Szakkör | Page 116 | Látszótér

Ez az egy jegesdunafotóm készült, barátoknak akik nem láthatják, mert messze laknak, de gondoltam felteszem ide is. A nagyobb méret azt hiszem jobban áll ennek a műfajnak.

Nem nagyon tudok sokat mondani erről a képről azért, mert minden benne van, ami ahhoz kell, hogy egy emlékezetes munkát kapjunk. Talán annyit tennék hozzá, hogy a kép formátuma nekem komfortosabb lenne, ha a 3:2-es méretarányt tartaná, fent is és lent is kaphatna még a kép több teret. (hegyi)
értékelés:

A téli verziót sajnos a megfelelő körülmények esetén ismételnem kell, de addig is megmutatom. Nem jó helyre álltam vissza, megzavart a jobboldali fa, lentebb kellett volna mennem... Ezek a képek eredetileg a panorámák gyakorlása miatt készül. Apparátusom nincs hozzá, kézből készítem őket.

Izgalmasak ezek a téli-nyári képpárok, szeretném felhívni a figyelmet Nádas Péter körtefájára. Miért mondom ezt? Mert ez egy olyan projekt, amiből akár könyvet is lehet csinálni, de ennek a buktatója ott van, hogy megtalálod-e azokat a helyszíneket, nézőpontokat, hogy önmagukban is, egy képként is elég egyediek és érdekesek legyenek ahhoz, hogy működjenek. Másképp mondva, ha maga a kép helyszíne, amit találtál nem egyedi, és/vagy a nézőpont nem különleges, akkor ez is csak olyan, mint a bélyeggyűjtés, csak a bennfentesek tudják, hogy az egyik bélyeg miért lesz értékesebb a piacon, mint a másik. De azt mindenképpen nagyra értékelem, hogy olyan projektbe kezdtél, ami hónapokon is képes átívelni, úgyhogy nem szeretném elvenni ettől a kedvedet, csak ara szeretném felhívni a figyelmedet, hogy keresd az egyedit. (hegyi)
értékelés:

Teszek fel majd hamarosan egy összeállítást Saorge belsejéről is.

Ez egy szép tájkép, bevallom, sokat nem tudok hozzátenni, mivel nem voltam ott a helyszínen, ezért azt sem tudom megítélni, hogy lehetett volna-e olyan nézőpontot találni, ahol maga a város nem szorul ki ennyire a kép jobb szélére, mert így borul az egyensúly. El tudom képzelni, hogy ez a kép méteresbe nagyítva lakásdekoráció is lehetne, mert kellően sematikus, de annyira nem mozgatja meg a fantáziámat, hogy azt mondjam: ez egy három csillagos megoldás, de nagy az esélye, hogy a hiba az én készülékemben van. (hegyi)
értékelés:

Egy roncsolt és egy kevésbé roncsolt képpárt látok, hozzám a második, a klasszikusabb megoldás áll közel, ugyanis amikor ennyire elveszítjük a tónusokat, mint az első képnél, az az értelmezés rovására is mehet, és ha már mutattál két képet, tehát adtál lehetőséget a választásra, akkor az első kép kiesett. A második képhez annyit tehetnék hozzá, hogy a kép a felső részénél egy leheletnyivel több hátteret adnék. (hegyi)
értékelés:

Izgalmas mozgástanulmány, vagy fázisfotó, amit látok. Kicsit nagyvonalúan bánsz a térrel, mert ez a kép nekem erősebb lenne akár négyzetes formátumban is. Nem nagyon érzem az indokát az álló formátumnak, hiszen maga a mozgás is, amit a képen látok, a fekvő formátumot indokolná. (hegyi)
értékelés:

Fura, hogy hogyan tudtad elérni, hogy a hatvanas évek világát megidézd, de sikerült, nem tudom, hogy ez cél is volt-e, de megvan. Ami nekem bajos, hogy a lenti vágás nem szerencsés, nincs befejezve a mondat, a két lány a pohárral és az intelemmel oké, de a balról lévő lány néz valamit a képhatáron kívül és emiatt kivisz a képből. (hegyi)
értékelés:

Volt már ennek egy előzménye kb 2 éve.
Bálint

Akkor, amikor absztrahálsz, elég a lézerfény, de ha történetet mesélsz, akkor kell a környezet is valamennyire, enélkül a dolog lebeg, súlytalanul. A fiad és a telefon értelmez, a lézer díszít és magyaráz, de kellene a realitásból is valami, hogy ne legyen ennyire elrugaszkodott, mert így ott a veszélye, hogy a stockfotók se hús se hal világába essünk. (hegyi)
értékelés:

Ebből egyedül az első kép érdemes arra, hogy megtartsd későbbre is, az egy jó ritmusú kép, a többi didaktikusan akar elmondani valamit, többször ismételve, úgy, mintha elmondanád nekem a sztorit és minden félmondat után rákérdeznél, hogy érted? érted? ugye érted? Értem hát, de sajna ennek a rovására a kompozíciók nem jók. Megvan az elsőn, a többinél már fel lehetett volna szabadítani magad a kötelező párhuzamoktól. Az első kép kapja a csillagot. (hegyi)
értékelés:

Egy több részből álló vázlatsorozat egy darabja. Címmel, leckebesorolással bajban vagyok, utólag határoztam meg azokat. A sorozatot a készítés körülményei kötik még össze, ugyanis egyidőben készültek, mindig megnéztem mi lett belőle, és ahhoz igazgattam kicsit, módosítgattam, és így alakítgatta magát. De ezt az időbeliséget és sorozatot most elhagytam mégis, mert (bár van egy izgalmas fejlődése az egésznek, de) hogy megkönnyítsem az elemzést. Tartalmi mondandóm nem volt, csak utólag jöttek ilyen-olyan gondolatok, de valójában nem relevánsak. Egyedül a fény, a fénytörések, az árnyékok, a formai viszonyok érdekeltek amikor csináltam.

Nehéz, mert amit mondok, a helyzet ismerete nélkül nehezen tudom, hogy hogyan oldható meg, de mégis elmondom. Az izgalmas az, ha a kövérke vázának lesz üvegformájú árnyéka, és ez majdnem meg is valósul, ez jó és tetszik, de nem kéne oda a konkrét üveg is, csak az árnyéka. És akkor a nyúlánk és a tömzsi, az árnyékcserével már sztori. (hegyi)

Az előző sorozatban ahol szerepeltek az üvegeid, összeállt, de itt most az italos üveg és a váza nem, még a rózsa se segít, három tárgy, ami nem állt össze kompozícióban és sztoriban sem bennem. Ez azért érdekes, mert önmagában mindegyik jó, de így, hogy konkretizál a rózsa, így most már a kérdés is felmerül, mi keresnivalója a váza mellett az üvegnek, netán abból ittak? (hegyi)

Egy több részből álló vázlatsorozat két darabja. Címmel, leckebesorolással bajban vagyok, utólag határoztam meg azokat. A sorozatot a készítés körülményei kötik még össze, ugyanis egyidőben készültek, mindig megnéztem mi lett belőle, és ahhoz igazgattam kicsit, módosítgattam, és így alakítgatta magát. De ezt az időbeliséget és sorozatot most elhagytam mégis, mert (bár van egy izgalmas fejlődése az egésznek, de) hogy megkönnyítsem az elemzést. Tartalmi mondandóm nem volt, csak utólag jöttek ilyen-olyan gondolatok, de valójában nem relevánsak. Egyedül a fény, a fénytörések, az árnyékok, a formai viszonyok érdekeltek amikor csináltam.

Itt is úgy gondoltam, hogy a hasonlóságok miatt mehet egybe kettő fotó.

Az alsó líraibb, a felső dinamikusabb, de egyik sincs kifuttatva a végállomásig, valami még kellene, nem tudom megmondani neked, mi, mert ez a te álmod, de befejezetlennek érzem mindkettőt, ki kell mondani a szavakat, nem elég gondolni rájuk. (hegyi)
értékelés:

Ez nekem így nem, élettelen, szürke, céltalan. Nem az a baj, hogy nincs a vázában a rózsád, lehet az kinn is, de akkor ezt erősítsd fel, mint érzet, kell adni hozzá, hogy sztori legyen, értelmezhető, miért, hogyan került oda. Sérülésmentesen nem megy. (hegyi)

Itt is úgy gondoltam, hogy a hasonlóságok miatt egybe mehet kettő.

A második, de több tér kell fenn, levegő, ég, mindegy, minek gondoljuk, beszorítva a dolog nem tud lélegezni. És hát a funkció nélküli váza érdekes, de akkor ezt ki kell fejteni, miért. Enélkül befejezetlen a hatás. Viszont a nájlon jó ötlet, érdemes vele kísérletezned tovább. (hegyi)
értékelés:

Egy több részből álló vázlatsorozat három darabja. Címmel, leckebesorolással bajban vagyok, utólag határoztam meg azokat. A sorozatot a készítés körülményei kötik még össze, ugyanis egyidőben készültek, mindig megnéztem mi lett belőle, és ahhoz igazgattam kicsit, módosítgattam, és így alakítgatta magát. De ezt az időbeliséget és sorozatot most elhagytam mégis, mert (bár van egy izgalmas fejlődése az egésznek, de) hogy megkönnyítsem az elemzést. Tartalmi mondandóm nem volt, csak utólag jöttek ilyen-olyan gondolatok, de valójában nem relevánsak. Egyedül a fény, a fénytörések, az árnyékok, a formai viszonyok érdekeltek amikor csináltam.

Ezt a hármast most a fentiek ellenére mégis egyben kezelem, annyira hasonlatosak, hogy ez nem okoz majd gondot az elemzésnél szerintem.

A középső, ami a legjobb, de a baj az vele, hogy nincs talapzata, vagyis a fényjáték szép, de a tárgyaknak akkor is van súlyuk, ha könnyedek, és ezt a talapzat, vagyis az asztal vagy amin vannak, annak a megvilágítása segíti, az azon lévő árnyékokkal együtt. Enélkül a semmiben lebegve a dolog elszáll, nem a könnyedséget, hanem - nincs jobb szavam - a gyökértelenséget mutatva. (hegyi)
értékelés:

Nem szokásom ilyet hozni, tudom nagyon konyhai, nagyon effektes (egyik hozta a másikat). Ez csak amolyan ha már megszületett, legyen meg dolog. Kis móka, kis játék, ne harapjatok érte. :)

Nekem az a dolgom, hogy elemezzek, ez van. A sárgítás borzalom, felejtős, ezt többször elmondtam már, remélve, hogy egyszer végre beérik mindenkinél, minden ilyen archaizálás gagyi. A tetoválás meg olyan ügy, hogy sajna emiatt alig vagy használható univerzális modellként, mert kivisz a hangulatból - de ha meg már van, valahogy ellensúlyozni kell, akár betekered gézzel a másik karod, ahol nincs varrva, persze ebben az esetben a gatya helyett is lehet gézt használni. A náljonszatyor durva baki, ki kell venni, megoldható lett volna. Hát, így valahogy. (hegyi)