Elemzés

Mindig is kockás hasra vágytam 2.

Egy alsó gépállású, fekete-fehér, fekvő formátumú képet látunk, ahol a motívumok is a szakralitás felé mozdulnak el, miközben akár a cím, akár a házi feladat kategória is arra utal, hogy aránylag egy, hogy is mondjam csak, vérbő történetet kapunk humorral. Maga a kép, a képi világ, a színek, a szimbolikák, a fekete, a fehér, a szürkék, a test naturalitása, a gyűrű és mindaz, ami a perspektívára és az alsó gépállásra, mint eszközre utal, az valójában inkább a születés és a halál, a tisztelet, a gyász, a megemlékezés, a szertertásosság kategóriája felé mozdul el. Én ezért szeretem ezt a képet. Nagyon is sokkoló a mezítelen emberi test, a kitárulkozó, feltárulkozó vallomás jellegű pozíció, amelyben ugyanakkor az emberi kéz mintegy kiterített felületnél, akár mintegy ravatalnál, ugyanakkor jelezve az ősi, mindenki által érthető üzeneteket, akár az anyaságot, akár a feleség szimbólikáját a gyűrűvel, nagyon is középpontos helyet foglal el. Tulajdonképpen egy hárompontos üzenetrendszere van a képnek ebben a beállításban, és itt talán nem véletlenül vetődik fel Pasolini: Mamma Roma című filmje, amelyről az Estiklopédiában talán többet tudhatunk meg. A köldök, a gyűrű, a gyűrűs ujj és az arc így, ebben a hármas rendszerben nagyon is sokkoló, nagyon is meglepő. Én ezt a képet nagyon szeretem és nagyon köszönöm a Saroltának, hogy mer ilyen bátor lenni és megmutatkozni nekünk. Ha én döntenék erről egyedül, én akár az ünnep kategóriában vagy a megemlékezés kategóriában is elhelyezném. Nagyon szeretem ezt a képet, ez nekem három disznó. (szőke)
értékelés:

Kőbe rejtett emlékek - ismétlés

A javaslat szerint újra nekilendültem, próbálva alkalmazni a jótanácsokat. Három verziót küldök át tanácsadásra...

Egy képsorozatot látunk, ahol a Kőberejtett emlékek ismétlésénél Tóth Margit a portré arc nélkülben a sivatagi rózsa, a hegyi kristály és különböző kis gyűjtött kavicsok között lépdel, ahol a láb személyesíti meg az emberi alakot, és a kövek struktúrája, amely nagyon is változatosan jelen van, kapcsolódik az emberi testhez. Megvallom őszintén, hogy igazából azt nem tudom, hogy vajon fontos-e mind a három kép, én ugyanis úgy sejtem, hogy talán egy kép is tudná hordozni ugyanazt az üzenetet, ami a három variációban van. Az én véleményem, hogy vagy a harmadik, vagy az első kép az, ami talán teljességében hordozza a portré arc nélkül első lecke feladatát, és ilyen formán én azt mondom, hogy megvan rá a három disznó. Nyilván ezt neked kellene eldönteni, hogy melyik az a kép, amelyre voksolsz. Én azt mondom, hogy a három képből az egyik, az egy három disznós kép. (szőke)
értékelés:

gusztus 20
Szerelmes csókok mögül, félszemmel tüzijátékot nézni - ÜNNEP volt...

Nyilvánvalóan a szlengben, mint ahogy arra a cím is utal, a képet egy ilyen, hát asztalra elhelyezett virág csendéletként is értelmezhetnénk, margaréta, vagy labdarózsa formájú petárdák robbannak a nemzeti ünnepen, és hát minden ilyen látványpékségszerűen jelenik meg, és ez a fajta irónia ebben a színvilágban, ebben a ritmikában nagyon jól kifejeződik. Tulajdonképpen amit itt látunk, az egy plakát forma, és ebben a kategóriában a Béla egy ilyen egy darabos riport helyzetben nagyon jól teljesít, úgyhogy itt megvan a három disznó. De! Azt hozzá kell tegyük, hogy ahogy az eddigi összes leckénél, az ünnepnél is áttételesebb, kevésbé direkt megfogalmazásokat, élményeket és érzéseket keresünk, amit itt most a szöveg jobban teljesít, mint a kép. (szőke)
értékelés:

retrocami

Nyilván itt Camilla tulajdonképpen a 70-es 80-as évekre utal, ugye itt a szandi, ami hát egy ilyen gyakorlatilag liftes cipőnek is mondhatnánk, az én számításaim szerint legalább 16 centiméter magas a sarok alatti rész, és ugye ez egy gyönyörű szép nylon nadrág, amelyen ilyen kis élére vasalás is van, és ugye ez a nylon kardigán, vagy pulcsi, ami ilyen kis gyönyörű kis mintákat is mutat egy enyhén kihívó helyzetben valahol, egy ilyen akár azt is mondhatnánk, hogy hanyatt esett pozícióban ugye a Városligetben, a május elsejei program után, az első verőfényes napsütésben, Bódi Magdi barátnője ugye oldalra kinéz a képen, egy ilyen retró hangulatot látunk itt, és én azt mondom, hogy ebben az egészalakos portréban tulajdonképpen hellyel-közzel ez a kép, ez a régi kép ez el is fogadható. Talán a két gyönyörű szép cipészeti műremek az jó lett volna, ha még a függőleges kereteken belül marad, de a két disznó az véleményem szerint megvan a képre. (szőke)
értékelés:

Bárányok
Ők igazi barátok.

Egy nagyon szép, nagyon furcsa, szinte filmszalagszerű képet látunk, ahol a kerítés két állata háttérben lévő vöröses nádas nagyon jó ritmusként működik. Én azt kockáztatnám meg, hogy ezt az ősz kategóriára áttenném, mert Viktória én úgy gondolom, pont az eddigi képedből, amit küldtél, hogy sokkal mélyebb és sokkal személyre szabottabb a benned zajló rendszer, amelynél természetesen, hiszen a tehetséged megvan hozzá, könnyedén tudtál beküldeni most egy ilyen alkotást, ami nagyon szép, de én azt hiszem, hogy a barátom kategóriában tudsz mélyebb értelmű dolgokat is nekünk mesélni, úgyhogy én visszaadnám a barátom leckét ismétlésre, ezt pedig esetleg az ősz kategóriájánál egy két disznós képnek pontoznám. (szőke)
értékelés:

Manó

Én azt sejtem, hogy értem a köldök házi feladatra beérkezett munkát. Még tán azt is sejtem, hogy ott az emberi arc, szem ebből a furcsa gyerekjáték szerkezetből, vagy számomra nem azonosítható, hogy mi ez a mechanika, ami ránk néz. Még tán maga az üzenet is kiszűrhető. Én mégis azt kérném Bara, hogyha lehet a 10-es lecke, ha akarsz még ezzel foglalkozni, akkor próbáld meg most azt, hogy a nehézséget egy kicsit még erőteljesebbé tegyük, hogy kösd magadhoz. Próbálj magaddal dolgozni ennek kapcsán. Próbálj ne áttételesen kezelni egy ilyen szituációt, hanem legyél egy kicsit bátrabb saját magaddal és próbáld meg magad használni ebben modellként. Nézzük meg, hogyha kevésbé áttételesen dolgozol, vajon mennyire tudod helyre rakni az üzeneteket. Én visszaadnám ezt a házi feladatot ismétlésre. (szőke)

Pause
Két óra közötti szünetben... Ő a Fülöp-szigetekről jött. Én Magyarországról. Németországban találkoztunk. Angolul beszélgetünk.

Egy profilos képet látunk és itt kezdi kimutatni a foga fehérjét az alkotó, ugye mostantól kezdve elkezdünk vigyázni. Itt ugye a nagy naivitásban és a nagy fiatalságban úgy tűnik, esik le a lepel és kiderül, hogy az alkotó nagyon is gondol valamit a vizualitásról, nagyon is van véleménye a síkokról, a felületről és a ritmusokról. Ugyanis a félköríves kapucnis felület, amely egyszerre félig betakar és reflexel az emberi arc jobb oldali járomcsont felületénél, ugyanez a kapucnis szerkezet mint fénytani eszköz gyönyörűen oldja meg az emberi arc éleit, az orrot, az ajkakat, az állkapcsot, a szemet és gyönyörű szépen emeli ki a fekvő formátumú képnél jobbra nyitó merengő pillanatot. Ez egy professzionális kép, nagyon is rutinos alkotóval, ahol tudatosan az állkapocs, az állcsúcs fölött metszi a képet azért, mert az a ritmus érdekli őt, ami a baloldali szemöldök, orr, orrhegy, ajak formái egy fekete háttérrel kiemelődnek. Hármas osztható a kép. Függőlegesen szeletelve is. Ugye itt a bal oldalon ezzel a félárnyékos felülettel, az arc szép fényeivel és a kapucnis zárással, majd ott egy külön háttérben lévő fehér szegmenssel. Ez egy három disznós kép a barátom kategóriára. A következő lépés az, hogy pontosítsd magadban a leckét, és arról mesélj, mit jelent neked a barátság fogalma - ez mindenkire vonatkozik, aki eddig a barátom leckére küldött egy portrét a barátjáról, mert ez az egyszerűbb megfogása a leckének, a bonyolultabb, de talán személyesebb az, ha a konkrét személytől elvonatkoztatunk. (szőke)
értékelés:

Kert

Hát igen, igen, igen, már vártuk ezt a képet. Énnálam jobban talán Zsolt várta, aki egy tulajdonképpen égből kapott üzenetként bizonytalan mondta is már, hogy vajon a Bara mikor fog beküldeni olyan képet amely konyhában, fürdőszobában, bárhol egyetlenegy kis növényt mutat az ő kis terében. Hát itt van a kép, elérkezett a kép, és bár így működjenek Zsolt álmai, Zsolt vágyai egy olyan élet kapcsán, ahol valamit várunk, hogy a lelkünk épüljön, és a következő pillanatban megtörténik mindaz. Ez áll fönn ennél a képnél is. Bara nem tudunk mást tenni, csak azt hogy erősítünk folyamatosan és azt mondjuk, hogy de hát jók a képeid, de hát jó amit csinálsz, de hát szeresd már magad, fogadd már el, hogy ezeket a képeket te csináltad és végre kezdj már el örülni, és ezt az örömet sugározd oda, annak is akinek te most a legfontosabb vagy. Minden rendben van a kerttel. Azt mondja a francia, hogy kültivé nozsárden, műveljük kertjeinket. Három disznó. (szőke)
értékelés:

Segits

Azt meglátni egy síkra redukált felületen, hogy a ősz vöröses levelei foltjaiban nagyon hasonlók, mint a piktogram jelzésén, ahol a felnőtt ember, és mellette az ufoszerű kisgyerek ugyanolyan foltokból áll össze, mint amilyen foltok övezik ezt a képet amilyen foltokból áll, töredékekből, apokrifekből áll össze az egész életünk, szóval, hogy ennek a kettőnek a párhuzamjátéka - míg a levelekre azt mondhatnánk itt, hogy az őszi szél teljesen magától érthetődő ösztönös rendszerében hordta össze a kép sarkára mindezt, addig a talajon odafestett citromsárga felületre azt mondhatnánk, hogy ugyanúgy tűnik spontánnak, mégis a kellő odafigyelés eredményeként azt érezhetjük, hogy valójában ember által alkotott absztrakt formaként sejthető a kisfiú figurája. Ha mindezt a szimbolikát próbáljuk összerakni és kapcsoljuk hozzá a címet, igenis ott van megint egy látszólag egyszerű sík felületen ritmikákkal létrehozott, kevés piktogrammal ízesített állóformátumú képben az üzenet, Juhász Dániel nagyon is jól érthető üzenete. A család kategóriában a Segíts címmel, és mindazzal, ami talán a félrekapart levelek közül a kis figurát jelzi. Igen, lehet, hogy ez a kis figura maga a Dani. Ezt a képet én őszintének tartom. Nem egy szórakoztató kép és azt gondolom, hogy három disznós képet küldött a Dániel. (szőke)
értékelés:

UFO-felhő az Alföldön valahol Békéscsaba és Debrecen között.

Jóóó, én azt tudom mondani, hogy UFO ide, UFO oda, oké, nézem, biztos ott van, nem tudom... én Dumaszínházba járok, tehát nem nagyon tudok ehhez hozzászólni, de azt a magam módján látom, hogy az a fajta érzelmi ragaszkodás, amely ugye más alkotóknál is látszik, hogy mennyire rabul ejtő a természeti jelenségek kapcsán, ennek hódol, ennek az állapotnak hódol itt a Gimesi féle fénykép is, hogy milyen csodálatos vizes élményt jelenthet a felhők fantasztikus, megismételhetetlen mozgása, játékai, páratartalma. Egy gyönyörű szép tájképet látunk itt, egy gyönyörű szép izgalmas tanulmányt látunk a felhőkről, és mint ilyen én úgy gondolom, nem is kéne, hogy többet akarjon, hanem ezt a feladatot kéne végrehajtania. Amennyiben pedig, felteszem van bátorságunk hozzá kimondani, azt hogy igen, mi erről szeretnénk beszélni, vagyunk elég bátrak hozzá, hogy nem akarunk ennél többet én úgy gondolom, hogy abban a pillanatban tisztázódnának a formák. Ez alatt pedig azt értem, hogy ez nagyon izgalmas tájkép, nagyon-nagyon jó, hogy magából az Alföld fogalmából ilyen parányit hagy a kép alsó felületén, mert ettől az óriási, monumentális nagy jelenséget ami az égen zajlik azt erősíti föl a kép. Talán annyi lenne a kérdésem vagy kérésem, hogy miközben ez egy panorámaszerű óriás látvány a baloldali részen véleményem szerint jó helyen vágódik, a jobb oldali függőlegessel viszont picit az a bajom, hogy szerintem ott a kép folytatódna éppen azért, mert ez az összetett felhőrendszer nagyon is kívánja azt, hogy ezeket a különleges, barokkos fodrokat még tovább nézhessem. Nem tudom, hogy mi volt látható ott a valóságban és esetleg bővíthető a kép még számítógéppel, ha nem, akkor azt mondom, hogy esetlegesen a kompozíciós kérdés, amit elmondtam az előbb, ez talán ha elfogadható, értékelésként, akkor azt is jelenti, hogy akkor ott kellett volna pontosítani exponáláskor az üzenetet. Ha természetesen nem így gondolja az alkotó, én azt is el tudom fogadni, de szeretem a képet, három disznó. (szőke)
értékelés:

Egész alakos önportré
Konyhában. A szobából szólt a "Szőke rádiózik" - épp a Roncsfilmből... Odakint esett a hó. 4 fok volt. Bent 21. Nem dohányzom.

Egy furcsa beállítást látunk, ahol látszólagosan nyitott, sőt meglepően kihívó pózban látható a szereplő a képen. Ebben a beállításban ugye megjelennek a privát tér nagyon kevéssé jelentős formái, a szék, az asztal, egy doboz cigaretta, a konnektor, a lábazat, a csempe szegélye és valószínűleg jobb oldalról érkezhet be az ablakon keresztül egy aránylag szórt fény, és ez a szórt fény, amely reflexként megjelenik a székek körül is, a háttér által fölerősíti, szinte sziluettesíti a modellt. Egy látszólagosan spontán, melankolikus pillanatot látunk, amely nyitottnak is tűnhetne, még annak ellenére is, hogy keresztbe rakott lábbal látjuk a modellt kicsit lezser módon, szabadon hagyva a derekat, a farmernadrágot, ahol az emberi test kikandikál, és az emberi archoz, az emberi kézhez képest ez az egyetlenegy felület, ami szabadon marad, ami mutat valamit a személyből, és tulajdonképpen ebben a háromnegyedes állóképben furcsa módon a középpont az arc felé szeretne mutatni, amely persze nem középpontban helyezkedik el, még tengelyben sem, valahol a váll, a jobb váll sötétje, amelyen megpihen és így egy kicsit lekanyarodik a haj vége, oda komponálódik valahol ez a kép, és olyan erőteljesen kap egy világos hátteret a fal szempontjából, ahol ugye a részletek eltűnnek ezen a fekete pulóveren és mint egy ilyen fény nyomat, vagy kiégett felület jelentkezik az emberi test felső felülete. Ezáltal a képnek van valamilyen víziószerű, álomszerű szürreális íze, mégis valahogy olyan, mintha egy ordítás előtti állapotot látnánk, ahol az emberben meglenne a szándék, az, hogy most kikiáltja magából mindazt a fájdalmat, feszültséget, sértettséget, bármit mondhatnánk, és nem meri megtenni. Ott van valahol a szája szegletében a düh, az energia és mégis ez valahogy az összeszorított állkapcsokkal bent ragad. Evvel azt szeretném mondani, hogy nagyon érdekes és tehetséges mindaz, amit most a Barbara mutat a személyiségéből, mégis azt érzem, hogy visszatart és egyelőre nem tudja elszánni önmagával szemben és nem velünk szemben magát, hogy valójában hagyja, merje nem a racionalitásával, hanem az érzékenységével működni azokat a vallomásokat, amelyek valójában nem csak nekünk, hanem az ő saját maga szellemi fejlődésének, érzelmi fejlődésének is fontos. Ettől függetlenül a három disznó megvan a képre és várjuk a további munkáid. (szőke)
értékelés:

Szeretet
amit adni szeretnék mindazoknak akiktől én is kaptam.

Nagyon érdekes, ahogy talán valamilyen fényforrással a két kézbe belevilágítanak, vagy ott valami világít, és a színes indiai drapéria, amint háttérként megjelenik, amely a kezek mögött mintegy szinte táncszínházi gesztussal valójában ezt a kis megfogalmazhatatlan fehér kiégett foltot tartja elénk, amely akár lehetne a szeretet meghatározhatatlan, formátlan lénye, amelyre nyilván az 5-ös lecke vágy kategóriájában azért kapcsolódik, mert arra utal, a vágy a szeretet felé, arra a szeretetre, ami belőlünk árad, és belőlünk adhatjuk. Én ezt a képet egy nagyon jó kompozíciónak tartom. Egy érdekessége, egy fura vibrációja van a képnek, ha már mostanában a szín dramaturgia formanyelvről beszélünk, hogy valójában egy élére állított háromszög rendszer ez a kompozíció, amit itt látunk és ennek a háromszögnek a csúcsában jelenik meg a fehér fényfolt, és miközben valahol a stabilitásról és a biztonságról beszél a cím, beszélnek a színek, mégis van az egészben valami furcsa félelem és bizonytalanság. Ezt természetesen a háromszög, az élére állított háromszög közvetíti, de a három disznó az megvan. (szőke)
értékelés:

Varázslat

Igazából zavarban vagyok. Mert ugye oda van zárójelben írva, ugye, hogy önportré és javít. Én pedig itt megakadtam, mert ugye a javítások akkor szoktak beérkezni ide, amikor valamit elrontunk, és azt mondjuk, hogy megpróbáljuk megismételni, megpróbáljuk jobban elkészíteni. Szerintem pedig a Varázslat című képnél nem egy javítás jött létre, hanem ugyanabban a feladatkörben az újabb és újabb mondatok, az újabb és újabb megméretések, az újabb és újabb befelé és befelé lépkedés ezen a furcsa belső folyosón, mélyebbre és mélyebbre halad az emberi lélekben az alkotó, és én úgy érzem, hogy magával a fotózás nyelvezetével ő nagyon is biztonságosan halad, miközben a bizonytalansága inkább a külvilággal jelentkezik, ahogyan ugye azt mondja időnként, hogy hát mostanában nem is megy úgy a fotózás, miközben a fényképek egyre jobban azt jelzik a Bara világában, hogy nagyon is jól és nagyon is pontosan közlekedik abban a belső rendszerben, de nyílván kell a külvilág jelzése, nyilván kell a külvilág visszajelzése, bókja, odafigyelése és ez szerintem egy teljesen természetes dolog. Így innen az Estiskola kiközösített területéről, ahol a Pedellus és az Osztályfőnök lakik, hiszen ott csak mindig egy ilyen kis ablakon keresztül így odanézhet rátok, ahol ti olyan boldogok vagytok nagy közösségben és alkottok együtt, mi pedig itten elemezgetünk, és ettől magunkat kitiltjuk a ti együttlétetekből, hát nem tudunk mást tenni, mint hogy azt tudjuk mondjuk, hogy természetesen Bara biztonságosan halad az útján és természetesen ez a kép nem egy javított kép, hanem egy újabb alkotás és ez az alkotás egy három disznós munka. És hogy nem is véletlen, hogy ennek a Varázslat a címe. (szőke)
értékelés:

Épülő környezet

A Danira jellemző lázadás természetesen ott van a címválasztásban is, hiszen egyszerre játszik a csend fogalmával és egyszerre játszik az épített környezet házi feladat fogalmával is, ami természetesen nem elírás, épülő környezet, a fészek, az élettér, az alkotó világa, ahol ugye a konnektor szabadon épp a tapéta lekaparása miatt szintén teljesen rusztikusan a falban megjelenik, mint egy ilyen önálló kis élőlény. A táskarádió főszereplővé válik ezen a képen. Az egész képre tulajdonképpen a citromsárgák, okkerek jellemzőek amelyek érett belső hangulatot jeleznek, tehát az a fajta lázadás, amely Juhász Dani képeiben, dolgaiban megvan, az nagyon jó választásnak tűnik a csend kategóriájában is, mert ez a főszereplő, ez egy hangkeltő eszköz. A mi fényképünk pedig zenét nem ad, csak a belső hangot érezhetjük ebben a furcsa balettban, ebben a furcsa színházi térben és éppen ezzel a filozófiai abszurditással és ezekkel az őrületesen érzékeny és érzelmi, érzéki színekkel, evvel úgy hoz létre egy dinamikát egy képen a Dani, hogy valójában nem sok formát látunk. Nem látjuk a spanyol táncosnőt, nem látjuk a funky ritmusra ugráló tánckart, sok mindent nem látunk, hanem hozzá képzelhetjük, mert itt is, mint ahogy mostanában többször elmondtam, a szín dramaturgiát és a forma dramaturgiát használják az alkotók. Én azt sejtem, hogy az utolsó két-három hónapban valami lassan végbemegy az Estiskola honlapján, az alkotók belső munkáiban, amelyben összetettebb alkotásokkal jelentkeznek. (szőke)
értékelés:

Én lennék. Az önportré témakörben nem nagyon vagyok otthon, így sikerült, de föl lehet ismerni róla. :)

Egy majdnem négyzet alakú, picit álló formátumú képet látunk, ahol profilos megoldásban egy virágmintás háttér előtt látható a női arc. Nagyon-nagyon szép fényekkel, szép színekkel, nagyon életszerű, jó választás háttérnek ez a gobelin-szerű motívumrendszer, ami kellőképpen kiemeli, feldíszíti az arcon lévő fényeket, a szemöldök íveit, a szempilla sötétjét, az ajkak vonalát és nagyon szép, ahogy a kis áll ív a nyakkal találkozik, és ahogy a kis póló szürkéi jelentkeznek. Talán annyi megjegyzésem lenne, hogy sejthetően az a kis lófarok, vagy az a kis hajfelület, a nyak nagyon szép ívei a lánccal, ahonnan erőteljes fény érkezhet a baloldali részről, jót tett volna ennek a képnek nagyon szép lenne látni a csuklyás izom, a váll, a nyak fény íveit és ahogy ehhez kapcsolódik az emberi koponya mögött a haj ívének folytatása a lófarokkal. Tehát lehetséges, hogy egy jó döntés lett volna, hogyha ebből a képből egy fekvő formátumú alkotás születik, de nagyon szép, nagyon lírai, nagyon megejtő az egész képnek a hangulata. Van valami, nyilván a háttérdíszítés miatt is, van valami 20-as évekbeli, van valami nagyon regényszerű történetiség az egészben, úgyhogy reménykedve várjuk a további alkotásokat, és nagyon örülünk, hogy Viktória egy ilyen szép képpel jelentkezett. (szőke)
értékelés: