Szorgalmi

Izgalmas dolgokat láttál meg Londonban, nem a szokványos arcát kerested és ez jó. A képkockán belüli tömegelhelyezést lehetne pontosítani, fent picit sok, lenn picit kevés, és kevéssé vignettálnám a képet, mert bár jó arra, hogy a bizonytalan kompozíciót összerántsa, de erőltetett lesz a hangulatot illetően. Szóval jó az irány, várom a folytatást. (hegyi)

Feladtad a leckét Feri, mert bár a téma ugyanaz, de ez a négy kép négy különálló fotó. És bevallom - remélve hogy nem haragszol meg érte - egyikkel se vagyok megelégedve. Hátulról kezdem a negyedik képpel: azt gondolom hogy ezt a képet tökéletesen érthető kompozíciós ihlet hozta létre, nagyon jó az, ahogy a teret a fenyő törzse és a kerítés felosztja, csak sajnos a bemozdulás nem tesz neki jót és ráférne egy kis utómunka is. A harmadik kép akkor lenne igazán érdekes, ha valamiféle rendszer össze tudna állni a kerítés függőlegeseiből, az árnyékaiból, a drótokból, szóval ha mindez pontosabban lenne elhelyezve. A második képet igazán azért nem értem, mert ez a szelektív színezés majdnem annyira ki tudja nálam verni a biztosítékot, mint a szépia. Lehet hogy meghökkentő lesz amit mondok, nincs olyan szituáció, ami indokolná a szelektív színezést bármilyen képen. Ezt hagyjuk meg azoknak, akik az alkalmazott fotográfia területén próbálkoznak egy unalmas beállítást, vagy egy termék jelenlétét kiabáló színekkel túlhangsúlyozni. Azt kell mondjam az ember akkor használ, legalábbis szerintem, ilyen szelektív színezési őrületet, amikor nem elég biztos abban, hogy a képe érthető, a fogalmazása pontos. Rövidebben megfogalmazva: szájbarágás. Abban valóban igazad van, hogy így ebben a formában ez a kép most billeg. Mégpedig abban, hogy a néző nem tudja eldönteni helyetted, hogy mire megy ki a fuvar. Számomra az első kép a legérdekesebb, látom, hogy kerested azt a pontot, ahonnan nem vakít az utcalámpa, ezért álltál a takarásba. Sajnos azonban pont ott, abban a csomópontban, ami így létrejött, túl sok a bizonytalanság. De ha ezt leszámítom, ez a kép az, ami elmesél egy téli történetet, várjuk a szereplő színre lépését, tehát megvan a maga belső feszültsége is. Nem tudom, fog-e még esni idén a hó, ha igen, szeretném, ha jól felöltöznél, és újból nekikezdenél ennek a feladatnak. (hegyi)

Megint azt mondom, hogy kell valami egyedi, ami elindítja a mesét, egy lovasszekér, egy jegenyesor, egy legelő állatka, valami, amibe kapaszkodhatok - avagy ha nincs, akkor nagyon ne legyen, akkor a hiány legyen, a semmi, nem tudom tehát, mi az, ami jellemző Sárközre, még mindig nem. A tónusaid nagyon élnek, jó nézni, de látni is kéne valamit. (hegyi)

Valahogy ez most nekem nem adja azt az érzetet, hogy ez saját kép lenne, a te kezeidben egy filmkamera van, ha jól látom, ez meg polaroid lenne talán, vagy annak imitációja inkább, persze beugorhattál az ágyba, és jóllehet valóban így történt, de a dolog tervezettsége és átgondolása nem nagyon erős. Ha valódi polaroid, mondhatnánk, hogy akkor nincs mit tenni, ez a képkocka, ez a képhatár, de főleg, ha előtte be kellett állítani az állványon a gépet, ott akkor azért kb sejthető, mit fogunk látni, és most ez a sok belógó épp hogy elkezdődő forma ahhoz nem elég egyedi, hogy indokolt legyen, ahhoz meg túl sematikus, hogy hangulatot adjon. Tágabb, mint egy szubjektív személyes portré, de szűkebb, mint egy enteriőr, valahogy félúton maradtunk. (hegyi)

Zsuzsa, én ezt kedvelem, mert kevés képelemmel képes elmesélni valamit, érzékletes és esztétikus, de mégsem közhely, és a primer üzeneten túl is képes az ember újabb értelmezési tartományokat nyitni a tükörvilágról, az érzelmi bevonódásról, szóval tetszik ez nekem, jó lett! (hegyi)

Az ablak, a kéz, a kis elmozdulások, tükröződések nagyon izgalmasak, de a körítés, az adjusztálás, hogy hol húzod meg a képhatárokat, ez nincs kitalálva. Azt hogy az előző képednél a lányt a kamerával pontatlanul fogalmaztad meg, kevésbé szomorít el, mert az csak egy poén. De itt a mondanivaló való szempontjából nagyon is kritikus, hogy hogyan komponálsz. Esetlegesnek érzem, hogy hol helyezkedik el a kéz, a szobabelső drámai sötétje, hogy hol és mennyit adsz a külvilágból, a fehérekből. Megvan az érzékenységed, a tehetséged, ehhez már csak a kitartás és szorgalom hiányzik. Ne kapkodj. (hegyi)

A helyszín és annak felfedezése tökéletes, az is példás, hogy az átlós vonalakat a kép sarkához futtatod ki, de valahogy mégsem sikerült elérni, hogy az egymást keresztező vonalak ellenére a kép nyugalomba kerüljön. Ennek pedig az lehet az oka, hogy nem neveztél ki egy új horizontot magadnak. Márpedig akkor, ha vannak a vízszinteshez vagy függőlegeshez közel álló vonalak, óhatatlan, hogy a szem igényli azt, hogy ami majdnem vízszintes, vagy majdnem függőleges, az ne csak majdnem legyen az. Talán az is szerencsés lett volna, ha 2-3 mp-cel korábban exponálsz, hogy a mozgólépcsőn lefelé haladó lány a tömeg elhelyezése szempontjából jó helyre kerüljön. (hegyi)