Szorgalmi

Egy kis téli kép

A kép megérdemli az egy disznót, hozzá kell tennem, hogy Irinyi megirigyelné a kép másodlagos üzenetét, gyakorlatilag bármilyen gyufa reklámként is működne, a téli gyufa, mindenesetre ha Feri előző szorgalmijánál megjegyeztük a pannit és a panni mögöttes tartalmát, akkor itt a négy kicsi bandi mögöttes tartalmát láthatjuk a képen, nagyon szeretjük a bandifejek fehérjét és a bandifigurák mögötti sötét ritmusokat, ahogy ezek egymás mellett szinte zenei ritmust hoznak létre. (szőke)
értékelés:

Tél

Mind a ketten nagyon szeretjük, és mivel szorgalmi, az egy disznót megkapja, és itt meg szeretném jegyezni, hogy a pedellus véleménye szerint ez egy panni. (No de András, nem csak a Pedellus, hanem mind a tizenegy, aki hozzászólt, egyetért abban, hogy ez panni, tehát mindenkinek lejött, csak neked nem.) Jó, akkor módosítok. Feri képe, ami mindannyiunknak tetszik, én is javaslom az egy disznót, véleményem szerint ez eredendően valamilyen ujj erezetet látunk, de egyet kell értenem a többség hatalma alapján a 11 hozzászólással, hogy ez egy panni közeli. Bár meg kívánom jegyezni, hogy én ismerem a pannit, és ez nem az. Mondjuk mosogatószivacs, amiről lejött a szösz. Ti ehhez nem értetek, de mindegy, legyen panni. (szőke)
értékelés:

Narancs és kobalt
Fény játék... egy dolog, amit meg nem foghatunk, ám vele még is játszhatunk...
óh, azok a csodás nyári naplementék...

Köszönjük szépen, nem nagyon tudunk mit kezdeni ezzel a képpel. A felhők nem túl izgalmasak, a színek szépek, de a horizont érdektelen, így most ez nem kap disznót. (szőke)

Pihenés - nyugalom
Bede Róbertnek... mielőbbi gyógyulást...

Ez egy egy disznós szorgalmi, szeretjük és mi is azt mondjuk, hogy nem tudjuk mi van a Robival, de mi is mielőbbi gyógyulást kívánunk neki és nagy szeretettel küldjük a lapot Balatonedericsről. (szőke)
értékelés:

Fény-árny játék

Természetesen az egy disznó megvan, annyit súgnánk Barának, hogy van ő annyira kreatív, hogy miért nem próbál kitalálni valamit és eldugni a képen, hogy kapcsolódhasson házi feladathoz, mert egyből meglenne a három disznó. Megőrülök. Tönkreteszik a dolgokat ezekkel a szorgalmikkal. Rég meglenne a 3 citromdisznó, ha mittudomén, Bara belesekedne a szemével a jobb sarkon, vagy beraknánk egy dunyhát valahová és azt mondanánk, hogy ott alszunk a lukban, vagy mittudomén. Komolyra fordítva a jobb oldalon lehetne vágni, hogy ne lukadjon ki a kép, érezni lehet ettől még, hogy folytatódik a lépcső, jobban le lenne zárva a képhatár. (szőke)
értékelés:

A függöny szétszalad...
A köd misztikussá tesz mindent. Megbolondítja a szemet, eltünteti a jól ismert dolgokat, mássá teszi azt is, amit meghagy. Amikor felszakad, mintha szent titok tárulna elém; a valóság.

Abba a világba sorolnánk a képet, ahol Tamás a felhők fölött álmodik, ez is egy vágykép, egy mesei, álomszerű üzenetet kapunk, amire a leirat is utal. Kicsit talán a függőleges irányú centrális elrendezésen mozdítanánk felfelé, mert ott kevésbé lényeges dolgok történnek, mint a kép többi részén. (szőke)
értékelés:

Tonett karrier

A szorgalmi egy disznó, ezt megmondtuk, ennek ellenére megadnánk erre a hármat, de ez szorgalmi, tehát ezért egy disznó, Hegyi nem engedi, hogy részrehajlóak legyünk. Olvastuk a vitát a képhatárokról. Az a helyzet, hogy ha ebből a képből bárhol vágnánk, akkor oda jutnánk, hogy elveszítjük azt a perspektíva utalást, játékot, ami most megvan. Egy kis megjegyzést teszünk csak, ez nem csak Ferinek szól. Minden olyan díszítés, kiegészítés gyengít, ami nem tartozik a képhez. Ilyen a fehér keret is. Elektronikus formánál jó, ha a háttértől elhatárol valami, elválaszt, hogy ha a háttér színe azonos lenne valamely képelem színével, az ne olvadjon egybe, de ezt a tervezésnél eleve kalkuláltuk, ezért vannak keretezve egységesen a képek. Ha ehhez még egy keret hozzájön, az már sok. Ez azért is fontos kérdés lehet, mert ha egy nagyított, nyomtatott, laborált képet adtok be egy keretezőhöz, vagy egy kiállításra, pályázatra, ott sem célszerű, hogy ilyen ráerősítést tegyetek magán a képen. (szőke)
értékelés:

Egy éves az Estiskola körülbelül, mármint hogy nagyjából, mert egyrészt mi Andrással régebb óta csináljuk, csak azt ti nem láttátok, mert az még úgymond offlájn ment, hogy mire elindul rendesen, addigra lássátok. Legyen mit. De mondjuk körülbelül egy éves. Valahogy úgy. Hegyi meg azt találta ki, hogy mi lenne, ha mindenki, aki tag, elkezdené újra a leckéket, már aki küldött be, aki nem az meg küldjön, és hogy ez érdekes lehetne, hogy azóta mi változott, hogy mondjuk máshogy csinálnátok ma meg az elsőt, vagy a másodikat, máshogy mutatkoznátok be. Persze lehet az új leckéket is, meg minden megy tovább, csak ez egy ötlet.

Koncertráció

Antal Gábor zongorista, és zeneszerző barátom kért meg, hogy fotozzak egy koncertjén, melyet egy Zeneakadémiáról szalasztott hegedűművész kollégájával adott, íme egy képi ábrázolás a húrnyűvőről :)
   A képen a a háttérben elhelyezkedő tégláknál, vonónál, a hangszernél, tekintetnél számos egymást keresztező irányt figyelhetünk meg, a kép egyetlen éles pontja, a főszereplőre, a hegedűre esik.

Teljes egészében egyetértünk a képaláírással, hogy az élesség az alkotón, az előadón helyezkedik el, ugyanakkor a kompozíció szempontjából, hiszen ez egy portrészerű kép, kérdésesnek tartom, hogy ha nekünk a modell profilja fontos a hegedűvel, akkor a koponyába bal oldalt miért vágunk bele, ahogy az is furcsa, miért ilyen hosszúkás a kép, mert a háttérben lévő narancsos stúdióháttér a hangtörő felületekkel nem igazából segít a kép egészének. Vagy egy sokkal szűkebb közelit hoztunk volna az előadóról, vagy engedjük ezt az egész képet picit tágabbra, hogy a csukló ne amputálódjon, vagy akár a hegedű, ami most azon a határvonalon mozog, hogy nincs is nagyon radikálisan belekomponálva, tehát félig-meddig látom a hegedűt, de nem is olyan tágan, hogy a hegedű egészét mutassuk. A bal kéz fontos a hegedülésnél, most nincs eldöntve, hogy merészen csak az arcon megjelenő koncentrációt láttatjuk, vagy magát az alkotási folyamatot a maga teljességében. Érvényes lenne egy egészen közeli kép is az előadóról a lakkozott hajával és arcán lévő gesztussal, ahogy az is, hogy egy szép művészi tudósításként magát a hegedűjátékot mutassuk. (szőke)
értékelés:

Tenger I-III.
Tenger I-III.
Tenger I-III.
Hiroshi Sugimotonak és Koscsó Gábornak

A képsorozat nagyon intenzíven kapcsolódik össze, majdhogynem azt kell mondjam, hogy az alkotó munkáiból a legerősebbet érzem itt most, most érzem legjobban azt, hogy ez a kép ÍGY értelmezhető hármas egységben. Elsősorban azért, mert Márti korai időszakában is láttuk, hogy a szöveges üzenetekhez vonzódik, a történetekhez, itt viszont egy olyan szimbiózis zajlik, ahol nemcsak egy avantgárd ötletjáték látható a képen, hanem valóban megtörténik egy vizuális geg és ahogy az élességet elveszítjük, az alsó képen tényleg azt hihetnénk, hogy egy csodálatos elalvás előtti tengeri tájat látunk. Nagyon szép a kép versessége. Függetlenül attól, hogy ez szorgalmi, három disznó. Alkotói értelemben ebben a képben érezzük Mártinál a legnagyobb alkotói szabadságot. (szőke)
értékelés:

Harcos

Nagyon szeretjük ezt a képet, jó, hogy az arcon van az élesség, de el vagyunk bizonytalanodva, mert ebben a kompozíciós formában, ahol a rácsok is szerepet kapnak, a beállítás vagy épp az élesség kérdése nincs eldöntve eléggé. Ahhoz, hogy az üzenet, az arc élni kezdjen, hogy az arc oválisai, ami olyan, mint egy folyami kavics, az ellentéttel, a rácsokkal működjön. Sokat gondolkodtunk, és végül arra jutottunk Hegyivel, hogy ott a megoldás, hogy egészen kis mélységélesség mellett, az arc és a rács között nagyobb távolságot kellene tartani ahhoz, hogy a rács ennél életlenebb legyen és akkor az arc egyből élni kezd. De ez csak úgy elérhető, ha igen kicsi a mélységélesség, az az arcon van tartva, a rács csak picikét van távolabb tartva az arctól és a világítással, a derítéssel kiküszöbölésre kerül, hogy a rács ne vessen árnyékokat az arcra, pontosabban ezek az árnyékok takarásban maradjanak. Ha van mód ismétlésre, kíváncsiak lennénk erre a megoldásra. (szőke)
értékelés:

Béklyó a repüléshez
lánc csörög

Szimpatikus a kép, nyilván nehéz mozgásban lévő pillanatokat elcsípni, egy baj mégis van, hogy a kisbaba mozgása balra húzza a képet, miközben jobbra van hagyva a levegő, fa tömege is balra húzza a képet így a kép is balra bukik. (szőke)
értékelés:

Házasság
Az én verzióm az égő kanapéra.

Ez a szorgalmi azért érdekesebb a többi meglátásnál, mivel hozzá mert nyúlni az eredetihez és abból egy merész kivágással egy teljesen új helyzetet hozott létre. Több leckénél fordult már elő, hogy azt mondtuk, hogy egy képkereten belül több lehetséges kép is egyszerre van jelen. Itt ennek egy jó példáját látjuk. (szőke)
értékelés:

A múlt lezárása
Csaknem egy éve kezdtük a költözködést Balatonra. Végre sikerült kipakolnunk a dobozokból, melyek élete lassan, de annál hevesebben ért véget.
   A tűz kedvéért fényképeztem, nem kérek rá malacot, csak azt szerettem volna megmutatni, hogy a lobogó tűz önmagában drámai, ahhoz nem is kell nagy elgondolás. Ha meg még hozzá tudnánk tenni valami mögöttes jelentést, akkor még jobb lenne.

Önmagában a tűz így csak egy motívum, és a doboz nem hozza a történetet. Ha csak a lángot látnánk, el lehetne kezdeni dolgozni azokkal a figurákkal, amiket a tűzben látunk. (szőke)