Szorgalmi

A képen talán legjobban kerámiára, kerámiadíszítésre hasonlító motívumokat látni, amely a természeti népek ornamentikális díszítéseire utal. Különböző növény motívumok ismétlődnek a középpont felé irányuló csőszerű formákban. A kép közepén egy csápokkal elrendezkedő fekete forma látható. Elsősorban az olyan képrendszerekben található meg ez a fajta nyelvezet, amelyeket fraktáloknak hívunk. A fraktálok természeti jelenségekben is fölfedezhetők. A legkönnyebben felismerhető fraktál forma a csobogó víz, amely a vízfelületen örvényt hoz létre. Nagyon sok növényi szerkezet és sok geológiai anyag is tartalmaz hasonlóakat. Természetben sokhelyütt felfedezhető mindez, amelyet az ember különböző filozófiákban, hitképletekben használ díszítő formaként, vagy meditációs eszközként. Talán nem véletlen, hogy Camilla a köldök házi feladatra gondolva az emberi test egyik különleges részén ezt az asszociációs képletet használja. Az eredeti házi feladat hívószavai, meghatározásai is gondolatiságában valami hasonlót próbáltak összefoglalni és ezek miatt úgy tűnik, hogy a szándék, az irány, amelyet Camilla megpróbál létrehozni jónak mondható. Az alapvető létállapot is elég pontosan érzékelhető, de elsősorban a címből, amely ugye erre a bizonyos középponti részre, a kiindulásra utal. A fekete elsősorban nem pozitív, hanem negatív előjelekkel ellátott szemlélet, bár meg kell jegyezni, hogy ahogy más természeti népeknél is, a magyar népi kultúrában is megtalálható időnként a halál fogalmához kapcsolódóan a fehér, amely itt ebben a képletben a fekete ellentéte. Például Magyarország területén Csököly nevű település környékén a gyász színe a fehér, ahogyan Japánban is a fehér színt használják erre. Itt ennél a képletnél valószínűleg ugyanúgy van egyfajta negatív kicsengése a feketének és nyilvánvalóan azok a furcsa spirál szerű szerkezetek, amelyet itt a fényképen kiválaszt Camilla, ebbe a bizonyos befogadó sötétbe, ebbe az átláthatatlanba, a tudatalattiba, a bizonytalanba hívnak bennünket. Alapvetően a képpel a problémám az, hogy egy tehetséges alkotó a tehetségét használja elsősorban arra, hogy tulajdonképpen magához mérten, sematikus módon oldjon meg egy feladatot, amelyben szemérmesen lépi meg ezt a házi feladatot. Elkészül egy feladat. Mint feladat jó, mint lecke jó, mint értékelési, önmagunk felé működő értékelési helyzet pedig szemérmes. Éppen azért, mert véleményem szerint ezt a képet, ha nem is azt mondom, hogy bármelyikünk, de sokan, akik vizualitással foglalkoznak el tudták volna készíteni. Más módon értelmezve mindazok hiányoznak a képből, amik a Camillai világot összekeverhetetlenül mutatják számunkra. Ha nem egy képelemzésről beszélgetnénk, hanem ülnénk valahol egy kávézó asztalánál, akkor azt mondanám, hogy tulajdonképpen ennek a feladatnak egy félrebeszélését látjuk. Úgy próbál az alkotó valamit elénk tárni, hogy nagyon is szemérmesen elsiklik, ellép a válaszadás felől. Ennek a képnek nem az a problémája, hogy nem jó, hanem hogy mint feladat nincs megoldva, nincs benne az a fajta felelősség, amely az alkotó és az alkotás között, mint attitűd jelen kéne, hogy legyen. Ezért erre a képre pont a Camilla miatt egy disznót adnék és kérném, hogy ismételje a feladatot. (szőke)
értékelés:

Nem lehet betelni vele. :-)

Fényképezgettem a Duna parton témát keresve. És találtam is!

Viktóriának nagyon jó munkái, nagyon jó képei érkeztek eddig már be az Estiskolába és azért merem megkockáztatni, hogy próbálok üzenetet küldeni, mert nagyon érdekes anyagai voltak már eddig. És akkor az üzenetem az pedig az lenne, hogy tehát, Viktória, eddig már nagyobb mélységekbe is eljutottunk, ennek a képnek úgy érzem, hogy az alapkérdései a 10-es lecke köldök kategóriában - ami nem egy kis sorszámozású házi feladat - az, hogy mindazt, amit itt megtaláltál, a rés, a mélység, a kút, a természet, a test, a testformák, az árnyék és a fény játéka, valamilyen módon úgy transzponáld, hogy ne csak egyszerűen egy fényjáték tanulmány, ne csak egyszerűen egy természeti tárgy megfigyelése legyen mindez a kép, mert ha erről a képről lebontanánk a címet, lebontanánk a házi feladat hívó szavait, akkor nem biztos, hogy önmagában is a kép tudná hordozni azt a szimbolikát, amit a 10-es leckét jelzi. Ezalatt azt értem, hogy nagyon jó lenne, ha úgy próbálnád ezeket a házi feladatokat megfogalmazni, hogy kicsit bátrabban használod benne önmagad, saját magad, vagy a környezetedben lévő embert. Nem az a probléma, hogy az emberi jelenlét nincs meg ebben a képben, hanem igazából picit sematikus a megközelítése a képnek. Én visszaadnám ezt ismétlésre, de azért, mert nagyon várom, hogy elkészítsd az igazi köldök házi feladatodat és azért is adom vissza, mert több bátorságot kérek tőled. (szőke)

Láncreakció Dóczy.

Itt kapunk egy támpontot, hogy – láncreakció Dóczy – tehát, hogy a Dóczy Ferenc által elindított láncon egy láncszemet kellene látnunk. Ha igazándiból az asszociációs rend az akt és a test körül indul el, akkor én nem biztos, hogy ezen az úton most együtt tudok haladni, de ez nem jelent semmit. Nem kötelező nekem mindent 100 százalékig érteni. Ugyanakkor a képnek van egy kompozíciós rendje és a kompozíciós rendje az nagyon is fontos és nagyon is határozott kompozíciós rend, mert a Dénes úgy határozott, hogy a perspektíva eldöntésével egy döntött képformával fog dolgozni és ebben a döntött képformában egy átlós elrendezéssel hoz létre egy kompozíciót. Ugyanakkor mindamellett, hogy létrehozta ezt a kompozíciót, vannak olyan jelek ezen a képen amik ebbe a kompozíciós rendbe nem illenek bele. Például a bal alsó sarokban lévő árnyék, ami lehet, hogy a térde, vagy a könyöke a fotográfusnak, nem tudom, hogy ezt mi okozta. Például nekem ebből a helyzetből ez a szemeteskuka félig ott az alján kilóg a képből. És abban sem vagyok biztos, hogy ez az orvosi szék ez megfelelő, vagy méltó formája ennek az alátámasztásnak, amit a kép támasztékául használ. Tehát, hogyha azt mondom, hogy érdekelnek ezek a háromszögek, amik létrejönnek ezzel a kompozícióval, hogyha érdekel az a kék, ha érdekel az a vörös forma és mindezzel akarom, mintegy előre dobni, vagy mint egy mozgásba, vagy helyzetbe hozni ezt a festményt, ami tulajdonképpen egy tárgyfotó is lehetne és a tárgyfotótól ez által kívánom elemelni, akkor igenis ezekre a kompozíciós helyzetekre oda kell figyelni, hogy akkor ezek a háromszögek ezek ténylegesen jöjjenek létre és nagyon pontosan kell tudnunk mérni. Tehát ez mértan és matematika is. Bármilyen helyzetet csakis az indokol, hogyha ezt figyelembe vesszük, egyébként elkezd csúszkálni a történet. Ismétlés. (szőke-hegyi)

Nagyon erőteljes a kép és elsősorban azért, mert abszolút filmes a megfogalmazása és van egy sejtésem, hogy a tanyavilág, a település, a földút, a női alak, az önmagában is nagyon szerethető lenne, de furcsamódon ami ezt a képet különlegessé teszi, az a transzformátor doboz és az elektromos oszlop jelenléte. Van az egészben valami egészen fura 70-es, 80-as évek, ugyanakkor pedig nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de Nagy Lajos és Kisapostag világa is, amely egy egészen más irodalmi világ, ugyanúgy jelen van ezen a képen. Ez egy nagyon jó választás, hogy a sziluettesen megjelenő modell jobboldali rajzolatán élfény jelenik meg és, hogy a modell úgy van elhelyezve, hogy ez a furcsa elektromos szörnyeteg az árnyékát odavetíti, ahol a modell áll, és ezáltal a sziluettes alak cipője, lába, csípője kap egy külön kiemelést, mintegy ilyen festői plusz rajzot. Mindenféleképp fontosnak tartom ezt a képet láncreakció ide, oda, ez a kép egy nagyon erős kép. Ugyanakkor ha a láncreakció kategóriájában kellene értelmeznem, akkor újra hangsúlyoznám azt, amit megpróbáltam elmondani kamerába. Nem tudom, hogy ez mennyire érthető, hogy akik a láncreakcióba belekezdenek nagyon sokat segítenének egymásnak, hogyha kapcsolódási pontokat is a lábjegyzetelésben jeleznék, hogy én ezt Pisti, vagy Zsolti vagy a G/3 28 lecke képhez kapcsolom és valamilyen verbális, vagy valamilyen szövegi kapcsolódást is létrehoznának. Bátortalanul mondom ezt nektek, hogy azért erőltetném, mert hiszem azt, hogy a 28-as leckével később, nem most, hanem amikor ebből egy sorozatrendszer kialakul, fogunk tudni mindannyian együtt egy újabb történetet kezdeni. Tehát kérnélek benneteket, mindannyiótokat, Bara téged is, hogyha Zsolttal tudsz kommunikálni, akkor tedd meg, hogy segíts szövegben ehhez a képhez, hogy melyik előző képhez kapcsoltad, melyik előző történet hívta elő ezt a nagyon is olvasható, látható történetet. Ez egy történetekkel rendelkező kép. Segítsd azt, hogy a láncreakcióban a következő gyöngyszem hozzáfűzhető legyen az előző alkotáshoz és ezt a többieknek is próbálnám ezen a képen keresztül üzenni. (szőke)
értékelés:

valahonnan valahová útközben meg nézelődöm

Azt nem tudom, biztos, hogy van ennek valami jelentése ennek a kislábtó-nak. Ezen nagyon sokat gondolkoztam, vajon mi? Azt hiszem, hogy a szövőszékeknél van ilyen lábító, meg ilyesmi, lehet, hogy afelé kéne elmozdulnom, nem tudom. Ebben a pillanatban én - mondja Hegyi - a pesti csávó nem tudok mit kezdeni a címmel. A leirat az kedves - valahonnan valahová útközben meg nézelődöm – és ez olyan mint egy mese. Miközben a képen, nem tudom levenni a szemem magáról a fotómasináról. Nagyon vádlón néz utánam ez a gép, minthogyha egy vallatószobában lennék. Tehát van az egésznek egy meseisége és van egy drámaisága.
   - Bocsánat, bocsánat – szól az osztályfőnök – tehát az neked nem furcsa, hogy jól láthatóan ez egy karácsonyi dísz és egy karácsonyfán van ez a gömb és ugye emiatt a gömb miatt láthatjuk ezt a szobát, ezt a lakást? És az nem feltűnő neked, hogy a szeretet ünnepén a karácsonyfadíszen keresztül látható szobában egy ember egyedül van, meg ez a kamera? Tehát, hogy az a kamera az eléggé azt mutatja, hogy ez nem egy csoportos vagy családi történet, hanem egy furcsa magányos helyzet ez itt.
   - Igen és azért azt kell, hogy mondjam, hogy ez a lecke egy eléggé furcsa lecke abból a szempontból, hogy itt asszociálunk egymás munkáira, és a Dóczy Feri képe indította el ezt a láncot, aminek az egyik láncszemét adta ehhez hozzá a Pista. És azt hiszem, hogy pontosan amit András mond, ez az a kapcsolódás, ami összeköti ezt a két alkotást. Nyilvánvaló formailag az ajtó és az ajtóban álló alak, ami azon a képen is megtalálható, de valami más is, az a fajta, pontosan ami a Dóczy Feri képében is fontos, hogy abban is van egy meseiség és van egy drámaiság. És ebben a képben is van egy meseiség és van egy drámaiság. És ezek a rétegek azért izgalmasak, mert nem biztos, hogy egyből fejtődnek meg a néző számára. Visszatérésre készteti, hogy megnézze még egyszer jobban magának. Én el tudom fogadni abszolút erre a láncreakcióra mint láncszem. (szőke–hegyi)
értékelés: