Most eltekintek attól, hogy a Mr. Pig Photo ott van, mint logó, beszéltünk erről, tudod a véleményemet, valószínűleg véletlenül maradt ott. Mielőtt nekifognék ahhoz, hogy magáról a mozgás élményéről szóljak, az előtt két dologról szeretnék még beszélni. Az egyik az, hogy megint szürkék vagyunk. Leírtad erről a véleményedet egy másik elemzésnél, de én ezt nem tudom elfogadni, hogy ettől lenne valami egyedi vagy ettől lenne kevésbé csinált hatás, hogy ne minden működjön tökéletesen, mert ennek a képen belül úgyis vagy megoldása másképp is, hogy ne menj bele abba az utcába, hogy minden karctűéles, és minden él tökéletesen kerekre van gömbölyítve, és minden szépen be van csomagolva, tehát működne ez anélkül is. Én most azt kérem, hogy próbálkozz még egy darabig azzal, hogy ettől a szürke tónustól ellépsz a normál tónusbeállításig. Hidd el megéri, hogyha egy kicsit kilépsz abból a komfortzónából, amit saját magadnak állítottál. A másik problémám, amiről beszélni szeretnék, az a kompozíció. Megint egy álló képet kapunk abban a szituációban, ahol ennek egy fekvő képnek kellene lennie. Ugyanis te egy mozgássort akarsz ábrázolni, nekem bemondásra kell elhinnem, hogy ez egy templom, de ennek nagyon sok jelét nem kapom máshol, és azt is el kellene fogadnom, hogy ezek emberek, akik templomba járnak ki vagy be, de maga a mozgásnak az élményének több kellene oldalirányba. Tehát én egyrészt lényegesen távolabb mentem volna, nem muszáj benne lennie a toronyórának lánccal, haranggal, de valami az építészeti jellegből azért kéne, és fontos lenne, hogy ezt a mozgást tudjam követni a lépcsőn lefelé. A harmadik dolog a mozgás kapcsán, az nagyjából ugyanaz, mint az előző mozgós képednél, hogy az expozíciós idővel érdemes kísérletezni. Kérek egy ismétlést, mert maga az ötlet nagyon jó, és szeretném látni, hogy ezt hogyan tudod megfogni, hogyan tudod átadni ezt az élményt, ami a templomba ki- és bemenő ember áradat. Ha lehet, szerintem ez nem olyan nehéz, mert templomot azért lehet találni, akkor próbáld ki, hogy mi a helyzet. Először gyakorold le a záridőt, aztán keress egy olyan kompozíciós helyzetet, hogy minden kérdésre választ kapjak a képen belül. Szóval ezt most visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Ez egy nagyon szép ritmus, egy dolog von le az erejéből, a melltartónak a pántja. Én ezt már többször elmondtam önarcképeknél, amikor az önarcképnek nem lényegi eleme a ruha, és amikor azt mondom, hogy ezekben az esetekben érdemes akkor is megpróbálkozni akttal, félakttal, hogyha nem is fog a testből több látszódni, mint a fej, mert lelkileg, pszichésen visz téged bele ebbe az élménybe az akt, még jobban átadod magad vagy még esendőbbé válsz, minden esetre érzelmileg mélyít a palettádon. Itt most ez formai probléma, ez a fehér megszakítja a vállnál ezt a nagyon szép ritmust, amit kapunk, de egyébként semmi más baj nincs ezzel a képpel, mert nagyon jó az a megfigyelés, hogy így kidugom egy kicsit a fejem és akkor mi fog történni. Szépek az ívek az áll alatti részén, amit az árnyék kihoz a vállal, és az egész kar felé mozduló ívvel, ez mind jól ritmizál és harmonizál azzal, ami az arc körberajzolódása. A hajból az a nagyon pici kis jelzés, ami bejön a képbe, az fantasztikusan tetszik nekem. Az a kérdés most ugye itt az új megoldásnál, mert most már csillagokat is adok, hogy most mi jobb, ha három csillagot adok vagy kettőt, most az elején a dilemmámat is megosztom, mert tulajdonképpen ha eltekintek ettől a melltartópánttól, akkor ez egy három csillagos kép. Lehet, hogy más ezt megoldja és kiretusálja és meg azt mondom, hogy ettől nekem már nem teljesen tökéletes az élmény és így már csak két csillag, úgyhogy most rögtön az elején felrúgom a saját szabályomat és azt mondom, hogy most legyen három csillag, de kérek egy ismétlést a melltartópánt nélkül. Tudom, nem egy könnyű dolog, mert ehhez érzelmileg is hangulatba kell kerülni, de próbáld meg, hátha sikerül. Én nagyon kíváncsi lennék rá. (hegyi)
értékelés:

Ahogy látom, ott a ház sarkánál vannak alakok, akik elmozognak és ettől az egész egy ilyen lidércnyomásszerű hangulatot kaphatna, ha egy kicsit rövidebbet exponálsz, mert most ezzel az expozíciós idővel túlságosan hagytad kimozogni az alakokat a képből. Ha nem gyakorlott szem nézi, akkor nem nagyon érti, hogy ott most mi a franc van azokkal a koszokkal, így én most ezt visszaadnám, még gyakorold, hogy hogyan lehet ezt úgy megoldani, hogy jól mutatkozzanak meg ebben a mozgásnak a jellemző fázisai, érdemes esetleg egy nagyobb csoportot tartalmazó szituációt mutatni, és talán az sem mindegy, hogy hol készül el ez a kép, a helyszínen is érdemes elgondolkozni, hogy izgalmas legyen, és hogy jól lehessen érzékelni a mozgásnak az irányát, hogy honnan hová fognak mozogni. Ha több szereplő van, azok valószínűen fognak a mozgásukban differenciát képezni, tehát ebből kifolyólag lesz, aki elmosódottabbra sikerül, lesz olyan, aki határozottabban van jelen, ezt lehet, hogy érdemes gyakorolni, én azt mondom neked javaslatnak, hogy próbálj meg ismerősöket kérni erre, hogy az egyik az totyorásszon, a másik álljon egy helyben, a harmadik nagyobb tempóban mozogjon és akkor meglátod, hogy melyik mit ad ki, és melyik expozíciós idővel érdemes nekimenni ennek a feladatnak. Visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Tulajdonképpen a feladat érthető volt, és tulajdonképpen erre ez a megoldás is valamennyire értelmezhető, hiszen amikor bújócskáztunk, akkor általában egy fának a törzséhez tettük oda a fejünket, a kevésbé stréberek lazán, akik nagyon jól akartak szerepelni, azok a kezükkel is eltakarták a kilátást. Persze ez a képen nincs rajta. Ez is az egyik bajom, hogy közel megyünk a fához, a fának a törzséhez, de nem látom, nem érzem, ha nem tudnám, hogy mi a kifejezett lecke, akkor nem nagyon tudnám értelmezni, márpedig anélkül is kéne tudnia a képnek ezt közölni. Nekem ez most hiányzik a képről, hogy értelmezhető legyen, hogy a bújócskának melyik részéről beszélünk, duma nélkül is. Hogy ezt úgy oldod meg, hogy megkérsz valakit, hogy álljon oda vagy úgy oldod meg, hogy árnyékot vetsz a fa törzsére, ezt nem tudom, több megoldás is létezik, de azt neked kell megkeresned, mert ez a te ötleted. (hegyi)

Ugyanaz a helyzet, megint megkapjuk ezt a fátyolt, a feketék nincsenek meg. Ennek az a baja, hogy én itt dörzsölöm a szememet, hogy most én látok rosszul vagy mi van, tehát fáraszt. A másik problémám az, hogy kompozícióban nincs megoldva, ad hoc jelleggel elkészült egy kép rózsákról, de nem nagyon értem, hogy miért innen, a fő motívum ki van nyomva a bal oldalra, valami értelmező háttér van nagyjából középen, de a jobb oldal üres. Ráadásul azokat a pókhálószálakat, ha már ezt a finomkodást bevezetted a tónusokkal, levettem volna. Ez most egy ilyen talált kép kategória. (hegyi)

Azt írja Gábor a leiratban, hogy a kép jelentősége abban rejlik, hogy nincsenek házszámok arrafelé és tényleg keresem és nincs, de nekem most megint az a kérdés, hogy vajon jó helyet választott-e a fotós magának ahhoz, hogy ezt a képet elkészítse? Hasonló a problémám, mint amikor lefényképezted azt a két cigarettázós szobrot ott a kocsma előtt, hogy a kép egyik oldalán van információ, a másik oldalán lényegesen kevesebb, és ettől az egész kép felborul. Ráadásul itt is ugyanaz az oldal kap több súlyt, mint annál a képnél, a kép bal oldala az, ami lényegesen erősebb, a jobb oldala ehhez képest kevésbé fontos. Na most ez nagyon egyszerűen megoldható, ha te pont ezt a két ajtót akarod lefényképezni, mert át kell menni a másik oldalra, vagy inkább szemből fotózni, és akkor sokkal jobban ki is jön a két ajtó közötti különbség. Innen oldalról fotózva ez még jobban rá, hogy a kettő között tömegében, díszítettségében, formáiban mekkora nagy differencia van. Erre szerintem érdemes odafigyelni. (hegyi)