Szorgalmi

A fény felé, a nap felé

Egy makrofelvételt látunk, ami közeli felületet mutat, és így egy olyan közeg, amiben az ember nem nagyon tud közlekedni, óriásivá, különleges térbelivé válik, és itt milliméterek számítanak kompozíció szempontjából is. Ez egy vágott fa felület, amiben valami ágkezdemény vagy benövés, görcs jelentkezik, ez a valóság fényképezésrésze. Másrészt egy absztrakt és asszociatív képet látunk, szinte olyan, mint a lascaux-i rajzokat látnánk itt, a színvilága is erre hasonlít és mivel szimbolikus címe van a képnek, nagyon érdekes, hogy az a forma, ami a képből kifelé indul, így egy nyomatékosítást kap. Ha akarjuk, ha nem, hiszen ezeknek a formáknak mindig van egyfajta szimbolikája, egyrészt tekinthető egy befogadó formának a sötétebb résszel határolt félkör alakú öböl rész, másrészt ha az aranybarna vágott felületeket nézzük és aszerint mérjük a formát, akkor egy befelé haladó fallikus szimbólumot látunk. Ha a kettőt mindenféle humor nélkül megpróbáljuk közelíteni, akkor ami régebben vidámságot okozott, igenis a női-férfi princípiumról szól ez a kép, ha valaki ezzel nem ért egyet, szívesen elbeszélgetek erről. Van itt azonban egy közbeszúrandó technikai megjegyzés. A makrofotónál nagyon kicsi az élességhatár és ezért nagyon fontos, hogy a mélységélesség megválasztása mellett hova tesszük az élespontot. Most ennek a fallikus formának vagy öbölnek a jobb alsó részén, végén életlen a kép, ami egyrészt a mélységélességből adódik, másrészt abból is adódik, hogy a felület nem sík teljesen, tehát ha egy picit, 2-3 mm-t mozdul a kamera vagy az élesség, akkor ott lett volna az élesség fontos, hogy a körív élesen fejeződjön be, mert ez a kép középpontja és ha a szimbolikát nem is vesszük figyelembe, akkor is a felület tulajdonképpen az egyik keménységű anyagba ékelődő másik anyagot mutatja, az élő szövet két különböző rendszere kapaszkodik egymásba, a puhább felület befogadja a keményebbet, ez színben is látszik. Ez az élességhelyzet az a kulminációs pont, ahol a két felület találkozik és ha erről szól az egész, akkor ha ez az egyesülés fontos, de akár a fogamzás pillanatát is mondhatjuk, akkor ez azt kívánja, hogy az élesség erre a varázspontra kerüljön. Ez azért egy érdekes vállalkozás, mert a szülésről, a fogamzásról az életről szól, nagyon fontos, hogy a lecke hívószavait jól használja és jól mutatja. Ha egyetért Anita, ezzel a fajta feladatsorral foglalkozzon tovább. (szőke)
értékelés:

Kerités

Ez egy szorgalmi és nyilván a szorgalmik azért is készülnek, mert remélhetően meglesz az az egy disznó. Jelentem, megvan a disznó. De. Mégis azt mondanám, hogy azon érdemes lenne gondolkodni, hogy az estiskola olyan fórum-e, ahol ha bizonyos szint fölé érnek az alkotásaim, akkor azt is el tudom érni, hogy felrakható, akkor ez egy virtuális galéria, hirdetőtábla, vagy tényleg akarok dolgozni a magam szempontjából, hogy az én személyes nyomaim benne legyenek a képekben. Nem akarok rosszalkodni, de én is tudnék kerítést fényképezni, mert van Dörögdön kerítés, én is tudnék egy csomó ilyet, és ezzel csak azt akarom elérni azzal, amit mondok, ha már megengeditek, hogy beszéljünk a képekről, hogy jelenj meg a képeidben, ne csak az legyen, hogy egy gyűjteményt lássunk, amiben van egy védőfal az alkotó és a néző között, hanem ezt a falat próbáld lebontani és jelenj meg valós emberként. Nagyon jó megfigyeléseid vannak, de van ezekben a munkákban egy távolságtartás, mintha nem mernéd magad eléggé vállalni, mintha a fotó egy védekezés lenne, egy bizonyos territóriumon belül maradva. Szidjatok meg, de ezeket a képeket kamuzásnak érzem, egy tehetséges ember kreatív ötleteiből időhúzások önmagával szemben. Olyan kevésen múlna, a bátorságon, hogy van mondjuk nálam egy sapka, amit ráakasztok a kerítésre, vagy a pulóverem, szoknyám, tehát belenyúlok a történetbe, hogy közöm legyen a képhez, met az jó, hogy megtetszett ez a sárga folt, és ez jó is, hogy megláttad, de semmi nem ellenpontozza a képen, nem helyezi kontextusba és térbe, hanem ez az alap, ahonnan el lehet indulni és nem a végcél. A filmezésnél Ferreri filmje kapcsán mondta egy mesterem, hogy ha egy filmben megjelenik egy pisztoly, akkor annak a pisztolynak el kell dörrennie, annak működésbe kell jönnie. Ha el van indítva egy történet, akkor azt le kell zárni. Itt egy mese elindul, de nincs lezárva a történet. Ez itt lehet a tévémaci szignálja, tüttürüttü tüttürüttürű, megy a szignál, megy, de mindig újraindul, nem tudjuk, mi lesz a mese. Senkit nem akarunk bántani azzal, hogy ha azt mondjuk, hogy a fotó kamuzás, mert ez egyáltalán nem biztos, hogy tudatos, mert lehet, hogy Bara keresi a formát, hogy hogyan tud megjelenni személyességében, csak azt tudjuk mondani, hogy bátorság, bátorság, bátorság. Ez egy fontos út és talán abban tudunk segíteni, hogy a személyes történeteteket merjétek beleszőni a képmesékbe. (szőke)
értékelés:

Fény-árny

A két kép amit kaptunk Barától, bizonyos szempontból hasonlít egymásra, de amit az ufós tojásnál mondtunk, az itt is igaz, hogy jó, hogyha valami kapaszkodót adunk a nézőnek, mert a realitáshoz nem tudunk kötni, viszont ez a szerkezet egy kitalált szerkezet, tehát csak a formai megfelelés a kapaszkodó, és ez a forma szép és izgalmas, de önmagáért való játék. Sejtjük, hogy ez egy sörösdoboz, de ilyen fényformát találunk másutt más által létrehozva is. Szép, haladjunk tovább az úton. (szőke)
értékelés:

Csésze

Néha azért érdemes ezeken a dolgokon elmerengeni, hogy a negatív kép, amihez nem szoktunk hozzá, az mennyire fel tudja frissíteni az ember szemléletét, mennyire mást tud adni, miközben a megszokott formák azonosak, mégis egy furcsa világba tudja elvezetni a nézőt ez a köztes technikai állapot. Ma már ez könnyen előállítható elektronikusan. A kép dominanciája a sötét felület, a csészét tartó szerkezet, doboz, és pont azért, mivel negatív képet látunk, ez egy erős fényben lévő tárgy lehet, ami a kép középpontjában helyezkedik el. Egy picit ebben a negatív ritmusokban billeg a kép, mert a csésze árnyékai fehér foltokként jelentkeznek és nem oda súlypontoz a történet, és ez a sötét folt meghatározó, ez egy furcsa nyugtalanságot ad a képnek a sötét és világos foltok ellentétes dinamikája miatt. Ha a csésze szélre kerülne, ezzel a vad játékkal, és 180 fokkal megfordul, akkor egy izgalmasabb kompozíciót kapnánk, ha már borul minden, akkor a kompozícióval is játszhatunk. (szőke)
értékelés:

Elszálltak az évek

Szeretjük a képet, de nem tudjuk, mitől mozgás. Hogy elszálltak az évek? Hogy száll? Ja?! De ha komolyra vesszük, akkor mitől? Mozgásra még gondolhatunk a fű növésében is, vagy hogy eldőlt a kereszt. Ebből lehetne csendéletet csinálni, a mozgásból ezt szorgalmiba tesszük és tessék a képből csendéletet csinálni, ha még lehet. (szőke)
értékelés:

Jégbe zárva
Egy befagyott tó szélén találtam ezt a kagylót.

Azt gondoljuk, hogy szorgalmiként ez egy szép, furcsa üzenet, ha nem tudnánk, hogy ez jég, akár képsérülésnek is látszódna a felület és nagyon érdekes, ahogy a kavicsok közt a kagyló megjelenik. (szőke)
értékelés:

Piramisok árnyékában

Hogy a piramis hol van, azt nem tudjuk, de ez egy jó absztrakt kép, finomak a színek és árnyékok, a szorgalmira jár az egy disznó, az épületfotós lecke meg ha lesz, jöhet majd több is. (szőke)
értékelés:

Összetartozás
A fotózás nehéz, de modellnek lenni se könnyű.

De minek kellett belerajzolni? A kép enélkül szép és értelmezhető lenne, megvolna a drámaisága, és bíznod kellene magadban, hogy ez a grafikai játék miatt is meglenne és három disznós lehetne, de így ez kettő, mert elviccelsz valamit, ami mindeközben nem vicc kategória és ettől komolytalan és súlytalan lesz a kép. (szőke)
értékelés:

Pihenő
Kimentem a rétre talpleckét fényképezni, de ez a kép inkább tavaszra sikeredett.

Mácsai Feri megszokott, de mivel a lelke is egyre jobban nyílik, színes felhőit láthatjuk, tehát a Mácsai oeuvre erősödik, és ennek a képnek a főhőse maga a láb, Feri lába, az elmúlt időszakok történelmét hordozza ez a láb, ami nagy őszinteséggel tárul elénk és a barokk felhők mellett megjelenik egy új szereplő ebben az akciófilm sorozatban, és ez Feri lába, és ezt mi nagyon fontosnak tartjuk, egy nagyon őszinte képnek és jó, hogy a Feriben lévő pantomimes mozgásszínész megjelenik és a lábtánc egy kompozícióját láthatjuk. Bár az aláírás tavaszról szól, és ez nagyon jelentőségteljesen ott is van, de ezt mi átminősítjük talp leckére és így három disznó. (szőke)
A Hegyi is beleszól, mégpedig azért, mert odáig rendben van, hogy a photoshopot vagy más módosító szoftvert használtok labor helyett, de két eset lehetséges. Vagy úgy használjátok, ahogy a laborban tennétek és akkor nem csináltok vele olyat, ami a laborban klivitelezhetetlen (lásd: maszkolás, amikor egyes területeket, képrészeket erősíteni vagy gyengíteni akarunk, ezért a kép és a papír közé tesszük a kezünket és azzal árnyékolva több-kevesebb fényt engedünk rá), vagy azt mondjátok, hogy nincs ilyen határ, és mindent lehet, de akkor pedig elvárom, hogy ne bukjon le a képmanipulálás, ha egyébként a kép témája nem teszi indokoltá ezt a lebuktatást. Itt a felhők sötétítése érthető, de az ujjak körüli udvar jelzi, hogy nem tökéletes ez a megoldás még. Ezért most nem vonunk le disznót, de most szólunk, nem csak Ferinek, hogy akármilyen tökéletes ötlet vagy kép érkezik, ha a képmódosítás rossz, pontatlan vagy nem adekvát, akkor az disznóba fog kerülni. (Hegyi)
értékelés:

a fák is feltámadnak ugye
Helyzet: Máriabesnyő, naplemente, tavasz. Egy rácsminta ami lezár és egy ami kinyit és az igazi látók (fák) hátul akik testéből a kereszt készült szóval a fák és Jézus együttes golgotája és mindez elzárva vagymi és megpróbálom életre kelteni kiszabadítani... hát ölég kusza de most nem vagyok formába hogy egy rendes paradoxont fogjak.

A kép már az előbb említett sorozatba tartozik, az előtérben egy vas rácsszerkezet, egy sík megközelítését jelenti, majd mögötte egy üveglap zárja a következő síkot, amin tükröződésként jelentkeznek a fák, és az üveg mögött valami dombormű, talán Krisztus, amint a keresztet viszi, és ennek a hármas egysége jól ritmizál, jó a párhuzam a fa és a fém kereszt között, külön erénye a képnek ez, és a szín harmóniája az okkeres barnákkal. (szőke)
értékelés:

Masnyi
talpmatrjoska

Maga ez az orosz festett kis figura, a hét törpe orosz változata, ahogy egymásba épülnek ezek a festett, faragott kis figurák, erre utal a leírás. Nagyon szimpatikus a kép és nagyon jó, ahogy a lábak egymásba illeszkednek, picit lenne jó, ha a középtónusok erőteljesebbek lennének, de ettől függetlenül a 3 disznó megvan és elsősorban azért, mert olyan szinten gondolkodik a talp leckéről, ami már nagyon jó irány, ha jól látom, egy pici kisgyerek láb van, egy férfi, édesapa láb és az anya lába, tehát nagyon jópofa kép. (szőke)
értékelés:

Vállfa
varrónővel

Ezt a képet viszont nagyon szeretem, és elsősorban azért, mert a ruhaboltban, ahol fel vannak aggatva a ruhák, szinte úgy, hogy csak egy színcsíkot látunk, jó a gesztus, ahogy a modell ezt a ruhát megmozdítja felénk, és van ennek egy amerikai fotóművészetben megjelenő dokumentumkép érzete is, nagyon élő és hiteles az egész, és attól, hogy ezek a sötét ruhák a háttérben láthatóak, ettől külön hagsúlyt kap ez a szép esküvői ruha, amit a varrónő mutat a kamerának. (szőke)
értékelés:

töprengjen, hagyom
Konkrét képtervvel mentünk ki a jesoloi tengerpartra. Ez nem az. Túl hideg volt a homok. A kép kvázi véletlenül készült, az alkalmi modell nem tudta, hogy az objektív szemszögéből úgy látszik, mintha félrehúzódott volna gondolkodni. Katt.

Szorgalmiként megvan az egy disznó, mert ez egy igazán kellemes tájkép, de a talp leckére nem tudjuk elfogadni, nem azért, mert az ötlet ne volna jó irányba mutató, hanem mert a megfogalmazásánál a fotós nem döntötte el, hogy a talppal fog foglalkozni, hanem készült egy kép, ami utólag lett ehhez a kategóriához besorolva, ettől az úgynevezett fókuszpontjai, ami a talphoz sorolná, csak verbálisan és jelzés értékkel szerepelnek. A nyomok és az alak jó, ha a kép 2%-át kitölti, a néző sok mindenre asszociálhat, de az se biztos egyértelműen, hogy az alak volt, aki nyomokat hagyott a homokban. Sűríteni kell a gondolati folyamatokat, mert ha felírjuk kockás papírra, hogy miket látunk a képen, van nyom, van ember, van tenger, van víz, van part, van felhő, érthetőek mind, de nincs sűrítve. Mitől személyes, mitől a Bobák Csaba története az, amit a képen látunk? (szőke)
értékelés:

Ghost Dance II.
Ez így már - szvsz - nem felel meg a mozgás leckéjére, így marad szorgalmi.

Bár mi kértük az ismétlését ennek a képnek, de azt kell mondjuk, hogy nem lett megoldva a kérdés. Talán az is probléma, hogy az árnyék, és a fő téma ennyire össze van mosódva, talán ha az árnyék lenne a fontosabb és a konkrétból csak ízelítő, többet tudnánk meg, de ez a kettősség a szürkés elmosódottság miatt gyengül, erőtlen. Könnyen ráfoghatnánk, hogy ez egy absztrakt kép, de mégis jó lenne pontosítani az üzenet célját. (szőke)

Figy!
Tükröm, tükröm mondd meg bátran!
Osztályfőnök úr!

Érdekes, ha valaki elkezd foglalkozni azzal, hogy egy tévéből exponál ki valaki valamit, de ez igazán akkor működik, ha a képernyőn kívül is kerül a képre valami, mondjuk a környezetből, abból a miliőből, ahol a képet nézik, mert ez ad igazi tartalmat hozzá. (szőke)