Szorgalmi

Nagyon jó az az út, az a sorozatélmény, ahogy egy létállapot miatt egy alkotói szemléletben egy normál, hétköznapi vizualitásban a világból egy egészen más intimebb, személyesebb, parányi mikrokörnyezetbe lép át az alkotó és ezzel a vizualitással folyamatosan foglalkozik, mintegy felnagyítja azt, varázslatossá teszi, ugyanakkor a hétköznapi, valós hétköznapokból elvonul és egy kísérletező fizikusi-kémikusi attitűdből szemléli ezt a mikrovilágot, amelyben manók és szőrszálak és földalatti vezetékek és mindenféle fajta rácsodálkozások léteznek. Ha innen próbálja az ember értelmezni a képeket, amiket a Bara küld, és az asszociációs rendszerét is elfogadja, amiben a leckékre a megoldásokat küldi, akkor azt mondja, hogy ezek jók, ezek a képek jó dokumentum-felvételek, akár egy korabeli fotóstúdiónak a hát, néprajzi dokumentumanyagaiba is belekerülhetnének, mert szakmailag szépen vannak fényképezve. Ugyanakkor ha ezek tudatosan, szándékosan kapcsolódnak bizonyos filozófiákból, pl. a köldök kategóriánál, akkor azt mondom, hogy nem lépnek át azon túl, hogy ebbe a világba betekinthetünk, de mégsem lépnek át arra a szintre, ahol pl. a köldök leckébe azon kívül, hogy egy asszociációt létrehoztam egy deformált vas vagy valamilyen fémkapocs és a hajókötél kapcsolatában, ahol talán még valami víz is van, nehéz ezt értelmezni, de nem kapom meg azt a pluszt, ami például jelentkezhet az előző képben a karlánc és a kar kapcsolata, vagy a padlón elmosódva megjelenő női alak, tehát úgy érzem, hogy megint fel van vetve egy jó filozófiai elgondolás, de nem kerül oda az alkotó, az ő saját kézjegye. Úgy érzem, hogy a Bara ennél többet tud. Ha már az emberi létezés ebben a makróvilágban megjelenik, akkor kérném, hogy egy picit emelje ezeknek a képeknek a tétjét, és ezek ne csak dokumentumképek legyenek. Ez csak az ő munkájára, képeire vonatkozik, kérném, hogy mindig úgy tekintsétek az elemzéseket, hogy ezek az adott alkotó adott munkájára vonatkoznak, és nem cél hogy azok akár egy másik alkotással legyenek összehasonlítva. Ez az ő ügye, és remélem ezzel segítek is neki. (szőke)
értékelés:

Álló formátumú kép, egy lépcsőt látuk rajta, amin egy roller van félredobva. A cím is arra utal, hogy itt Bartát az érdekelte, ami a lépcső vízszinteseiből, a fal függőlegeseiből áll, és amit ez a roller megbont, mint rendszert. De ahhoz, hogy ez valóban működjön, ez a kivágás túl szűk, Tehát ha engem az izgat, ami ebben a formai rendszerben megtörténik, akkor ez a képkivágás igazából nem tudja megbontani a formát, ill. nem látom ezeknek a vonalaknak a folytatását, tehát ez a roller pl. ennek van egy szára, egy talpa, amit tudna egy új ritmut hozni, de ez most nem történik meg. Ráadásul ebben a képkivágásban gondolkodva ha csak egy kicsit elfordul a kormánya, máris egy izgalmasabb formai helyzetet tudna hozni. Lényegesen nagyobb távolság kellett volna a tárgytól, és akkor létrejöhetett volna ez a fajta kompozíciós játék.

- hová lett?
- várj, segítek

Dezső is a humort keresi a képen, a képben, és meg is talál valamit, de azok a csonkolások nagyon zavaróak ám. Az a kacsa, aminek a felét levágták, az már semmit se keres, Dezső, az fél kacsa. (szőke)

Emberből vagyunk... tévedünk...

Azoknál a tárgyfotózásoknál, kültéri fotózásoknál, ahol domború felületeket szeretnénk fényképezni, arra rájött az Anita, hogy olyan fényviszonyok kellenek, aminél itt a kép alján látható árnyékirányokból arra lehet következtetni, hogy kicsit beeső fényben exponált, azaz nem teljesen felülről világított a nap. Ugye ezek a sérült, régi domborulatok ezek annál jobban rajzolódnak ki, minél inkább súrlófényt kapnak. Úgyhogy ennél a képnél azt javasolnám, hogy – nem tudom, ez egy sírkő vagy nem tudom, hogy tégla lenne, hanem épített felület – ha ide visszamenne, és megpróbálná még inkább súrlófényben fotózni ezt az évszámot, akkor még rajzosabban jönne ki ennek a számnak a formája, és talán nem zavarna be a többi árnyék a kép alján. Az egy disznó megvan a szorgalmira, mert foglalkozik a külvilággal, érdekli. (szőke)
értékelés:

Igen. Én azt gondolom, hogy a lecke a talpról szól. Ennél a képnél látunk egy fahidat, ami egy világítótoronyhoz vezet, azaz nem Magyarországon készülhetett, de ez ebből a szempontból mindegy, van rajta egy idősebb pár, akik haladnak az úton. A talpat az út viszonylatában megfogalmazni az nem egy rossz kiindulás, ugyanakkor két probléma van ezzel a képpel. Egyrészt felül egy kicsit sok, tehát ha már ezt a vágást ezt a döntést meghoztuk, hogy a szereplők fejét, akkor még kellett volna vágni, hogy a hölgynek a válla se kerüljön bele, és a férfi vállánál is lehetne határozottan vágni. A másik, hogy későn exponált a Mariann, tehát cca. két lépéssel hamarabb kellett volna exponálni, amikor a cipő talpa és a szereplők lába és talpa, amiről ugye beszélünk, az közelebb van hozzánk, akár kihasználva ezt az objektív torzítást, egy óriási nagy cipőtalp viszonylatában látnánk ezt az utat – az sokkal koncentráltabb és erősebb üzenet lenne erre a feladatra, úgyhogy szerintem ez mint ötlet nem rossz, de én erre csak egy disznót adok. (szőke-hegyi)
értékelés:

Nyár, Nyíregyháza, Vidor fesztivál.

Ez egy képsor a talp leckére, és igazából én értem, hogy ez egy képsorozat, hogy a talp köré van szerkesztve, értem, hogy a középső képpel kapcsolja össze, ezekkel a rajzkrétákkal, táblakréták ebben a dobozban, és mégis ebből a hármas sorozatból az utolsó vagy az első kép az, ami értékelhető, vagy próbál ennek a leckének megfelelni. Mostanában nagy divat ez a dekomponáltság, hogy mindent dekomponáltan komponáljanak az alkotók, és a hármas tagolásnál is azt érzem, hogy ez a triptichon is egy dekomponált triptichon, és nekem nem áll össze ez a sorozat. Még akkor sem, ha tudom, hogy a rajzkréták vannak a középpontban, és a leirat mondja a nyíregyházi Vidor fesztivált, és én elég sokszor léptem fel ezen a fesztiválon, és azt a hangulatot, ami ott volt, amit az nekem adott, azt itt nem fedeztem fel. Nem tükrözi azt az élményt, ez nekem lehetne bárhol is, és a talp házi feladattal ha akarsz még foglalkozni, akkor ezt visszaadnám ismétlésre. Nem érzem azt, hogy egy történet épülne itt, hogy ha elfogadom az első-második kapcsolódását, akkor a harmadik ehhez nem megy, tehát a két széle ennek a triptichonnak nem lép tovább. (szőke)