Szorgalmi

Ősök háza 2008
Köszönjük a csapatoknak, a támogatóknak és a szervezőknek a finom ebédeket! Jövőre veletek ugyanitt!

Olyannyira lehelletszerű ez a párás pohár, talán pezsgővel, hogy az is felmerült bennem, hogy a kőfalra helyezett pohár egyáltalán ezen a képen van-e, vagy egy motázseljárással került rá. Ez a kép is a 60-as évek képeslapstílusában készült el, a karácsonyi-szilveszteri lapok szokásos helyzetei. Gondolom, hogy a pohár ott lehet ezen a kőfalon, és ha ez ebben a térben jelent meg, akkor az egy olyan izgalmas dolog, olyan szinten válik le a háttér életlenségéről, Tisza Sanyi éppen belépő alakjáról, a vöröskeresztesek éppen dolgozó kis csapatáról, hogy itt is értelmezési problémákat érzek, azt a szürrealizmust, amit a deres vagy párás pohár gyöngyöző felületein létrejönnek, azt vagy meg kellene erősíteni fénytanilag, hogy még jobban váljon le erről a szocio-környezetről, ami a háttérben van, vagy a kettőt egy olyan helyzetben kellett volna fotózni, ami jelzi, hogy ezek egy térben vannak. Most igazából két üzenete van ennek a képnek, kettészakad, egy ilyen álomszerű pezsgősbuborékos pohárra, és a háttérben egy tapétaszerű, de önmagában jelentéktelen eseményre. Csak azoknak értelmezhető a háttér, akik konkrétan tudják, hogy kik lehetnek azok a személyek, akik ott dolgoznak. Önmagában, aki nem volt ott, annak nem biztos, hogy ez a kép üzenni tud, és ugyan ez csak szorgalmi, de a szorgalmikat is ugyanolyan komolyan kellene venni, mint a házi feladatokat. (szőke)

Lenyomat
Egy tengerparti kövön hagytam ott, ha csak ideiglenesen is, a lábam nyomát. Akkor jólesett végre kimászni a szúrós-kavicsos tengerből egy nagyobb sziklára; elég hideg volt a víz.

Nórától már egyszer kaptunk egy talp leckét, amikor a vízparti homokba tette a lábát, és annak az elmosódott lenyomatát kaptuk, arra utalhat ez, hogy a Nóra szeretheti a vizet, az ilyenfajta játékokat, aztán az is eszembe jutott, hogy ez olyan, mint amikor, nem tudom, ki játszott ilyent, amikor a kéz élét bekentük tintával, és ezzel, mint egy bélyegzővel lehetett a papírra ilyen lábnyomot nyomdázni, és aztán az ujjunk hegyével csináltuk meg hozzá a lábujjakat. Ez ilyen szempontból egy érdekes és jó meglátás. Nekem az a bajom vele, hogy nagyon ki van szakítva a reális környezetéből, ugyan sejtjük hogy ez egy kő, hogy ennek a kőnek van valami térbeli kiterjedése, de semmi támpontot nem kapunk, és ettől az egész nem tud másra támaszkodni, mint erre a képi jelre, ami a talplenyomat. Ez a lenyomat viszont a kő struktúrájából adódóan szaggatottan, tépetten, töredezetten jelenik meg; a kő struktúrája a láb-talplenyomat struktúráját modulálja, befolyásolja, alakítja. Ugyanakkor ennek a módosulásnak nem kapjuk meg az értelmező környezeti ábrázolását. Ettől az ember elkezdi magát a formát kritizálni; miért van megszakadva a baloldalon, miért nem jók a lyukak a lábujjaknál, mik azok a fekete izék – azaz elkezdünk kritizálni egy történetet, ami ha nagyobb képkivágást használunk, akkor minden kérdésre választ kapnánk, úgyhogy szerintem ezeknél a helyzeteknél valamennyit mindig mutassunk meg a környezetből, hogy értelmezni tudjunk. Szerintem a talp leckére ez egy tökéletesen jó meglátás, és megfejtés, de a kivitelezésben van egy ilyen baki, tehát az irány jó, és ez kap egy disznót, és azt mondom, hogy ha nincs túl hideg még, és van mód ezzel kísérletezni, akár azzal, hogy különböző időpontokban tesszük oda a láblenyomatot, és a nap ereje felszívja ezt, de mindenesetre érdemes lenne ezzel tovább foglalkozni. Még az ősember barlangrajzait is idézi ez a fajta felismerés, de érdemes lenne ezzel többet foglalkozni. (szőke)
értékelés:

red en hebszit en mi
Magyarul: feleségem talpa

Nem tudom, hogy mit jelent ez a kifejezés. Le van fordítva, ez a számomra ismeretlen felirat – angolul van fonetikusan átírva? – a feleségem talpa, van ideírva megjegyzésként. Textíliák, sokféle paplanok és egyéb díszített textíliák között, egy ismételt, erősített jelzéssel egy emberi talp látható, egy bal láb. A vörös, ami az egyik paplanon van, mint egy kis vér-ér, egy vöröses-barnás nyomként végighúzódik mellette, és az árnyékba forduló formával meg is erősíti a talp alsó ívét. Jól, a majdnem szemből, illetve balfelől de nagy szögben érkező fény, és a kis íveket, gömböket megmutatja, amelyek a talpon látszanak. Eléggé naturális a színe a talpnak ezen a képen, nagyon eltér a fehérrel tört drapériafelületektől; kivéve azokat az árnyékokat, amelyek a talp fölött balra jelentkező háromszög, vagy a kép jobb felső sarkában lévő árnyékfoltok. Mivel ez feltehetően egy nyugodt helyzetben elkészült kép, feltételezhető, hogy lehetett figyelni rá, én azt gondolom, hogy ezeket az árnyékokat a drapériák elmozdításával lehetett volna csökkenteni, hogy még jobban erre a furcsa kifliforma felületre tudjunk koncentrálni, ahogyan ez a talp kibukkan innen az ágyneműk közül. Annyi kérdésem, ill. javaslatom lenne, hogy szerintem nagyon fontos a fordítás, amit ír az alkotó, és nagyon fontos, hogy igenis kapcsolódik az üzenet ehhez a megjegyzéshez, és azon keresztül az alkotóhoz. Az alkotóról kapunk itt egy plusz képet; a feleségem talpa. Ha ezt mint történetet próbálom elfogadni, és azt nézem, hogy a képnek közvetíteni kell ezt az üzenetet, akkor egy személyes territóriumon, határon belül léptünk, és egy intim, személyes világban vagyunk, még lehet, hogy dolgozni kellene ezen, mert jó az irány, de ugyanúgy lehetne ez a talp Szabó Dezső vagy Kovács Jolán talpa is; nem érzem azokat a vizualitáson keresztül láttatott jeleket, amelyek abban az értelemben, amit a szöveg üzen, közelebb juthatnánk vagy bizonyítható lehetne. Nem arról beszélek, hogy dedikálva legyen a feleség talpa, de azt kérném, hogy ahogyan eddig is nagyon mélyértelmű dolgokat is létre tudott hozni, úgy próbáljon ebbe is elmélyülni és foglalkozzon ezzel a témakörrel tovább, és próbálja ezt a témát kevésbé szemérmesen, de személyesebben megfogalmazni. Egy disznó és várjuk a talpra a további megoldásokat. (szőke)
értékelés:

Emlék

Egy tárgyfotót látunk, egy borosüvegről, külső környezetben, talán egy padon vagy erkélykorláton, a házfal előtt lefotózva. A képnek a legszembetűnőbb jellegzetessége, hogy az alkotó hozott egy olyan döntést, hogy eldönti a képet, a horizontot; és hogy ezzel a döntéssel hozza mozgásba ezt a történetet. Ami még látszik, hogy komponálásban az erkélykorlát, a szemben lévő ház erkélykorlátja, a mi szempontunkból nézett korlát és az üveg címkéje viszonylag egy vonalban húzódik. Én mégis azt mondom, hogy ennél a helyzetnél számomra nem teljesen világos, hogy az alkotó mit akart megmutatni, hogy miért döntött a kép, hogy arányaiban nem látom át hogy ez most az üvegről szól vagy a háttérről, úgyhogy ez itt önmagáért valónak tűnik. Ez egy szorgalmi, és mi megköszönjük ezt a szorgalmit. (szőke)

Megszáradt, összerakott, működő fényképezőgép
Sikeresen összeraktam a gépet, de szokás szerint a szerelés után kint maradt egy csavar...

Újra elmondom, hogy nagyon örülök annak, hogy a géped ismét működőképes, és látom, hogy a kínai levesestálban azért maradt egy csavar, ami nyilván nem lesz nagy baj, köszönöm szépen, a géppel fotózz majd megint és ennyi. (szőke)

Így jár a fényképezőgép, ha beázik!
Augusztus 3-án délután a gépembe belefolyt a Rákos-patak, és valahogy rá kellett venni a vizet, hogy a lehető leggyorsabban eltűnjön belőle... ;-) Ma, aug. 6-án este lekpatam ezt a kis "csendéletet", mielőtt összeraktam volna... Először a csendélet leckébe szántam, de mégis inkább szorgalmi.

Alapvetően a leirat és a történet érthető, lényegében elfogadható; a mai fotográfia különböző Zoom meg ilyen magazinokban vannak ilyenfajta, ún. műtermi felvételek, ebbe a kategóriába helyezném el, a kínai levesestállal együtt, de megmondom őszintén, ennyi, és nem több ez a kép. Köszönjük, és remélem, hogy meg tudtad oldani ezt a feladatot. (szőke)

Kék pont

Egy valamilyen folyadékkal teli üvegen láthatunk át, és azon keresztül valami amorf tojásforma alakzatot látunk. Ettől az életlen áttört felülettől van egy szürreális hangulata a képnek, van egy kicsit emléknyom-szerű sci-fi hangulata is, és mint ilyen a színvilágában is jól harmonizáló, ezek a lágyított világoskékek, a bíborszerű, oldott rózsaszínekkel és csillogó fényfoltocskákkal – van az egésznek egy jó impressziója, azaz ez egy szép háttérkép, és ennek a feladatának eleget is tesz. (szőke)
értékelés:

382
kilométert kellett biciklivel lenyomni ahhoz, hogy ideérjünk. Egy Nemo nevű tankhajónak álcázott épület tetején csörgedező (mű)patak partja, simogató esti nap, s alattam a város 'a piszkos mélybe vész'.

Azért azt előrebocsátom, hogy nem volt célzatosság abban, hogy ez a két kép egymás mögé került, ez csak a véletlen játéka. Nekem ahogy most elolvastam a hozzáfűzött szöveget még az jutott eszembe, hogy akár a 382-es szoba lakója is lehet a szállodából. Azt értem, hogy a Jóska szereti a fekete-fehér kompozíciókat, de nem vagyok benne 100 %-ig biztos, hogy ez itt most indokolt. Ugye nagyon szépek, egységesek így a szürkék-fehérek, főleg ezzel a balatoni képeslapokon sokszor ábrázolt csillogással, ugye ez a műpatak ez egy szivattyúval megoldott történet, ahol ebben a wellness központokban gyalogolni szoktam, és kis kavicsok vannak benne. Alapvetően a nyárnál és a talpnál is egy jó, elfogadható történet, bár valamit én nem tudom miért, de igazítanék a képen, nekem jólesne talán, ha a lábból valamivel többet lehetne látni, vannak más próbálkozások is, hiszen sokan foglalkoznak ezzel a kérdéssel, lehet, hogy jót tenne ebben az épített környezetben, ha az emberi test még jobban látszana, még nagyobb biztonságot adna nekünk, nézőknek, hogy igen, ez itt van, azt sejtem azért ezzel a keresztbetett lábbal, hogy azért ennek van oka, hogy egy diszkréciója, hogy magából a lábból térd felé miért nem látunk többet, de ez csak egy sejtés. Önmagában a kép elfogadható, és nem tudom megindokolni jobban, hogy miért, de a kép korrekt. Így is és úgy is lehet érteni, van egy távolságtartása, egy szégyellősége, hogy hova tettem a lábamat, hiszen ott van egy víz, ami szinte kívánja, hogy akcióba kerüljünk vele, hozzáérjünk, és ez a víz megfagyottan szinte, mint egy befagyott tó - ez a rövid expozíció miatt is van - csak ott áll, de ha nem akarok belelépni, akkor is ha kicsit előrébb viszed ezt a széket, amin ülsz, és a háttere ennek a dolognak még inkább a víz felé van, nem vág bele a sarkadba a part, ha a két láb nem így kerül egymásra, hanem fordítva, tehát amit András is mondott, hogy a távolságtartás nem tesz jót a képnek. (szőke-hegyi)
értékelés:

Osztályfőnöki óra
Mindenki menjen Dörögdre, tök jó a program.

Akik voltunk Taliándörögdön az Ősök Háza fesztiválon, tudjuk, hogy ez a kép az ottani színpadon készült, ahol András előadást tart, kezében a kávéval, cigarettával, idézhetjük Jim Jarmush Kávé és cigaretta című filmjét is, amit javaslunk megnézésre mindenkinek - ennél a képsorozatnál is az a helyzet, hogy inkább egy filmet látunk, és Gábor erre még rá is erősít, ugyanakkor egy filmnél a kiragadott helyzetek vannak megmutatva, akárha egy forgatókönyvet látnánk, ahol a jelenethatárok vannak megmutatva, nagyon fontos lenne, hogy melyik képeket válogatjuk be. Mer igen, az első képen kevergeti a kávét, a másodikon meg kávéval a kezében gesztikulál – vajon melyik a fontosabb? A 3.-on előveszi a cigarettát, a 4.-en mutat valamit, de ez a kép mennyiben erősebb vagy miben módosítja az előző kép irányát? Ahol a kezébe veszi a cigarettát, a negyedik kép, ha kimarad, az utána erősítené a cigaretta üzenetét. Az 5. távolabbi kép, a 6., 7. 8. megint a cigarettával foglalkozik, tehát ugyanazokat a gesztusokat látjuk ismétlődni, de pl. a távolabbi kép négy képpel később megismétlődik, aztán még kettővel később megint, ezek a gesztusok vajon erősítik-e ezt a helyzetet vagy gyengítik? Ha én lennék Gerlei Gábor, akkor én biztosan feszesebbé tenném ezt a dolgot, mert ezek az ismétlések nekem egymás ellen dolgoznak. A szorgalmira tehát megvan az egy disznó, de amikor képsorokkal dolgozunk, nagyon fontos, hogy milyen képeket tartunk meg, és melyeket vetünk el. (szőke-hegyi)
értékelés:

Fogyasztás mérő
Egyéni átértelmezés...

Egy testet, illetve egy torzót látunk, akár mondhatnánk, hogy akt-torzó, egy férfialakot, archaikus technikát használ, vagy arra utaló technikát használ az alkotó, ezt ugye a digitális állományoknál sosem tudjuk eldönteni biztosan, de vegyük úgy, hogy ez az, az emulzió is kézzel van öntve, és ennek az archaizálásnak az életlenségek, a sérülések, a széleken lévő kenési hibák mind részei, és a kompozícióban is erősítik az üzenetet. Ezen felül látunk egy geget, – ez egy kollázs - egy olyan történet, ami kimozdítja ezt a történetet, és itt van az, ami felteszi azt a kérdést, hogy analóg vagy digitális technikát használ-e az alkotó, merthogy a testen egy nyílást nyit az alkotó, ami mögött egy vízórát vagy fogyasztásmérőt helyez el. Ez egyrészt egy geg akar lenni, másrészt egy filozófiai irány, a gyomortájon elhelyezve ez a mérő az emberi fogyasztást méri. Ennél ezt a geget én most másodlagosnak kell tennem, hiszen egy eléggé primer üzenet, bár megvan a filozófiai üzenete, de nem egy nagyon áttételes üzenet. Azonban azt a képileg Joel-Peter Witkin fotográfus munkáit és az ő képi világát juttatja eszembe, merthogy ez egy bonctani kép is, vagy akár Barta Zsolt Pétert vagy Kerekes Gábort is mondhatnám, talán inkább Barta képeiben látszik ez, aki formalinban elhelyezett emberi testrészeket ábrázolt fotográfián, Witkin pedig nagyon sokkoló fotográfus, ott ahol ő élt, ahol az emberi test értéke talán nem annyira központi kérdés, ezért abban az időszakban, amikor ő ott fényképezett, egészen speciális, tulajdonképpen kutatási helyzetekben ábrázolja a már nem élő emberi testeket. És attól függetlenül, hogy itt egy önportrét, egy üzenetet látunk, a kép egészének valamiféle élet-feletti, átértékelő, és a mulandóságot felidéző hangulata van. Ezért próbáltuk idekapcsolni Witkint, javasoljuk, hogy valahol, a neten vagy könyvtárakban a műveivel ismerkedjetek meg. (szőke)
értékelés:

Rókák Dénesnek.

Egy játékos dokumentum filmet látunk, egy belső kommunikáció az estiskolások között az István a Dininek küld egy képeslapot, akarom mondani filmet, üzenetet, és ezt nagyon fontosnak tartjuk, hogy ezek a belső kommunikációs csatornák meglegyenek és működjenek, és erre a szorgalmira teljesen megvan az egy disznó. (szőke) értékelés:

Tamás is megérkezett a házba, vasárnap este a programok után így nézett ki az estiskola hármasa.

Óra
De hány óra?

Egy képjátékot látunk, azt hiszem, a szentendrei közösségről beszélhetünk, Bukta Imre, Szemethy, Huber Andrásék féle organikus építészet-szobrászat, 70-80-as években nagyon nagy divatja volt ennek, az akkori fotós-plakátművészetben is megjelent. Valószínűleg a Gábor erdélyi útján a pihenése alatt eljátszik itt ezzel a gondolattal. Nyilván az ő feladata volt, hogy tüzifát vágjon a sparheltbe, és egy játékos fény-árnyék ötletjáték van itt, ami ennyi és nem több, de jó ritmusban van elhelyezve a fejsze és az árnyéka, ahol egy napóra-szimbolikát használ az alkotó. A Haris Lászlónak volt egy képsorozata, a Jel és Árnyék, amit egy sóbányában csináltak, és ott volt egy hasonló megoldás, hogy volt egy tárgy, ami a főtárgy volt, és a különböző napszakokban az árnyéka, ahogy végigment a falon, azt hiszem ez volt a történet lényege, hogy ez milyen formákat hoz létre. (szőke-hegyi)
értékelés:

Az ő talpa

Szeretem ezt a képet. Nagyon szép, kedves, ugyanakkor erős és koncentrált üzenetet látunk. Nagyon szép a kapcsolódás a talp és a kéz között, a kettő formái, a struktúrák, a színek, ahogy mögüle kinéző gyerekfej is nagyon jól mutat. Aztán van egy-két dolog, ami nekem zavaró, pl. a cumi, noha tudom, nem egyszerű egy gyerek szájából kivenni a cumit, de pl. akkor egy kicsit várok,amíg a lábát behajlítja, és az takarja a cumit; és ebben a fotóban látunk két lábat, két kezet, egy fejet, és a háttérben lévő babakocsit – és el kell dönteni, hogy engem ebből kompozícióban mi izgat. Ez eléggé egyértelmű döntés, a kamera állásával, a perspektíva megválasztásával az alkotó kiválasztja, hogy mit akar fényképezni; a gyerek jobb talpa-jobb keze, és az arc. Viszont a képen van még egy láb és egy kéz is. Ráadásul már belevágott abba a lábba, így nyugodtan lehetne még határozottabban vágni, és a babakocsi szélénél le lehet metszeni azt a rész, és máris erősebbé válik a kompozíció. Szerintem ez a talp leckére egy nagyon jó megoldás, sőt egy nagyon jól eltalált kép, vágni lehet belőle nyugodtan, és két disznót adok rá. (szőke)
értékelés:

Egészalakos portré a tanárikarról
Szeretettel meghívom az Estiskolás csapatot Nagyvázsonyba (régi iskola épülete), július 29-én 18 órakor kezdődő kiállításmegnyitónkra. Ajkai kézműves művészeti egyesület tart itt kiállítást. 14 -18 óráig csuhébemutatót tartok ugyanitt.

Szőke: Ez már fogyás után vagy te, ugye?
Hegyi: Te meg hízás előtt, nem?
El kell, hogy mondjuk a többieknek, hogy Anita ott volt az Ősök Házában, és elhozta nekünk ezt a csuhébaba-párt, és ez a pár ott volt végig velünk, kitettük az ajtófélfához, hogy mindenki láthassa. Mi ezt nagyon köszönjük, nagyon kedves és nagyon szerethető jóleső dolog volt, és nem azért, mert minket akarna bemutatni, hanem egy olyan helyzetet akar ábrázolni, ami az Anita meglátása szerint egy olyan baráti helyzet, amit ő látott, és ami nagyon jóleső, és nagyon köszönjük. Ami a kép többi részét illeti, hogy a számítógépet is belekomponálta a webkamerával és magát a kezével, ez megint egy fontos történet, mivel kontextusba helyezi ezt a két bábut, hogy aki először jön erre, az is érthesse akár, hogy mit is akar ő ábrázolni ezzel a két figurával. Erre annyit jegyeznék csak meg, hogy ha a kamera nézőpontján egy picit változtat, akkor nem pont e fejünknél csillan be a monitor, és akkor ez a párhuzam még erősebb. De az egy disznó a szorgalmira megvan. (szőke-hegyi)
értékelés: