Szorgalmi

Kis bot

Az István úgy látszik elkezdett foglalkozni ezekkel a faragott figurákkal, és az árnyékokkal, fényekkel, és ez egy nagyon érdekes és személyes világ. Mivel az István döntése szerint ez szorgalmi, amíg nem valamelyik kategóriára próbálja meg beküldeni, addig én ezt tiszteletben tartom. (szőke)

Kalap Simon Katinak

Egy kapcsolódás ez a kép, nagyon szép kis történetek, amikor valaki valaki más házifeladatára mintegy odaköszön, hogy szia, helló, nekem is van ilyen. Én ezt köszönöm a Dénesnek, mert fontosnak tartom, hogy nemcsak szóban, hanem képileg is odaköszönünk egymásnak, úgyhogy az egy disznó erre megvan. (szőke)
értékelés:

Ssss...

Vera útiüzeneteiben a táj, ezek az azúrkékek nagyon szépek ott a vízfelület után... én ezt igazából a szorgalmiba áttenném, és ott az egy disznó megvan. Szeretem ezt a képet, de úgy érzem, hogy ebben a kategóriában, ami az utazás és hazaérkezés – azt érzem, hogy Vera ne bújj el, tudom, hogy vagy, tudom, hogy ott vagy, de ne bujkálj. Szorgalmiban egy disznó. (szőke)
értékelés:

Kecses lábak

Én ezt nagyon szeretem, és szorgalmiként nagyon örülök, hogy elküldte nekünk. Nagyon érdekesek rajta a formai meglátások és a fények. Jó a kompozíció is, hisz a test tömege más formában van jelen fenn jobb és lenn bal oldalon, de tömegben a két forma egyensúlyozza egymást. (szőke)
értékelés:

A common road - közös út
Régebben sok hasonlót csinálgattam, de egy ideje nem foglalkoztam a ps rétegekkel, és montázsok készítésével, sokat felejt az ember, azt hittem kijöttem a gyakorlatból, így is volt... nehezen, de annál nagyobb örömmel áltam neki a készítéséhez, hogy milyen lett? Szeretném megtudni tőletek?!

Tarkovszkij Stalker című filmjét is idézhetnénk itt, nem tudom, ez a Margit-híd, vagy mi, van ott egy átjárója vagy vízáteresztője. Ez egy Photoshop-munka, ahogyan leírja az alkotó, azaz egy technikai sportág csúcsát látjuk itt – azért mondom ezt így, mert ezeknek a képeknek mindig megvan egy olyan alaphangulata, hogy a fotós kitalálja, hogy mit akar mondani, és ehhez mindenféle technikai segítséget felhasznál, amit mi régen szendvicsnegatívokkal és labortechnikával alkottunk meg, azt ő itt a fotoshop segítségével mutatja meg, hogy ő mire is képes, milyen hangulatot tud előállítani, és én azt gondolom, hogy ez nagyon jó megoldása ennek a fajta technikai játéknak. Ha mint fotográfiát próbálom elemezni, és így próbálok kapcsolódásokat találni, akkor egy dolog van, ami nekem egy picit sok, az a fény az alagút végén. Igen, szoktuk így mondani, és ez egy közismert mondás, csak attól, hogy ez a fény ennyire erős, attól ez az alagút lerövidül, ami perspektívában amúgy is rövidre van fogva. Másrészt ő feltett itt egy csillanást, ami egy körforma pluszban itt az emberek körül, és ez a csillanás a valóságban nem teljesen így történik meg. Tehát ha próbálunk létrehozni egy képzeletbeli fantáziavilágot, abban fontos, hogy ezek a helyzetek mennyire kötődnek a valósághoz. El lehet menni egészen a szürrealitásig, amint azt egyébként Boris Vallejo csinálta, és a régi IPM magazinban sokszor lehetett látni a képeit, és ő ezt a fajta világot egy ún airbrush technikával hozta létre, tehát az ő munkái kézimunkák voltak, mégis nagyon hasonlatosak ehhez a fajta világhoz, de azt tudni kell, hogy ő nem általlott olyan anatómiai és történelmi részleteket alkotni, amelyeknek a valósághoz vajmi kevés köze volt. Ez a kép itt nekem nem erről szól, az ott már egy picit sok. De a szorgalmira az egy disznó megvan. (szőke)
értékelés:

Próféta
Galaxis útikalauz...

Érdekes, ahogyan az István ezekkel a manószerű, obeliszkszerű, fallikus figurákkal foglalkozik, és ezekkel a különböző prizmaszerű tükröződésekkel, árnyékokat vetve, az árnyékokkal még jobban ráerősítve a fallikus ábrázolásra, sziluettesen színezve meseivé alakítják át ezt a kis termékenységi szobrot. Az egy disznó megvan rá. (szőke)
értékelés:

Fényjáték szinekkel

Ez egy nagyon izgalmas akvarell-stílus, és 100 százalékosan nem konkrét formák, hanem színek, színvariációk, színjátékok, ritmikai képletek vannak felvetve, és ebben a kategóriában aranyos, és szerintem egy jószándékú dolog, miközben akár egy akt is lehetne, szóval az egy disznó rá megvan. (szőke)
értékelés:

Norman Bates
Azt mondják olyan vagyok, mint egy psziho-pata gyilkos. Legyen, nekem aztán mind1.

Itt érdemes felütni az estiklopédiát, és ott az említett karakterrel kapcsolatban, de akár a Psycho filmmel vagy Anthony Perkins-szel kapcsolatban is találhatunk anyagot, hiszen nem véletlenül használja az alkotó az idézetet, a talp leckére érkezett a kép, és a fotón kívül egy nagyon intenzív gesztusrendszert találunk, amit a kontakt tánc, a modern táncszínház alkalmaz nagyon sokszor zenével fűszerezve. Az is lehet, hogy itt is valami zene generálhatta magát a mozgásformát. És mivel ez egy jó ritmusú lendület lehetett, én azt sajnálom, hogy a jobb kéz ujjrendszere, beleértve a könyök felületét is, levágódott. Természetesen aszimmetrikusra van komponálva, a talp elsősorban a főszereplő, de a talp önmagában, ha nem látnánk az arc erős mimikáját, a megfeszülő hasizmokat, a görcsbe ránduló kezeket, ez a talp önmagában nagyon keveset tudna mesélni. Szinte csak sziluettben jelentkezik a talp az üveglapon. Tehát én annyit tettem volna, hogy az emberi alak gesztusait, a test széleit is, a jobb térdet is meghagytam volna, valahogy úgy komponáltam volna az üveglap alatt, hogy a félelmet keltő testbeszéd teljes egészében látsszon. (szőke)
értékelés:

Mozgássérülteknek tilos

Tulajdonképpen ez egy képi humor, egy piktogrammal való játék, és finoman-játékosan a tengerpart is megjelenik, csak egy csíknyi, hogy ennyi maradt, ennyit küldünk nektek, úgyhogy mint képi geg aranyos, és az egy disznó jár érte. (szőke)
értékelés:

Mert ölelésre szükségünk van!

Csongor szemlélete nagyon is érthető, jó, ahogyan erre a többszörös S alakú kapcsolódásra ami egy eltolt, elcsúsztatott lábbal érhető el, és a baloldali lábujj még rá is hajol a másikra, védelmezi – nagyon jó észrevétel. Igen, ez a magányról szól, az egyedüllétről, és ezek a lábak, talpak, a bőrfelületek ezt nagyon jól közvetítik – ahogyan a leirat is mondja, mert ölelésre szükségünk van. Ami a problémám, az az, hogy nem elsősorban a farmernadrág vagy a kardigánszerű anyag, ami a sötétjével kiemeli a talpakat, hanem a háttérben lévő ruhásszekrény, vagy laminált bútorlap vagy székláb, ami felsejlik a privát környezetből – ugyanis nem annyira hangsúlyos ez, mint amennyire lehetne, hogy mitől magányosak ezek a talpak, de nem is annyira sematikus, hogy kizárólag a talpakkal tudjunk foglalkozni. Tehát mivel fényfelületek jelennek meg a háttérben is, ezért zavarják azt, ami az előtérben van, plusz a láb legalsó felülete az furcsán vágódik, miközben jó lenne a sarkat is látni, hogy hogyan fejeződik be a talpak kapcsolódása. Én ezt visszaadnám ismétlésre, de adok rá két disznót. (szőke)
értékelés:

Hold a csőben
A legutóbbi Holdfogyatkozáskor (2008.AUG.16.SZO. 23.06.03 CEST) belenéztem egy távcsőbe a telefonommal...

Nyilván a cím az egy segítség, sok tekintetben, vagy mert egy asszociáció egy felülettel, szerkezettel, vagy inkább amit látunk az valami ilyesmire hasonlít. Én inkább nem e felől keresném a választ, hanem kerettől keretig nézem meg, amit látok; sötét felületeket, árnyékos felületek íveit, és egy gömbformának a szeletét látjuk. Egy gömbformát, még akkor is, ha egy csövet látunk, és a csőbe érkezik be a fény, és a cső negatív szerkezete ad ki egy ilyen félgömbérzést. Nem az odaérkező reflexekkel van a baj, hanem azzal, hogy hova kellene komponálni. Ha absztrakció, ritmika szintjén nézzük, akkor ritmusban nincs jó helyen ez a fura fényfelület. Én jobbra tolnám még. (szőke)
értékelés:

képc

Szerintem jó ez a javítás, érthető, csak éppen ez is fejjel lefelé áll. Ezt a képet szerintem 180 fokkal el kell forgatni, és akkor érthetővé válik a kép üzenete. Szerintem ennek a szájnak ott van lent a szeme a kép alján. Most ez fejjel lefelé áll, és pont fordítva hozná azt az asszociációt, amiről beszélünk. Ennek a szörnyetegnek épp lent van a szeme, vagy hogy mondjam, itt éppen fejre esik ez a száj. De jó a javítás, megvan az egy disznó. (szőke)
értékelés:

Szellemjárta utca

Én annak örülök ezeknél a képeknél, hogy azt a kezdeti, néha akár még kínosnak is mondható vicceskedésen, hogy azokon már túllépett az András, és eljutott ide, amikor kezd történeteket mesélni nekünk, és ezt nagyon fontosnak tartom. Az más kérdés, hogy néha még nem mindenben pontos a megfogalmazás, de hát azért vagyunk, hogy ezeket gyakoroljuk. Ezen a képen van néhány fontos dolog, amit szeretnék mondani. Az egyik az, hogy ívek. A kép jobb alsó sarkán az utca íve, amire felel baloldalt felül a háztető íve; aztán a jobboldalon vannak nagyon szép függőleges ritmusok, és ezek nagyon jól mutatnak aztán az a fajta ellenpontozás, amit a két lámpa jelenléte tudna adni; egyetlen probléma van, az autó, azt el kellett volna tolni valahova a fenébe – de hát ilyent az ember éjszaka nem biztos, hogy bevállal, tehát az irány, amit az András itt ezzel elkezdett, az nagyon jó irány, és arra szeretném bátorítani, hogy hajrá, vidd magaddal a géped, amerre csak jársz, és próbáld megörökíteni a hangulatokat, amiket találsz. Egy disznó a szorgalmira abszolút megvan. (szőke-hegyi)
értékelés:

Padragkúti régi temető
"Csupa árnyak vagyunk a világon,
...
Mégis mindörökre áldva áldom,
hogy virultunk s meghalunk bele."
Szergej Jeszenyin

Anita egy külső tájban elkészített képet küldött nekünk, és tette ezt a csendélet leckére. Öööö... én azt mondom, amit már többször is mondtam, hogy pontosítani kell a fogalmakat – ez nem csendélet. A kép önmagában, illetve a helyzet maga alkalmas is lehetne arra, hogy akár csendéletet is készítsen ebben a környezetben, de ahhoz saját személyiségét és meglátását is hozzá kell adni. A kiválasztás most tulajdonképpen olyan, mint egy háttér. Mintha egy csendéletet kezdenénk el csinálni, és azt mondanám, hogy igen, ezen az asztalon, ezzel a drapériával fogom megcsinálni. Csak az nem szerepel a képen, ami a csendélet tárgya. Ennélfogva én ezt csendéletnek nem tudom elfogadni, szorgalmiba tenném vissza, és azt mondom, hogy ha ő szeretne az elmúlással, ezekkel a helyekkel és ezekkel az időkkel dolgozni, akkor adjon magának több időt, hogy ezeket a történeteket el tudja indítani. Attól viszont óvnám, hogy a nagyon kézenfekvő és szokásos történeteket próbálja meg megkeresni, mert azt már csinálta más, azaz a temetői képek hasonló a kisgyerekes vagy állatos, hogy nagyon könnyű elmenni velük olyan irányokba, amit már más megcsinált. Ismétlés. (szőke)

Az örök élet
Lépj be, és végy magadhoz nyugalmat.

Én ezt elemeztem a Lacinak élőben, de akkor elmondom ezt megint. Itt ez a kép nem csendélet, tehát a kategóriák besorolását azért meg kellene tartanunk, én most visszafelé megyek, és ezt a képet átteszem a szorgalmiba, másrészt pedig itt van egy olyan helyzet, ami egy templomrom belseje – ezt a Lacitól tudom -, és ez a templomrom volt az, ami őt megihlette, ami neki fontos volt. (Tihany mellett van ez a rom - Szőke). És neki az volt ebben a fontos, hogy ezt a térérzetet, ezeket a fényviszonyokat, ezt a helyzetet megmutassa, hogy tulajdonképpen ő kint áll a romon kívül, és benéz oda, és látja ezt a keresztet – csak ezt nem sikerült megmutatni azáltal, hogy a kép előterében a fal olyan szinten feketére van véve, hogy nem lehet látni rajta, hogy micsoda az, és ráadásul még meg is vágta a teret. Itt megint nincs eldöntve, hogy mi az irány, mert lehet ábrázolni ezt, amit most mond ez a kép, de nagyon kétdimenziós ez a kép, összepréselt ez a megoldás, és akkor a kép tetején ez a fekete tömeg ez nem kell, az ív felett lehet vágni, és akkor ez az üzenet egy szép, bár kétdimenziós dolog. Ha viszont azt a teret akarja érzékeltetni, a távolságot, ahol a fotós áll, akkor viszont ezt fényekkel lehetne ezt megtenni. Nyilván ezzel a romban nehezen tud játszani, hiszen itt hiányokat talál csak, de a fényeket lehet használni, és a fényekkel lehet tagolni a teret, és ez a tagolás lenne az, ami ezt a térélményt biztosítaná a néző számára. (szőke-hegyi)
értékelés: