Szorgalmi

Arab valóság I. - Élni és élni hagyni
Kairóban márpedig lehet perecet kapni. Csak nem úgy, ahogy mi azt előre gondolnánk... A nyomorult taxis nem vett egyet sem, mivel én meg nem mentem el neki fuvarba, így nem volt pénze. De lett egy kép.
Arab valóság II. - Kicsi a rakás
Itt nincsen KRESZ, és nincsen félelem. Ellenben van egy motor, három kerék és több asszony...
Arab valóság III. - Amikor a világ fejtetőre áll
Az illető szamár élete bevégeztetett e főúton. A rozzant járművek bal elejükkel kipofozták a csacsit a szélire...
Arab valóság IV. - A szerelem örök
Az előző csacsi tetemétől nem messzebb, mint 15 méterre leselkedett reám ezen idillikus pillanat.
Arab valóság V. - Csak nem???
Csak nem megmondtam? Persze, az újság is írja...

Kedves Laci, nagyon köszönjük mind a két úti sorozatod. Ez a fekvő képekből álló etűd jó bemutatója egy utazásnak, ahogy egy számunkra ismeretlen, idegen kultúrával találkozva pillanatképeket rögzít a kamera, miközben a képek egymásutánisága által egy történet is kerekedik. (szőke)
értékelés:

Már öt éve nem koriztam (úgy igazán rendeseket meg már vagy tíz éve), ezért most nagyon tetszett. Szerettem volna kis ízelítőt adni nektek belőle, mindenféle művészi igény nélkül.

Nagyon jó az, hogy egy eredeti hangot, a jég ropogását lehet hallani a korsolyával, nagyon jó ez a hang, ami a lépés ütemével ritmizálja, drámaivá változtatja ezeket a képeket és nagyon izgalmasan fokozódik ez a krimi, ez a feszültség. Egyetlen egy probléma van vele, hogy nincs vége, nincs igazából lezárva, és attól függetlenül, hogy valamit szorgalmiként készítünk, vagy konkrét feladatként, a szorgalmikra is érvényes, hogy bevezetés, tárgyalás, befejezés. Még akkor is, ha alapvetően egy avantgard feladatot képzelünk el, mert egy ilyen helyzet, színház, tánc is a legalapvetőbb keretekkel rendelkezik, például, hogy a néző odaérkezik, vagy elmegy. Az is keretezhet egy adott térben lévő alkotást, itt pedig az a keret, amikor megnyomom a play gombot, és az a vége, ahol megáll. Ez így most nincs lezárva. Egy disznót adunk, mert van benne munka. (szőke) értékelés:

Ági karácsonyi üdvözlete

Kedves Angyal-Ági, köszönjük ezt a szomorú karácsonyi üdvözletet. (szőke-hegyi)

Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!

Köszönjük szépen. (szőke-hegyi)

Áldott Karácsonyt Békés Újévet!

Kedves Dénes, köszönjük a stáb és a többiek nevében is. (szőke-hegyi)

Ez nem feladat, hanem videoüzenet lenne. Karácsonyra küldenék mindenkinek, így természetesen Zsoltnak és Andrásnak is egy üzenetet. Az üzenetet külhonban (Lipcsében) a Nikolai Kirche-ben vettem fel, épp egy karácsonyi koncert próbáján. A video elején látható csillag a környéken híres Herrnhuter-csillag. (Herrnhut a német, cseh, lengyel határnál található település, ahol ezeket a csillagokat a mai napig kézzel készítik.)

Nagyon szépen köszönjük, a pedellussal úgy döntöttünk, hogy nem adunk értékelést a karácsonyi üzenetekhez, egy disznó mindenkit megillet, hogy gondolt ránk és a többiekre és készített valami kedvességet. (szőke-hegyi)

A pedellus és Szőke szkájpin próbáltak elemezni és azt felvenni videóra, de hát így sikerült. Összefoglalva: köszönjük, Karalábé. És nem a tartalma, hanem a film formai megoldása miatt 3 disznó. (szőke-hegyi) értékelés:

Jordan

Jó a két síkon folyó történet bemutatása, a két kör, amiben a szereplők kommunikálnak. A terepjárók azonban zavaróak, túl erőteljesek, elvonják a figyelmet a belső történetről. (szőke)
értékelés:

Mama
Nagyi már évek óta mindent és mindenkit elfelejtve ücsörög, utazik egyre messzebb.

Nagyon jó, ahogy a kanapé, fotel íve viszi a kép alján a karon lévő drapéria és horgolt mellény gyűrődéseivel ezt az aszimetrikus elrendezést, ahol a kép bal oldalán ott van az a fény, az az üres tér, amire bizonyos szempontból a szöveg aláírás is utal, ugyanakkor ezt a képet mindemellett is elemezzük, jók a szürkék, feketék ritmusai ezzel az ellefényes háttérrel. Ez a sötét haj fürtök az ellenfénnyel pont olyan, mint a halálra készülés. A sötét nagyon jól dinamizálja a forgást, nagyon jól van kitalálva az egész, jól van ellesve a valóságból. Azzal, hogy a háttér ilyen sematikusan fehér, pont azt érzem, hogy az az a lépés, az az a kapu, ami előtt nagyi az életében mintegy rendelő előtt, vár. (szőke)
értékelés:

Nemzeti tükörkép
Nappal nem tudtam jó képet készíteni erről az épületegyüttesről, remélem az esti jól sikerült.

Szépek ezek a cukortartók, meg a jégkocka is, az égből kevesebb is elég lett volna, harmad ennyi. Nehéz dolgunk van, mivel nem szeretnénk ezeket az építészeti alkotásokat minősíteni, hiszen nem dolgunk, viszont nehéz elvonatkoztatni is tőlük, ha csak ez szerepel a képen. Ha eltekintünk attól, hogy konkrétan mit látunk a képen, akkor ez egy fotós alaplépés jó megoldása, egy disznó. De arra szeretnénk mindenkit bátorítani, aki a mi önképzőkörünkbe belép, hogy az ilyenféle sztenderdek helyett merjen bátrabban véleményt alkotni. Amikor külföldön járunk, lehet, hogy lefotózzuk az Eiffel-tornyot, de száz képből kilencvenkilenc másolat lesz, aminek eredetijét már más fotós megcsinálta. Jobban járunk, ha veszünk egy útikönyvet és azt visszük haza. Ezek az épületek, helyzetek, akár giccsek, akár értékes alkotások, már sokmilliószor le lettek fotózva. Itt a fotós csak szolga, mintegy "ingyér" megörökíti a látványt. Legyünk bátrabbak, keressük meg magunkat is a közlésben, a városban, a fényekben és formákban, képeslapot csináljon más. A befogadó, a néző ilyen esetben, mint ennél a képnél is, legfeljebb konstatálni tudja, hogy amit lát, ami a képen van, az az, ami. Színház éjjel. Szép. És megy tovább. A titkok, a személyes attitűd az, ami megállásra késztet. (szőke-hegyi)
értékelés:

Repülés
Különleges pillanat volt ahogy a varjú kerülgette az ernyőst

Tényleg vettük a fáradságot, hogy megkeressük a varjút, nagyon néztük, de hála a jóistennek, hogy ez a kép nem csak erről a madárról szól és hogy kerülgette az ernyőst, hanem arról a fajta festői szürkéskék rendszerről, a gyönyörű okkeres levél nélküli alsó felületről, a felhős égről, és arról a vörös ívről, amely ebben a szürkés háttérben megjelenik. A kép nem a röpködő varjútól, hanem a színek kiválasztása és kapcsolódása miatt működik és fontos, hogy mert dönteni az alkotó, hogy ezt a vöröst hol és hogyan ábrázolja, hogy ebben a pasztelesebb hangulatban miképp jeleníti meg. Ami viszont zavaró, és hogy úgy mondjuk, tipikus számítógépes betegség, hogy felteszel rá egy ilyen fekete sávot, mintha ez egy film lenne, azaz elektronikusan keretezed, paszpartuzod a képet. Erről mindenkit szeretnénk lebeszélni, mert ez egy mesterkélt megoldás, mímelése a valóságnak, mintha falon lenne, mintha keretben lenne, mintha igazi lenne - ez nem jó irány, erre nincs szükség, és azt kell mondjuk, hogy ettől a képek nem válnak komolyan vehetővé. Fel kell vállalni, hogy egy kép amíg nincs lenagyítva vagy kinyomtatva, addig elektronikusan más formai helyzet, nem kell eljátszanunk azt, hogy akármi színnel utólag bekeretezzük, mert ez a mesterséges keret nem éri el a célját, merthogy a cél azt utánozni, mintha falon lenne, de épp az ellenkező hatást váltja ki, művivé, mesterkéltté, hamissá teszi - parasztosan mondva, ez egy hazugság. (Ezt nem csak erre a képre mondjuk, hanem az összes elektronikus formában közölt kép ilyenféle mesterséges bekeretezéséről ezt gondoljuk és arra kérünk mindenkit, hogy ha lehet, ne használja ezt a imitációt.) Bízzál benne, hogy enélkül is megáll a kép. Három disznó, de legközelebb aki ilyen keretezést használ, attól egy disznót levonunk. :) (szőke)
értékelés:

Ennek semmi értelme :)
Burano - Amikor Velencébe utazom, nem hagyom ki Burano szigetét. Ugyanis ott minden ésszerűség végetér. A színek értelmetlenek, az épületek eshetőlegesek és a rendnek nyoma sincs. Mindamellett van valami bája az egésznek. A káosz megnyugtat.

Rögtön szeretnék valamit tisztázni: nem biztos, hogy az alapján értelmezünk egy képet, ami le van írva alatta három vagy nyolc sorban, meg nagyon sokszor látszik az alkotásoknál, hogy pedig nagyon fontos szerepe van a címnek, mégsem figyelünk rá eléggé. Ez a kép épület ritmikára épülő, nem absztrakt, hanem valóságn alapuló, mégis a színek ritmikájával dolgozó egészen mediterrán hangulatot idéző tájképfotó. Nagyon jó a ritmusa, a kiválasztása, a jobb oldalon jelentkező, picit fehérrel tört bordós, barnába hajló épület felületek és az azzal rézenélő, rá válaszoló törtebb vöröses másik oldal nagyon jól ritmizál és ebbe a ritmusba az a fáradt okker, ami a kép középső részén fölső harmadban van, abszolút jól köti össze a két formát. Na itt nagyon jól működik az aszimmetria, ezekkel a száradó gatyákkal vagy lepedőkkel nagyon jó mozgást indít el, ez a kép három disznós kép. (szőke)
értékelés:

A napba belefényképezni nem nagy ügy. Már mindenki kipróbálta. Most legyinthetnénk lekicsinylően, hogy hmm, nem nagy ügy. De gondolkodott valaki azon, miként vált át a nappal éjszakába, vagy az éj nappalba csak azért mert a másodperc tört része alatt 180 fokkal megfordulunk? Velence, Szent Márk tér... Búcsúzás, lemenő nap. Van egy különleges érzés benne, hiszen évről-évre átélem a helyzetet. Mintha soha többé nem látnám viszont.

Hegyi pedellus egy hónapja a Pannonfíling fesztiválon volt Veszprémben, mint zsűritag, Szőkét helyettesítve. Onnan üzent a kisfilmben nektek. A fesztivál másnapján az Estiskola is bemutatkozhatott, a szakkör tagok filmjeiből mintegy egy órás válogatást láthatott a közönség, emellett Hegyi pedellus mesélt a sulinkról, és válaszolt a nézők kérdéseire is.