Szorgalmi

Kék

Kedves Gábor, erre megadom a három disznót, pontosabban megelőlegezem úgymond, de úgy, hogy küldesz ebből egy tágabb verziót (ami éles), mert itt a díszítés miatt több levegőt kell hagyni a modellnek. (szőke)
értékelés:

Utolsó napozás
Kedves András! Szomorúan látom, hogy visszaszoktál. Én egy dohánygyárban dolgozom, és 30 év után tettem le, pedig egyikről gyújtottam meg a másikat néha a dohányzóban. Amikor abbahagytam, még hatan szoktak le, utánam. Nem akarlak meggyőzni, talán a kép segít.

Kedves Feri, igazából az előzőeket követve szét kell választanom a kép leirati részét, és a képet magát. Teljességgel elfogadom az irodalmi megközelítéseket, de jelen esetben inkább a képpel foglalkozom. Ez egy három disznós kép, nagyon köszönöm. (szőke)
értékelés:

Emlékké halványulva

Szinte a Napkirály parkjait idéző hangulatot látunk, és ki kell mondanunk, hogy ez egy perspektívával foglalkozó kép, szinte középpontozva, ahol a középpontban parányi emberi alakokat látunk, oly parányiakat, hogy lehetne akár két vadegér is, és ha feltételezzük, hogy a bukszusok nem az óriások földjéről valók, akkor ebből az következik, hogy bizony ez egy montázs. Ha folthatásaiban szemléljük ezt a képet, akkor a kép felső felétől kezdve azt mondhatjuk, hogy ez a kompozíció nem átgondolt, mert azok a behajló fák, amik az út mellett láthatók, kiesnek ebből a perspektivikus játékból. A palotáig minden jól működik ebben a perspektíva játékban, de ennek ezek a fák ellentmondanak. Így ennek az alsó üzenetrendszernek az intenzitása csökken a jobb oldalon látható zavaros éggel, fakorona kilukadással. Egyik, mondhatni drasztikus megoldás, hogy a kép felső részéből vágunk. De van egy másik megoldás is, amit az alkotó a kép készítésekor tehetett volna meg, vagy ha visszamegy, még korrigálhat, ez pedig az, hogy az ösvényen előre-hátra sétálva, picit legugolva, vagy elmozdulva valószínűleg lehetne olyan részt, olyan helyzetet találni, ahol a fák is megfelelően segítik, keretezik ezt a perspektíva játékot. (szőke)
értékelés:

Tisza partján
A kép Szegeden készült az öregebbik híd lábánál.

Egy tájképet látunk, ez egy éjszakai felvétel, színes fénykép, amin a lámpák melegebb fényei, tükröződések és töredékek láthatóak. Alapvetően itt van kompozíciós problémám is, mert a fölső csillársor, karácsonyfaégő, hívhatjuk bárminek is, aminek van egy szép íve jobbról balra lefelé haladva és ugyanennek van egy reciproka a tükröződésen keresztül, én ezt szerencsésnek tartottam volna, hogyha ugyanez az ismétlődő lámpasor a kompozícióban benne marad és nem vágódik le a kép alján. Ez az egyik, ami nagyon fontos. A másik pedig a pedellussal való beszélgetésünnél elhangzott egy technikai javaslat, úgymond trükk, hogy az öreg és tapasztalt fotográfusok ezeket az éjszakai felvételeket hogyan készítik el. Itt félmondatban az hangzott el, hogy érdemes úgynevezett naplementében, pontosabban a naplemente utáni pillanatokban demelunban készíteni az éjszakai felvételt, hogy a részletek is megtalálhatóak legyenek a képen, egyszerűen fogalmazva, hogy húsosak legyenek, de egészen egyszerűen tudom mondani, hogy egy felületen csak úgy tudok látványt előállítani, ha az exponálandó anyag, a közte lévő optika és a látvány, amit rögzíteni akarok, a környéken valamilyen módon fényinformáció jelen van. Csak azt tudom leexponálni, ahol van a fény által különböző módon megvilágított forma. Leegyszerűsítve, ha egy éjszakai felvételt szeretnék csinálni, akkor nagyon meg van kötve a kezem, mert annyit tudok lefényképezni, amit ezek a lámpák adnak, tehát nagyon sok a képről elveszik. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen képnél nagyon kell tudni előre, hogy mi az a szűkített üzenet, amit egy éjszakai látványban a lámpasorok adni fognak, de jön ide egy másik fogalom is. Mindezt, amiről mi itt most beszélünk, a filmművészet úgy hívja, hogy amerikai éjszaka, ami nevéből adódóan is az amerikai filmművészetben jelent meg először és elsősorban westernfilmeknél alkalmazták. Akkoriban ahhoz, hogy forgatni tudjanak, mindenképpen nagy mennyiségű fényre volt szükség, ebből következett az is, hogy ahhoz, hogy esti, éjszakai hangulatokat is tudjanak mutatni, utólag, úgynevezett fényelési eljárással különböző tónusokat, színeket tettek rá az amúgy igencsak világos, nappali felvételekre és ettől az olyan lett, mint amikor Gregory Peck a holdfényben félelmetesen lopakodik pisztollyal az oldalán. Ezeken a képsorokon látható felvételeket tehát nappali fényben vették fel, ettől a formák térbelisége megmaradt, és utána mesterségesen sötétítették le azt.
   Visszatérve Norbert szorgalmijához, persze itt is meg lehet próbálni utólag módosítani a felvételt, de ha naplemente utáni szórt fényben készíted el a fényképet, akkor annak eredménye megfelelő lesz, és teljesíti azt, amit egy tájképtől várhatunk.
   Zsolt egy nagyon érdekes dolgot vetett fel, amivel segíthetsz másoknak is, hogy látványosan érzékeljék ezt a folyamatot, mégpedig azzal, ha mondjuk akár ezen a helyen egy állványra tett géppel elkészítesz egy fotósorozatot úgy, hogy délutántól, amikor még van fény és esetleg nap is, fél óránként (vagy ahogy te jónak látod) elkészítesz egy-egy felvételt úgy, hogy az utolsó kép már teljes sötétben készüljön, és ezt a sorozatot akkor be tudjuk tenni a szertárunkba. (Claude Monet festette meg a roueni katedrálist több képen, más és más napszakban, ezzel érzékeltetve a fény változását, játékát.) Ez a kép most egy disznós, de ha beküldöd a sorozatot, arra még jöhetnek plusz malackák. (szőke)
értékelés:

A Zarándok

Az ötlet jó, a meglátás jó, ezt le kell szögezni az elején, ez az, ami kap egy disznót. De ahhoz, hogy túl lehessen lépni a puszta látványon, ennél bátrabbnak kell lenni. Egyrészt közelebb kell menni, mert így egyrészt pici kis pontok az emberek, nagy üres terek alakulnak ki, ami nem erősíti a kompozíciót, másrészt a dráma hatása elvész, mert a részletek nem jönnek ki, mert a távolság, ami a tárgyak és a fotóapparát között van, feloldja, kilúgozza azt. Látszik, hogy a kerekesszéktől egy nyom indul el a víz felé a semmibe, ez lenne a fő üzenet és nem a szék, a szék csak mintegy indító momentum fontos. A dráma abban rejlik, hogy adva van egy szék a parton, onnan megy a nyom a vízhez, nem látjuk azt, aki a székből kiszállt, látunk embereket, akik magukkal vannak elfoglalva, elkülönült csoportban, vagyis az ő történetük mellett, mögött történik a dráma. Ez így most a távolságtartás miatt nem érvényesülhet.
   Van egy fontos dolog, ami miatt a nagy mesterek a tanítványaiknak nem is engedtek meg más objektívet használni a tanulóéveik alatt, mint az alap 50-es normál objektívet. Ez pedig az, hogy a kompozíciónak, még ha abból nem is látszik konkrétan, részese a fotográfus. Nem vonhatja ki magát, nem lehet csupán szemlélője, mert a hideg kívülállás, a kényelmes távolságtartás bár segít legyőzni a zavart, a szégyenlősséget, de a sűrítés is elvész ezáltal. (szőke-hegyi)
értékelés:

város

Egyetértünk azzal, hogy megvitassátok a képeket, akár azt, ha valamiben párhuzamosságot láttok, ahogy Balázs képe a női princípium, ez a kép a férfi, a fallikus erő. Az az érdekes, hogy ez egy női meglátás, az egy férfi. (szőke)
értékelés:

Udvar
Tegnap még tavasz csillogott a szemekben. Gyermekzsivaj szárnyalt langy szellőháton, s vidám szoknyák nevettek kackiás bajszokon. A vasárnapi ebéd illata versenyt futott a déli harangszóval, majd mindkettő megtorpant, midőn egy ráncos kéz mélabús dalra fakadt egy öreg harmónikán.
   Most ősz van, s nem látni át a csenden - csak néha csikordul meg a kopott macskakövön egy kósza napsugár. Valahol messze vén eb vonyít, emitt utolsó táncát járja ép egy elkorhadt faág, s rejtett zugokban a penész dúdol minderről néma, megfáradt krónikát...

(Az öreg ház című képemről jutott eszembe ez a régebbi fotóm és írásom. Ugyanazon a különös hangulatú környéken készült.)

Ez egy jó kompozíció, a remény miatt három disznó, mármint hogy reményünk, hogy legközelebb valami kerül arra a kőasztalra is, mert ott most üres. Fontos, hogy meg tudtad találni ezt a színharmóniát, érdekes ritmusban vannak a feketék, szinte leugranak a képről. Szinte absztrakt kép, pedig érezni a teret. Várjuk a szereplőt. (szőke)
értékelés:

Ő sosem szól vissza
...ha szomorú vagyok, csak ránézek, és mosolygok tőle.

Üzenetével, kompozíciójával egyetértek, nagyon érdekes az árnyékokkal és a háttérrel való játék, ami kiemeli a tárgyon keresztül a színeket. Mégis azt mondom, hogy valamilyen módon a szürkéskékek sötétjein kellene több részlet. A kamera mögül picit reflexelni kellett volna, hogy ennek a formának a térbelisége jobban kifejeződjön. És hát Boglárka, ott a héttér a jobb felső sarokban bizony ki is van lukadva. (szőke)
értékelés:

Kápolna ablak

Filozófiailag hiányzik valami magasabb minőség, amit képileg talán úgy lehet megfogalmazni, ha a kép síkjait jobban megmutatom. Van egy háttér a kint-tel, van egy középtér az ablakkal, de nincs előterünk. Ha van valami egész közeli, életlen forma, arc, félarc, akkor az izgalmas. Így most a hiány van jelen. Ez korrekt kép, de ne korrekt legyen. (szőke)
értékelés:

Éjféli kapaszkodó
Párizsi éjszaka

Ezt szeretjük. Ez három disznyó. Köszönjük szépen. Beszélgessetek róla. (szőke apó)
értékelés:

Az eszközök, amelyeket a film használ a valós térben lévő elemek más sorrendben való rendezése, akár úgy is, hogy elhigyjem, hogy az a valós, akár szürrealista megközelítéssel (Andalúziai kutya). Miért mondom ezt? A film első harmadában a szubjektív kamera leemeli az órát és gondolkodunk, hogy vajon mi fog történni az órával, majd az óra dobozából a múlt emlékei kerülnek elő, és bár persze látjuk, hogy a nyitó nem az órát bontja ki, de elfogadjuk a hiányosságokat is, mert olyan erős az üzenete a filmnek. Innen kezdve akár azt is felvetném, függetlenül attól, hogy nem akarok beleszólni a filmbe, hogy akár az Idő doboza cím jobban tudna működni, mint az, hogy konzervadás, no comment, de ez csak egy szubjektív ötlet. Nagyon összeszedett az üzenete ennek a vallomás filmnek, ami tulajdonképpen versfilm, verset hallunk a háttérben. Jó és könnyed módon használja az áttűnéseket, és a film erős eszköze a szubjektív kamera, és az alkotó még akkor is egy belső filmet forgat, hogyha ténylegesen megjelenik a vásznon. Fontos eszköze a filmnek a narráció, és ennek a monológnak a szövegkapcsolódási pontjai nagyon fontosak. Ezért a következőket vetném föl. Egyrészt azok a szubjektív képek, amiket technikailag megold, azokra oda kellene figyelni, hogy a kameratestnek az árnyéka ne kerüljön bele a filmbe, hacsak nem dramaturgiai szerepe van. Ha ez nem hiba, hanem elem, akkor többször kell használni, pontosabbá kell tenni. Ugyanezt gondolom a narrációról, hogy nagyon fontos a szöveg, és igenis kell annyira igényesnek lenni, hogy az alkotó, függetlenül attól, hogy a saját élettörténetét, saját szövegét, üzenetét mondja el, esetleg keressen erre szereplőt, aki még pontosabban tudja ezt az üzenetet elmondani. Nem csak a ritmizálás miatt, hanem mert azt gondolom, hogy ennek a filmnek sokkal összeszedettebb a filozófiája, minthogy úgymond elrajzoltan, szinte csak gesztus szintjén odategyük. Ez a film azért nem öt citromdisznó, mert ezek a hiányosságok jelen vannak benne, nem a technika hiányait vetettem fel, ami egyértelmű, hogy azért van, mert a kamera ilyen, hanem a többit, amit az alkotó meg tudna oldani. Így csak három disznó az érték. Kérném, hogy összeszedettebben dolgozzunk. (szőke) értékelés:

Mennyország
avagy az égiek lassú mozgásai.

Ez a kép az én számomra három disznó lenne abban az esetben, ha a kis porcelán baba, amely nagyon fontos része a képnek, az ő koponyája és vállai nem lennének metszve és ugyanúgy, ha a vánkos a plüss nyusziknak, vagy kik laknak ott. Miért? Mert nagyon fontos résztvevője ennek a képnek, a meseiségnek, a szürrelaizmusának, az álomszerűségének. Ha lehet javítani, akkor azt kérném, hogy ez a kis dolog legyen javítva kompozícióban. (szőke)
értékelés:

Éva light
Ez egy asszociációs játék akar lenni (és én értem!) :)

Bár a kép stílusában nem azonos Tóth Menyhért munkával, de mégis a színek ritmusvilágában van valami ilyen, ami az expresszitáshoz és absztrakthoz tartozik. Azt szeretném mondani, hogy ha figyelembe vesszük a kép címét, Évát, mint női princípiumot, és hozzá kapcsolom a fényt, mint kezdetet, és ehhez kapcsolok egy absztrakt formát, ami egy világos barnás tónusból egy testszínű hatást is mutat, akkor ez a forma utalás is egyben itt a háttér sötétedő zöldjeivel, ami lehet egy felület, és ezen keresztül megjelenik egy maszk forma. Ez a fény itt kollázsszerűen jelentkezik, mint egy napkorong. Ebből asszociációs szinten egész messzire el lehet jutni, értse aki érti, az, hogy milyen testrészt látunk, azért lényegtelen, mert a foltok arányrendszere és kapcsolódásai fontosabbak. A filozófiája helyén van a képnek, de foltjaiban vágott, törött a kép fölső zárása, mert ezek az ívek megkívánnák, hogy teljességükben legyenek jelen. Az alsó zöld háromszög és a rózsaszínek azt kívánnák, hoyg ez a kép nagyobb keretezettségű legyen, mert így a V alak fölső zárása el van vágva. Vagy a napkorongnál kéne vágni, vagy fölfelé tágítani kellene a kép keretét. Ez a munka is fontos irányt jelez és foglalkozni kellene vele tovább Mártinak. Nagyon finom az életlenség a háttéren, festői, de anyagidegen a napkorongocska, mert az mintha a Szabó Ervin könyvtár elszámolási pecsétje lenne odanyomva, amire rá van írva, hogy átvéve. Miközben van egy lebegés, ez a túl határozott szélű kör visszaránt, idegenül hat. (szőke)
értékelés:

Napóra
Balázs javaslata alapján, javítás az előző képen.

Rendhagyóak leszünk. Kedves Többiek, akik végülis megismételtettétek Mártival ezt a leckét: Ti is adhattok a saját raktáratokból disznót a Mártinak, ha már dolgoztatjátok, mivel alapvetően Márti egy folyamatban van benne, és ez az előző képhez képest kompozíciójában, átgondoltságában erősödött, amivel dolgozik, így ez három disznó. Az nagyon helyes, hogy beszélgettek a képekről, egymás munkáiról, hiszen többek között erre is jött létre az oldal, de figyeljünk arra, hogy még véletlenül se vigyük be egymást az erdőbe, ha tanácsolunk valamit, az alkotó egész útját figyelembe kell venni ilyenkor. (szőke)
értékelés:

Hátsó kertem 1.
Kovács Tamás trükkjével készült, ezzel: objektív maszkolás.


Hátsó kertem 2.
Mint az egyes, csak itt a maszkot távolabb tartottam a lencsétől.

Kedves Márti, nagyon köszönjük a képeket, és ha lehet, szeretnék itt utalni a 60-as 70-es évekbeli szentendrei festői vonulatra, vagy Korniss Dezső munkásságára, ezek a formák hasonló üzenetet hordoznak. Mind a két képen motívumokkal történő játékot látunk. A fölső képen ilyen kis gyertyák, sírkő formák, mint egy temetőben, vagy emberkék, kulcslyukak láthatóak, az alsó képen körök, félkörök - nyilván ez az optikai játékból adódik, és ennek a színvilágnak a játékából adódik a kép. De a kérdés megint az, miért van a két kép összecsomagolva? Lehetne vitatkozni, hogy melyik a jobb, ezek nonfiguratív foltok. A festészet és a fotó határmezsgyéjén vannak ezek a képek, és én azt mondom, hogy ha már festészettel is foglalkozunk a fotóapparáttal, érdemes mélyebbre menni. Ha már meghozom azt a bátor döntést, hogy nem figurális képet mutatok, akkor ezt lehet még bátrabban is tenni. Az mindegy, hogy ezt mivel érem el, csokipapírral, vagy üveggömbbel, amiben hull a hó, csak az a lényeg, mi a végeredmény. Megállna mind a két anyag önállóan. (szőke)
értékelés: