Szorgalmi

Én kedvelem ezt az akciófotóból emelt képi konstrukciót, mindegy nekem, hogy hordós vagy hogy skucból készülve a párhuzamosok nem a végtelenben találkoznak, hanem a Szépművészetinél, mert hogy az eredeti alkotás szándékát megfejeli a fotós attitűd, és azon túl, hogy dokumentál is, persze, de mindezt úgy teszi, hogy egy új alkotás jön létre a figurák által, mintegy kiterjesztett értelmezési kör, és ez fontos, mert esztétikai minőségben történt meg. Timi, kérek még, tessék szeretni és küldeni a képeket. (hegyi)

Én kedvelem, ha szerepet kap a véletlen, könnyed és játékos ügy ez, működik, van formai értéke, és egy olyan ajtót nyit ki, amiben benne van Moholy-Nagy is, úgyhogy aki akarja, felfedezheti ezt a világot úgy is, hogy tudatosan kezdi el ezeket a dolgokat használni és a dimenziókkal játszani. Balázs, kapcsolj rá, küldj még képeket. (hegyi)

Tamás, néha vannak dolgok, amiket nem értek, ezeket meg szoktam kérdezni, és most is így kell tegyek, mert az nem megoldás, ha nézek ki a fejemből bután. Egyrészt a barnítás szerepét lenne jó értenem, hogy mi az, ami miatt ezt választottad. Ennél is fontosabb az, hogy mi az oka annak, hogy ennyire szűkösre van főleg a kép alja vágva, vagyis hogy ennyire megfosztod a modellt a súlypontjától. A macska szép darab lenne, és értem is azt, miért kedves vagy miért kerül képre, a háttér is tetszik és jól osztja a teret, de valahogy a többi nem egészen érthető, miért így történik. Segíts. (hegyi)

Az a helyzet Robi, hogy ez egy turistafotó. A cím orientál, de hiába, ha a kép nem mondja azt, amit a cím. A gondtalan élet helyett két idétlen turistát látok, gondolom házaspár, akik megpihentek, hogy isznak egy frissítőt, és szemmel láthatóan zavarja őket a kamera, nem értik, és az exponálás időzítése ezt az értetlenséget rögzítette. Elrepült a gondtalanság, megtört a varázs. Mi a teendő? Vagy olyan nézőpontot keresni, ami nem ennyire frontális, mert ebben van némi támadó jelleg is, ezt erősíti a fentről lefelé fotózás (ej de sokat mondom ezt, de nem akaródzik leguggolni a kamerával), és sajnos azt kell mondjam, hogy ha már észrevettek, akkor ez már nem fog működni, mert ez pont az a szitu, ahol neked nem szabad feltűnőnek lenned, hogy ne befolyásold a történést, mert egy olyan pillanatot akarsz megfotózni, aminek lényege a feszültség hiánya, a relaxálás. Tehát ha előre felkészülsz a kamerával, hogy csak fel kelljen a szemedhez kapni, ha keresel egy pozíciót félprofilból, ha mindehhez lejjebb hozod a nézőpontot, akkor ha elég gyors vagy, megtörténhet, hogy nem lesifotós az ügy, mert nem 50 méterről lövöd, vagyis a néződ is jelen van, de mégsem riasztod el a madárkákat. Nem mondom, hogy egyszerű, de ki mondta, hogy a street photo könnyű? (hegyi)

János, azt kell eldönteni, hogy valóban a négyzetes megoldás azért készült, mert az az egyedül üdvözítő, vagy azért, mert mondjuk az 500 pixeles képmegosztón vagy az instagramon ez az elvárás. Értem én, ha az emberben felbuzog a publikálási vágy, hisz néha jól jön a buksisimogatás a dilettáns nézőktől, de azért olyan nagyon nem törném magam azért, hogy megfeleljek egy külső kényszernek, ha a kép maga ledobja magáról a négyzetet. Az, hogy ezek a képmegosztók a négyzetest preferálják, az az ő bajuk, de ha bedőlök nekik, akkor az meg az én saram. (hegyi)

Mielőtt kitettem volna, kérdeztem Gábort, hogy ezt biztos, hogy így akarja közölni, ennyire utómunka nélkül? Azt válaszolta, hogy igen, tegyem így ki, és ha gondolom, csináljam meg a javított változatot is. Az elemzés végén ott lesz, az se jó, csak próbáltam ebből kihozni, amit lehet. Ugyanakkor azt azért el kell mondjam, hogy bármennyire jó is a helyszín mondjuk, azt nekünk kell berendezni, olyan szociofotó márpedig nincs, ami úgy jó, ahogy megtalálták, ha mást nem, de a kamera nézőpontját, az objektívet, a fényeket a fotós előtte rendezi, mielőtt kattint, és az nem mentség a pocsék kivitelezésre, hogy ha azzal védekezünk, hogy de hát nem akartuk az alanyokat felismerhetővé tenni. Ha nem akartuk, akkor tegyük el a gépet, ugyanis álságos az, ha az ember azt gondolja, hogy akarok is egy problémával foglalkozni, de jajj a szereplőkkel mi lesz. Semmi. Ha nem akarnak szerepelni, nem készül kép, ha akarnak, akkor viszont úgy kell ábrázolni, hogy az a legjobban visszaadja a helyzetet, márpedig ehhez itt most kell az arc, mert megszemélyesítesz egy problémát, tehát azt nem lehet az alakok negatív foltjával megúszni. A másik, hogy oké, neked kellett a lámpa, mert a bura nélküli vakuló fény az erős üzenet. Rendben, de akkor menj lentebb a géppel, keresd meg azt a pozíciót, ahonnan az alanyaid "felnőnek" a térbe és nem lesz ekkora üres semmi fenn, miközben lenn meg esetleges vágással nyiszabolod a lábat. Összhatásában olyan, még javítva is, hogy elmentél egy rádióriportra, de ha már ott voltál, kattintottál véletlenül egyet. Gábor, a dolog sokkal fontosabb annál, hogy ne legyen benned annyi alázat, hogy jól csináld meg, úgyhogy kérlek, ismételd a képet. Mindegy, hogy ez hol van, menj vissza és csináld meg újra. (hegyi)