Szorgalmi

50%-os akt
Azért 50%, mert az én 50%-om volt csak meg, Ági nem akart az aktmodellem lenni. :)

Azért vagyok nagyon boldog, mert végre a Feri elkezd színekkel dolgozni, végre kezd felszabadulni és ragyogni, és ezekből a dramatikus, móraferences történetekből kezd kiszabadulni. Egészen biztos vagyok benne, hogy a női jelenlét az energetikájával ezt tudja generálni. Ez a kép nagyon erős színvilágot képvisel, a feketék és a zöldek, amik szinte kristályokként működnek ott a háttérben és a vörös drapéria, melyeknek kapcsolódásával egy érett hangulatú képet látunk. Ugyanakkor nagyon fontos az az információ, amit Feri leírt, úgy érzem, hogy ez megzavarhatta a Ferit, mert emiatt a kompozíciós rendet elvesztette. Ági feje fölött van egy szakasz, amit ha lentre helyeznénk, abban a pillanatban Ági keble ritmikailag belekerülne ebbe a képbe. Nyilván Feri bánatát vagy zavarát az okozhatta, hogy kimentek a helyszínre és az Ági kint mondta, hogy nem, akkor ő mégse lesz akt. Tehát azt kell, hogy mondjam, hogy ha lehetőség van rá, próbáljátok ismételni a képet, nagyon jó az irány, próbáljatok együtt dolgozni, kezdjetek el közösen gondolkodni ezen az egészen. Ha jól sejtem, ez Taliándörögd és Öcs település közötti nem használt kőbánya, amelyet én már jó ideje tervezek, hogy ha egyszer lenne pénze az Estiskolának mesterkurzusra, akkor mindenféleképp használnánk ennél a fotótábornál akár ilyen célra is. Zsolt megjegyzése, hogy ha nem is lett akt, Ágit meg kellett volna kérni, hogy a fotó erejéig a fekete pántos melltartót vegye le és csak a ruha vörös pántja látszódjon, mert a két vonal így zavaróan, esetlegesen hat, és a kép utómunkájánál a háttérnél a maszkolás közben keletkezett fényudvar túl erősre sikerült. Valamint minden esetben, amikor emberi alakkal dolgozunk, akkor a fotósnak kell szólnia a modellnek, hogy például ne ráncolja így a homlokát. Ezek apróságok, de ahogy haladunk az időben és egyre jobb képeket küldtök, itt az idő ilyenekre is figyelni. (szőke)
értékelés:

születés
No comment... bár a régi görögök úgy tartották, hogy az tud gyógyítani, amiből születtünk, ezért a beteget egy gödörbe tették (anyaméh) egy kőasztalra, és a verembe kígyókat tettek (köldökzsinór), majd lefedték a vermet, aztán időről-időre megnézték, újjászületett-e a delikvens.

Ehhez a képhez azért szólunk hozzá, hogy az Estiklopédia anyagai is bővülhessenek. Fontos meghatározás, ami segíthet a többi munkákban is az az úgynevezett ellenfényes beállítás. Láthatóan a fény átjön a barlangon és egy hajót látunk a fényben. Mivel a fényforrás a figura mögött helyezkedik el velünk szemben, így a tárgy fekete, sötét sziluettes formává válik. Ez az egyik lényeges eleme az ellenfényes kompozíciónak. Ebből logikusan következik, hogy az ellenfényes kompozíciót akkor használjuk, ha inkább a grafikai elemmel és a dramatikus ritmikákkal akarunk dolgozni egy képnél. Ehhez az kell természetesen, hogy a figura, amit ellenfénybe állítunk, a fényhatás következtében is megőrizze felismerhető jellegzetességeit. A szorgalmira adható egy disznó mindenképp megvan, bár a horizont dőlésének nem találtuk indokát. (szőke)
értékelés:

Vera és a pedellus közös filmje Laurie Anderson zenéjére. Dörögdi Katica büfé, 2007.

Kedves Vera és Zsolt, ezzel a filmmel a következő problémáim vannak: nagyon örültem, hogy húsz év elteltével újból hallottam Laurie Andersont, annak idején a 80-as években a Kőbányai Filmstúdióban dolgoztunk, akkoriban hallgattam ezeket a zenéket. Nem véletlen, hogy ezt az évszámot mondtam, merthogy abban az időben nem igazán voltak még videovágó asztalok, elektronika, számítógépek és nagyon sokszor, ahogyan Bódy Gábor akkori németországi kísérleti anyagaiban is látható, öngerjesztésekkel, kamerán lévő feliratokkal, tévéképernyőről átvett filmekkel dolgoztunk és ezeket próbáltuk vágni a magunk módján, nem kockapontosan, nem szájszinkronban, merthogy nem voltak ilyen berendezések. Ez a film, amit látunk, ezeket a stílusjegyeket hordozza magában. Az egészben az az egyetlen egy probléma csak, hogy miközben ezt a hangulatot közvetíti és ez egy érdekes hangulat, nem tud generáló erővé változni az egész film, magyarul, miközben halljuk a dalt, a kép nem fog később építkezni, nem fog továbbfejlődni, hanem annyiról szól, amennyiről a legelső pillanatában, egy monitor, amin feliratokat látunk, és ennyi. Miközben tehát nagyon szeretem ezt a filmet, a legnagyobb bajom az, hogy ennek a filmnek igazából nincs eleje és igazából nincs vége. Ez pedig annyiból fontos, hogy a zene eredeti rendszerével és üzenetével nem tud összekapcsolódni, hanem szinte csak egy aláfestő képként van jelen. (szőke) értékelés:

Vár
Nyaralásszorgalmi. Vár... az ember a dagályra vár... születés és halál, két világ határán... Egyszer olvastam, hogy Lucas és Spielberg a Csillagok háborúja után kimentek Hawaiira és építettek egy várat, majd végignézték, ahogy a dagály szétszedi... aztán ez tradíció lett náluk állítólag. Mikor olvastam, kicsit büszke lettem, hogy bár filmet nem csinálok, ha tengernél vagyok, én is eljátszom ezt.

Szép a történet Dénes, köszönjük a szorgalmit. (szőke)
értékelés:

ritmus
Leírás: nyaralásszorgalmigólyaláb

Dénes, mivel ehhez Zsolt ért, ővele majd lelevelezed, hogy tónusban vannak problémák a képpel, nekem az ötlet szimpatikus, örülök, bátor. (szőke)

Előbb a formákkal kezdem. A bal oldali homokkupac, talán vár maradvány még elmegy, bár kevésbé kéne tapadnia rá az árnyéknak. De semmi nem indokolja azt, hogy a faágakat miért nem szedtek ki exponálás előtt. Ami a színt illeti, ha kontrasztosabbra hozod a képet, akkor a víz és a homok színe is helyrekerül. (hegyi)
értékelés:

A buszállomás várójába tévett be ez a galamb, és sétálgatott ott, mint egy elkésett utazó.

Kedves Feri! Kompozíciós problémák vannak a képen, ez így egy disznó, és azért nem elemzem, mert szerintem tudod, mi a baj vele. Gondold újra, mert az üzenet szép. Menj vissza a helyszínre és a galambot rakd a helyére. (szőke)
értékelés:

dénes1
dénes2
dénes3
dénes4
Dénesnél is voltak képek, ezekből látunk ízelítőt. A harmadik kép eredetijén a gyertya nem égett, javaslatunkra Dénes megismételte, a negyedik javított verziója pedig lejjebb látható a szandiban.
értékelés: kiscsillag

Csend, élet, magány
Nem lecke, önszorgalom - most ez van...

Kedves Noémi, nagyon szépen köszönjük a tájképed, úgy gondoljuk, hogy mivel a hozzáfűzött szövegben az van, hogy ez nem lecke, hanem önszorgalom, így eltekinthetünk az elemzéstől is, emberek vagyunk, szeretjük ezt a képet. Annyit talán technikailag hozzátennénk, hogy a kompozíció nem teszi szükségessé, hogy a horizont ne legyen egyenes. (szőke)
értékelés:

Ezer éve történt Hollandiában, a kerékpárok őshazájában... Dénes felvételéről eszembejutott és megkerestem. Kiss Noéminek válaszolva a "klasszikus gépes önarcképes" portrém alatt tett megjegyzésére.

Kedves Tamás, két disznó a kommunikációért a többiekkel. A video jól indul, de nincs lezárva az üzenet, erre mindig kell ügyelni. (szőke) értékelés:

Hát ez a találka nem volt semmi! Egy nagy csoportosulás kellős közepén állítottam be, ahol András bőszen magyarázta Ági képének jósági tényezőit. Mindeközben Márk és Ákos valami furcsa breaktáncszerű lépésekkel szórakoztatták magukat a hátsó sorban. Ezután mindenki leült és azt néztük, hogy Ági tudja-e követni a saját hajának mozgását. Ügyes lány ez az Ági, elég jól követi a haját, szépen le tudta foglalni mindenki figyelmét. Még azt sem vettük észre, amikor Attila elbújt a székek mögé. Nekem egy kicsit gyanús lett, hogy a kutyák tolatva közlekednek a kertben, de úgy gondoltam, hogy ha senki sem említi meg, akkor én is inkább csendben maradok. Közben András ismét átvette a szót és próbálta papírlapokkal eltakarni a kertben talált monitort, de a lapok kicsiknek bizonyultak, akármerről is próbálta. Közben Márk békésen és nevetve üldögélt a kis kertiszéken, de amikor meglátta, hogy épp felé irányítom a kamerát hirtelen elkomorodott és odahívta a kutyát, aki viszont odajött, mert okos kutya, de nem nézett Márkra, mert nem akarta őt látni ilyen komoran. Közben kiderült, hogy a kutyát se érdekli már a talált monitor és Ákos úgy döntött, hogy beviszi a házba, minden alkatrészével együtt. Én meg úgy döntöttem, hogy leadom neki a drótot, de Ákos azt mondta, hogy inkább a kutyával beszéljem meg. Megbeszéltem vele. Kicsit később Ági talált a szemetesben egy csokis papírt, mert látta, hogy az egyik kutyának tiszta csokis a nyelve és odaadta neki, hogy törölje bele a papírba. Valószínűleg ez nem tetszhetett Noéminek, mert hirtelen fogta magát, haját a szemébe lökte és hazament. Ági viszont egyre jobban érezte magát, mert bekente az arcomat egy kis rúzssal, majd az egészet letörölte a szájával, aztán összecsókolgatta még a pedellust is, meg Andrást is, és aztán fogta magát és Krisztával együtt elindult a kapu felé, mert látták, hogy a másik Kriszta nyitja nekik kifelé. Én meg nagy bánatomban, hogy Ági elment, nekiálltam teletölteni a csokipapírokat a számban lévő csokival, hogy megetethessem vele az egyik, folyton tolató kutyát, aki le sem vette a szemét eme műveletemről. Aztán elcsendesedett a légkör és szolíd beszélgetésbe kezdtünk és folyattuk azt mindaddig még haza nem tolattam. Nem hiszed el, hogy pontosan így történt? Nézd meg a filmemet!

A pedellus megjegyzése: a film egyharmadánál jól látható Szőke lábmunkája is, ami annak köszönhető, hogy a találkozó előtt röviddel abbahagyta a dohányzást - és ez azóta is tart. Mármint az abbahagyás. Tamás pedig képeket is készített, amit a honlapján lehet megnézni.

Szinte természetes volt, hogy a találkozó előtti indulás nem lesz egyszerűen kivitelezett, lassú tánc. András viszonylag előbb érkezett, hogy az értékelésekkel is haladjunk - Márk is odatalált hozzánk Szentmihályra, így rövid betekintést láthatott az "így élünk mi az Estiskolában" élőképes, sajáthangos werkfilmbe. Aztán sitty-sutty, fitty-futty autóba ültünk és irány Ákosék háza. Hála iGo-nak, idő előtt odaértünk. Ákos nyitott ajtót, valóban, mintha kísértetet látna, olyan fejjel nézett ránk, mintha nem is arra a napra lett volna megbeszélve a találkozó. Mint beszámolójából kiderül, álomvilágban volt még akkor.

Kert, jó idő, kutyák és anyuka terített asztala fogadott minket érkezésünk után. Lassan pörgött fel a beszélgetés, de ahogy szállingóztak az Estiskola tagok, úgy találtunk egyre inkább rá arra az útra, ami végül a képek értékeléséig vezetett. Szerencsére vendéglátónk gondoskodott komputerről is, így a kéznél lévő fényképezőgépek kártyáiról nézhettünk és elemezhettünk munkákat, amiket itt a titkárságon sorra megmutatunk majd. Sajnos 8 körül el kellett indulnunk vissza a városba, Márkot a hónunk alá csapva, egy-egy sült hússal a kezünkben elrobogtunk. Hazafelé Márk még önmagához képest is szótlan volt, talán a tanári kar, vagy a sebesség letetett az ok... Ákos, köszönjük a vendéglátást, édesanyád finomságait és törődését, és a részvételt is, mindenkinek, aki ott volt. Ősztől igyekszünk rendszeressé tenni ezeket a találkozókat. Utóirat: várjuk a többiek beszámolóját is, akár írásban, akár képben, filmben.

etetés
drótszerelem
batmanszoba

Kedves Dénes, köszönjük a beszámolót, ha van bővebb információ is erről az utazásról és művésztelepről, akkor írd le kérlek és küldd el nekünk, hogy feltehessük ide. (szőke)

Kedves Márti, a többiek számára mondom, hogy az etűd stílusa elsősorban a budapesti iskolából kinőtt és elszármazott Tarr Béla mikrorealizmusát idézi. Két irány érzékelhető a filmben, az egyik a hang, a másik a "mozgó" kép. Felfedezhető, hogy mozog a kép, jobbra nagyon lassan, talán ez a tudatos használata az egészen minimális mozgásnak próbálja aláhúzni a monoton és idegesítő városi atmoszférát, zajt. Ezzel az ellentétpárral dolgozik a film, a város zajdinamikájával és a szabadságot sejtető felhőkkel. A problémám csak annyi, hogy mindez az üzenet nem rendelkezik kellő súlypontozású kerettel. (Kedves Márti, tudod olyanra gondolok, mint amikor nagyon régen fogtál egy képkeretet, és belebújtál a keretbe és tartottad a kezeddel azt). A többiek számára lefordítva ezt azt jelenti, hogy a filmnek igazából nincs kezdete és nincs befejezése. Elindul, mert betöltötte a számítógép, leáll, mert ennyit küldtek át. Ezt a feszültséget is el lehet fogadni, hiszen az az alcím, hogy élünk, hogy egy életen át berregnek a szabadság felhői, de mégis kell, hogy a nézőnek segítsünk egy felütéssel, egy bevezetéssel és egy lezárással is. Különben nem sűrítődik a film drámája. (szőke) értékelés:

Azt nem mondanánk, hogy mostantól minden hónapban pontosan ilyenkor lesz, de törekszünk arra, hogy havonta egyszer mód nyíljon egy személyes találkozóra is. Az első, Turay kiállításon történt ismerkedési délutánt követően tehát a második összejövetelre

2007. június 8-án (péntek) 17 órától 19.30-ig kerül sor.

Mivel az időpont viszonylag közeli, így kérünk benneteket, hogy jelezzetek vissza, hogy tudtok-e jönni, valamint az is nagy segítség lenne, ha olyan helyet is ajánlanátok, ahol viszonylag zavartalanul le tudunk ülni beszélgetni egymással. Minden regisztrált tanulónkat várjuk szeretettel, és ha van olyan képetek, munkátok, amit szeretnétek személyesen megmutatni, beszélgetni róla, elemezni, akkor azokat is hozzátok magatokkal.

Ákos jóvoltából a hely is biztosított a kertjükben - tehát a cím és az elérhetőségek: Budapest, XI. kerület, Túrkeve utca 3. Megközelíthetőség: 41-es és 250-es busszal az Etele térről (cca. 15 perc), valamint 141-es busszal a Kosztolányi Dezső térről (cca. 25 perc) és a Torma utcánál kell leszállni. A megközelítéssel kapcsolatos kérdésekben keredssétek Gulyás Ákos osztálytársunkat az estiskola kukac gulyasakos pont hu mailcímen. Arra gondoltunk, hogy mivel péntek is van, meg oda is kell érni, így Ákos már körülbelül 4-től vár mindenkit, hogy 5-re tényleg oda is érjünk. Képeket hozzatok.

Ákos készített egy szuper képes útitervet is a gulyasakos.hu oldalon, tessék megnézni.

Az ofő közeli képeket kér tőlem. Tessék egy közeli portré.:)

Kedves Feri! Remélem, hogy a nyári Ősök Háza programon Pesovár Annával és Tisza Sándorral találkoztok egymással, és abban is reménykedem, hogy Annáék is előbb vagy utóbb küldenek képeket. Ha nem tudnám, hogy Mácsai Feri küldte ezt a képet, és nem láttam volna az előző képeit, és nem tudnám hogy az Estiskola egy magyar nyelvű oldal, akkor rögtön azt gondoltam volna, hogy valahol Észak Amerikában egy indián rezervátumban járunk, ahol egy nagyon sok mindent megért cserzett arcot látnánk... Szimpatikus munka és jók a ritmusai, nagyon jó ez a sötét hangulata a képnek. Én, ha tehettem volna, az állkapcsot és az álkapocs játékát, ami a véleményem szerint az arc íveihez és az orr melletti két nagy ránchoz tartozik, teljes rimusában használtam volna, és nem vágtam volna bele, már csak azért sem, mert a nyak, váll találkozása és a háttérben lévő világos szürke, ami kiemeli az arcot, még erősebb ritmusban jelentkezett volna. (szőke)
értékelés: