Szorgalmi

Fények és faárnyék 2

Fények és faárnyék 2

A háttérben a Budai Vár.

A helyzet hasonló az előző képedhez, itt is azt érzem - itt most a jobb oldalon - hogy formailag elengeded a kontrollt, itt az épület felett és a kép alján beugró feketék azok, amik miatt nem tud a dolog a maga teljességében szerepelni, mert állandóan arra érzek késztetést, hogy azt nézzem, miközben az érdekesség az ágak játéka a fénnyel. Talán ha van mód ezt ismételni úgy, hogy előremégy még a kamerával, akkor kevésbé skurcból ez a probléma megoldódna. (hegyi)

Reggel, Tabán

Reggel, Tabán

Furfangos a kép, mert több réteggel dolgozik, de ahhoz, hogy ez tényleg kiadja azt az optikai hatást, ami ebben rejlik, én szigorúbb lettem volna a vágásban, leginkább a kép bal oldalán, mert ott a formai ritmika kilágyul, kilazul, úgymond belátunk a függöny mögé. Ennyi, a többi érdekes, jó, az aranyló színek ahogy megfestik az ágakat egészen hihetetlenek. (hegyi)

Sárközi motívumokHegyi Zsolt-2015.01.04. 19:50Hegyi Zsolt-2015.01.04. 19:50Hegyi Zsolt-2015.01.04. 19:50

Sárközi motívumok
Sárközi motívumok
Sárközi motívumok
Sárközi motívumok

A legizgalmasabb nekem az első és az utolsó kép, a harmadik kakukktojás, az ott formailag nekem nem adja azt a határozottságot, mint ami az elsőn vagy másodikon megvan, szóval azt lehet, hogy kihagynám. Mindenképp szeretném a figyelmet az első léceinek és a talán kocsibeálló sráfozásának formai párhuzamára felhívni, nagyon finom a játéka, gratulálok! Tamás, remélem idén erősítesz a jelenléteden! (hegyi)

BÜFÉ!

BÜFÉ!

BÚÉK és BÜFÉ mindenkinek a hóból!

Vicces a két partizán, és nem is akarnám ezt nagyon szételemezni, cincálni, mert a lényege a humor, az meg átjön, bár azt kell mondjam Áncikám, hogy lassan már itt az ideje, hogy az ilyen történetmesélő képeid is hordozzák azt az úgymond szakmai gondosságot, amik hellyel-közzel már tartósan felfedezhetőek a többi munkádban, magyarán a fotós akkor is fotós, ha bohóckodik, például nem felejti el, hogy merről jön a fény, és a hátteret is kitalálja, szóval ja, szuper, vihogtam a kartalan szegény menekülteken, de jövőre már ugye majd fotográfiailag is megoldott lesz a dolog, nem csak poénilag? (hegyi)

Isten háza

Isten háza

Vagy Isten közösségének a háza... Dóm tér, Szeged. Annyit azért leírnék, hogy állvány nélkül készült a kép, kézből. 6 álló képből 2.8-on. De muszáj voltam megörökíteni panoráma kép formájában, mert aznap kifejezetten hangulatos volt. (nem mintha nagyon sűrűn megfordulnék szegeden...) Karácsonyi hangulat, hideg, köd és forralt bor. Klassz volt.

Zoli, az a fény, amit megláttál, valóban kívánja a kamerát, jó, hogy megcsináltad a képet és egészen jók a foltok is, de miért kell hanyatt esnünk? Ha picit lejjebb billent volna a kamera, nem érezném magam úgy, hogy eldőltem. Én nem érzem szükségét ekkora égnek, sőt, barbár leszek, de én nem érzem annak se szükségét, hogy ez ennyire panorámában menjen, mert szimmetrikusan véve ha a bal oldali utolsó még világító lámpa után vágsz, ott is és ennek megfelelően jobb oldalon is, nem gondolom, hogy kevéssé lenne a dolog hatásos, azok a részek, amit így vágnál, nem nagyon hordoznak információt, a lényeg meg a kép középrészén történt, a többi csak érzékeltető díszítés. Szóval az ízlés megvan, ez fontos, a megvalósítás is megjön, türelemmel dolgozz tovább. (hegyi)

Fények és faárnyék

Fények és faárnyék

Belvárosi udvarház esti képe. A fények elmosódása a mobil optikájának hibája, mindig ezt csinálja ellenfényes fotónál.

És milyen jó, hogy a mobilod bekavart, mert ez a kép enélkül nem lenne ennyire izgalmas, és hát igen, ez is bizonyítéka annak, hogy ha az ember tudja, hogy az adott eszköz miben erős és mit hogy módosít, ezt akár erénnyé is formálhatja, a szappantartó is valid eszköz, ha tudom, hogy mit tud. Jó ritmus, van benne némi thriller érzés, de abszolút pontos a fogalmazás. (hegyi)

a fszk-ben

a fszk-ben

Hát, az van, hogy maga az enteriőr elég jó, a fotelek is, de amit leírtál, hogy mi a szitu, na abból egy centi nem sok, annyi se jön át. Márpedig ha a cél az volt, hogy azt ábrázold, hogy egy hajléktalan van ebben a térben, akkor ezt kellett volna megfotózni, azaz ilyen távolról nem lehet embert ábrázolni. Szóval ha ez nem lenne cél, akkor maga a térosztás jó, a kép jó, de kihagyott ziccer a homeless ügye. (hegyi)

A naplemente impressziója

A naplemente impressziója

analóg, lomo supersampler, dupla expo, komplementer-vadászat

Régi élményt hoz vissza ez a kép, gyerekkorom története, hogy szalad a kép a mamánál a tévén, ütni kell a tetejét, hogy megálljon. De valahogy a színélmény visz el mindent, nem tudok belekapaszkodni a formákba, így nehezen tudok mit mondani, zavarban vagyok. Értem, hogy miért tetszik neked, de ez most számomra néző számára megmarad a fotós játékának, valahogy nem tudok belekapaszkodni? (hegyi)

macska az ablakban

macska az ablakban

A Pálya utcában.

Hehh, megleptél ezzel a képpel, látom, meg kell csinálni a radiátor fölötti részt, mert ronda a vakolathiány, Princ meg hozza a formáját, szóval igen, ilyenek ezek a dolgok itt, jót tesz neki a hosszított verzió, mert ad neki valami eleganciát, ellensúlyozza a lepusztulást, hát, szóval megvan ez Viki, oké, köszi. (hegyi)

Szabadáság "borúsan"

Szabadáság "borúsan"

A képet a Szabadság hídról készítettem RAW formátumban, melyet Photomatix képszerkesztő programmal hívtam elő. Nikon D80, nikkor 18-70. 18mm, F13, 1/125, iso100.

Előre mondom, hogy várnám a második és harmadik leckét is, tudod, a bemutatkozást. Ez egy esztétikus, izgalmas kép, talán egy leheletnyivel lejjebb billentettem volna a kamerát, hogy a vízből egy picivel többet kaphassunk az egyensúlyhoz. De abszolút jó időzítés, gratulálok hozzá. (hegyi)

Art Hotel

Art Hotel

Nagyon különös hangulata volt ennek a hotelnek. Az ablakban a színek folyamatosan változtak. Tetszett. Bent amúgy nem jártam, csak arra sétáltunk. Szeged.

Fent nekem ebből picit sok, lenn meg kevés. De azt kell mondjam, jó a pillanat, a belső és külső hangulat, a szürrealitása, miközben van az egésznek valami végtelen szomorúsága is, amerikai filmekben vannak ilyen felcsicsázott és lelakott motelek, azt a világot hordozza ez nekem, persze gondolom a tulajnak nem ez volt a szándéka, de amit teremtett, mindenképpen képre való és az, ahogy ezt megfogtad, abszolút érvényes. Azért mozgatnám lejjebb a kamerát, mert nekem így most nagyon elhord a szemem a tető fölött. (hegyi)

reggelek

reggelek

Ahhoz, hogy egyértelmű lehessen, hogy mi az üzenet, azaz, hogy a búcsú egy helyzettől, a leltár vagy a visszavágyódás az ágyba, egyrészt picit több fény kéne, másrészt a kamera, az a fránya kamera a nézőpontjával, az lenne a fontos. Beljebb? Kijjebb? Feljebb, vagy lejjebb? Valami ilyesmi. Mert amúgy tetszetős, megvolna ez, ha ezt eldöntöd. (hegyi)

Út a semmibe

Út a semmibe

A hangulat megjön, bár abban nem vagyok biztos, hogy pontosan, mert most az is értelmezhetővév válik, ami a gyalogló sztorija, de az is, ami az őt elengedőé. Vagyis ami nem pontos, az az, hogy mi most ő vagyunk, vagy az ő gondolata, avagy mi most megfigyelők vagyunk. Ennek eldöntésében segítene a kamera nézőpontja. Ha feljebb vagyunk még picit, akkor a megfigyelőt, ha lejjebb, akkor a személyeset erősítenéd, de most a kettő között vagyunk félúton. ha ez film, akkor oké, az átmenet is fontos, de így fotóként ez nekem picikét bizonytalan. (hegyi)

30. SzonettHegyi Zsolt-2014.12.08. 23:21Hegyi Zsolt-2014.12.08. 23:21

30. Szonett
30. Szonett
30. Szonett

Shakespeare

30. Szonett

Ha a merengés édes ünnepén
Együtt ülök a múlt árnyaival,
Sóhajt bennem a sok vesztett remény
S elmúlok: sír újra a régi jaj:
És noha nem szoktam, megkönnyezem
Egy-egy barátom, kit időtlen éj fed,
S felzokog a rég-megölt szerelem
S köddé vált arcok fájnak, messzi képek,
És tűnt bánatok új bánata hasgat
S ahogy kín kínra feltámad megint,
Bús számláját sok panaszolt panasznak,
Nem először, fizetem újra mind.
De ha közben eszembe jutsz, barátom,
Nincs veszteségem és a gyász csak álom.

Szabó Lőrinc fordítása

30. Szonett

Ha csendes, édes gondolataim közt
elém idézem az elmúltakat,
felsóhajtok, mert amit vártam, nem jött,
és visszafáj sok vesztett pillanat.
Könny futja el sosem síró szemem,
hogy barátaim örök éjbe hulltak,
és könny-adót kap a volt szerelem,
s mit nem látok már: siratom a múltat.
Újrajajongok minden régi jajt,
és jajról jajra vallom újra meg,
újraszámlázva egyenként a bajt –
már megfizettem, mégis fizetek.
De drága barát, ha rád gondolok,
semmissé teszel minden bánatot.

Szabó T. Anna fordítása

Ez egy igen finom üzenet, sok féltés, szeretet, érzelem van benne, nem csak megfigyelés, de életszag is. Ami nekem még nincs kész, az a bevezető, értelmező kép. Ott az nekem nem hordozza a könnyedséget eléggé, túl tárgyias és konkrét, más minőség, és emiatt az egésztől elválik. Nem azt mondom, hogy hagyjuk el, mert jó a triptichon. Az se biztos, hogy az első képnek kell lennie. A történet szempontjából lehet bevezetés is, de lehet kivezetés is. Szóval én azon még agyalnék, hogy mi legyen ezzel, sőt, ahogy ezt írom, egyre nagyobb a meggyőződésem, hogy én ezt a dolgot a végére komponálnám, oda találnám ki a hiánnyal vegyes emlékezetet. (hegyi)