Szorgalmi

Az István úgy látszik elkezdett foglalkozni ezekkel a faragott figurákkal, és az árnyékokkal, fényekkel, és ez egy nagyon érdekes és személyes világ. Mivel az István döntése szerint ez szorgalmi, amíg nem valamelyik kategóriára próbálja meg beküldeni, addig én ezt tiszteletben tartom. (szőke)

Vera útiüzeneteiben a táj, ezek az azúrkékek nagyon szépek ott a vízfelület után... én ezt igazából a szorgalmiba áttenném, és ott az egy disznó megvan. Szeretem ezt a képet, de úgy érzem, hogy ebben a kategóriában, ami az utazás és hazaérkezés – azt érzem, hogy Vera ne bújj el, tudom, hogy vagy, tudom, hogy ott vagy, de ne bujkálj. Szorgalmiban egy disznó. (szőke)
értékelés:

Régebben sok hasonlót csinálgattam, de egy ideje nem foglalkoztam a ps rétegekkel, és montázsok készítésével, sokat felejt az ember, azt hittem kijöttem a gyakorlatból, így is volt... nehezen, de annál nagyobb örömmel áltam neki a készítéséhez, hogy milyen lett? Szeretném megtudni tőletek?!

Tarkovszkij Stalker című filmjét is idézhetnénk itt, nem tudom, ez a Margit-híd, vagy mi, van ott egy átjárója vagy vízáteresztője. Ez egy Photoshop-munka, ahogyan leírja az alkotó, azaz egy technikai sportág csúcsát látjuk itt – azért mondom ezt így, mert ezeknek a képeknek mindig megvan egy olyan alaphangulata, hogy a fotós kitalálja, hogy mit akar mondani, és ehhez mindenféle technikai segítséget felhasznál, amit mi régen szendvicsnegatívokkal és labortechnikával alkottunk meg, azt ő itt a fotoshop segítségével mutatja meg, hogy ő mire is képes, milyen hangulatot tud előállítani, és én azt gondolom, hogy ez nagyon jó megoldása ennek a fajta technikai játéknak. Ha mint fotográfiát próbálom elemezni, és így próbálok kapcsolódásokat találni, akkor egy dolog van, ami nekem egy picit sok, az a fény az alagút végén. Igen, szoktuk így mondani, és ez egy közismert mondás, csak attól, hogy ez a fény ennyire erős, attól ez az alagút lerövidül, ami perspektívában amúgy is rövidre van fogva. Másrészt ő feltett itt egy csillanást, ami egy körforma pluszban itt az emberek körül, és ez a csillanás a valóságban nem teljesen így történik meg. Tehát ha próbálunk létrehozni egy képzeletbeli fantáziavilágot, abban fontos, hogy ezek a helyzetek mennyire kötődnek a valósághoz. El lehet menni egészen a szürrealitásig, amint azt egyébként Boris Vallejo csinálta, és a régi IPM magazinban sokszor lehetett látni a képeit, és ő ezt a fajta világot egy ún airbrush technikával hozta létre, tehát az ő munkái kézimunkák voltak, mégis nagyon hasonlatosak ehhez a fajta világhoz, de azt tudni kell, hogy ő nem általlott olyan anatómiai és történelmi részleteket alkotni, amelyeknek a valósághoz vajmi kevés köze volt. Ez a kép itt nekem nem erről szól, az ott már egy picit sok. De a szorgalmira az egy disznó megvan. (szőke)
értékelés:

Ez egy nagyon izgalmas akvarell-stílus, és 100 százalékosan nem konkrét formák, hanem színek, színvariációk, színjátékok, ritmikai képletek vannak felvetve, és ebben a kategóriában aranyos, és szerintem egy jószándékú dolog, miközben akár egy akt is lehetne, szóval az egy disznó rá megvan. (szőke)
értékelés:

Tulajdonképpen ez egy képi humor, egy piktogrammal való játék, és finoman-játékosan a tengerpart is megjelenik, csak egy csíknyi, hogy ennyi maradt, ennyit küldünk nektek, úgyhogy mint képi geg aranyos, és az egy disznó jár érte. (szőke)
értékelés:

A legutóbbi Holdfogyatkozáskor (2008.AUG.16.SZO. 23.06.03 CEST) belenéztem egy távcsőbe a telefonommal...

Nyilván a cím az egy segítség, sok tekintetben, vagy mert egy asszociáció egy felülettel, szerkezettel, vagy inkább amit látunk az valami ilyesmire hasonlít. Én inkább nem e felől keresném a választ, hanem kerettől keretig nézem meg, amit látok; sötét felületeket, árnyékos felületek íveit, és egy gömbformának a szeletét látjuk. Egy gömbformát, még akkor is, ha egy csövet látunk, és a csőbe érkezik be a fény, és a cső negatív szerkezete ad ki egy ilyen félgömbérzést. Nem az odaérkező reflexekkel van a baj, hanem azzal, hogy hova kellene komponálni. Ha absztrakció, ritmika szintjén nézzük, akkor ritmusban nincs jó helyen ez a fura fényfelület. Én jobbra tolnám még. (szőke)
értékelés:

Én annak örülök ezeknél a képeknél, hogy azt a kezdeti, néha akár még kínosnak is mondható vicceskedésen, hogy azokon már túllépett az András, és eljutott ide, amikor kezd történeteket mesélni nekünk, és ezt nagyon fontosnak tartom. Az más kérdés, hogy néha még nem mindenben pontos a megfogalmazás, de hát azért vagyunk, hogy ezeket gyakoroljuk. Ezen a képen van néhány fontos dolog, amit szeretnék mondani. Az egyik az, hogy ívek. A kép jobb alsó sarkán az utca íve, amire felel baloldalt felül a háztető íve; aztán a jobboldalon vannak nagyon szép függőleges ritmusok, és ezek nagyon jól mutatnak aztán az a fajta ellenpontozás, amit a két lámpa jelenléte tudna adni; egyetlen probléma van, az autó, azt el kellett volna tolni valahova a fenébe – de hát ilyent az ember éjszaka nem biztos, hogy bevállal, tehát az irány, amit az András itt ezzel elkezdett, az nagyon jó irány, és arra szeretném bátorítani, hogy hajrá, vidd magaddal a géped, amerre csak jársz, és próbáld megörökíteni a hangulatokat, amiket találsz. Egy disznó a szorgalmira abszolút megvan. (szőke-hegyi)
értékelés: