Szorgalmi

Magma Tűzszínház Fringe fesztivál Budapest 2008. Nekem a vásznon látható fényköldökből mintegy emlékkent vetül ki a férfi nő páros mégpedig egy másik tükröző köldökpontra így a tükrözött fények mintegy körbezárják az emberi tüzet aminek az ősforrása legelöl még látható

Lásd mint előbb, emlék, primer, a kép a leírtakat nem tartalmazza, az a benned lezajló értelmezési metafora lánc, de akkor AZT kell a képre tenned, tehát akkor készíts egy beállítást otthon, amin az élmény hatására meg is történik az, amit itt most csak leírsz. (szőke)

gyökér-lomb, bimbó-elhullott levél, születés-halál, időkapu-jövőtükör, víz-ősleves-magzatvíz
Azé szűkre vágott mert a köldököt szerintem talán lehetetlen lezárt formában fotózni: fatest-emberi test és azért nem szűkebbre mert meg akartam tartani a konkrétot... is

Hadd tegyem hozzá, hogy nagyon szeretem és nagyon örülök ennek a képnek, nyilván lehetne itt kompozícióval vagy színekkel is kötözködni, de amit megtalált, erre mondom, hogy filozófiájában keresgéljük, és nyilván egyszer majd olyan lesz a mechanika, gépészet, hogy abban is előre tud Dénes lépni. Egy kis megjegyzés azért a Hegyitől: a kép technikai dolgaival valóban nem foglalkozunk ebben az esetben, mert tudjuk, Dénes mit használ fényképezőgép helyett. De az az ágacska, az lehetne a helyén is, szóval attól, hogy a technika még nem kiforrott, az nem akadálya annak, hogy a megrendezése egy képnek ne legyen átgondolt. Itt a Hegyi elvesz egy disznót, bár Szőke megadta volna a hármat is, mert tényleg örül, Hegyi is örül, de ő ilyen. (szőke)
értékelés:

A képről csak annyit kell tudni, hogy nem digitális géppel készült, hanem analóg fotógéppel. A kép egy borús szombati napon készült.

Úgy gondolom, látom a rigót, értem, hogy analóg, de azt gondolom, hogy ahhoz, hogy ez képpé álljon össze, több kell. Rengeteg ritmika és folthatás van a képen, ami nem áll össze egy üzenetté, nem tudom, hogy ez a madár, ahogy támad, összeáll-e képpé. A fotósnak meg kell győznie a nézőt arról, hogy amit lát, az adott helyzetből az a legjobb kép, ami elkészülhetett, nincs más döntés. Ezt bárhol lehetett volna lefotózni, ez a megismételhetetlenség, vagy örök érvényűség nincs a képen. (szőke)

Tételezzük fel, mivel mi amatőrök vagyunk, nem ebből élünk, szabadidőben formázzuk az alkotásainkat, ezért azt kell sejtenünk, hogy a Ferinek is olyan lehetőségekből kell dolgoznia, hogy nyilván valaki, ismerős, barát, megtisztelte azzal, hogy adta az arcát, hogy elkészítse az ötletét, a játékát ezzel a száraz virággal, és ez nagy dolog, hogy valaki modellt áll. És itt egy sorozatból látunk képet, egy következő állomást, Ferinek vannak ilyen vakus kollázs képei már. A probléma abból adódik, hogy a modell nem biztos, hogy alkalmas ehhez a képhez, de ez nem a modell hibája, hanem arról van szó, hogy nem lehet mindenre egy technikai ötletet ráhúzni. Még egyszerűbben fogalmazva, ha nincs történetem, ha nincs üzenetem, nekem, mint alkotónak, akkor használhatok akármi technikát, ujjgyakorlat marad, nem fog működni az üzenet, mert nincs mögötte alkotói elhatározás. Tehát vagy az a fontos számunkra, aki a modellünk, és akkor őt akarjuk bemutatni, mondjuk egy spanyolos hangulatban, és akkor lehetne arról beszélni, hogy mit jelentenek ezek a kódok, hogy halott virág a szájban, mosolygó arc, furcsa fényekkel, panoptikumszerűen, de alapvetően az a kérdés most, hogy mi az üzenet, miért csinálta ezt Feri. Amikor a filmes táborban a két lány átadta magát neki és készítették a képeket, akkor nagyon erős élmény hatására egy kötődés, a nők varázslata és Feri belső élménye létrehozott egy alkotást, de itt ez kettősségként külön marad, és nem értjük, miért használta épp ezt a technikát. Az alapvető probléma abból származik, hogy van egy jópofa geg, amit most a Feri használ, és ez nem baj, lehet kísérletezgetni, de ettől még nem lesz üzenet. Ezt nem csak Feri követi el, tehát jó lenne, ha a többiek is figyelnének, hisz a probléma, amit érzek nagyon hasonló sok esetben, hogy össze-vissza lődözünk a fényképezőgéppel, mert hogy könyökből jól tudunk lesifotókat csinálni és persze, hogy becsúszik húszból egy, ami jó. És nem lepődnék meg, ha haragudnának az előző modelljei, nem tudom, ők mit szóltak, mert most akkor ugyanabból csinálunk 23 variációt? A másik képekben érződik a szerelem, de akkor most a Feri az olyan, mint egy kis dongómotoros kisrepülőgép, ami rászáll minden virágra, és cseppent mindenhonnan egy kis mézet, Don Juan 8? A továbblépés útja, hogy legyen bátor a Feri és például egy meztelen nőt fényképezzen ezzel a technikával virággal, és a kép, ne olyan legyen, mint a másik előző.
   Fontosnak tartjuk elmondani nektek, és hangsúlyozzuk, hogy ez nem csak Ferinek szól, hogy persze a modell eszköze is a megvalósításnak, de az alkotás ennél többről kell, hogy szóljon, hogy használjuk a modelleket. A képhez a modellek a saját érzelmeiket és a saját nyíltságukat is hozzá adják és ez bizalom, és akkor ha ez sikeres egyszer, egy modellel, akkor ezt ismételni nem szabad, csak akkor lehet használni ugyanazt a technikát, beállítást, ha az előzményhez képest egy más utat, más közlést tud az alkotó elmesélni általa. Modellel dolgozni felelősség is egyben, nem csak lehetőség. (szőke)

Nagyon meglepő, abszolút ott van benne a szeretet, a humor, a szocio, a roncsfilmes érzés, minden, és szeretjük ezt a képet és köszönjük, itt megvan a 3 disznó. (szőke)
értékelés:

Két dolog miatt elfogadható a kép: egyrészt jó, mondjuk rá, hogy elfogadható a talpakkal. Másrészt jó, nem is láthatóak a talpak. Mondjuk jó, de mennyire abszurd, hogy a talpakról ilyen hosszú húzott talpak jutnak az eszébe, tehát megvan a szürrealizmusa, és kirándulás közben nem oda fel ült, hanem aláállt a rúdnak és figyelt, hogy hogyan lesz ebből ritmus és székely rovásírással még egy szöveget is ki lehet olvasni a képből a sítalpakkal, szóval hogy mindez megvan ebben a képben, ezért jár a disznó. (szőke)
értékelés:

Egy fürdőkád-lefolyó krómozott felületét látjuk, amely látszólag egy spontán felvétel, de ha megnézzük a Dénes alkotását, a krómozott felületen van egy nyomatkülönbség, mintha egy dobozos sajt egyik szeletkéje lenne ezen a kör felületen elhelyezve, és ez az, ami ezt a zavaró szimmetriát megbontja és ettől lesz élvezetes maga a kép. Az önportréban a Dénes feje is ebben a ritmusban hajlik el, én ezt egy jó anyagnak érzem. (szőke)
értékelés: