Szakkör | Page 113 | Látszótér

Azt nem tudom, Feri, így visszaidézni ennyi idő távlatából, hogy mire utalhat a cím, de ebből a képhármasból nekem az első az, ami tetszik. A másik kettővel ehhez képest nem tudok mit kezdeni. (hegyi)

Itt az lepett meg, hogy ilyen pici területre hogy összerendeződtek hegyesszögek amelyek különböző rétegekből származnak.

Ez egy jó megfigyelés és még a szerencse is a kezedre játszott a madárral (de mi történt körülötte, miért van az a fényudvar?) . Jó a kompozíció, kedvelem. (hegyi)
értékelés:

Az a képed, amit korábban Ötvenes élethelyzet címen töltöttél fel, az oké, ez ahhoz képest, brahi. (hegyi)

Valamiért minden utcán talát szöget, csavart felszedek, elteszek. Ezek mind örökbefogadott kötőelemek.

Régen, amikor a Metrónál dolgoztam, Keszeg Sanyi barátomnak volt egy műűűvészi installációja: egy hanglemezre ráragasztott egy csomó csavart és egyetlen egy darab anyát, nem tudom, Gábor, kitalálod-e, mi volt a címe? Segítségképpen elmesélem egy másik művét is, kettéfűrészelt egy vekkert, aminek azt a címet adta: Van még egy fél órám. Ezek jutottak eszembe a képedet látván. (hegyi)

Lakatos Guszti János a Romengoból meglátogatta Demetert

Volt egy korábbi ilyen tányéros ezzel az alappal. Az alma nem túl tökéletes, nem tudtam szebbet szerezni. Itt most az is érdekes számomra, hogy elfogadható-e az alma alja is, vagy csak a teteje? Az alja nekem simább, jobb most ide, de Zsolttal arról beszéltünk egyszer, hogy nem annyira szerencsés.

Kedvelem ezeket a montázsokat, érdemes lenne ezt az ajtót jobban kinyitnod a magad számára. A kérdésedre a válasz az, hogy ebben az aspektusban rendben van az alma alja is, üzenetértékkel bírhat, mivel kevés jelkészlettel dolgozol, hogy mit választasz. (hegyi)
értékelés:

Egy korábbi vázlatomon kezdtem el kísérletezgetni, annak eredményéből pár darab az alábbi sorozat. Rögtönzött naplójegyzet A ferdékhez egy gondolat, ott kifejezetten azt vizsgáltam, hogy a kis mélységélesség ezen a sík felületen hogyan használható. És általában igaz, hogy a tartalmi közlés mellett próbáltam a kompozíciós irányokat keresgetni ezen a bázis, de ebben a témában még komoly hiányosságokat érzek. Velem ilyenkor az történik, hogy lerakom egy időre, majd később felülvizsgálom őket.

Egyáltalán nem csodálom, hogy ez lett a hónap képe, mert egy olyan munkát kapunk tőled, ami ritkaság a Látszótéren. És tudod, mi az érdekes, István? Hogy ezekben a kollázsokban mintha megtaláltad volna a magad - még ha áttételes is - szabadságát is. (hegyi)
értékelés:

Miért a hónap képe:

Február hónap képének Mészáros István Variációk rétegekre című sorozatát választom, ha konkrétan egyet kell kiszúrnom, akkor az a négyes vagy az ötös kép lenne. Jó elképzelés, jó kivitelezés, nagyon igényes munka. Szeretném megemlíteni, kik voltak még versenyben nálam a címért: nagyon tetszik Frantisek Balga Elmúlás és Átváltozás című képe, Gerlei Gábor Tulipánok című képe és szintén az első helyezett Mészáros István Quo Vadis sorozata. Mindenkinek további jó munkát, jó fényképezést kívánok! (Schummel Dénes)

Annyira érzem azt, amit mutatsz, a "szabadenekemezt" dilemmáját, a dühöt, a dacot, szembenézés hiábavalóságát, ezzel kínlódom fél éve, azt hittem, jobb lesz, ha átlépem a bűvös ötvenet, de lószart lett jobb. Üdv a klubban és köszönöm az őszinteséged! (hegyi)
értékelés:

Tudósítás, képileg, némileg, KÖSZÖNÖM!

Kedves képsor, elmeséli a történetet, hozzám a legelső kép gesztusa áll a legközelebb. Kedvelem azt a Ferit, akit ott látok. Ha nem szorgalmi lenne, csillag is lenne. (hegyi)

Van ez a nyolc vagy tíz éves fotóm, és a háromhatvanötösök heti generációk feladványáról beugrott, úgyhogy előkerestem. Itt nem kellett instruálni senkit semmire :)

Az a bajom, István, hogy ahhoz, hogy ez a kép laza legyen, túl szabályos, túl decens, ahhoz pedig, hogy geometrikus, mértani legyen, túl sok benne a hiba. Tudom, hogy furcsa egy családi képnél ilyenről beszélni, de egy portré is, ha darabjaira bontod, geometria. (hegyi)

Csalogatóak, csábítóak az ilyen makróba hajló megfigyelések, de ez a kép épp úgy egy színpadot mutat, mintha egy város főterét fotóztad volna, és ez a színpad most üres. Az elsődleges jelentéssík a korhadó tárgyakkal megvan. Úgy is mondhatnám, rádiós hasonlattal, hogy megvan az érzelmi vivőhullám, de hiányzik a jel. Az, hogy korhad egy ablak, önmagában még közhely marad, ha nem teszed hozzá üzenetben Frantisek Balgát. (hegyi)

Hangulatos képet küldtél, szerethető ez a magányos bicikli. Valakit hiányolok a kép bal oldaláról, valahol ott az utcasaroknál, aki kiegyensúlyozná a kompozíciót. (hegyi)
értékelés:

Feri, bocsánat, de nem tudok mit kezdeni ezzel a képpel, nem értem a miértjét. (hegyi)

Tél a szigeten.

Kevés képelemből dolgozol, ezért nehezen lehet belekötni, de annyit talán hozzátennék, hogy én nem ebben a képarányban dolgoztam volna, hogy a tenger és az ég egyforma hangsúllyal és méretben szerepeljen. És persze azt elhiszem készséggel, hogy ez volt a valóság, ilyen fakó, de a fotó meg nem a valóságról szól, szóval egy kis dinamika jót tenne neki az utómunkában. (hegyi)
értékelés:

A konyhaszekrény fotózás nem egy izgalmas területe a fotográfiának. Na de ha a mélyére nézünk! Micsoda viszonyok, alá- és felérendeltségek, csillogások és árnyak bújnak meg benne!

Demeter Weöres Sándor könyvszekrényét bemutató képe a leltárszerűsége miatt nagyon izgalmas, itt is valami hasonlót kapunk, bár azzal, hogy vignettálva van a fény, sejtelmesebb az eredmény. Persze kérdés, hogy mi a fontos, a rögzítés, vagy a mese. Lehetne ez akár egy koncept projekt is. (hegyi)
értékelés: