Szorgalmi

Kiskondás születik?

Az Istvántól már megszokott geget, animációs játékot látjuk, annyiban tér el a megszokottól, hogy egy új figurát kapcsol be, és a népmeséből ismert kisgömböc történetét meséli el, a nyitóképen is látható kis formából először egy félelmetes kés bújik ki, először azt gondolnánk, hogy az orra az, és itt nagyon jól használja a figyelemfelkeltést az alkotó, majd ez a kés kettévágja a formát, és ebből kiugrik, kipattan egy figura, aki elkezd nekünk itt mesélni, vagy zenélni. Ami nekem egy kérdésem István felé, hogy ugye István el fogunk jutni oda, hogy ezekből a kis snittekből egy összetettebb történet is összeáll, mert az lenne a következő lépés. De a film az így is nagyon jó, és nagyon sok munka, tudom, hogy fél percet összerakni így animációban mennyi munka, úgyhogy ezt nem azért mondtam, hogy degradáljam a munka mennyiségét, csak hát a következő lépés az ez lenne. A szorgalmira az egy disznót mindenféleképpen megéri. (szőke) értékelés:

A reklám kategóriáját tökéletesen teljesíti, felcsigáztál, ugyanúgy, ahogyan Borsay Mártinak is nagyon drukkolunk az ő rendszerében, a Mindenki csinálja azt amit akar -ban, itt is drukkolunk Kovács Dénesnek, hogy szép legyen majd az alkotása. Mivel az egyik tanuló segít a másiknak, így jár érte az egy disznó. Mint reklámforma is teljesíti a klasszikus reklámszabályokat, ráadásul ez az Estiskola első reklámfilmje. (szőke) értékelés:

Hazaértem

Nem tudom eldönteni, hogy ez valamilyen csali, egy élőlény, egy műanyag forma, ami a kertben egy egérlyukban vagy békáknak is szoktak lenni, tehát van ilyen, hasonló a probléma itt a köldök leckénél, mint az előzőnél volt, hogy még ha elfogadom is, hogy ott egy légy megy be a lakásába, bár nem ott lakik, de ez az albérlete. Tételezzük fel, hogy elfogadjuk ezt a feltételezést. De itt is ezek a fűszálacskák zavarossá teszik ezt az abszurditást, nem tudok kellően odafigyelni erre, nem tudok odafigyelni erre a párosításra, mert körülötte van egy csomó más rekvizítum, például levelecskék; vagy azért mert ahonnan fényképezve van, egy ilyen félig felső félig oldalsó gépállás, vagy a fények miatt, de sok minden van a képen, és ezért a kép kusza. Hiába van középen a mélyedés, és ott az az élőlény, vagy élőlény-forma, ha egyszerűen a kép üzenete kusza. És ha ehhez hozzáveszem, hogy a kép címe a Hazaértem, a lecke a hívószavaival mit üzen, akkor nagyon nehezen tudom értelmezni a sűrítményét ennek a képnek. Azaz ha a köldök házi feladathoz akarom kapcsolni, a föld köldöke, amihez ha a hazaértem szót akarom kapcsolni, akkor a légy az ki, mert milyen köldök az, ami bevonzza ezt a legyet, nem tudom dekódolni, értelmezni a képnek a konkrét vizuális üzeneteit, a lyukat, a legyet, tehát nem tudom merre induljak el. Amúgy kompozíciós szempontból ha semmit nem tudok a címről, a házi feladatról, akkor azt mondom, hogy valaki valahol lefényképezett a ház mellett egy talajt, ahol a virágok jönnek ki, és megy ott az a tücsök a lakásába. Nem tudom megközelíteni. Azt javasolnám, hogy nézd meg még egyszer a köldök lecke videóját, hogy miről beszéltünk ott, és fuss neki még egyszer ennek, az érzelmi részének. Még azt is hozzátenném, hogy a köldök az egy nagyon személyes, és személyre szabott lecke. Tehát én elfogadom amikor azt mondjátok, hogy a köldök az legyen egy fa odva vagy hasonlók tehát lehet asszociálni, de azért foglalkozzunk egy kicsit magunkkal, mert ezeknek a dolgoknak egyszerűen nincs tétje. Ezt visszaadnánk ismétlésre. (szőke)

Talp
Talp vagy talplenyomat?Inkább patalenyomat.

Nagyon jó az irány, amit Anita elkezd keresni, és nagyon jó a megfigyelés, hogy egy erdei saras talajban talál egy időlenyomatot, egy talplenyomatot, nem tudom milyen állatét, és használja ezeket az oldalfényeket, amelyek ebben a gödörben árnyékként jelennek meg. De már többször beszéltünk erről, és itt behívnám a csendélet fogalmát, ott több képnél is elhangzott, hogy a fotósnak pont az üzenete miatt bele kell nyúlnia a képekbe, az üzenetrendszere pontossága miatt, kell tudnia manipulatívan is komponálni. Itt a képnél a felső részen van egy valamilyen növény gallydarabkája, ami a talpba fúródik bele, és alul egy másik kis gallyacska, és ezek magát a lenyomatformát zavarosabbá teszik, összezavarják a képen belüli üzenetet, tehát én azt mondom, hogy még kellett volna ezzel játszani, maniulálni, hogy méginkább erre a patalenyomatra tudjunk koncentrálni. Sok más rekvizítum is jelen van, vaami elszáradt levél, vagy forma. A kép bal felső sarka pedig, ezek a tónusértékek kívánnak egy kis derítést, valami fehér pólóval, vagy tükröcskével, oda be kellene reflexelni. Tehát jó az irány, jófelé halad az Anita, bátor dolgokat csinál, csak még tisztulnia kellene ezeknek a történeteknek. Ezzel úgy tudsz segíteni magadnak Anita, hogyha a fotózások előtt kimondod magadnak - és nem kell szégyelleni, nincs ott senki - hogy mi az, amit ki szeretnél mondani, amit össze szeretnél sűríteni a képedbe, és ez hívni fogja a megfelelő megoldásokat feléd. Hogy az exponálás előtt mélyedj el, ne siess vele; furcsa dolgot fogok mondani, ez olyan, mint amikor az ember szerelmeskedik, nem rohanja el, hanem hagyja, hogy a dolog az élvezete miatt a maga rendjén zajoljon le. Tekintsd a fényképezést is ilyennek, mint a szerelmeskedést, amiben hagyd az időt, hogy átszívódjon rajtad, és ez segíteni fog a formák megtalálásában. (szőke)
értékelés:

Igaz, a felvétel a tábor végén készült, de kis ízelítőt ad talán a hangulatból. Is. És lesz még film és lecke is ehhez kapcsolódóan.

Az egész bagázs a Szőke kivételével egy disznót kap, mivel Márti leckéje ekkor még nem volt lecke, de ezt a szorgalmit ők közösen megalkották, és a pedellus a Szőkének is ad egy disznót, hogy ne sovánkodjon. És azért egy disznót kapnak, mert ekkor ez még nem volt házi feladat, ha az lett volna, akkor itt eléggé előnytelen mozgások vannak, és mindenki megkapta volna a három disznót. Ez nem jelenti azt, hogy a Mácsai vagy akárki nem készítheti el külön a Márti leckéjét! Sőt! Megjegyzés: Gerlei Gábor külön kap plusz egy disznót, mert ő ott kitalálta azt a helyzetet, azt a dramaturgiát, miközben tudjuk, hogy a táborban voltak helyzetek. Na. Aki érti, az érti. :-) (szőke) értékelés: mindenkinek

Klikk
Első szorgalmi feladat, táborban sajnos elfelejtődött elemezni. A koncepció meglesni azt, aki maga is leselkedik, tetten érni. Emellet kicsit arc nélküli önportré is.

A fényképész, akit fényképez a fényképész, én fényképezem a fényképészt, aki fényképezi az ugrató motorost, a mozgás leckére érkezett, de úgy látszik, ezen a héten ezek lesznek a húzómondatok, de nem érzem azt, hogy azon túl, hogy a mozgás leckére küldtem, igen, korrekt, igen, jó, tényleg a motor a levegőben van, vajon hol van az alkotó, hol jelenik meg ebben a személyes attitűd. Akkor tudnánk elfogadni, ha a család leckére lenne, mert a gyereke vagy a Lajoska vagy a Béla, vagy valami. (szőke)
értékelés:

Kiskrapekos
Szaladgál még mindég ide-oda.

Itt egy képhármast láthatunk, egy triptichont, ami egy történetet mesél el az alkotó, aminek a középpontjában egyrészt egy absztrakt formát láthatunk, általában a kép középterében, látunk egy főszereplőt, egy gyereket, és a háttérben látunk egy térhelyzetet, ez talán egy vasútállomás fogadóépülete lehet. A képhármasból kiderül számunkra az, hogy ez a két képen is absztrakt formának ábrázolt helyzet ez egy modern szobor, és a három képből kettőn szerepel a főszereplő. Azt nagyon fontosnak tartom megemlíteni, hogy én el tudom fogadni ezeket a képhármasokat, hogyha ezek egymásra épülnek, és nem esetlegesen kerülnek egymás mögé. Mert ezeknek a képhármasoknak mindig az a szerepe, akár egymás mellett, akár egymás alatt szerepelnek, hogy egymás dinamikájára válaszoljanak, egymás dinamikáját erősítsék. Tulajdonképpen ez hasonló, mint a zenében egy akkordnak a felépítése, tehát nem lehet össze-vissza beszélni egy ilyen történetben. Itt, ebből a képhármasból azt kell, hogy mondjam, hogy a tér szempontjából egy jó megállapítást tesz az alkotó, de a szereplő mozgatása - márpedig még ha egy gyerekről van is szó, a szereplő mozgatása akkor is egy fontos szempont ezekben a térjátékokban - csak két képen működik jól, merthogy a középső képen számomra úgy tűnik, hogy az alkotó azt szerette volna megmutatni, hogy a szereplő nincs a képen és ő elbújt; ugyanakkor olyan jól sikerült ez az elbújás, hogy még nyoma sincs, márpedig azt ismerjük, amikor a kisgyerekek bújócskáznak, hogy ők úgy el tudnak bújni egy cérnavékony fa mögé, hogy azt gondolják, hogy ha ők nem látnak, akkor mi sem látjuk őket. És ez egy nagyon jellemző gyermeki humorforrás, de én nem tudom felfedezni a gyereket, azaz kvázi erre nem tud utalni a középső kép. Hogyha külön szemlélem a három képet, márpedig mivel a második kép kilóg, és nem köti össze a történetet kellő erővel, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy kettézuhant ez a hármas kompozíció, és az első kép már a vágás, a kisgyerek karja és a szobor közti tónusrendben lévő differenciák hiánya miatt is gyengébb, a harmadik képpel tudunk igazából foglalkozni, és én ezt szeretném a továbbiakban elemezni. Egyrészt; másrészt pedig azt kell, hogy mondjam, hogy az alkotó ezt a szorgalmi kategóriába küldte be, de ha az első két képet elvetjük, és csak a harmadikkal foglalkozunk, az abszolút működik a tavasz kategóriájában, tehát az alkotó hozzájárulásával ezt átteszem a tavasz kategóriájába, és csak azzal foglalkozva ez egy háromdisznós kép. Miért? A portré, az emberábrázolás egy egészen speciálisnak tekinthető formája a gyermekábrázolás, úgy is mondták régebben a fotósok, volt egy ilyen szó rá, hogy "röhögős". Ennek vannak műtermi, és szabad térben elkészített formái. A műtermi formákat ismerjük, amikor a kisgyereket beállítják a kisvonattal, a kisvödörrel, egy, a természettől elzárt környezetben, és ott próbálják meg a gyereket ábrázolni. A közös jellemzője ezeknek a képeknek az, hogy a gyerek ezt a fotózást nem akarja, nem együttműködő, sok esetben a fotósnak külön fáradsága az, hogy ne egy síró gyereket lássunk a képen, aki menne már haza, vagy ne a zokniját húzogató, zavarban lévő gyereket, hanem egy olyan portrét próbáljunk meg készíteni, ahol legalább valami imitációja történik a pozitív kisugárzásnak. Most ebben a helyzetben az alkotó egy másik utat jár, ami nagyon fontos, és nagyon jó, hogy együtt lenni azzal a modellel, együtt élni azzal a kisgyerekkel, aki a képünknek majd a szereplője lesz, bevonódni az ő játékába, tulajdonképpen elkezdeni vele játszani, perspektívában is az ő szintjén mozogva, tehát az nagyon fontos, hogy méretben ne egy felülről fényképezett, esendő beállítást próbáljunk mutatni, nagyon jó, hogy az alkotó le tudott ülni, kucorodni a kisgyerek világába, és bevonódott az ő játékába, mert látjuk, hogy a kisgyerek arra figyel, hogy ő mit csinál, tehát tulajdonképpen felénk figyel, ha nem is néz 100 %-ig a kamerába, fel tudta a fotós kelteni a gyerek érdeklődését, és a gyerek előbújik a forma mögül. Ami még nagyon fontos a helyzetben, hogy látunk a bal felső sarokban egy, a kamerába beszűrődő erős fényt, ami nagyon erősen és izgalmasan töri, szabdalja ezt a formát, tehát tulajdonképpen a Nap is átkukucskál a forma fölött, ahogyan a gyerek is egy párhuzam, ő is átkukucskál a formának a két lába között., és benéz ide hozzánk, kíváncsian figyeli, hogy mi történik itt közöttünk. Ráadásul egy nagyon jó perspektivikus játékot is látunk, és a tömegelosztás is nagyon jól alakul, mert a kép bal oldala egy 2/3-os tömeget képvisel, mivel ez a forma vágva van a jobb oldalon, ez 1/3-nál is kevesebb lenne, és ezt a gyerek formája, a gyermeki test tömege húzza vissza, tartja egyensúlyban – tehát a gyerek a mérleg nyelve. (szőke)
értékelés:

Létra

Nekem ez nagyon szimpatikus, de ha tudott volna bezáródni, akkor én úgy érzem, hogy a köldököt a maga teljességében akkor teljesítette volna. Így metszve van a köldök. Tudom, hogy ez a köldökzsinór, és születés motívuma. De nem tudott záródni, mert ez nem egy lyuk, hanem egy völgy. De ez amúgy egy jó asszociáció. Megint az van amit a táborban mondtunk, az előtérbe valami viszonyítás kellene, mert túl lapos, nagyon kiterített az egész. Lehet egy emberi test, egy meztelen nő vagy gyerek vagy valami. A köldök leckére van beküldve, és a létra szó is, az összefonódó gyökerek kapcsán, arra asszociálunk, hogy ez a szülés, születés, köldökzsinór fogalomrendszeréhez kapcsolódhat, ráadásul drámaian, mivel egy fekete-fehér formátumot választott az alkotó. Ezen túl egy természetfotó is, hogy realisztikusan közelítsem meg, mert ez valahol egy hegyes területen egy szurdokot vagy kis völgyet ábrázol, ezáltal érvényes rá a térbeliség, a perspektíva - előtér és a fényfoltoknál a háttér, úgyhogy a szimbolikán túl - amivel egyetértünk - annyi megjegyzésünk van, - visszacsatolva a táborban történt megbeszélésekre is - hogy a fotós adott esetben nyugodtan, hiszen egy filozófiai üzenetet is küld, beavatkozhat a munkájába, sőt pont a filozófiája miatt bele is kell avatkoznia. Ezért az lenne a javaslatunk, hogy a jobb alsó sarokban - ahol talán egy gally is bentmaradt, ami kiemelhető lett volna onnan - valami fontos információ, ami a születés, szülés, életbe lépés, életből kilépés, megérkezés, égi világ - földi világ szimbolikájában érzékelhető a képen - tehát valaminek ezen a kódrendszeren belül az természetfotózás, a térábrázolás miatt az előtérben meg kellett volna jelenni. Anélkül, hogy akár az osztályfőnök, akár a pedellus be szeretne avatkozni az alkotó munkájába, csak ezen a kávéházi szinten agyalva, akár egy emberi test, egy női test, egy összegömbölyödött kisgyerek, vagy bármi ami ebbe az asszociációs sorba beleillhet, a jobb alsó sarokban az megjelenhetne, mert ez indítaná el ezt a térbeliségét, ezt a furcsa fényfolyosót, ezt az időkutat, ezt a köldökláncot. (szőke)
értékelés:

Virágbölcső

Zsolt elmagyarázta, mi az, amit látunk, aminek nagyon örülök, és annak is, hogy Dénes a fényképezésen keresztül olyan terekbe is elérkezik, ahová a normál látogató nem, és ettől olyan terek nyílnak meg, amik egy pirksz kapitány kalandjait mutatja, elfogadom ezt, hogy ezt megtalálod, ezt a stúdiumot, de ez nem ad többet ennél, ez egy stúdium. (szőke)
értékelés:

Barátom szintén zenész, TheCasualties.

Az ötlet nem rossz, hogy a mélységélességgel váltogatsz, de arra bíztatnánk, hogy ez egy ritmus és ebből tovább kéne építkezni, jó stúdium, felépítettél egy figurát, és jó, hogy ez a figura visszatér, hisz ő a barátunk, és várjuk a folytatást, de próbálj meg elindulni a kályhától és mozgasd meg a figurákat jobban. (szőke) értékelés:

szöveg: Szőke András minden egyéb: Trencsényi Zsolti és Borsay Márti

Itt egy szövegidézettel dolgozik az alkotó, amit versidézetnek vagy performansznak kell felfognunk, ugyanakkor a kameramozgás egy teljes tengelyen átfordulás egy különleges térélményt is ad és ezzel a gesztusfilmek kategóriájába sorolja a munkát. Márti most egy ilyen korszakban van és ez egyáltalán nem baj, ő ezt a gesztusrendszert használja kihívóan, vágykeltően arra, hogy beszéljen a saját létállapotáról és ehhez jó kereteket és nagyon könnyed módon használt filmes nyelvezetet mutat be. (szőke) értékelés:

Nyugalom

Egy nagyon érdekes és izgalmas képet látunk, ahol a világot úgymond ketté metszi a fotós, és így van egy belső és egy külső történet, egy közeli és egy távoli helyzet és a kettőnek a határán van a felkiáltójel, a szög, ami a gondolatébresztő ebben a képben. Tehát ha letakarnánk a kép egyik vagy másik felét egy szép struktúrát, vagy egy szép távolba tekintést kapnánk, mindkettő jó formát mutatna, de a kettő együtt egy mélyebb üzenetet képes hordozni, bár ebben a helyzetben a címet mellékvágánynak érezzük, mellébeszélésnek a kép mondanivalóját illetően, mert a kép drámaibb, minthogy azt mondjuk rá, hogy nyugalom.

Szőke festmény
Ezt a képet, amelyet csak segítségképpen vagy javaslatképpen, azt mutatva, hogy foglalkozik az ember valami hasonlóval, csatolom ide, a képet sok-sok évvel ezelőtt, 1996-ban készítettem. Ez egy festmény és pusztán csak jelzés lenne arra, hogy ez a páros kompozíciós rend az alkotásoknál föl-fölsejlik. (szőke)
értékelés:

Fabarátság

A kép egy alsó gépállás és amitől szeretjük és örülünk ennek a képnek, az az, hogy azon túl, hogy jól látható és értelmezhető, hogy egy ligetben valahol fákat fényképez a fotográfus, mégis a fáknak nem egy szokványos megközelítését, lombkorona, törzs, gyökér látjuk, hanem fék formái egymásba fonódása és ezek az ívek ezek a kapcsolódások a címmel együtt értelmezve hordoznak egy társult üzenetet, esetleg a magányról, párkapcsolatról, de a kép önmagában cím nélkül is egy nagyon jó ritmusjáték, ahol ezek az ölelkező formák fenn széttárulkodnak, mint egy elefánt ormány, és lent aztán valamennyire egymáshoz símulnak. Jó ritmusban vágta, metszette ezt a formajátékot, és természetesen jár érte a malac. (szőke)
értékelés:

Talp
A fémtalp pillanatnyi története (hibaista, de talán működik).

Ha nem tudnám, hogy a Népstadion szoborparkjában egy bronzból készült ötvenes évekbeli szobrot látunk, ahol mintha még a Holdat is látnánk, ha nem tudnánk, hogy ez szobor, akkor itt egy új nőiság iránti vágy és nőiség szimbólum jelenne meg ebben a nagylátószögű képben. Az üzenet a nőiség és kell beszélni a tömegelhelyezésről és a komponálásról is, hogy egy már évtizedek óta látható szobrot miképp értelmez át saját képe szerint az alkotó, és hogy a három fix pont, a talapzaton álló láb, a lendülő boka, és a karika hármasa egy jó háromszöget ad, amiben a szem folyamatosan körbe tud járni. Bár egy ellenfényes képet látunk, de mégis marad valami minimális textúra a sötét részekben is, ettől megmarad a térbelisége is a tárgynak. (szőke)
értékelés:

köldök-fakölkök
A köldök, amibe sűrűsödik a mi kis életünk, ha ketten vagyunk.

Ha jól értelmezzük, a fakölykök Ádám és Éva gyermekei a bűnbeesés fájánál, ugye? Csak azt keressük, hogy a cipruson hol találhatóak ezek a festett almák, amikre nagyon várunk, és reméljük, hogy 2-3 év múlva kisestiskolások is ugranak a fáról és kisfotókat fognak készíteni. Abszolút mesei képi világot látunk, és ha már idézgetünk filmes üzeneteket, érdemes megemlíteni Tengiz Abuladze A kívánság fája című filmjét, ami csodálatosan idézi ezt a nagy érzést, vagy Szergej Paradzsanov A gránátalma színe című munkáját is. Nagyon jó a kompozíció, a felhők, a fa, a lejtők mind dinamikus ritmust adnak. (szőke)
értékelés: