Elemzés

Az ünnep csak egy pillanat

Egyet, még mielőtt a Zsolt elkezdené: Én láttam a Gerlei-féle Erdélyt, vagy nem tudom Csángó vagy Székely területeket, és ez csak az én magánvéleményem, hogy nem egyszerű dolog nagyvárosokat valahogy beszippantani és alkotóként azt közvetíteni, mert én azt mondom, hogy erősebbek azok az alkotások amelyeket a Gábor ott készített.
   - Egyszerűbb dolga van ott - mondja Hegyi.
   - Hát hogyne, egyszerűbbek a rekvizítumok, egyszerűbbek a jelzések, de letisztultabbak is. Ezek a képek ugyanúgy zaklatottak, mint ahogy az a környezet, ahol most gondolom dolgozik, vagy tanul, vagy nem tudom.
   - Én most talán először fogok az Andrásnak ellentmondani, de megtanultam, hogy erősnek kell lenni. Én ezt a képet ugyanis szeretem, ugyanis azért szeretem, pontosan azért, mert a Gábornak - és nagyon jól mondja az András, ahhoz a világhoz képest amit ő kedvel ehhez a falusi akármihez azt mondom, hogy erdélyi világhoz, ehhez a világhoz képest ő belecsöppent ebbe a nagyvárosi létbe, ráadásul külföldön van, idegen nyelven beszélnek körülötte és ráadásul ünnepi hangulat is van - szóval ez biztos, hogy egy sokkoló helyzet és ezt ő, ami ebből létrejött, ezt ő alkotásra fordította ezt az energiát, vagy ezt az impulzust és én ezt nagyon fontosnak tartom, egy. Kettő, azt is gondolom, hogy ráadásul ez a kép egészen jól tükrözi azt a helyzetet, amikor a nagyvárosi forgatagban egyszer csak ott van az a két alak, akik ennek az egésznek a főszereplői. Mondhatnánk, hogy ez a kapucnis, fehér kapucnis alak ott egy kicsit zavaró, meg sok mindenbe bele lehet kötni, és mégis azt mondom, hogy könnyű Erdélyben jó témát találni, könnyű Erdélyben elmenni és azt mondani, na most teszek egy fotós sétát, hát ott tálcán kínálják, hát az olyan, mint egy színpad, tálcán kínálnak neked mindent, nagyvárosban csináld meg ezt.
   - Jó, jó ezt a Zsolt adta most ezt a három disznót, én akkor sem vagyok ettől a képtől elájulva, megvan a három disznó, de ezt a Zsolt adta. (szőke-hegyi)
értékelés:

Én nagyon szeretem ezt a képet pontosan azért, ahogy ezt már elmondtuk, akár lehetnének ezek divatfotók is. A divatfotóknál vannak ilyen enyhén manipulált, vagy enyhén kitalált pózokban, valamilyen tárgyat reklámozandó, de beszéljünk úgy róla, minthogyha nem is azért ülne ott az a lány, meg nem is azért állna ott az a fiú, hogy a kabátját, vagy a cipőkét meg akarod venni, van ebben is egy pici ilyen. Ugyanakkor ez csak a beállítás és mégis csak azt mondom, hogy mindemellett igenis kapunk Camilláról is egy lenyomatot és kapunk Camilláról is egy egyfajta üzenetet, egy látleletet az ő lelki állapotairól, az ő attitűdjeiről, ahogy a világhoz hozzááll, vagy ahogy viszonyul a világ kérdéseihez. Tehát én ezt nagyon fontosnak tartom abban a sorozatban, amit ő már mutatott. Ez megint egy lépcső. Tehát hogyha az ő megérkezését veszem, akkor amikor a tükrös képeket küldte és az is egy ilyen sorozatként érkezett hozzánk, ahhoz képest most egy lépéssel közelebb kerültünk hozzá és nagyon remélem, hogy ezeket a lépéseket folytatjuk és lesz még egy lépés és akkor megint kapunk képeket. Ezek a fontos dolgok, amikor minthogyha egy nyelvet tanulnánk és a nyelvtani szabályokat, de nem csak a nyelvtani szabályokat, hanem azt a környezetet, azt a családot, vagy azt az asztaltársaságot is figyeljük, ahová bekerülhetünk és nem csak a nyelvvel birkózunk, mondjuk egy idegen helyen, és én örülök annak, hogy Camilla próbálgatja ezeket a szavakat és, és küldi nekünk ezeket az üzeneteket. Ez három disznó. (szőke-hegyi)
értékelés:

Egyrészt látunk egy fotográfiát, aminek az egyik sajátsága, hogy van valamilyen technikai játék. Valószínűsítem, hogy ez egy szendvics negatív, vagy egy szendvics fotográfia, ami több réteget tartalmaz, látunk egy polaroid képnek felfogható keretrészt, amit az alkotó úgymond szabadon kezel és képalkotó elemként kezel és nem keretként. Látunk firkákat, amik valószínű ezen a rétegen vagy még másik rétegen vannak, ezek olyanok minthogyha egy gyerekrajznak lennének a részletei, és látjuk magát a fő kompozíciót, ami egy gyermekjátszótérnek lehet talán valamilyen alkatrésze, ahol egy kisgyerek, hát úgy tűnik nekem minthogyha már egy picit megfáradt volna ebben a játékban, és éppen nyugalmat keres azzal, hogy - legalábbis a kéztartás erre utal -, nyugalmat keres abban, hogy kidugja a két kezét ezeken a lyukakon és a szemével is kinéz. Jónak tartom a kompozíciót. Azt kell, hogy mondjam, hogyha nem boncolgatnám így szerteszét ezt a képet, akkor el is tudom fogadni erre, hogy hideg van, arra is, hogy hétfő délután. Azért azt a fajta kohéziós erőt nem biztos hogy most képviselik ezek a firkák, talán épp azzal, hogy verbálisan ez a hideg van, ez megjelenik a képen is, nekem ez olyan furcsa, mint néző mondom és nem mint elemző, zavarba vagyok hozva azáltal, hogy itt ez a sok réteg, hogy ez a sok közlési csatorna egyszerre van jelen és nagyjából egy erővel próbál nekem üzenni, hogy most akkor én döntsem el, hogy mire figyeljek, most én döntsem el, hogy nekem ebben a történetben mi a fontos? Tehát ezért egy picit bátortalan vagyok ezzel az elemzéssel most. Én azt mondom, hogyha a Bara egyetért vele akkor én most erre egy disznót adok elfogadva úgy, hogy ez hétfő délután, elfogadva a címét is és mindent elfogadva, de úgy hogy ez most olyan nagyon nem tudott hozzám kerülni, miközben egyébként hogyha maga az alapkoncepciót, vagy az alapkompozíciót nézzük, egy nagyon izgalmas kiindulási alap ez a négy karika. Picit minthogyha sok lenne most nekem ez a manipulálás. (szőke-hegyi)
értékelés:

Az itt látható képnél először is annak is örülök, hogy Bara megint kísérletezik és most kipróbált egy olyan képet, amelynél ha nem láttam volna az alkotó kézjegyét, feliratát, hogy Bara képe, nyilván zavarban lennék, mert nem biztos, hogy az jutott volna elsőre eszembe, hogy Bara egyik fényképe érkezett meg. És ez jó szerintem, hogy kitámadások vannak, kilovaglások vannak és megpróbálunk más-más stílust, és én annak is örülök, hogy egyszerűen csak küldesz egy olyan képet, ahol nem akarsz semmi különlegeset, semmi bonyolultat létrehozni, hanem csak egy picit valahol leheveredni, leguggolni. Nem akar nagyon sokat emelni ez a kép, nem akar nagyon sokat markolni. Talán annyi, hogyha ezeket a ritmusokat használja, nézi az ember, akkor ez az alsó kis lándzsaszerű levélke nyilván a kamera pici elmozgatásával akár még jobban szerepet kaphatna ebben a barnás, vöröses tónusú rendszerben. Én azt gondolom, hogy azért a kettő disznó megvan.
Utóirat. A vágy kategóriában ugyanakkor mégiscsak örülnék, hogyha nem lenne ennyire szemérmes a megközelítésed a feladattal kapcsolatban. Tehát várnék még oda képet, ha tudsz csinálni. (szőke)
értékelés:

Az a világ, ahova most érkezünk, Camillánál, ahol ugyanakkor azt mondom, hogy nem olyan látványos, nem olyan biztonságos talajon járunk, de az a bizonyos belső világ, amit a Zsolt már egyszer a az Ötödik Sally-vel itt talán jelzett is, hogy most beérkeztünk abba a belső birodalomba, ahol a tükör által homályosan ezeket a bizonyos visszatekintéseket, vagy beletekintéseket látjuk, ezek a képek nem azért fontosak, nem a formavilág miatt, nem azért fontos, amiért láthatjuk itt elmosódott sziluettben a tükröződés előtt ansittben az emberi alakot, hanem azért, mert olyan történés nyomokat látunk egy privát kultúrából, amelyben az identitáskeresés az nagyon őszintén van feldolgozva véleményem szerint, bár ez a sapka ez még mindig itt van. És ez a sapka egy olyanfajta kézjegy, amely valószínűleg most hosszú ideig hozzá fog tartozni ezekhez az üzenetekhez. Három disznó (szőke)
értékelés:

Azt hittem, a Domján Péter küldte be ezt a képet, ezt nagyon komolyan mondom, amikor megláttam. De ez tök jó! - mondja András – hogy Bara péteresedik. Igen, kipróbáljátok egymás munkáját, tehát ez nagyon tetszik - mondja Hegyi. - Mariann camillásodik… - mosolyog András. De, hát ez azt jelenti, hogy a Barának is van humora!! - örvend András – Hát őrületes humora van!!
Nem csak ezt jelenti – állapítja meg Zsolt – Tudod mi volt az érdekes? Az volt az érdekes, amikor az első estiskolás kiállítás volt a Művészetek Völgyében és akik nézték a kiállítást, nem értették, hogy ez most egy alkotónak többféle képe, több alkotó, de hogyhogy egyformát csinál? Na persze, de lecke van, de mégiscsak van valami közös vonal és ez az érdekes, hogy egymás gondolatait továbbfűzve, azért ez a kép mégiscsak barás, ahhoz képest, hogy mondhatnánk, azt hogy Domján Péter is ilyet csinál, meg a Berecz Pista is csinált ilyet, stencilezett arcokról képeket, de mindegyik más. A Domján Péter Domján Péter-es, a Berecz bereczes ez meg medvegyes és én ennek nagyon örülök, hogy ugyanazokkal a dolgokkal el tudtok kezdeni játszani, olyan ez kicsit mint amikor az énekkarban egyszer csak az egyik szólista mond el egy dalt, egyszer csak a másik.
Lalalalala-lalalalala - teszi át András hangi megjelenítésbe Zsolt vizuálását. Három disznó (szőke–hegyi)
értékelés:

Elemzés az előző képnél, erre is megvan a 3 malac. (szőke)
értékelés: