Szorgalmi

Palackozott fény...

Hát, András majd biztosan mesél róla, hogy mi az oka ennek a fényképnek, azon kívül, hogy egy fénytani játékot látunk. Jó a megfigyelés. De a kivitelezés hagy némi kívánnivalót maga után. Az rendben van, hogy ha mondjuk nincs fényképezőgépünk, akkor mobillal fotózunk, ha már beépítették a kamerát, használjuk, de ki kell ismerni a technikánk határait. Mert ugye azt nem mondhatjuk, hogy ez a palack sietett a buliba és épp hogy le tudtuk kapni, nagyon mogorva egy palack volt, nem hagyta magát fotózni a beste, és ezért mozdult be a kép. Szóval azért amit lehet, tegyünk meg annak érdekében, hogy technikailag ne vérezzen el egy ötlet. (hegyi)

Hát igen... ahogy pár képpel ezelőtt is mondtam, vannak olyan képek, aminek a létrejöttét nem biztos, hogy mi 100 %-ig kell, hogy értsük, a Ferinek biztosan megvan az indoka, hogy miért fényképezte le ezt. Egyvalami biztos: szépek a színek, bár ha ez a megfejtés, akkor akár egy kis tükörrel lehetett volna deríteni, egy kis csillogást létrehozni ezeken a csipkebogyókon és akkor ezek a vörösök nem buknak be feketébe, és a többi színnel együtt szépen tudott volna működni ez a kompozíció. (hegyi)

Játszottam a formákkal, üvegekkel és a fénnyel

Láttunk ezekkel a tárgyakkal már kompozíciókat, és ez is egy szép kompozíció, izgalmasak azok a formai kapcsolódások, amik létrejönnek, én lehet, hogy ebből a képből fönt vágtam volna még, mondjuk egy kétujjnyit és akkor ez a dinamika még erősebb lenne, nem futna annyira ki. De kérdezek valamit: Jóska, ez a kép nem dől picit, vagy legalábbis a pohár, jobbra? (hegyi)
értékelés:

Ez egy statikus naplemente. :-)

Lehet, hogy ez volt az alap a Feri előző képénél, a halszemes torzítással, trükkös pasi a Feri, és hát nagyon szépek a színek, értem ezt a piramisformát, ami létrejön ezekkel a kötelekkel – hát én ennél nagyon sokkal többet ebben nem látok, nyugalmas, szép kép. (hegyi)
értékelés:

Én sok minden képet el tudok képzelni és fogadni, és örülök annak, hogy mintha a Feri mostanában nyitná a palettát, amit ő megmutatott, és újabb szobákat nyitna ki magából, hogy ez is Mácsai meg ez is Mácsai, mégis azt mondom, hogy ennél a képnél azért már lényegesen koncentráltabb képeket is kaptunk már a Feritől. Ez egy nagyon lazán odavetett megoldás, amit köszönök, de én ezt áttenném a szorgalmiba, mert ha elkezdeném nagyon cincálni és elemezni, akkor nem biztos, hogy ez a kép megállna a lábán. Nagyon röviden, hogy mire gondolok. Itt van egy híd, ami vezet valahová, keresztül a képen, és ez az egyenes vagy perspektívavonal ez nem találkozik, nem folytatódik, a képen kívülre mutat; a híd mögött van egy nagyjából vízszintes út, aminek szintén nincsen a horizont jelölésén kívül más szerepe, aztán ezen a domboldalon vannak ilyen fűpamacsok a hó között, de itt sem látok felvezető utat, majd a kép jobb oldalán, nagyjából aranymetszés szintjén kezdődik egy útszerűség, aztán ez úgy tűnik, mintha felvezetne ahhoz a kis házhoz, ami a hegygerincen van, de igazából ennek a háznak a híddal és a történettel nincs nagy kapcsolódása, ráadásul ha már beszéltünk a személyességről, akkor én ezen a képen nem nagyon látom a Ferit – nem azt mondom, hogy neki bele kellene nevetnie ebbe a képbe, vagy beleintegetnie, de hiányolom azt a fajta személyes közlést, ami más képein jelen tud lenni, még akár azokon a képein is a Ferinek, mint pl. az anyósülésen című, amit én nem tartok annyira erős képnek, inkább egy stílusgyakorlatnak, de annak emellett is megvan a személyes kontaktusa. Ennél a képnél én ezt nem igazán érzem, és még abban sem vagyok biztos, hogy ez lett volna az optimális pont, ahonnan ezt a képet el kellett készíteni, úgyhogy én ezt átteszem a szorgalmiba. (hegyi)

Vannak a Ferinek olyan képei, amik ilyen elbeszélő, elmesélő, történeti megoldások, amelyek mintha egy közmondást vagy rövid kis történetet akarnának elmesélni, egy kérdést feltenni vagy az életbölcseletet megmutatni – Feri szeret ezekkel a helyzetekkel dolgozni, és itt is ilyenre látunk példát, ahol az úton úgy próbál gyalogolni, hogy közben szögesdróttal össze van kötve a két csizmaszár. Azért szerintem ezeknél a helyzeteknél sokat segítene a Ferinek, ha előtte lepróbálná azt, hogy a valóságban egy ilyen helyzetet létrehoz, az a valóságban hogyan fog működni. Mert nekem most úgy tűnik, mintha egy picit ez a fajta összekötés ezzel a szögesdróttal attól válik komikussá – miközben nem hiszem, hogy ez lett volna a cél – hogy a mozgást ha elkezdenénk elemezni, akkor ez a szögesdrót nem lenne gátló a mozgásban sőt, inkább egy ilyen tipegő-komikus mozgást eredményezne. Ha a szögesdrótból még van, és többet adnánk a térd felé a képből, a drótot még a csizmaszár fölé is feltekerve, akkor jobban tudná ezt a fajta leláncolt, lekötözött helyzetet mutatni. De ebben a helyzetben számomra kérdéses, hogy miért emelődik meg ennyire ez a csizmatalp, ha szabadulni akarok egy ilyen lekötözött helyzetből, akkor nem biztos, hogy így előrefelé akarnék lépni, mert akkor elveszteném az egyensúlyomat, inkább oldalirányba próbálkoznék kiszabadítani magam. Ezért nekem kérdéses ez a mozgásanatómiai helyzet, hogy le lett-e előtte próbálva. A másik, amit a Ferinek én már mondtam, és próbáltam is neki mutatni, hogy ilyen helyzetben láthatóan utólagos maszkolással beavatkozás történik a tónusrendbe, akkor ott ügyelni kell arra, hogy ezek a beavatkozások ne menjenek túl egy olyan határon, amin túl már manipulatívnak, erőltetettnek hatnak. Mire gondolok? A kép baloldalán olyan szinten sötétedik el ez a kompozíció, ami a valóságban világításban nem nagyon érhető el. Tehát itt én azt mondom a Ferinek tanácsként, hogy nem árt talán magával ezzel a maszkolási technikával foglalkozni, talán az Orosz Sanyit ha megkéri, ő segíteni tud ebben, mert itt volna még mit finomítani. De maga az üzenet az érthető, és én szeretem ezeket a kis Mácsais koanokat, történetetek, úgyhogy nagyon köszönöm ezt is, és két disznót tudok rá adni. (hegyi)
értékelés: