Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld reményt,
Szerelmes szívem sóhaját
S csitítgatom szegényt,
Nekem nyílik minden berek
- A vérem játékos gyerek -
S a Nap elém hajol
És rám kacag, milyen ravasz
- Ó pompa, szín, ó dús Tavasz!

Köszöntünk az Estiskolában, nagyon szeretjük ezt a képet, és ha ezt a tavasz leckére küldte volna, azt kellene mondani, hogy teljesítené azt a feladatot is. Nagyon nagy gondban lesz, mert most kilőtte a 12-es leckét és ezt már oda nem küldheti el majd. Első leckének is jó a kép, amit kérnénk, hogy a vers, amit olvasunk, nem derül ki, hogy ő írta, vagy idézet valakitől, ezt ki kellene egészíteni. (szőke)
értékelés:

Csak csendben, kérdőjellel merem a csendélet leckére küldeni ezt a képet. Ha nem az, hát nem az, akkor vágy. Vagy szorgalmi. Vagy a barátom. Vagy valami. :-)

Itt egy vízicsikó szárított formáját látjuk és nagyon szép a kiégetett fényben az oldalról érkező fény miatti árnyék, és nyilván amiatt, hogy a tüskék elemelik ettől a rusztikus felülettől ezt a kis szárított állatot, az egész fura, misztikus hatást mutat, és jók az ívek, mint egy régi barokk hangszer nyaka, ez jól erősödik. Ez nem igazán csendélet, mivel Nóra szabad kezet adott szinte, hogy melyik leckébe soroljuk, a csendéletet nem teljesíti, de a vágyat igen. Nagyon szép a kép, megkapja a 3 disznót, de a csendéletet ne hagyd békén, Nóra. (szőke)
értékelés:

Nóra a tévében.
Tévé az erdőben.
Erdő a tévében.
Nóra az erdőben.

Először is a szorgalmira megvan az egy disznó, másodszor lehet, hogy többször szóbakerül a Dokumenta és annak anyagai, performanszai, ez a hetvenes-nyolcvanas évek nyugati neoavantgarde művészetéhez kapcsolódik. Ha magyarországi kapcsolódásokat keresünk, akkor Peternák Miklósék által képviselt kísérleti munkák, Erdélyi Miklós, Bódy Gábor munkáit is ide vehetnénk, ahol a videolejátszók és monitorok, az azokon gerjesztett képek megjelennek, érdemes lenne ezeket megnézni. Tulajdonképpen ezt egy jó szándékú munkának tekintjük, a városi kultúra, az urbanizáció valahogy az őszi természetben jelen van és ebben a tükröződésben az alkotó is megjelenik. Van egy plusz vetülete is ennek a rendszernek, ez a bizonyos levél forma, ami valószínű a képcső sérülése, megvakulása, de ez mindegy is, az információ maga szimmetrikus forma, a középső tengelyénél ott is van a tengelypontja, maga a forma, ha különböző ornamentikus grafikákat megnézzük, akkor egyértelműen szimbólumokra utal. Nagyon érdekes a képen tükröződő alkotó és a forma kapcsolódása, kétszeresen van megerősítve a nőiség. Erről lehetne hosszabban beszélni, nem tudom, mennyire van itt a helye ennek, mert itt nem párbeszédet folytatunk most, de lehet, hogy erről is kellene folytatni egy párbeszédet, hogy jól értjük vagy nem, mindenesetre ez a folt nagyon határozott és hangsúlyos női szimbolika. A Tilos rádióban mivel a műsor nem éjszakai műsor, így az ott elhangzó mesékben és történetekben a csetelő hallgatókkal abban egyeztünk meg hogy magát ezt a szimbolikát Panninak fogjuk hívni, itt tulajdonképpen egy panni-formát láthatunk. Az, hogy a Panni szimbolika mennyire fontos, lehetne beszélgetni, de az egész formavilághoz képest a televízió feketéi szürkébbek és a táj sötétjei is sokkal világosabbak, mint a panni-forma. Ez azt is jelenti, hogy ez a forma ki van emelve, síkra redukálva. Mindegy, hogy ez egy tévéképernyő volt korábban, a kép tekintetében ez a forma, mint egy szitanyomat jelentkezik, és ez a legfontosabb piktogram üzenete a képnek. (szőke)
értékelés:

Leánykökörcsinek a domboldalban.

A kép a Dél-Dunántúl virágkultúráját ábrázolja a téli időszak utáni világból, amiben a kettős szimbolika, a női és férfi szerep jelentkezik, átlósan metszi a képet a hegyoldal, de nem ez a bajunk. Hanem az, hogy Nórától már nagyon összetett és összefogott képeket láttunk és úgy érezzük, hogy azon kívül, hogy megvan az élmény a makróval a virágok különböző texturájával, és ebben az üzenetben a legizgalmasabb az, hogy a természet milyen hihetetlenül érzékenyen és érzékien hozza létre ezeket a csodálatos formákat, de azt kell mondjuk, hogy beszorultunk egy határmezsgébe, mert egyszerre egy tájkép és egy mikroközeg megfogalmazását látjuk. Értjük, hogy ez a virág ott van a mezőben és kibújt a füvek közül és ezt is szeretnénk üzenetbe foglalni, azt is értjük, hogy olyan kompozíciót keresünk, ahol jó a ritmikája a képnek, alapvetően ha ez egy dolgozat lenne, azt mondanánk, hogy teljesen jól megoldódott minden elhelyezés, nem borul a kép, jó az egész. De a problémánk az, hogy ha az Estiskola irányaihoz visszatérünk, akkor azt mondtuk, hogy mindenkinek a munkáját igyekszünk önmagához mérten tárgyalni és itt az a bajunk, hogy azt érezzük, hogy van egy izgalmas észrevétel a virágokkal kapcsolatban, ugyanakkor nem tud revelatív lenni a történet azért, egy, mert benne van zárójelben, hogy láttunk már ilyet, kettő, mert ez a kép rendben van, de nem lép túl azon, hogy bármilyen naptárfotóként működhetne, merthogy Nóra alkotásaiból tudjuk azt, hogy ennél mélyebb értelmezésű munkákat is küldött már. A harmadik probléma az, hogy a 12-es lecke, a tavasz, tehát a 9-es utáni leckék nem véletlenül hagzottak el hívószavakkal együtt, merthogy azt szerettük volna elérni, hogy összetettebb, átgondoltabb filozófiát, mélyebb tartalmat is próbáljunk képet megfogalmazni, amiben az alkotó 100%-osan benne van. Itt pedig azt érezzük, hogy elkészült egy feladat, de nem azon a szinten van, amit a tavasz lecke hordoz. Egyszerű dolog a tavaszt egy nyíló virággal ábrázolni, de ezt az egyszerűsítést kellene elkerülni, ez így egy konvencionális megoldás. Egy disznó jár a meglátásért. (szőke)
értékelés:

Semmilyen utólagos módosítás nincs a képen, csak minimális vágás és átméretezés.

Ezzel a képpel az a bajunk, hogy tulajdonképpen nem a fotó, hanem a festészet felől egy színbontás játék, valami a beérkező fényt spektrumszínekre bontja, de ettől függetlenül lehet érzékelni a formavilágot, és a kép nem annyira absztrakt, hogy ne keresse a valós formákat rajta az ember, viszont ha a valós formákat nézzük, akkor nem elég dekomponált, hogy dekomponált legyen, ahhoz egyáltalán nem komponált, hogy komponált legyen, tehát a festői játéktól függetlenül nem egységes az egész vizuális üzenete. Nem a nőnappal és nem a jó szándékkal van a baj, hanem a kompozícióval, ami annyira rendezetlen, hogy nem nagyon tudunk rá mit mondani, nem tudjuk elemezni, talán a hibaisták tudnának. Ez nem csendélet, úgyhogy átsoroljuk szorgalminak, így kap egy disznót a gesztus. (szőke)
értékelés: