Szorgalmi

Boldog húsvétot kívánok minden estiskolásnak!

Nagyon jó a tojást tojó cédé, nagyon szépen köszönjük az üzenetet. (szőke-hegyi)
értékelés:

Sokszor mondtam már a Márti-képek kapcsán és itt ennél a két részes sorozatnál is fontos megjegyezni, hogy a Márti alapvetően filmes. Történeteket mesél el, valószínű ez az oka itt is a házi feladatnak, hogy nem egy önálló képet, hanem egyik képet a másikra vonatkoztatva egy történeti építkezést látunk. Teljesen indokolt a két egymás mellé helyezett kép, érthető is és csak egy teljesen személyes megjegyzés, hogy a vágy bennem ott van, hogy majd ezeket láthatom mozgófilmen. Az, hogy nem filmet látunk, lehet az az oka, hogy bonyolult dolog, számítógép és egyéb szerkezetek kellenek hozzá, ez csak egy teljesen zárójeles megjegyzés tehát. A köldök kapcsán volt többször vita erről, hogy nem véletlen, hogy a tízes utáni leckéknél egy magasabb szintet, és hívószavakat használunk és így jelent meg ez a furcsa lecke és arra kértünk benneteket, hogy próbáljatok meg magatokban mélyebb összefüggéseket, összetettebb eseményeket létrehozni, elküldeni. Az én sejtésem szerint ez a kép pontosan ezekbe a régiókba érkezik el, nem tudom, hogy sajnos-e vagy nem, csak a magam érzése, hogy ez a kép nagyon jó mind a két része, de nagyon szomorú. Ezt abból lehet sejteni, hogy közérthető, jól megfogalmazható, jól megfogható kódokkal dolgozik. Egy emberi alakot látunk az éjszakában, aki valami parkban a nyírfák között egyedül áll, sejteni a képről, hogy egy női alak, mint egy kis főzőkötényben, vagy nyári szoknyában, talán a napot is sejthetjük a ruhán, ami a farmer és a póló fölött látható, lehet érezni a képből, hogy ez egy kora tavaszi kép, és ebből érzékelhető valami ellentét, hogy a ruhán lévő szövegek egyfajta öniróniával manifesztálódnak, és az alany szemben áll, mint egy bemutatkozásnál, vagy igazolványképen, mintegy lajstromban, a régi képeken látható ilyen, amikor a parasztház elé a gazda, a feleség és a gyerekek kiállnak, beállnak egy büszke pozícióba és 120 évvel később tekintenek ránk a régmúlt időből. Ez egy lenyomat, bizonyíték arra, hogy én, aki a gép elé álltam, létezem, abban az éjszakában, abban a pillanatban, a világban, ami körülvesz, én ilyen voltam. Nagyon jól látható a képen a szembenézésnél az arc, ami enyhén szólva sem örömet, hanem egyfajta kiábrándultságot, áldozati állapotot, helyzetet tükröz. Nagyon esendő a kép első fele és a második felében ugyanez az emberi alak, mintegy furcsa levelek nélküli fa, elhajlásokkal, egymásra exponálással megváltozik, és szinte három különböző személyiséggé válik, ahol a talajhoz, a valósághoz erősen két lábon állva kapcsolódik az ő maga gyökereivel, vagy gyökértelenségével és a kép felső felében ahol az emberi arc újra látható ezekkel az elhajlásokkal, széttárt karokkal, mint egy mágikus fa, vagy szarvas, előttünk van ez a furcsa szimbólum. Olyan, mint egy sziklarajz, vagy egy barlangban egy vadásznak a megfestett mágikus képe lenne egy szarvasról. Azt is lehet látni, hogy ez az összetett forma úgy jön létre, hogy a személy, akit látunk, elkezd játszani, elkezd mozogni, elkezd kitárulkozni, talán a két kép így értelmezhető egészen pontosan, hogy valami a mostani üzenetben ott lehet a szalonképes, a logikus, az értelmes mögött, a lázadás, a tánc, az öröm, a gyermeki létezés és minden, ami akár a kreativitásra is utalhat, hogy ez a történet lezáródik az egészben.
   Nagyon fontos itt megjegyezni még egyet, hogy ennek a két képnek van címe és az a címe, hogy a családfám. Márpedig mind a két képen az alkotót lehet látni, nincs itt segítség vagy barátok, áll egy kopár nyírfaligetben és nagyon megejtő és pontos az üzenet, ha elfogadjuk a címet, mert ez a családfa ő maga. Ez a fa egyedül álló fa és ez a családfa nem tud kapaszkodni, utalni más fákhoz, nem a felmenőket lehet látni, hanem egy embert, aki ezen a talajon egyedül áll és ő maga a családfája, ő maga a története saját magának, ő maga az, hiszen ha visszagondolunk, hogy a XIX. században ez milyen nagy divat volt, ezekkel a gallyakon ábrázolni, hogy a dédnagypapa és a császári lovassági ezredes hanyadik ágon helyezkedik el, szóval ezen a régi családfa motívumhoz hasonlító második képen nem találunk senki mást. Csak a Márti van, csak a Márti a gallyak, csak ő a gyökér, én úgy gondolom, hogy a 10-es lecke köldök házi feladatával, mert azt is mondtuk, hogy az a gyökér, az ősiséget jelzi, nagyon pontosan küldött nekünk egy üzenetet arról, hogy ő ott most, ahol van, milyen viszonyban van a világgal, emberként, nőként, ha akarom magyarként, megpróbálom összefoglalni egyszerűbben: az a probléma a Mártival, hogy nem ömleszti folyamatosan a képeket, de ha küld, akkor az ütős. (szőke)
értékelés:

Talán ebből a fajta kutatásból láthattunk az Estiskolán, itt az Eiffel torony látható, de mégis azt mondanám, hogy anélkül, hogy tudnánk, hogy mi ez az építmény, mintha egy ékszert látnánk, másrészt meg a szimmetrikus szerkezet ebből a beállításból a mandala formára, egy geometrikus formára utal és igazából az éjszaka sötétjében lévő környezet bekeretezi ezt a fényárban lévő alulnézeti monstrumot. A kép alaptónusa bordós-barnás és arany okker hangulat jellemző, és mint egy csipketerítő, körbe van szegve egy kis gyöngysorként felfogható vonallal. Annyi megjegyzésünk lenne a köldök rovatra, hogy egy picit határon van a túl szimmetrikus és a balra húzódó ritmus között. Nincs eldöntve, hogy mennyire tud súlypontozni balra, a középpontossága a képnek meg valamiért olyan, mintha három adag süteményt etettek volna meg velem. Az első adag jó, de amikor harmadszor kell ugyanazt a habos krémest megennem, megüli a gyomrom. Nem tudom eldönteni, hogy miért van ez. Köldökként elfogadható ez a lecke, de azt kérjük, hogy mivel ez az irány elindult és ez jó, az alkotó foglalkozzon ezzel a leckével továbbra is, mert fontos lenne, hogy még többet láthassunk ebből. (szőke)
értékelés:

Tisztelt kedvesek, Dénest így fogadjuk el, ahogy van. Egy disznó a szorgalmi. (szőke)
értékelés:

Egy késő barokk épület, egy malom külső boltíves malomkereket védő termeit látjuk, amiben a malomkerék körül járódeszkákat láthatunk. Nagyon jó hangulata van a képnek, de azért azt mondanám, hogy ha a barokk felől közelítjük, márpedig elég egyértelműen látszanak a süvegboltívek, akkor a barokkban pont azt szeretjük, hogy ezekkel a terekkel játékosan dolgoznak, a probléma pedig az a képpel, hogy ha látom az ívek ritmusát, akkor miért nem hagyom meg, miért nem keresek egy olyan helyet magamnak, ahol a harmadik ív is jól ritmizál? Ettől elveszik az elsődleges üzenet a három ív játéka, és marad nekünk a keresés, hogy az íveken belüli információkat próbáljuk értelmezni, a lapátokat, fenyőfa deszkákat és más rekvizítumokat. De ezek zavarosak ahhoz, hogy a képen egységet képviseljenek ritmikában. Nincs eldöntve, hogy most mint egy bevásárlólista tekintünk a képre, hogy minden meglegyen, a malomkerék, a virágzó fa, az ablakmélyedés és a járópallók, szögek, vagy pedig ez a boltív játék a fontos. (szőke)
értékelés:

Igen, az amire gondolsz!

A képhez van egy megjegyzés, valószínű ez a szöveg a jel szimbolikára utal, arra a gesztusra, amit a modell a kezével, az ujjaival kimetsz a testből, aminek középpontjában egy testékszert látunk. Úgy sejtjük, hogy a cím tehát fontos része az üzenetnek, onnan kellene keresnünk a megoldást. Másrészt a képen sok minden fölfedezhető, a megvilágítás miatt a test különböző civil származékai, a kivörösödött ujj, a bal oldali kézen előzőleg lehúzott gyűrű nyoma, a textília, aminek a széleit, színét látjuk, de a kép alsó szakaszán kiahalad a képből és ebből a megvilágításból, ahonnana fényt kapja a modell, nagyon erőteljesen súlypontozódnak azok a testfoltok, pirosak, rózsaszínek, a körömágy környéke, amik naturalisztikussá teszik a képet, ahogy a vörös körmök ki vannak festve és a körmök ágya hátra van nyomva és ettől picit gyulladtabb a körömágy, ezek mind nagyon naturalisztikusan vannak jelen, miközben a kép fölső felületén az árnyékoktól a bőrfelületnek lenne egy szép hangulata. Ugyanakkor mindezek a szocioszerű jelzések sokkal jobban uralják a képet, minthogy az érzékiség, az érzelmek felé el tudna mozdulni a kép. A 10-es lecke hívószavai egy másik útra próbáltak utalni, sokkal erőteljesebben érezzük mind a ketten, hogy az internet világában egy egészen más szegmensből érkezett képet látunk itt, amely elsősorban a privát fotó kategóriájában azért nem tudja a 10-es lecke feladatait betölteni, mert szerintünk nincs tisztázva a kép valódi üzenete. Azért zavarosak a képi jelek, mert nincs pontosítva, mit szeretne közvetíteni az alkotó a képen. Nagyon szíépen hímzett textília is igazából csak mintegy ilyen maradvány a maga színvilágával jelentéktelenül ott van a kép alján, nem kap hangsúlyt, a kéz ujjainak végén lévő vörös festék dramatikusságát is csökkenti ez a rózsaszín civil textildarab. Ahhoz a fotós nem súlypontoz eléggé, hogy a textil formája a combok hajlásánál működő formavilág a kép részét képezze. A kép határmezsgén mozog, mintha valami korabeli csábító kép szeretne lenni, de... Tamásnak és a többieknek is mondjuk, hogy bár az akt eddig nem volt lecke, de ha már ilyennel foglalkoztok, akkor ha megnézünk egy ilyen képet, és a nézőnek az az asszociációja támad, hogy hú, de letépném én onnan azt a textilt, akkor a fotós tévedett. A másik, hogy ha már kimondva, kimondatlanul az akt fogalma szóba kerül a testek kapcsán, akkor annak, aki beszél erről és behívja ezt a fogalomkört, kell annyira bátornak lennie, hogy ugyanolyan tisztelettel kezelje ezt is, mint a csendéletet, mint a portrét vagy a tájat, mert igazából ez a kép nem éri el az akt minősítő fogalmát, hanem olyan az egész, mintha általános iskolában a serdülők beszélnének olyan kérdésekről, amiket szégyellenek kimondani. Nem adunk disznót, de nem azért, mert akt fotó akarna ez lenni, hanem mert nem üti meg azt a szintet, ami az aktoknál minimálisan elvárható. (szőke-hegyi)