Szorgalmi

2014-ben is főztünk a Tilos maraton gyereknapján, köszöntöttük Jóskát, tortával, képpel, egyedi pólóval, beszélgettünk, lecsóztunk szentmihályi módra, ettünk, ittunk, vígan voltunk - dogmafilm, így élünk mi. 

Sajnos nem lett a legélesebb a kép, így csak szorgalmiba küldeném. A ligetben csináltam a düreres főzés után.

2014. június 8-án vasárnap délután 3-tól újból főz a Látszótér csapata a Tilos Maratonon. Mit főzünk? Természetesen a híres Szentmihályi lecsót! A helyszín a Dürer-kert, (1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 19-21.), mindenkit várunk szeretettel! Lehet jönni segíteni, kóstolni, aprítani - a lányok hozhatnak saját készítésű csipetkét is, sőt, süthetnek sütit! Családi és gyereknap lesz ez a Tilos programjában, tehát nem csak látszótereseket várunk, jöhet az egész család, barátok. Másnap pünkösd, úgyhogy nem kell rohanni sehová, nyugodtan jól érezhetjük magunkat és egymást. Kedvcsinálónak itt találod az elmúlt évek Tilos Maratonos látszóteres képeit, beszámolóit. A többi okosság pedig a filmben látható alant. Kérjük, hogy ha tudsz jönni segíteni a főzésben, írj itt a hozzászólásoknál, aki pedig csipetkét söndörget nekünk otthon, az ezt külön jelezze, de gyorsan! 

Nem tudom, ki hogyan látja, de nekem úgy tűnik, a pályázatok pezsdülést hoztak a látszótér eléggé halódó fotós szekciójának életébe. Sokat gondolkodtam azon, mi lehet ennek az oka. Elsőre arra gondoltam, hogy a versenyhelyzet hat stimulálóan a tagokra, ami biztosan igaz, de csak részben. A fő motiváló erő szerintem a versenyhelyzet közösségformáló erejében van: a közös, egy irányba mutató versenyszerű mozgás öröme az, ami összeköti a résztvevőket, versenyzőket és drukkereket, és ami ilyen hatásosan mozgósít. Minden témakiírás egy közösségi esemény, amely jól követhető pályát fut végig, remek a dramaturgiája az egyre gyorsuló adrenalin szinttel, majd döntés utáni lecsengéssel. (Direkt kimentem – háromszor is – a lóversenypályára, hogy jobban szemügyre vegyem a helyzet lélektanát, mechanizmusát, és mondhatom, erős a párhuzam!)

Arra gondoltam, mi lenne, ha a leckemegoldások is hasonló versenyszerű dramaturgiát kapnának? Ha például - mondjuk havonta - egy (vagy két) leckemegoldásra lehetne pályázni, és a csillagok, illetve a lecketeljesítés lenne a díj. Ugyanúgy lehetne külső döntnököt bevonni, stb. És akkor egy adott időben mindenki mondjuk a „gyermekkor” témára hajtana, és egymással versenyezve bomlanának ki az egyéni értelmezések.

Kíváncsi vagyok a véleményetekre.