Szorgalmi

A kép megérdemli az egy disznót, hozzá kell tennem, hogy Irinyi megirigyelné a kép másodlagos üzenetét, gyakorlatilag bármilyen gyufa reklámként is működne, a téli gyufa, mindenesetre ha Feri előző szorgalmijánál megjegyeztük a pannit és a panni mögöttes tartalmát, akkor itt a négy kicsi bandi mögöttes tartalmát láthatjuk a képen, nagyon szeretjük a bandifejek fehérjét és a bandifigurák mögötti sötét ritmusokat, ahogy ezek egymás mellett szinte zenei ritmust hoznak létre. (szőke)
értékelés:

Fény játék... egy dolog, amit meg nem foghatunk, ám vele még is játszhatunk...
óh, azok a csodás nyári naplementék...

Köszönjük szépen, nem nagyon tudunk mit kezdeni ezzel a képpel. A felhők nem túl izgalmasak, a színek szépek, de a horizont érdektelen, így most ez nem kap disznót. (szőke)

Természetesen az egy disznó megvan, annyit súgnánk Barának, hogy van ő annyira kreatív, hogy miért nem próbál kitalálni valamit és eldugni a képen, hogy kapcsolódhasson házi feladathoz, mert egyből meglenne a három disznó. Megőrülök. Tönkreteszik a dolgokat ezekkel a szorgalmikkal. Rég meglenne a 3 citromdisznó, ha mittudomén, Bara belesekedne a szemével a jobb sarkon, vagy beraknánk egy dunyhát valahová és azt mondanánk, hogy ott alszunk a lukban, vagy mittudomén. Komolyra fordítva a jobb oldalon lehetne vágni, hogy ne lukadjon ki a kép, érezni lehet ettől még, hogy folytatódik a lépcső, jobban le lenne zárva a képhatár. (szőke)
értékelés:

A szorgalmi egy disznó, ezt megmondtuk, ennek ellenére megadnánk erre a hármat, de ez szorgalmi, tehát ezért egy disznó, Hegyi nem engedi, hogy részrehajlóak legyünk. Olvastuk a vitát a képhatárokról. Az a helyzet, hogy ha ebből a képből bárhol vágnánk, akkor oda jutnánk, hogy elveszítjük azt a perspektíva utalást, játékot, ami most megvan. Egy kis megjegyzést teszünk csak, ez nem csak Ferinek szól. Minden olyan díszítés, kiegészítés gyengít, ami nem tartozik a képhez. Ilyen a fehér keret is. Elektronikus formánál jó, ha a háttértől elhatárol valami, elválaszt, hogy ha a háttér színe azonos lenne valamely képelem színével, az ne olvadjon egybe, de ezt a tervezésnél eleve kalkuláltuk, ezért vannak keretezve egységesen a képek. Ha ehhez még egy keret hozzájön, az már sok. Ez azért is fontos kérdés lehet, mert ha egy nagyított, nyomtatott, laborált képet adtok be egy keretezőhöz, vagy egy kiállításra, pályázatra, ott sem célszerű, hogy ilyen ráerősítést tegyetek magán a képen. (szőke)
értékelés:

Antal Gábor zongorista, és zeneszerző barátom kért meg, hogy fotozzak egy koncertjén, melyet egy Zeneakadémiáról szalasztott hegedűművész kollégájával adott, íme egy képi ábrázolás a húrnyűvőről :)
   A képen a a háttérben elhelyezkedő tégláknál, vonónál, a hangszernél, tekintetnél számos egymást keresztező irányt figyelhetünk meg, a kép egyetlen éles pontja, a főszereplőre, a hegedűre esik.

Teljes egészében egyetértünk a képaláírással, hogy az élesség az alkotón, az előadón helyezkedik el, ugyanakkor a kompozíció szempontjából, hiszen ez egy portrészerű kép, kérdésesnek tartom, hogy ha nekünk a modell profilja fontos a hegedűvel, akkor a koponyába bal oldalt miért vágunk bele, ahogy az is furcsa, miért ilyen hosszúkás a kép, mert a háttérben lévő narancsos stúdióháttér a hangtörő felületekkel nem igazából segít a kép egészének. Vagy egy sokkal szűkebb közelit hoztunk volna az előadóról, vagy engedjük ezt az egész képet picit tágabbra, hogy a csukló ne amputálódjon, vagy akár a hegedű, ami most azon a határvonalon mozog, hogy nincs is nagyon radikálisan belekomponálva, tehát félig-meddig látom a hegedűt, de nem is olyan tágan, hogy a hegedű egészét mutassuk. A bal kéz fontos a hegedülésnél, most nincs eldöntve, hogy merészen csak az arcon megjelenő koncentrációt láttatjuk, vagy magát az alkotási folyamatot a maga teljességében. Érvényes lenne egy egészen közeli kép is az előadóról a lakkozott hajával és arcán lévő gesztussal, ahogy az is, hogy egy szép művészi tudósításként magát a hegedűjátékot mutassuk. (szőke)
értékelés:

Nagyon szeretjük ezt a képet, jó, hogy az arcon van az élesség, de el vagyunk bizonytalanodva, mert ebben a kompozíciós formában, ahol a rácsok is szerepet kapnak, a beállítás vagy épp az élesség kérdése nincs eldöntve eléggé. Ahhoz, hogy az üzenet, az arc élni kezdjen, hogy az arc oválisai, ami olyan, mint egy folyami kavics, az ellentéttel, a rácsokkal működjön. Sokat gondolkodtunk, és végül arra jutottunk Hegyivel, hogy ott a megoldás, hogy egészen kis mélységélesség mellett, az arc és a rács között nagyobb távolságot kellene tartani ahhoz, hogy a rács ennél életlenebb legyen és akkor az arc egyből élni kezd. De ez csak úgy elérhető, ha igen kicsi a mélységélesség, az az arcon van tartva, a rács csak picikét van távolabb tartva az arctól és a világítással, a derítéssel kiküszöbölésre kerül, hogy a rács ne vessen árnyékokat az arcra, pontosabban ezek az árnyékok takarásban maradjanak. Ha van mód ismétlésre, kíváncsiak lennénk erre a megoldásra. (szőke)
értékelés:

Az én verzióm az égő kanapéra.

Ez a szorgalmi azért érdekesebb a többi meglátásnál, mivel hozzá mert nyúlni az eredetihez és abból egy merész kivágással egy teljesen új helyzetet hozott létre. Több leckénél fordult már elő, hogy azt mondtuk, hogy egy képkereten belül több lehetséges kép is egyszerre van jelen. Itt ennek egy jó példáját látjuk. (szőke)
értékelés: