Szorgalmi

fotoshop

András tanulmány sorozatából a talp leckére érkezett ez a kép és kompozíciójában egy klasszikus megoldást mutat, míg a kivitelezés dinamikus, erős és hatásos. Azt nem tudom, hogy a szkenner vagy fénymásoló mennyit engedne még, hogy ne legyen ennyire szoros a képhatár, ha volna még tér mellette, az jót tenne ennek a képnek. Nagyon szépek a gyűrődések, torzulások, érdemes ezzel a technikával dolgozni és kísérletezni tovább, megkeresni azokat a helyzeteket, amik a valós és a technika által torzított szürreális formákat dinamizálják. (hegyi)
értékelés:

Édes nagy Mackó.

Nos, míg az előző képet tökéletesen el tudom adott leckéhez fogadni és egy jó kompozíciót látunk, ami mégis érthető és befogadható a néző számára, ennél a képnél azt gondolom, hogy picit öncélú a választás, mert olyannyira absztrakt a formarendszer, hogy én biza ben tudom, hogy mi akar ez itt lenni a valóságban - ami nem baj, ha van indoka ennek az elvonatkoztatásnak. Itt a konkréttól eljutunk az absztrakcióig, de az absztrakt nem lép túl önmagán és nem izgalmas, nem hoz új asszociációt, pontosabban ez a sugárirányú elrendezés utal akár egy virágra, akár a napra, de ez az utalás a címmel sem válik érthetőbbé. Ha nem baj, én ezt áttenném a szorgalmiba. (hegyi)
értékelés:

Hát azért mindannyian emlékszünk arra, hogy mi volt a Márti leckéje, és itt egy nagyon konkrét tételmondat elhangzott, ez a ’mindenki csinálja azt, amit akar’, és ennek egy áttételes megoldása van itt, már ha elfogadjuk, hogy ez az úriember itt ez most azt csinálja, amit akar, és nem azt, ami történik vele. Egy nagyon érdekes helyzetet látunk, egy úriember egy utcán, valami lakótelepi vagy városi helyzetben, és ebben a helyzetben van ez a sombrerós úr, akire vagy rá vannak dobálva, vagy valahogy oda melléestek ilyen füzetek, nem teljesen világos számomra, hogy itt mi történt, nem látszik igazán jól, de mintha egy kukából mászna ki. Tudnék itt utalni a Haris Lacira, mint akciófotográfusra, merthogy neki is volt egy ilyen korszaka, vagy a Szemadán-vonal – tehát ha ez egy akcionista vonal, akkor az egy képből nem biztos, hogy kiderül számomra a történet, hogy miről akar ez itt most mesélni. A képkivágásból adódóan nem egyértelmű, hogy valaki a második emeltről kidobálta ezeket a mappákat, ez a szerencsétlen turista meg pont itt akarta megkötni a cipőjét, és rádobálták ezeket a mappákat, vagy tényleg egy kukából mászik elő, vagy ő egy ilyen futár, aki viszi a dokumentumait és leejtette, és most szedi össze... vagy éppen egy tankönyvből jógázik valaki az utcán – tehát ebből nagyon sokfelé el tudnánk indulni, de nem tudom a megfejtést. Úgyhogy itt a Ferihez fordulok segítségért, és ezt nem disznózom le, hanem a Feritől várom, hogy erre valamit mondjon. Ha azon a vonalon indulok el, hogy ez egy kukából előmászó dél-amerikai turista, én ezt el tudom fogadni, de akkor viszont a kompozíciónál kellene úgy módosítani, hogy ez valóban egyértelmű legyen és a történet is elinduljon, hogy tudja a néző, hogy ez az ember valaki által ki lett dobva az irataival együtt, vagy ez az ember épphogy kidobta az iratokat és a nagy keresésben elfáradt. A cím az előbbire akar utalni, de akkor nem igazán érthető hogy miért van a sombrero a hátán, ahogy a póz is picit mesterkélt, hatásosabb lehetne ha kevesebb lógna ki belőle így előrehajolva, mert ez teszi kétértelművé az indítékokat. Amit nem igazán értek, hogy mindennek mi köze Márti leckéjéhez, mert persze tudnék valami nagyon elvont kapcsolódást keresni, de én ezt a kapcsolódást erőltetettnek gondolom. A technikából látva azt érzem, hogy ez nem egy mai kép, azt is gondolom, hogy Feri technikailag és mondanivalóban is ma már jóval előrébb tart, képei számomra ezt bizonyítják. Szorgalminak el tudom fogadni ezt a munkát, ha kapok segítséget Feritől, azt megköszönöm, de én ezt most átteszem szorgalmiba. (hegyi)
értékelés: