19. Teremtett fotó, koncept

Giccs

2016. augusztus 12-én készült képem.

Ez az utóbbi képek közül való, amiket Demeter most a nyáron készített és inkább ilyen ismeretterjesztő jelleggel mondanék hozzá pár szót, ha már ti nem kommenteltek, ami szégyen. Demeter unokaöccse és a lánya voltak itt vendégségben és a Zsuzsin volt rajta ez a nyaklánc és Demeternek nagyon megtetszett, tényleg nagyon attraktív darab volt, és ott volt ez a friss gyümölcs. Zsuzsi kérdezte, hogy odaadjam? Demeter levettette vele, rádobta a szőlőre és elkészült a kép. Tulajdonképpen a gondolat és a megvalósítás között nem telt el kettő perc sem. Az a lenyűgöző ebben, és szerintem példaértékű, hogyha megvan a gondolat, hogy mit akarsz csinálni, vagy ha megvan az, hogy mi izgat, mint ahogyan Demetert izgatta ez a nyaklánc, ennek a ritmusa és ennek egy ellenpontot keresett, akkor már a kép is egy másodperc alatt magától van meg, szóval amikor arról beszélek, hogy érdemes előre elgondolni, hogy mit akarsz csinálni, mire megy ki a fuvar, akkor körülbelül erre gondolok. (hegyi)

Gyufák IIGyufák IIGyufák IIGyufák IIGyufák II

Megmutatom a közösségnek a gyufás sorozatom többi szereplőjét. Remélem belőletek is kiváltja azt a nyugalmat, amit én érzek amikor rájuk nézek :)

Gyufák I

Szintén egy pályázatos képem. Itt is dominál az egyszerűség, mert ugye a kevesebb, több!

Kíváncsi volnék arra a pályázatra, ahová ez a kép bekerül, nem nagyon értem, és ezt most ennél a képednél mondom el, az összes többi gyufás képedre is ez fog vonatkozni. Nekem önmagában az, hogy keresztbe teszünk gyufákat még akkor is, ha a középső gyufának nincsen feje, valahogyan még kevés, tehát ez nekem nem adja ki, hogy mit is akarsz mondani, azon kívül, hogy ez egy A betű. Valaminek kell még történnie, fröccsen rá egy kis festék vagy tinta, valami történjen ezzel a háttérrel, amiben ez benne van, megint azt mondom, hogy helyzetbe kell tudni hozni. Ez így önmagában nekem nem fotográfia. Miért lett lefényképezve ez a három fadarab, mit akarok ezzel mondani, mi az üzenet, mit akarsz közölni a nézővel, miért nézzem ezt én? Ezek fontos kérdések, hogy gondold bele magad a néző helyébe, hogy mit nézzen rajta és miért nézze ezt a képet. A kísérleti fotográfia terepe szép és gazdag terep, de előbb ahogy azt korábban írtam, tisztába kell jöjjél magaddal, anélkül nem fog menni. Máshogy mondva, vaktölténnyel lövöldözöl egy westernfilmben. (hegyi)

A megfizethetetlen találmány II

Bővebb leírás az előző képemnél. Ezt gondoltam késznek, kompozíció szempontjából. A táblán nem csak a nagylátószög torzít. Alapból csálé és még törött is. Ez a tábla valószínűleg öregebb nálam. A története pedig még régebbi.

Ha engem kérdezel, a másik a jobb. Ez akkor lehetne erősebb, ha nem lenne ennyire betorzítva és fentebbről engeded, no meg az exponálásnál már eleve gondolsz a háttérre és nem utómunkával sötétíted, mert így a zacskó, és a mögöttes rész elromlott. Nem az a baj, hogy lebeg, hanem hogy nem fut ki a tárgy, bedöglik a határainál. (hegyi)

A megfizethetetlen találmány

Nem tudom mennyire egyértelmű, illetve ismert a sztori. Remélem azért nagyjából megvan :) Ez nem a kész kép, az kicsivel feljebb lesz. A végeredmény végülis másik látószöggel, máshonnan fotózva készült el, de ez a kép is tetszett, ezért feltöltöm.

Az ötlet és a kivitelezés is kiváló, jó az öreg tábla, de valamit nem értek. Mi az oka annak, hogy a bal sarok az ennyivel sötétebb, mint a többi? Ezt ki kell javítani és ugyanarra a tónusra hozni, mert így behorpad az egész. Erre figyelj, az utómunkában a tónusok rendbetétele nagyon fontos. (hegyi)

Kócos

Kócos

lomo supersampler kamera

Keresem mindig a mögöttes vagy fölöttes, belső információkat, üzeneteket, és ez valószínű az én hibám, hogy ott is keresem, ahol nincs, vagy ahol nem kell legyen. Van egy ritmusunk, ezt a kamera létrehozta a négyszerezéssel, tulajdonképpen ezt Zsuzsa kihasználja, és én ezt értem, egy nagyon jó ritmus jön létre. Hogy kócos vagy sem, az nekem inkább akkor lenne igaz, ha egy készült volna, és nem négy, mert ez így most inkább egy fűrész, egy cápa fogsora, nekem ez így együtt mást ad. Igaz, én nem tudom ilyenkor külön értelmezni az egyes csíkokat, pontosabban akkor jövök igazán zavarba, amikor külön a csíkok érdekesebbek, izgalmasabbak annál, mint amit együtt kiad. Nekem képhatártól képhatárig tart a kép, tehát attól még, hogy ez négyfelé van szeletelve, attól még ez egy kép marad. Akkor itt van ez egy fűrészfog, ami egy jó ritmus, szépek a tónusai, miközben a barátságos fényviszonyokat ez a nagyon határozott cikkcakk-forma eléggé zárójelbe teszi, tehát a kettő dinamizmusa az, ami fontos lehet, hogy van egy nagyon határozott agresszív vonalvezetés, és ehhez egy kellemes környezet társul. Lehet, hogy ennyi a megoldás, nekem nem kell többet keresnem ebben. (hegyi)

Az idők kezdetén (2015)

Az idők kezdetén (2015)

Nagyon érdekes volt az a szituáció, ahogy a Demeterben ez a kép elkészítési láz beindult. Amikor közelről szemlélsz egy ilyen szituációt, akkor néha nem nagyon érted, hogy mi történik körülötted, hogy olyan normálisan elvagy nap közben, és egyszer csak Demeter teljesen felhorgad, hogy márpedig neki fotózhatnékja támadt. Több kép is készült többféle témában, de a központi figura mindig a pampafű volt. Az első nekifutás ennél a képnél színes volt. Ez a labda kék, a fű meg zöld, és érdekes volt a kék meg a zöld együtt, bevallom, én nem tartozom azok közé a divatdiktátorok közé, aki a kéket meg a zöldet javasolja együttviselésre például ruházatnál, szóval nekem testidegen volt, olyan riasztó, kényelmetlen, aztán amikor ebből elkészült a fekete-fehér verzió, akkor látszott, hogy ez a dolog a helyére került. Amire szeretném felhívni a figyelmet, az, hogy ez a kép talán a legegyszerűbben szól arról, hogy a környezetünkben lévő tárgyak mind-mind fotótémák lehetnek, de sosem a saját primer valóságukban. Egy fitneszlabda önmagában csak egy fitneszlabda, nem fontos szereplő, még azt is mondhatom, hogy mint tárgyfotó, elég közhelyes, mert egy gömb. De ez a gömbforma nagyon is jó szolgálatot tehet akkor, amikor valami áttételes üzenethez kerül felhasználásra. Parasztosabban fogalmazva: bolondnak nézheted azt az embert, aki egy fitneszlabdával rohangál a kertben, és összevont szemöldökkel nézi az ember, hogy ebből most hogyan lesz kép, ugyanakkor (és itt a lényeg) a szerző fejében ez már megvan. Ő már csak az aktuális helyzetet, pillanatot keresi, de ő tudta, hogy mit akar, hogy ez a robbanásszerű helyzet létrejöjjön, mert valószínűleg, bármilyen más impulzus ezt már beindította korábban. Ezt azért tartom fontosnak leszögezni itt most, hogy erre figyeljetek oda, és nagyon csodálom, hogy ennyire kevés hozzászólás jött, tulajdonképpen helyettetek szégyellem magam, mert Demeter „ingyér adja” nektek a tapasztalást, azt a lehetőséget, hogy lássátok, hogy hogyan történnek a dolgok egy Mesternél a képkészítésben. És hogy senkinél semmilyen kérdés nem merült föl, vagy senki nem mond erre semmit, az azért elgondolkodtató. (hegyi)

Páros - feketefehérben

Páros - feketefehérben

Ugyanazt tudom elmondani, mint a színesnél, azzal megspékelve, hogy ez már ilyen kínai írásjelekhez hasonlít, de a döntést neked kell meghozni, hogy mi az, amiről mesélni akarsz. Fontos, hogy a gondolat előbb legyen a fejünkben, mint ahogy a kép elkészül, és ne utólag akarjunk valami elkészült képre ráhúzni egy sztorit. Látszólag nincs különbség, de gyakorlatilag óriási van. Az egyiknél van egy előkoncepció, az visz téged, és ha az nem is volt teljesen kidolgozva, de a végeredményed erős lesz. Ha meg valami készült, lőttünk egyet, és utána kezdünk el azon gondolkodni, hogy ezen hogy tudnánk csavarni még kettőt, annak lesz egy stichje. (hegyi)

Színes páros

Színes páros

Ez olyan, mint egy totemoszlop, ha akarom. A keretezésre nincs semmi szükség, azt felejtsük el, hogy digitális képeket elkezdünk keretezni, tudom, vannak olyan nagy pályát bejárt fotóamatőrök, akik ebbe beleszerettek, és a mai napig ezt bőszen használják. Nem akarok nevet mondani, de rá lehet keresni az interneten és piros sálban szokott járni, és János a keresztneve. Tudom, hogy emberek szoktak ilyet csinálni, ez abszolút a digitális kor hülyesége, és semmilyen értelmét nem látom annak, hogy imitáljunk valamit, amikor ott a valóság is. Tehát a keretezést felejtsük el. Majd amikor a falra kerül, akkor ezen lehet gondolkodni, a képernyőn nincs szükség erre. Ami a képet illeti: érdekes ez a totemoszlopos játék. Nekem akkor érdekesebb lenne, ha nem lenne ekkora tónuskülönbség a kettő között, mert akkor olyan lenne, mintha két ilyen UFO jönne velem szembe a fekete éjszakában, szóval akkor jobban összeállna a történet. Így most nem annyira. (hegyi)

Hommage à Gáti György

Hommage à Gáti György

Kicsit furcsa helyzet nekem a Demeter képeit elemezni abban az értelemben, hogy jelen vagyok, másrészt meg persze benne van az is, hogy a mesteremről beszélek, hát hogyan jövök én ahhoz, hogy elemezzek. Aztán mindig úgy vagyok vele, hogy ezen nekem kell túlemelkednem, mert a nézőnek, vagy a látszótereseknek ez a fajta problematikához, amit nekem ez jelent, semmi közük. Ők látnak egy képet, meg van egy csávó, aki itt mondogatja az elemzéseit, most mit szerencsétlenkedik? Úgyhogy ennek értelmében fogok ennek a képnek neki. Szerencsére sok idő eltelt a készítés óta, itt most pozitív az, hogy nem tudtam az elemzésekkel foglalkozni az elmúlt időben (remélem ez már nem így lesz), mégpedig azért, mert ez a kép egy beszélgetés kapcsán készült el. Én kérdeztem rá Demeternél arra, hogy hogyan fotózná le ezt az inget, mert ott volt ez az ing ledobva, bár nem teljesen így. Ez egy nagyon érdekes helyzet volt abban, hogy először elkezdte mondani Demeter, hogy ő mit csinálna, és akkor mondtam, hogy ne mondja, hanem csinálja. És innentől volt érdekes, hogy ugyanaz a tűz, lelkesedés, ugyanaz a megrögzöttség jött elő Demeterből, mint amit én régen is ismertem nála, hogy megszűnik a külvilág, és elkezd dolgozni. Megszűnt az, hogy 84 éves vagyok, az, hogy nehéz felállni a fotelből, és elkezdte csinálni a dolgot. Először is változtatott az ingen, és ő azt már az elején megmondta, hogy kell hozzá macska, tehát változtatott azon, ahogy ez az ing le volt dobva, mert nem egészen így volt, ennél kevésbé volt dinamikus. Tehát mi a tanulság? Hogy hozzányúlt. Mert neki megvolt a fejében, hogy ennek hogy kell kinéznie, és a valóság nem olyan volt, és ezt alakítjuk. Tudom, ez sokatoknak nehézség, vagy valaki rossz tanácsot adott, és ezt elutasítjátok, de én azt mondom, hogy már az maga beleavatkozás a valóságba, hogy előveszed a fényképezőgépedet, mert ennek a jelenléte is változtat a valóságon, van erre ugye filozófiai és méréstani kifejezés, amikor a mért értékekbe a mérőeszköz is beleavatkozik, vagy bonyolítja azt. Itt is erről van szó, tehát ha már elfogadom azt, hogy a fotózás maga valóságtorzító dolog, ha elfogadom azt, hogy a három dimenzióból kettőt készíteni is valóságtorzítás, és ha elfogadom, hogy egy folyamatból kiszakítani egy időpillanatot is ilyen torzítás, akkor onnantól kezdve miért, hol kell megállnom? Maga a fotográfiai valóság az lesz, amit én létrehozok képkivágással, a pillanat megragadásával, mindennel. Tehát nyugodtan hozzá szabad nyúlni, megtörtént. Oda le volt dobva a szemüveg, és az érdekes az volt az egészben, hogy egyszer csak a macska tudta, hogy hol a helye, és Demeter exponált. Miközben ott van a rendezettség, aközben ott van a véletlen is, és nekem ebben a képben ez a zseniális, hogy az egésznek a dinamikáját a macska természetes formája, és a macska jelleméből adódó dinamika fűszerezi azzal, ami az ingnek a formai játéka, a rendezettsége a rendezetlenségben. Még egy dolog, amire itt utalnék, amit már sok elemzésben mondtam: hogy a káosszal nem ábrázoljuk a káoszt. Itt nagyon fontos az, hogy ha csak az ing lenne macska nélkül, akkor ez lehetne akár egy káoszos helyzet is, de a macska billenti helyre. Nagyon örülök ennek a képnek, főképp azért, mert ennek a képnek a kapcsán elmondhattam a fentieket. (hegyi)

Paprika

Paprika

Ez egy nagyon izgalmas játék. Gondolom kapott egy vörös szűrőt a paprika, ettől az egész bekeményedett, befeketedett, nem baj, mert nagyon jó játék lett ezekkel a párhuzamos csíkokkal. Úgy emeli ki ezt a növényt, hogy közben bele is simul – ennek a kettőssége adja ennek a képnek a dinamikáját. Gratulálok, ez a kép abszolút tíz pontos. (hegyi)

Bögrék

Bögrék

Most fedeztem fel ezt a leckét.

Nem tudok más lenni, mint szubjektív ezzel a képpel kapcsolatban. Lehet, hogy az eredeti jó, és rendben van, a ritmusok, amiket itt észreveszek, jók, ahogy látom, itt van egy fehér, egy fekete és egy króm színű bögre. Valószínű nem voltál elégedett a végeredménnyel, és ezért kezdtél el bindzsizni utólag a színnel. Az én viszonyrendszeremhez ez a hasmenéses szín nem jön be. Nem értem igazán, hogy miért ez az eléggé visszataszító színt hoztad. Az van, hogy amikor a digitális fotó elkezd valamilyen archaikus dologra hasonlítani akarni, és tulajdonképpen ezáltal elhazudni azt, hogy ő egy digitális fotó, és el akarja hitetni velem, hogy ez egy száz éve készült régi valami, ott nekem egy kicsit rizikós, mert ez nagyon ritkán működik, álságossá válik. Itt most egy szubjektív vélemény, lehet, hogy valaki pont ebbe a színvilágba szeret bele, de nekem ez nem barátom. Ne haragudj ezért, de abban maradtunk, hogy őszinték leszünk egymáshoz, ez nekem mache. (hegyi)

Fogságban

Fogságban

Azt gondolom, hogy itt két fontos dolgot megtaláltál, pontosabban hármat, amiből kettő összeáll, de a három együtt nem. Az egyik a háló és az áldozat. Ez jó, ez jó alapnak. Ehhez van pásszítva egy színvilág, ami elég jó lenne, ha nem lenne ennyire kaleidoszkópszerű a forma. Mert így óhatatlan, keresni kezdem a megfejtést. Viszont a szín és a forma ilyen ereje sok, agyonnyomja a hálót. Azaz. Vagy háló és erős színek, kevesebb formai őrülettel, vagy háló és forma, de sokkal pasztelebb színekkel, hogy élni tudjon a háló is. (hegyi)

Áldozati oltár

Áldozati oltár

Na, akkor mehetünk tovább, az előző folytatására azt mondom, hogy Andalúziai kutya és Bunuel, meg a marhaszem. István, ez így nekem elég agresszív. Miközben vicces is, és ez így együtt nekem nem adja ki. Vicces attól lesz, hogy azon túl, hogy egy elvágott ribizli kerül az üllőre, vagy mi a tök ez, attól még a környezet jól fésült, nincs benne dráma, tehát emiatt a hangulat nem tud odáig menni, hogy beleéljem ebbe a sztoriba magam. Megint, mint az előzőnél, a forma talált, még a szín is akár, bár itt kevéssé indokolt, mert nincsenek azok a kemény feketék, viszont szegény ribizli kivégzése az azért nem járja. (hegyi)

Bölcső

Bölcső

Azt hiszem, azt a követ is talán sivatagi rózsának hívják... Egy maroknyi kőgömb, aminek a belseje ilyen érces.

Nem tudom, hol kezdjem, mivel láthatóan nagyon megérintett a téma, így próbálok valamiképpen fogódzót keresni, hogyan is lehetne ezt úgy, hogy ne érezzem a ribizli miatt kellemetlenül magam. Mert hogy az van, hogy nekem a ribizli gyümölcs. És mint olyan, még ha vad francia konyha felé evezek is, akkor se tudok ilyesmi tálalást nagyon elképzelni neki, bár fene tudja, még az is lehet, hogy ha több szem lenne és valamiképpen bele lenne ez a kő komponálva egy terítékbe, akkor talán. Szóval a helyzet az, hogy a forma korrekt, a szín is, de az nem mindegy nekem, hogy milyen asszociációk jönnek, és itt valahogy ez nekem elég vadas maradt. (hegyi)