Elemzés

Én nagyon szeretem ezt a képsort és itt most egy egész szokatlan dolgot fogok most tenni, mert a gyermekkor kategóriájában nagyon asszociatív és nagyon bátor az a képlet amelyet ebben a képsorban összerakott. Nem valaminek a variációi, hanem külön vizuális értékekként, de mégis vizekhez kapcsolódóan van itt egy sorozat, ami persze értelmezhető triptichonként is, ahogy a cím utal rá, de önálló alkotásként is mind a három. Tehát a három disznó a három képre 16-os lecke kategóriában megvan. Igenis kötődik egy belső világhoz az, ami itt látható és nagyon álomszerű például a kezdőkép a hínárral, ami a vízen átsejlik. És nagyon fontosnak, tartom – szólal meg Zsolt – hogy ott van a bal felső sarokban az a kis pici kis realitás, mert ettől lesz az egésznek súlya.
   Másrészt pedig én azt mondanám, hogy - és most barátomat is kérdezném, hogy mit gondol erről - mind a három kép önállóan is megállja a helyét, tehát én mindháromra külön adkék három-három disznót. Jó - helyesel a pedellus – mert mind a három egy jó kötődés a gyerekkorhoz, tehát vagyunk annyira hülyék, hogy azt mondjuk, hogy kilenc, remélem a többiek nem köveznek meg érte minket. (szőke-hegyi)
értékelés:

Én őszinte leszek. Szeretem ezt a képet. Nekem is vannak kaktuszaim, de nem ezért szeretem. Sőt bennem még egy olyanfajta kérdés is megfogalmazódik, hogy engem a Juhász-Duró Balázs be akar csapni. Ugyanis énszerintem ez a kép tökéletes a 4-es lecke barátom kategóriájára, de hogy tulajdonképpen mivel a barátság az mindig is egy titkos dolog, és egy szemérmes történet többségében, szerintem, tehát mindig vannak olyan titkok, amik csak a barátokra tartoznak, énszerintem nem csak a barátok, a kaktuszbarátok láthatóak ezen a képen, hanem a valódi barátok. Ott van pédául Csingacsgukk a háttérben ólomból, itt van Hurvinyek Géza gyakorlatilag ilyen, hát ilyen bugyi-kék színben, ő szerintem valahonnan a Szaturnuszról jött, és itt van a nagyorrú Farkas Géza Ferenc, mutogatós, simléderes sapkás állatka, és valaki még mögötte nagyon néz. Tehát én ezt a képet azért is tartom egy őszinte vállalkozásnak, mert a Balázs a kamerájával megtette azt az alázatot, hogy lesüllyedt ide a kaktuszok világába és így egyszerre, tulajdonképpen az egész baráti társaságot láthatjuk itt akik a kaktuszok és a különböző figurák azok itt megjelennek. Úgyhogy én szeretem ezt a képet. Zárójelben azért megjegyezném, hogy ezek, ezek úgynevezett műtermi helyzetek és ezek tulajdonképpen tárgyfotók kategóriájába tartoznak, ez azt is jelenti, hogy érdemes egy picit játszani a világítással. Igen, tudom, egy ablakban vannak elhelyezve ezek az apró formák. Ha több időt szánsz erre az egészre, akkor az előtér, háttér, középtér kategóriában ezek az apró térbeli formák itt az akár kis nippekre, figurákra gondolok, akár maguk a növények egyből árnyékokat, fényfelületeket kapnak és ezek a csodálatos természeti játékok, például itt a középen látható kaktuszforma amelynek, ez valami aloe forma, valami aloe-szerű növény, ennek ezek a redőzetei tónusokat kapnak, árnyékokat. Egyből meg fogjuk érezni, meg fogjuk érteni mindazt, amiért szereti ezeket a növényeket. Ezek a kis figurák fényárnyékba kerülnek, félelmetes árnyékaik lesznek a falon, érdemes lenne világítástechnikai szempontból játszani még ezekkel egy picit zseblámpákkal, gyertyafényekkel, de ettől függetlenül a 4-es leckére a barátom kategóriára a két disznó megvan. (szőke)
értékelés:

Azért szeretem ezt a képet, mert itt már van interpretáció az ünnep kategóriára Camillától. Ugye ez egy mikrokörnyezet, vagy makro-felvétel, hogy látjuk az óriási házakat, látjuk a lépcsőket, látjuk a kivilágított termeket, még a padlásokon is ég a villany, mindenütt. Nyilván, mert nem tudom, valami zseblámpával, vagy kis gyertyákkal vannak ezek a karácsonyi házikók megvilágítva és ugyanakkor azt is érzékeljük, hogy ezek parányi felületek lehetnek, 20-30 cm magas gyerekjátékok, ahol maga a fotós is gyerek-játszik, beleálmodja magát a mesék birodalmába. Annyi lenne csak a megjegyzésem, hogy tehát mindaz a testtel való játék, önmagam megfigyelése, amely a camillai világban látható már és az is, hogy bátran tudja sajátmagát kezelni ebben mint eszközt, olyasmire gondolok, hogy mint ahogy talán sejtésem szerint ott a háttérben egy aszparágusz, vagy valamilyen, nem tudom én, valamilyen cserepes virág egy pillanatra látszik ott levelekkel, hogy ez a valódi összehasonlító erejű privát környezet is látható legyen. Tehát akár a fotósnak belóghatott volna itt a lába, keze, szoknyája, saruja, nem tudom, nem akarok meghatározni dolgokat, de amitől viszonyítódik ez a beleálmodás, a valósághoz képesti elrepülés, de a két disznó szerintem megvan. (szőke)
értékelés:

A képet, hadd tegyem hozzá, hogy nem azért szeretem, mert hogy a tükröződést végül is Anita megtalálja, nagyon sok ilyen kép készül. Nem csak azért örülök ennek, mert az út a mögötte lévő történésekkel a mögötte haladó autóval is látható, hanem azt szeretem ebben a képben, hogy Anita jelen van. Jelen van a tükör jobboldali részében a kis kamerájával. Még nagyobb lett volna az örömöm, hogyha valahogy tud annyit játszani evvel az egésszel, hogy ott az arc, vagy a szem egy pillanatra, vagy a haj megjelenhet még ott a kamera ezüstje mögött. És talán ez a ragyogó naplemente, vagy ősz, vagy világítás visszatükröződése a kép jobb szélső részében a tükröződő lámpa csillanó felületén, ha abból egy picit több tudott volna lenni, akkor azt mondom, hogy ez egy 100 százalékosan tökéletes kép. Ezekkel a tükröződésekkel nagyon sokat lehet pilinckázni, nagyon hálás helyzetek. Én azt gondolom, hogy azért jó ez, mert egy ujjgyakorlat erre a bizonyos őszre. Mivel a kézjegy ott van a tükröződésben én el tudom fogadni és azt tudom mondani, hogy Anitától sokkal erősebb képeket is kaptunk már, tudom, hogy tud ennél erősebbet is, de azt gondolom, hogy a két disznó megvan. Biztos, hogy fog még küldeni ősz kategóriára később is. (szőke)
értékelés:

Én ezt a képet nagyon szeretem és abban a pillanatban látszik, még így is, hogy elmozdult, bemozdult a kép, hogy amikor Camilla valamit élvez, valami impulzust hoz létre benne, akkor nagyon gyorsan és könnyedén, mint egy Sztálin-orgona, azonnal tud eredményeket produkálni, mint egy ilyen gyorstüzelésű hadtest. Ezt amúgy különben egy emberi arcnak sejtem én, ha én lennék Mesevirág, a két szemével és a vörös orrával, amely ordítja, hogy – pénzt nekem ide, kardot és mindent és mindent létrehozok! – ez egy jó és úgy gondolom, hogy ironikus gesztuskép az épített környezet 13-as leckére, tehát megvan a három disznó. (szőke)
értékelés:

A pákozdi ingóköveket keresve gondolkodóba esék.

Megismételném azt a Falusi Csongornak, amit a Mi a szösz ez? című képénél a 19-es lecke ősznél elmondtam. Ugyanazok érvényesek erre a képre is. Szeretem ezt a képet, de azt gondolom, hogy egy családi album kezd kialakulni, és ennél egy picit tovább kellene lépnie Csongornak. Azért merem ezt megkockáztatni, mert azt látom, hogy a fotók minősége, a fotók kompozíciós rendje az alkotót alkalmassá teszi erre, hogy ilyenformán azt kérjem, hogy Csongor ezek a történetek rólad szólnak, de mégiscsak védekezel valamilyen szinten, úgyhogy visszaadnám a nyarat ismétlésre. Ugyanazokkal a megjegyzésekkel amit az előző képnél elmondtam. (szőke)