Szorgalmi

geometriai játék

Ezt a kepet nem kotom feladathoz, mert egyreszt semmi feladat nem jart a fejemen, amikor keszitettem, masreszt meg nem latszoterre keszult, nem is keszult igazan sehova, digitalis fiok melyen porosodott, aztan en meg lettem hiva facebook-os fotos jatekba, ez a kep meg felkerult oda es meg lett hiva ide. Szoval itt van, bo fel ev utan valami regi.

Csaba hát hol voltál eddig? Hol volt ez a kép eddig? Miért rejtegeted a munkáid? Aki ilyet tud, aki ilyet meglát, megkomponál, annak kutya kötelessége fotózni. Ne legyél már lusta. Kapcsolj rá, itt a helyed, fotózz! Egészen fantasztikus az, ahogy ezekkel a kicsi elfordulásokkal pontosan dinamizálod a kompozíciót. És ez még nem elég, a kis biszbaszokkal és azzal, hogy mindezt kontrasztosan, sziluettben mutatod, egyedivé, Bobákká tetted azt. Gratulálok! (hegyi)

Rémkirály (Erlkönig)

Apám, apám, nem hallod, mit beszél?
A rémkirály suttogva mit ígér?
Fiam, nyugodj meg, ezt csak képzeled,
a szél zizegtet száraz levelet.

Bevallom nektek, a verbális értelmezéshez ennél a képnél buta vagyok. Maradnak nekem a formák, színek, tónusok, tömegelhelyezés. Valahogy nem komfortos számomra a kép bal oldala. Nyitott ott, huzatos. Van benne valami baljós, de ahhoz hogy ez az érzés határozott legyen, valami még nincs kidekázva. Van olyan, hogy a vihar egészen furcsa, vöröses, lilába hajló színeket hoz az égnek, itt is ezt érzékelem. Ugyanakkor az egészen van valami szürke fátyol, nekem túl sötét a végeredmény. (hegyi)

Kvimper

Mikor Quimperben jártam, úgy éreztem, itt tényleg azok az emberek városiasodtak el, akik a tündék, a manók, trollok, orkok és más mesebeli lények voltak egykoron. A világ egyik "Föld vége"-nek nevezett helye, a kék hortenziák hazája, ólmos nehéz utcák és városrészek birodalma Kemper.

Nagyon erős az, amit formában megláttál és kiváló az, ahogy tónusba helyezted, mert így egy más minőség jött létre, egy új dolog, ami a valóságból nem evidenciaként következtethető le. Nem városfotó, nem emlékkép, nem itt is jártam megörökítés, miközben egészen pontosan dokumentálja az érzelmeidet. Sorsok vannak ezen a képen, és mindez úgy, hogy egy ember sincs rajta, mégis benne van minden, ami már nem is a no future punk üvöltése, nem 1984, ez abszolút mai, a posztmodernen túli világ. Már nem akar állást foglalni, már nem akar lázadni, nem kiabál, csak nyomaszt, van benne egy vállvonás, hogy öreg, érted, ha érted, nem, ha nem, én letettem, ez van. Kösz Vera! (hegyi)

Fekete fény

Igen, azt hiszem ez a digitális problematikája, hogy a kémia az nem matek, vagyis nehezen modellezhető, mert túl precíz, a szolarizálás lutrija nem jó, ha kiszámítható függvénnyé válik. Ettől még a formaisága izgalmas, meg minden, csak hát igen, aki dolgozott analóggal, érez némi hiányérzetet. De esztétikusan oldottad meg a dolgot, szóval nem utómunka probléma ez, hát, ezek a szoftverek ezt tudják, ebből kell amit lehet, kihozni. (hegyi)

Minor 1000

Csendes kis utcában, eldugott, kora őszi napsütésben pihen egy veterán.

A kérdést mindig a fotósnak kell feltennie, főleg, amikor úgymond a véletlen kínál tálcán egy helyzetet, hogy oké, itt a dolog, de ebből mi az, ami engem érdekel? Mert ha ez megvan, az már kiforogja azt, hogy honnan, mivel, hogyan kell a képet megcsinálni. Ugyanis a hangulat adott volt, de a megoldásból bizonytalanság jön át nekem, hogy most akkor a kerítés és a fa alkatrészek formai viszonya, vagy az autó szépsége, vagy maga a helyszín az, ami érdekes. Mind igaz lehet, erre nincs szabály, de ha nem döntesz, akkor valami köztes dolog jön létre, a formák nem találkoznak jól, az autó nem felismerhető, a helyszínről nem sokat tudunk meg. Egyszerre mind nem fog menni, ki kell alakítani egy alá-fölérendeltséget. (hegyi)

Almás csendélet

Dinamikus fényviszonyokat örökített meg Demeter ezzel a képpel, miközben az alma formái ezt egyensúlyba hozzák, mint valami ékszer, korona, olyan hatású mindaz, ami létrejön. Azt azért hozzá szeretném tenni, hogy egy kicsivel nagyobb aktivitást várok tőletek, mert hogy azt gondolom, hogy az, hogy Demeter feltölti legújabb képeit hozzánk, az nem csak megtisztelő a Látszótérnek, de tanulságos is lehet, ő pedig erejéhez mérten válaszol is, ha van kérdés. (hegyi)

Street art

Eredetileg a Humor leckébe szántam, de olyan már nincsen! :D

Önmagában ez vicces utcai művészet, tetszik és fontos, hogy megláttad és dokumentáltad. Akkor lenne igazán jó és egyedi ügy, ha visszamennél és megcsinálnád úgy, hogy van türelmed kivárni, míg egy gyanútlan járókelő arra jár és ott a járdán kábé eljut a sarokig, mert akkor adná ki azt, ahogy ez a szörnymanókirály meg akarja ijeszteni. A sztorihoz ez jó háttér, de a sztorihoz kell szereplő még, hogy a dolog humora és játéka kiteljesedjen. (hegyi)

Vihar előtti fürdőzők a Balatonnál

Nézegettem a fotóimat és (hát) ugye konkrétan a tájképeket... ugyan ki tudja, hogy miért választottam pont ezt? De pont ezt választottam. A nyarat idézi, s benne a meleg levegőt átitató esős víz ízét és illatát. Ahogy látjuk messze azt, ami még nem ért ide, nem jött meg, csak távolról tűnik úgy, mintha közelítene. És mit tehetünk mi? Semmit, a természet nagy, öntörvényű és mi az Ő öntörvényei szerint élünk. Olykor csodáljuk, máskor rettegünk mert fenyeget életet, ingót és ingóságot. A legnagyobb vihar is gyönyörű távolról. Fürdőzhetsz, tévét nézhetsz közben... addig, amíg el nem ér. Gyönyörködhetsz... lásd.

Nyilván pontosan tudod, hogy a főszereplő a fiú a kitekert karjával, ő viszi a vállain a sztorit, de minden apróság, ami a képen van, alá tud dolgozni az ő keze alá, mindenkinek megvannak a maga indítékai, és mint egy jó krimiben, mi, a nézők már tudjuk, hogy de hát jön a drámai kifejlet, ők meg mégis, mintha minderről nem vennének tudomást, csak sodródnak a sorsukkal a maguk viharában tudatlanul. Ez a kép nekem ettől jó. Ha lehet kritikám, az az utómunkával van, mégpedig a bal oldalon a két figurával és a köröttük lévő kékekkel, nekem az egy értéknyivel sötétebb a kelleténél, ott a víz is, a part is, az ég is, megnéztem, elbírná, szerintem kívánná azt, hogy egy fokkal visszább legyen hozva, de ez nem von le a kép értékéből és a nagyon jó formaérzékkel rendezett kompozícióból. Köszönet! (hegyi)

Enteriőr

Ha a bal oldal nem lenne elrontva, ez valóban sokkal érdekesebb lehetne.

Igen, a bal oldala szűk neki, de én érzek még valamit. Egyrészt vannak a szép ívek és formák, szürreális szinte, hogy ilyen egy közösségi térben létezik ma. Aztán vannak a firkák és pusztulat. És vannak a színek, és a kockák, és ez a három egyszerre van jelen, de nem alakul ki ezekből egy közös rendszer valamiért. Fene tudja, nem voltam ott, nem tudom, mi lehetne a sikeres, de valamire voksolni kéne, hogy az érdekel, és annak rendelni a többit már alá. Nem tudom. (hegyi)

orchidea

Hát, ez inkább egy tanulmánynak jó, részint az alul belógó kopasz ág miatt, részint mert ráfért volna a derítés, és hát nem is a szép felét fordítja felénk. Jó, így megvan az az érzet, mintha kinézne az ablakon, ez igaz. Nem tudok sokat mondani róla, érdemes lenne a csendélettel foglalkoznod, mert jól gyakorolható vele a komponálás. De a google ebben is a barátod, keresőbe beírni a csendéletet, és régi nagyok festményeit megismételni, az nagyon jó gyakorlat. (hegyi)

Anna művész

Nekem egy nagy csalódás volt, amikor múltkorában vonaton kellett utaznom és kiderült, hogy már nincsenek az ülések fölött tájképek. Gyerekkoromban kedveltem őket - és ez a kép ezt idézi vissza. Ezeket a gegeket az emelheti feljebb, ha van türelmünk kivárni, amíg például a kinti világban valami olyan történik, ami képileg beleillik a kompozícióba, mert most ez a nagy fényesség és kevéssé jellegzetes fa nem elég ahhoz, hogy egyensúlyt tudjon teremteni és mintegy dimenziójáték besegítsen a képbe. Anna jó alany, szóval várom a bolondozást vele. (hegyi)