Szorgalmi

Családi gömbben

Ez a kép minket Török László fotográfus A család című képére emlékeztet, ami korának egyik meghatározó fotográfiája volt. A beküldött munka egyrészt egy önportré is, mert látjuk az alkotót is a gömbben tükröződni, szocio is, mert egy reális családi helyzetet, ünnepet mutat, de ez a szocio realitás azzal, hogy egy karácsonyfadíszen keresztül kerül bemutatásra, el is emelődik egyből erről a valós talajról, de ha ezt a transzpozíciót fejben visszakódoljuk, akkor egy szociografikus helyzetet látunk, anya, apa, testvér vagy barátnő és maga a fényképész, a szobabelső, az ajándékok - a karácsonyi projektet. A dobozokon még rajta vannak a kis papírok is, hogy ki kapja az adott ajándékot, egy kanapét látunk, ahonnan fölugrottak a kép szereplői, akik üzennek, integetnek is nekünk, hogy szia. A megoldás a halszem optikához hasonló, aminek a jellegzetessége, hogy majdnem 180 fokban tud látni és a teret ilyen módon sűríti be egy képbe. Nagyon jó megfigyelés, hogy ez egy ilyen gömbbel is megoldható. Itt most a kivételt erősítő szabályként két disznót adunk, bár szorgalmiról van szó, de nagyon jó meglátás, nagyon jó megoldás, amit Balázs alkalmaz. (szőke)
értékelés:

Ólomüveg

Szeretjük, persze, főleg Tandori Dezső lenne boldog a sok madárral, ez a kép is rendben van, de most már arra kérünk, hogy a madaraktól szakadjunk el. (szöke)
értékelés:

Ez egy régi balatoni képem. Lacinak ajánlom, hátha kedvet kap a kevésbé szűk kompozíciókhoz is.

Nagyon jól használja az alkotó a lazúrt, a szürkék árnyalatait, szépek az arányok, jól érződik ezzel az óriási térrel a természethez kapcsolódó emberi figura parányisága, jól van elhelyezve a kép kompozícióban is. Három disznó lenne, ha nem szorgalmi lenne. :) (szőke)
értékelés:

A kép láttán Hegyi és Szőke egy talán elsőre extrémnek tűnő asszociációrál beszélt, mielőtt az értékelésbe fogtak volna, mégpedig a születésről, a szülőcsatornáról. Miért? Ez az embrió meg is jelenik ebben a csatornában. Azt nem lehet eldönteni, hogy éppen a megszületés felé megy, mert éppen a fény ennek a folyosónak a végén van, vagy éppen felénk vissza az álmok birodalmába, de mindenesetre nagyon költői és furcsa ez a kép. Látszólag egyszerű képről van szó, de a falakon lévő ablakok, és egyéb apró utalások mégis egy összetett formai megoldást mutatnak. Ha ez tavaly kerül fel, akár három disznó is lehetne, de ugye idén már a szorgalmira csak egy disznót adhatunk maximum. (szőke)
értékelés:

A négy fekete folt, amiből három az ablak és egy a 6725-ös utcaszámú ajtó jobban elhúzza folthatásában balra, mint a két darab bídermeyerbarokkrokokkó ajtóvilágítási lámpa jobbra, ezért javaslatunk az, hogy ha van még két ablak balra, arra bővítenénk az épületet, mert így dőlünk balra. Ha nem a szimmetriára törekszel, akkor az eresz alja és a lábazatcsík látványát perspektivikusan elvinni. (szőke)
értékelés:

Ezzel a képpel az a probléma, hogy ez egy emlék, de nem tud drámaivá, költőivé válni az egész, hanem dokumentumkép marad, mert az élességben lévő levél nem elég hangsúlyos, sem folthatásában, sem információjában a háttérhez, a várakozókhoz képest. Az a furcsa, hogy folyamatosan arra vágyom, hogy a hátsókról akik ülnek, többet tudjak meg. A kép balra billen a figurák miatt, minden oda mutat rájuk, tehát vagy vágni kellene, vagy a beállításon kéne változtatni. (szőke)

A szorgalmikkal annyiban vagyunk bajban, hogy még az se segít az értelmezésben, hogy melyik leckére lett beküldve. Itt a cím se segít - zeneletöltés - mert amit látunk, ezzel nem áll összhangban, a kapcsolódásra nem sikerült rájönnünk. HA eltekintünk ettől, akkor egy szociografikus képet látunk, és ha fekete-fehérben lett volna tartva, akkor mint szociofotó lenne értelmezhető. De azzal, hogy a tévé képernyője kiemelésre került, a kép kikerült a szocio értelmezésből. Viszont ettől újból az értelmezési problémával szembesülünk. Miért van a tévé kiemelve? Mit akar az alkotó ezzel középpontba állítani? A tévén történő esemény nem karakteres, nem felismerhető, tehát elvont utalásról lehet szó, magyarán maga a tévé a központ. De a kompozíció is központba helyezi a tévét, tehát ez az ismétlés, ráerősítés már túlzó, és indokolatlan. Az ilyen megoldás a digitális technikából adódó trükk, és igen ritka, hogy indokolt vagy az üzenetet erősítő hatása lenne, leginkább egy vicces technikai poén, ami a kép erejét lenullázza. Ha ez megjelenik a képen, már az amúgy jóllehet működő szociografikus közlés szóba se kerül, hisz a poén miatt az már nem komolyan vehető. (szőke)