Szorgalmi

Szent Margit Kórház 2008. A fotó az igazgató engedélyével készült.

Fekete-fehér képet látunk, ahol a perspektívát használja az alkotó, balra rendezi el a folyosó perspektíváját. Könnyű helyzetben van, mert az üres térben, az épített környezetben az úgynevezett tolókocsiknak az ütköző, védő formái ezek a korlátok viszik a szemet valahova a végtelenbe, ahol természetesen zárt az ajtó, vagy természetesen zárt a hetedik szoba bejárata, ahova talán tolókocsival el lehetne jutni, de egyelőre az az ajtó nincs nyitva. A hármas, vagy a kettes szoba az igen, ahol egy olyan gazdátlan tolókocsit látunk, amely nem tudni mikor volt utoljára használva, az egyik lábtartórész az fel van hajtva - egy olyan közegben, egy olyan környezetben vagyunk, ami látszólag dokumentum szituációt mutat, de egy alapvetően egy fikciós környezet, aminek nyilván az a célja, hogy történeteket, gondolatokat indítson el a nézőben, a befogadóban. A tolókocsi és a vele oldalirányban jobbra nyitott (ez az egyetlenegy nyitott ajtó ahonnan a fény betárul ebbe a terembe) ajtóban egy emberi alakot látunk, valószínűleg női alak, nem biztos, hogy összetartoznak, ez is ad egy riadt feszültséget, nem látunk sokat az emberi testből, azt látjuk, hogy az emberi test fedetlen. Sok mindent, mivel több támpontot nem kapunk, sok mindent elindít a befogadóban, az biztos, hogy egyértelműen látszik, hogy valamilyen gyógyászati helyen, valamilyen kórházban vagyunk és ráadásul a leirat is ezt erősíti. Ugyanakkor nem tudjuk pontosan, hogy milyen helyzet, szituáció közben vagyunk és épp ettől erős ez a fotó, mert miközben a sajtófotó nyelvezetén beszél, közben mesei feladatokat ró a nézőre. A néző egyfolytában azokat az elfojtott és ki nem mondott vágyait erősíti, gyermeki vágyait, amely a játékosságból árad, beszél és mondja, hogy az ott egyetlenegy élő személyként látható emberi alak igenis jöjjön ki az ajtón, vagy menjen be, forduljon meg, látszik, hogy odalépne be talán, de támaszkodik jobb válla az ajtófélfának, mi történhet ott bent a fény titkos birodalmában, ki jöhetett a tolókocsival és ezer kérdés vetődik föl és ettől jó ez a kép, miközben ugyanakkor a fő csapásiránya ennek az egész történetnek egy ilyen félárnyékban tartott furcsa, félelmetes folyosó és mint olyan nagyon érdekes, hogy pont egy kórházi helyszínre asszociálódik ez, amelynél sajnos azt kell, hogy mondjuk, hogy a kórház ma, abban a világban amelyben élünk egyáltalán nem pozitív élményszerző helynek van elkönyvelve. Maga a kórházi közösség a kórházi létezés az egy félelemkeltő vízióközpont, és ebben a vízióközpontban ettől álomszerű az egész. Szokatlan az, hogy megjelenik az emberi test, miközben az emberi testtel nagyon is sokat foglalkoznak a kórházterekben, de nem feltétlenül szakrális értelemben. Ez a kép pedig egy szakrális kép. Három disznó, mert ez a meseiség erőteljesen jelen van. És én még annyit hozzátennék, hogy a Ferinek az eddigi munkáit figyelve valami nagyon erős ugrást, vagy lépcsőt lépett ő meg, nagyon erős ugrást tett ezzel a képpel. Minthogyha azáltal, hogy meglát egy helyzetet, hogy egy helyzetbe kerül, vagy nem tudom, hogy mi a háttértörténet, mint hogyha ezáltal elvesztette volna azt a görcsös tétkeresését, ami eddig talán fellelhető volt, és minthogyha azt mondta volna magának, hogy itt van egy helyzet, és én ezt a helyzetet szeretném befogadni, vagy szeretném transzponálni a magam világába, és nincsen még plusz tétje. Megcsinálom magamért, megcsinálom mert nekem ez fontos, mert engem ez megérintett, és ezért ezt nagyon fontos pillanatnak, momentumnak tartom, mert ez a lépés az, ami őt segíteni fogja, hogyha ide visszafog tudni idővel majd nyúlni ehhez az élményhez akkor, amikor egy másik feladatot, vagy másik helyzetet akar képileg megoldani, hogy igen, ezt keresse magába, ezt a fajta szabadságot. (szőke-hegyi)
értékelés:

Nem tudom megállapítani, hogy ez pókháló, vagy valamilyen anyagkarc, vagy mi az, amitől ezek a szöszmöszök itten az előtérben láthatóak a fák alatt, de azt tudom mondani, hogy nagyon jó érzés ezt látni. Nagyon asszociatív és nagyon furcsa és nagyon boszorkányos ez a kép, és mint ilyen úgy gondolom, hogy a 10-es lecke köldök házi feladatra pont emiatt az asszociáció miatt működik Gergelynek a házi feladata. Örülök annak, hogy magát az égi fényt, azt nem középre helyezte el, ettől van az egésznek egy ilyen furcsa spiralitása. Jók ellenfényben ezek a gallyak és én ezt egy jó házi feladatnak tartom függetlenül attól, hogy nincs hozzászólás. Ezen el is gondolkoztam mostanában elég sokszor, hogy vajon velem lehet-e a baj, hogy azok a képek, amelyek bennem sok mindent elindítanak, azok mások számára nem biztos, hogy igazán izgalmasak. Vajon mi történt velem, hogy mások a kiemeléseim, tehát mivel egyelőre még arra vagyok megkérve, hogy próbáljam a képeket értelmezni én azt mondom, hogy ez a kép egy nagyon fontos kép. (szőke)
értékelés:

Daninak.

Very Important Pedestrian Day (Nagyon fontos gyalogosok napja) amikor London legforgalmasabb két utcáját egy napra gyalogos utcává változtatták.

Azért van egy picit nehéz dolgunk ezzel az elemzéssel, mert hogyha épített környezet leckére, ahova beküldte az alkotó, elemezzük ezt a fotográfiát, akkor ebben van egy csomó pongyolaság. Struktúrájában a képhatároknak a kiválasztásában elindul jobboldalról egy ferde vonalként ez az eső összevezető bádog, ami nekem esetleges, hogy hol fut ki a képből, van egy kémény a baloldalt a bal felső résznél, ami esetleges, hogy hol van vágva. Tehát, hogyha ezt épített környezetben akarom szemlélni a világítással is, a beszűrődő fényekkel is van egy kis problémám. Tehát épített környezetnél azt gondolom, hogy ez nem igazán 100 százalékosan teljesít. Ugyanakkor azt mondom, hogy a hangulat az abszolút megfog és érezhető és érzékelhető. Tehát én azt kérném, a Barától és abban kérek egy kis segítséget tőle, hogy hadd ne én legyek már az, aki átemeli ezt valami másik leckébe, hadd ne kelljen ezt az épített környezetben elfogadni. Szorgalmira megvan az egy disznó. Nem érzem azt, hogy most ez ebben a leckében megállná a helyét, úgyhogy én erre egy disznót adok, és akkor legyen belőle szorgalmi. (szőke-hegyi)
értékelés:

Ez a kép ma (2008.12.10.)reggel szeretett a gépemre kerülni. Nagyon nagyon nagy szívvel küldöm Liliána hercegnőcskének, aki ma(2008.12.10) már úton van az Anyaméhből a Földi lét legjobb Útján, ezekben a PILLANATokban érkezik. Nagyon izgatott vagyok és Hatalmas Ölelést küldök "odaát".