen belső kohéziót létre kell hozni képhatáron belül, el kell tudni jutni valahonnan valahová. Önmagában az, hogy elhúzott vonalak vannak a képen, nem elég. (hegyi)
értékelés:

Születésnapra

Születésnapra

Már elment közűlünk de a 100.-on különös szeretettel emlékeztünk.

Valószínű, hogy a család legendáriumában fontos és pontos szerepe van ennek a fotónak, mert visszaidézhet helyzeteket, ugyanakkor én nem tudom áthangolni magamat arról, hogy magát a fotográfiai megoldást ne kérjem számon. Azzal, hogy ilyen erős vakuzással oldottad meg a fényt, nagyon lapossá tetted, ugyanakkor nagyon erős kontúrokkal rajzoltad meg az árnyékokat, ettől az egész egy nagy plecsnivé vált, nem tortává. Nem is igazán értem, hogy miért ebből a perspektívából mutattad ezt meg, mivelhogy a torta csak az ürügy. Értem én, hogy nagyon odafigyelt a cukrász, aki ezt csinálta, és nagyon szép munkát is végzett, tényleg nagyon kívánatos kis dobos torta volt ez. Úgy gondolom, hogy egy szülinapi tortás képen az ünnepelt kell a fotóhoz, legfeljebb a torta ehhez valamilyen szinten hozzájárulhat, mint ellenpont, vagy mint magára az eseményre felhívó jelenség, de ez önmagában nekem nem képviseli azt az esztétikai színvonalat, ami a megörökítésnél óhatatlanul követelmény. Nincs középen maga ez az egész a tányéron, van ez a műmatyó kalocsai, vagy nem tudom, hogy milyen tájegységnek a terítője, alatta ott van egy négyzethálós terítő is, ami, mint szociografikus megjelenítés nagyon fontos, de magát az ünnepi élményt rontja számomra. Úgyhogy miközben nem szeretném ennek a fontosságát kétségbe vonni, és nem is vonom a ti érzelmi kötődéseitekben, de mint fotográfia, erre a leckére ez nem megoldás. (hegyi)

A miénk

A miénk

Az a helyzet, hogy ez egy olyan kép, ami így, ebben a formában valószínű, hogy a kép készítőjének, és az azon szereplőknek is nagyon fontos érzelmileg, ugyanakkor, mint fotográfia, nem éri el azt a szintet, ami azon kívül, hogy a családi albumba kerül, egyéb elvárásoknak is megfelelne. Egyrészt, mert elég rendesen belevágtunk az egyik főszereplő fejébe, nagyon szűkre van ez az egész véve, másrészt pedig elég problémásnak érzem azt, hogy nem egy szerkesztett, nem egy végiggondolt, nem egy előre lejátszott történetet mutatunk, hanem esetleges ez az egész pillanat. Én elhiszem, hogy a nagyi felkapta ezt a kiskutyát, épp megszeretgette, és ez egy kedves pillanat volt, amit meg kellett ott örökíteni. De ha valamit az örökkévalóságnak akarunk közölni, akkor érdemes lenne odafigyelni arra, hogy milyen háttér előtt dolgozunk, hogy milyen pózban örökítjük meg a szereplőket, hogy nem vágjuk le a másiknak a fejét, és ha már ezt a pózt akarjuk mutatni, akkor az az ölelő kar szerepeljen már valamilyen módon azon a képen. Az, hogy önmagában körbevágjuk a kutya fejét, nem lesz elegendő. Visszaadtam ismétlésre. (hegyi)

Faljáró

Faljáró

Gyakorolhattam a futást.

Kár azért a szárnyért, amit levágtál, meg azért is, hogy nem elég rövid az exponálás, és a kis rovarkának a feje bemozdult. Egyébként a helyzet maga jó lenne. De itt a mélységélességgel is probléma van, mert a hozzánk közelebb eső szárny már nincs benne az élességi tartományban, és az expozíciós idővel is van problémám, meg azzal is, hogy az alkatrészei ennek az állatkának kimaradtak a képből. Úgyhogy én ezt most visszaadnám ismétlésre. Egyébként furcsa, mert valószínű, hogy te magad is elmozdulhattál, mert a felső résznél valahogy egyébként is látok valamilyen bizonytalanságot az élességben. Mintha ráhúztál volna erre valami effektet, hogy élesebb legyen. Furcsa... Valami nem kerek. (hegyi)

Táncolók

Táncolók

Pörgés, forgás kellemes dallamokkal.

Az a helyzet, hogy ez egy jó ritmusban elkapott kép, ez egy jó pillanat, és dinamikus is, csak nagyon körbevágtad az egészet, aminek lehet oka az, hogy reklámok voltak a képen, vagy hogy olyan szereplők voltak a képen, akik nem ezt a dinamikát hordozták, én nem tudom megmondani, csak a végeredményt látom. A végeredmény szempontjából a szoknya beleütközik a képhatárba, felfelé is több tér, több levegő kellene, ettől az egész olyan furcsa nekem, hogy ennyire szűk. De ha már vágni kell, akkor ki lehet választani egy szereplőpárost, és itt most adja magát, hogy ki az, az, akit eleve középre komponáltál, és ha fent és lent egy kicsit nagyobb teret adsz neki, akkor oldalirányban a hangszórót, a hegedűst a reklámmal nyugodtan le lehet vágni, mert ez a két szereplő el fogja neked mondani azt, amit akarsz. A többi ennek már csak kiegészítője. Nem ad hozzá többet attól, hogy ők is teljes terjedelmükkel vannak benne. Ha pedig az egész formációt akarod ábrázolni, mert fontos az, hogy ez egy formációs tánc, és jelentése van annak, hogy melyik pár milyen pózban van éppen, akkor van értelme, de akkor hagyj nagyobb teret. Én most ebből a képből azt mondom, hogy ha van belőle fent és lent egy kicsi, de legalább egy fél centit tényleg hozzá tudnék képzelni, főképp fent, akkor ott hozzáadva, kétoldalt pedig vágva, ez egy jó ritmus lehetne. Az biztos, hogy a hegedűst levágnám, meg a másik oldalról a hangszórót is, mert ők statikusak, elvesznek ebből a ritmusból. (hegyi)
értékelés:

Poharak a fényben

Poharak a fényben

Születésnapi felhasználásra itélt poharakon megcsillanó fény egy kis trükkel.

Jó az absztrakció, és jó az elgondolás. Nyilvánvaló, hogy a fényképezőgép technikai lehetőségei is korlátozzák azt, hogy milyen mélységélességi intervallum az, ami átfoghatóvá válik. Itt az orrunkhoz van tolva egy nagy forma, ami életlenben van tartva, miközben egyébként meg minden más éles. Lehet, hogy érdemes lett volna akár azzal trükközni, hogy egy kicsit távolabbról fényképezünk, és az objektív megválasztásával, és egy nagyobb mélységélességgel már megtartható lenne ez élesben. Talán még annyiban is jobb lenne, hogy egy másik látószögű objektívet válasszunk, mert egy kicsit furcsa nekem, ahogy összetartanak a vonalak. Tehát az egész nem csak torzul, hanem görbül is, és ez annak köszönhető, hogy valószínű, hogy nagy látószögű objektívvel, nagyon közelről lett ez lefényképezve. Egy 85-ös portréobjektívvel lehet, hogy ez már kiküszöbölhető lenne, mint probléma. Nyilván ebben az esetben mást mutatnának a fények, mert valószínű, hogy most a fényképezőgép vakuja az, ami ezt a sok csillogást létrehozza, és ezt akkor valami mással kell majd elérni, de szerintem ez is megoldható. A gondolatot értem, és jónak tartom, van ezen még mit dolgozni, és ha ezek a poharak fellelhetőek, mert ez egy olyan családi esemény volt, ahol a szervizt mi magunk adtuk, és megvannak ezek a tárgyak, akkor jó lenne, ha készülhetne ebből egy ismétlés. Akár azzal, hogy különböző folyadékokkal dolgozunk a poharakban, de sokféle kísérletet el tudok képzelni. Nézzük meg, hogy mit tud ez mutatni most. Engem leginkább az életlensége az, ami megakadályoz abban, hogy belekerüljek ebbe a hangulatba, ezen kívül pedig maga a torzítás. (hegyi)