Szorgalmi

Nemzeti tükörkép
Nappal nem tudtam jó képet készíteni erről az épületegyüttesről, remélem az esti jól sikerült.

Szépek ezek a cukortartók, meg a jégkocka is, az égből kevesebb is elég lett volna, harmad ennyi. Nehéz dolgunk van, mivel nem szeretnénk ezeket az építészeti alkotásokat minősíteni, hiszen nem dolgunk, viszont nehéz elvonatkoztatni is tőlük, ha csak ez szerepel a képen. Ha eltekintünk attól, hogy konkrétan mit látunk a képen, akkor ez egy fotós alaplépés jó megoldása, egy disznó. De arra szeretnénk mindenkit bátorítani, aki a mi önképzőkörünkbe belép, hogy az ilyenféle sztenderdek helyett merjen bátrabban véleményt alkotni. Amikor külföldön járunk, lehet, hogy lefotózzuk az Eiffel-tornyot, de száz képből kilencvenkilenc másolat lesz, aminek eredetijét már más fotós megcsinálta. Jobban járunk, ha veszünk egy útikönyvet és azt visszük haza. Ezek az épületek, helyzetek, akár giccsek, akár értékes alkotások, már sokmilliószor le lettek fotózva. Itt a fotós csak szolga, mintegy "ingyér" megörökíti a látványt. Legyünk bátrabbak, keressük meg magunkat is a közlésben, a városban, a fényekben és formákban, képeslapot csináljon más. A befogadó, a néző ilyen esetben, mint ennél a képnél is, legfeljebb konstatálni tudja, hogy amit lát, ami a képen van, az az, ami. Színház éjjel. Szép. És megy tovább. A titkok, a személyes attitűd az, ami megállásra késztet. (szőke-hegyi)
értékelés:

Repülés
Különleges pillanat volt ahogy a varjú kerülgette az ernyőst

Tényleg vettük a fáradságot, hogy megkeressük a varjút, nagyon néztük, de hála a jóistennek, hogy ez a kép nem csak erről a madárról szól és hogy kerülgette az ernyőst, hanem arról a fajta festői szürkéskék rendszerről, a gyönyörű okkeres levél nélküli alsó felületről, a felhős égről, és arról a vörös ívről, amely ebben a szürkés háttérben megjelenik. A kép nem a röpködő varjútól, hanem a színek kiválasztása és kapcsolódása miatt működik és fontos, hogy mert dönteni az alkotó, hogy ezt a vöröst hol és hogyan ábrázolja, hogy ebben a pasztelesebb hangulatban miképp jeleníti meg. Ami viszont zavaró, és hogy úgy mondjuk, tipikus számítógépes betegség, hogy felteszel rá egy ilyen fekete sávot, mintha ez egy film lenne, azaz elektronikusan keretezed, paszpartuzod a képet. Erről mindenkit szeretnénk lebeszélni, mert ez egy mesterkélt megoldás, mímelése a valóságnak, mintha falon lenne, mintha keretben lenne, mintha igazi lenne - ez nem jó irány, erre nincs szükség, és azt kell mondjuk, hogy ettől a képek nem válnak komolyan vehetővé. Fel kell vállalni, hogy egy kép amíg nincs lenagyítva vagy kinyomtatva, addig elektronikusan más formai helyzet, nem kell eljátszanunk azt, hogy akármi színnel utólag bekeretezzük, mert ez a mesterséges keret nem éri el a célját, merthogy a cél azt utánozni, mintha falon lenne, de épp az ellenkező hatást váltja ki, művivé, mesterkéltté, hamissá teszi - parasztosan mondva, ez egy hazugság. (Ezt nem csak erre a képre mondjuk, hanem az összes elektronikus formában közölt kép ilyenféle mesterséges bekeretezéséről ezt gondoljuk és arra kérünk mindenkit, hogy ha lehet, ne használja ezt a imitációt.) Bízzál benne, hogy enélkül is megáll a kép. Három disznó, de legközelebb aki ilyen keretezést használ, attól egy disznót levonunk. :) (szőke)
értékelés:

Ennek semmi értelme :)
Burano - Amikor Velencébe utazom, nem hagyom ki Burano szigetét. Ugyanis ott minden ésszerűség végetér. A színek értelmetlenek, az épületek eshetőlegesek és a rendnek nyoma sincs. Mindamellett van valami bája az egésznek. A káosz megnyugtat.

Rögtön szeretnék valamit tisztázni: nem biztos, hogy az alapján értelmezünk egy képet, ami le van írva alatta három vagy nyolc sorban, meg nagyon sokszor látszik az alkotásoknál, hogy pedig nagyon fontos szerepe van a címnek, mégsem figyelünk rá eléggé. Ez a kép épület ritmikára épülő, nem absztrakt, hanem valóságn alapuló, mégis a színek ritmikájával dolgozó egészen mediterrán hangulatot idéző tájképfotó. Nagyon jó a ritmusa, a kiválasztása, a jobb oldalon jelentkező, picit fehérrel tört bordós, barnába hajló épület felületek és az azzal rézenélő, rá válaszoló törtebb vöröses másik oldal nagyon jól ritmizál és ebbe a ritmusba az a fáradt okker, ami a kép középső részén fölső harmadban van, abszolút jól köti össze a két formát. Na itt nagyon jól működik az aszimmetria, ezekkel a száradó gatyákkal vagy lepedőkkel nagyon jó mozgást indít el, ez a kép három disznós kép. (szőke)
értékelés:

A napba belefényképezni nem nagy ügy. Már mindenki kipróbálta. Most legyinthetnénk lekicsinylően, hogy hmm, nem nagy ügy. De gondolkodott valaki azon, miként vált át a nappal éjszakába, vagy az éj nappalba csak azért mert a másodperc tört része alatt 180 fokkal megfordulunk? Velence, Szent Márk tér... Búcsúzás, lemenő nap. Van egy különleges érzés benne, hiszen évről-évre átélem a helyzetet. Mintha soha többé nem látnám viszont.

Hegyi pedellus egy hónapja a Pannonfíling fesztiválon volt Veszprémben, mint zsűritag, Szőkét helyettesítve. Onnan üzent a kisfilmben nektek. A fesztivál másnapján az Estiskola is bemutatkozhatott, a szakkör tagok filmjeiből mintegy egy órás válogatást láthatott a közönség, emellett Hegyi pedellus mesélt a sulinkról, és válaszolt a nézők kérdéseire is.

,
,
,
,

Novemberben

Kedves Feri, két megjegyzés a képhez. A bal oldalon a függönyből lehetett volna vágni, hogy a kép egyensúlyba kerüljön, és picit több konkrétság jót tett volna a "vászonnak". Izgalmas a robbanás, de még izgalmasabb lenne, ha tudhatnánk, sejthetnénk, mi áll a háttér(b)en. (szőke)
értékelés:

Áthidalás

Én igazából szeretném megadni a három disznót erre a képre, viszont Ági, ha lehet, ha megtehető, a bal oldali híd harmadik ívét beleengedném a képbe - mert ha áthidalás, ha híd, hármas ritmus, akkor kiengedném azt is, elnézést, de ha nem, hát akkor bakfitty, nekem is nő szőr az orromon, és engem így szeretnek, én szeretem ezt a képet. (szőke)
értékelés:

Kék

Kedves Gábor, erre megadom a három disznót, pontosabban megelőlegezem úgymond, de úgy, hogy küldesz ebből egy tágabb verziót (ami éles), mert itt a díszítés miatt több levegőt kell hagyni a modellnek. (szőke)
értékelés:

Utolsó napozás
Kedves András! Szomorúan látom, hogy visszaszoktál. Én egy dohánygyárban dolgozom, és 30 év után tettem le, pedig egyikről gyújtottam meg a másikat néha a dohányzóban. Amikor abbahagytam, még hatan szoktak le, utánam. Nem akarlak meggyőzni, talán a kép segít.

Kedves Feri, igazából az előzőeket követve szét kell választanom a kép leirati részét, és a képet magát. Teljességgel elfogadom az irodalmi megközelítéseket, de jelen esetben inkább a képpel foglalkozom. Ez egy három disznós kép, nagyon köszönöm. (szőke)
értékelés:

Emlékké halványulva

Szinte a Napkirály parkjait idéző hangulatot látunk, és ki kell mondanunk, hogy ez egy perspektívával foglalkozó kép, szinte középpontozva, ahol a középpontban parányi emberi alakokat látunk, oly parányiakat, hogy lehetne akár két vadegér is, és ha feltételezzük, hogy a bukszusok nem az óriások földjéről valók, akkor ebből az következik, hogy bizony ez egy montázs. Ha folthatásaiban szemléljük ezt a képet, akkor a kép felső felétől kezdve azt mondhatjuk, hogy ez a kompozíció nem átgondolt, mert azok a behajló fák, amik az út mellett láthatók, kiesnek ebből a perspektivikus játékból. A palotáig minden jól működik ebben a perspektíva játékban, de ennek ezek a fák ellentmondanak. Így ennek az alsó üzenetrendszernek az intenzitása csökken a jobb oldalon látható zavaros éggel, fakorona kilukadással. Egyik, mondhatni drasztikus megoldás, hogy a kép felső részéből vágunk. De van egy másik megoldás is, amit az alkotó a kép készítésekor tehetett volna meg, vagy ha visszamegy, még korrigálhat, ez pedig az, hogy az ösvényen előre-hátra sétálva, picit legugolva, vagy elmozdulva valószínűleg lehetne olyan részt, olyan helyzetet találni, ahol a fák is megfelelően segítik, keretezik ezt a perspektíva játékot. (szőke)
értékelés:

Tisza partján
A kép Szegeden készült az öregebbik híd lábánál.

Egy tájképet látunk, ez egy éjszakai felvétel, színes fénykép, amin a lámpák melegebb fényei, tükröződések és töredékek láthatóak. Alapvetően itt van kompozíciós problémám is, mert a fölső csillársor, karácsonyfaégő, hívhatjuk bárminek is, aminek van egy szép íve jobbról balra lefelé haladva és ugyanennek van egy reciproka a tükröződésen keresztül, én ezt szerencsésnek tartottam volna, hogyha ugyanez az ismétlődő lámpasor a kompozícióban benne marad és nem vágódik le a kép alján. Ez az egyik, ami nagyon fontos. A másik pedig a pedellussal való beszélgetésünnél elhangzott egy technikai javaslat, úgymond trükk, hogy az öreg és tapasztalt fotográfusok ezeket az éjszakai felvételeket hogyan készítik el. Itt félmondatban az hangzott el, hogy érdemes úgynevezett naplementében, pontosabban a naplemente utáni pillanatokban demelunban készíteni az éjszakai felvételt, hogy a részletek is megtalálhatóak legyenek a képen, egyszerűen fogalmazva, hogy húsosak legyenek, de egészen egyszerűen tudom mondani, hogy egy felületen csak úgy tudok látványt előállítani, ha az exponálandó anyag, a közte lévő optika és a látvány, amit rögzíteni akarok, a környéken valamilyen módon fényinformáció jelen van. Csak azt tudom leexponálni, ahol van a fény által különböző módon megvilágított forma. Leegyszerűsítve, ha egy éjszakai felvételt szeretnék csinálni, akkor nagyon meg van kötve a kezem, mert annyit tudok lefényképezni, amit ezek a lámpák adnak, tehát nagyon sok a képről elveszik. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen képnél nagyon kell tudni előre, hogy mi az a szűkített üzenet, amit egy éjszakai látványban a lámpasorok adni fognak, de jön ide egy másik fogalom is. Mindezt, amiről mi itt most beszélünk, a filmművészet úgy hívja, hogy amerikai éjszaka, ami nevéből adódóan is az amerikai filmművészetben jelent meg először és elsősorban westernfilmeknél alkalmazták. Akkoriban ahhoz, hogy forgatni tudjanak, mindenképpen nagy mennyiségű fényre volt szükség, ebből következett az is, hogy ahhoz, hogy esti, éjszakai hangulatokat is tudjanak mutatni, utólag, úgynevezett fényelési eljárással különböző tónusokat, színeket tettek rá az amúgy igencsak világos, nappali felvételekre és ettől az olyan lett, mint amikor Gregory Peck a holdfényben félelmetesen lopakodik pisztollyal az oldalán. Ezeken a képsorokon látható felvételeket tehát nappali fényben vették fel, ettől a formák térbelisége megmaradt, és utána mesterségesen sötétítették le azt.
   Visszatérve Norbert szorgalmijához, persze itt is meg lehet próbálni utólag módosítani a felvételt, de ha naplemente utáni szórt fényben készíted el a fényképet, akkor annak eredménye megfelelő lesz, és teljesíti azt, amit egy tájképtől várhatunk.
   Zsolt egy nagyon érdekes dolgot vetett fel, amivel segíthetsz másoknak is, hogy látványosan érzékeljék ezt a folyamatot, mégpedig azzal, ha mondjuk akár ezen a helyen egy állványra tett géppel elkészítesz egy fotósorozatot úgy, hogy délutántól, amikor még van fény és esetleg nap is, fél óránként (vagy ahogy te jónak látod) elkészítesz egy-egy felvételt úgy, hogy az utolsó kép már teljes sötétben készüljön, és ezt a sorozatot akkor be tudjuk tenni a szertárunkba. (Claude Monet festette meg a roueni katedrálist több képen, más és más napszakban, ezzel érzékeltetve a fény változását, játékát.) Ez a kép most egy disznós, de ha beküldöd a sorozatot, arra még jöhetnek plusz malackák. (szőke)
értékelés:

A Zarándok

Az ötlet jó, a meglátás jó, ezt le kell szögezni az elején, ez az, ami kap egy disznót. De ahhoz, hogy túl lehessen lépni a puszta látványon, ennél bátrabbnak kell lenni. Egyrészt közelebb kell menni, mert így egyrészt pici kis pontok az emberek, nagy üres terek alakulnak ki, ami nem erősíti a kompozíciót, másrészt a dráma hatása elvész, mert a részletek nem jönnek ki, mert a távolság, ami a tárgyak és a fotóapparát között van, feloldja, kilúgozza azt. Látszik, hogy a kerekesszéktől egy nyom indul el a víz felé a semmibe, ez lenne a fő üzenet és nem a szék, a szék csak mintegy indító momentum fontos. A dráma abban rejlik, hogy adva van egy szék a parton, onnan megy a nyom a vízhez, nem látjuk azt, aki a székből kiszállt, látunk embereket, akik magukkal vannak elfoglalva, elkülönült csoportban, vagyis az ő történetük mellett, mögött történik a dráma. Ez így most a távolságtartás miatt nem érvényesülhet.
   Van egy fontos dolog, ami miatt a nagy mesterek a tanítványaiknak nem is engedtek meg más objektívet használni a tanulóéveik alatt, mint az alap 50-es normál objektívet. Ez pedig az, hogy a kompozíciónak, még ha abból nem is látszik konkrétan, részese a fotográfus. Nem vonhatja ki magát, nem lehet csupán szemlélője, mert a hideg kívülállás, a kényelmes távolságtartás bár segít legyőzni a zavart, a szégyenlősséget, de a sűrítés is elvész ezáltal. (szőke-hegyi)
értékelés:

város

Egyetértünk azzal, hogy megvitassátok a képeket, akár azt, ha valamiben párhuzamosságot láttok, ahogy Balázs képe a női princípium, ez a kép a férfi, a fallikus erő. Az az érdekes, hogy ez egy női meglátás, az egy férfi. (szőke)
értékelés: