Csend

Lehet, hogy rosszul emlékszem, de mintha lett volna hasonló kísérlet már itt a téren állvánnyal és hangszernyakkal, de ez mindegy is, igazából az, amit látok, természetét tekintve finom lenne, de az álló forma nekem börtön. Be van zárva, ki van dekázva valahogy, de épp ez az, ami el is veszi a lebegését, a játékát, titkot, mindent, és behozza a valóságba. Mert hát ha már így, akkor fentről is lehet még vágni, meg még innen, meg onnan, alul se kell ennyi, de aztán ha ezt végigfuttatja az ember, rájön, hogy a fenébe, ennek fekvő lenne a megfelelő térszerkezet, mert akkor levegő is lenne, és nem szorulna így szélre az a nagy fekete tömeg, amit a hangszer mutat. Nem könnyű, belátom, de hát te választottad, szóval akkor erről majd egy ismétlés jó lenne. (hegyi)

Két tulipános fotóHegyi Zsolt-2016.03.11. 00:06

Két kép, mindkettő közel jár az igazsághoz, szedjük külön akkor őket és nézzük, min lehetne javítani még. Az első kép inkább szól a virágról, a környezet csak díszítő elem, és mint olyan, a bal szél felőli része az, ami túl hangsúlyos lett a fény tekintetében, ott érdemes lenne az utómunkában javítani, hogy a virág tündököljön, és ehhez képest adni meg a tónusrendben az értékeket, hogy a környezet ezt a fényértéket sehol ne érje el, főleg ne haladja meg. A második kép számomra izgalmasabb, itt a bal szintén a bal oldalon van, az ott lévő kéz az, ami ellaposodott, tónusszegény lett és emiatt túl sematikus, máshogy mondva, halott kéz lett. Ezt is érdemes lenne javítani az utómunkában akár, hogy húsa, tömege legyen, mert itt formailag fontos, hogy a virághoz képest a két kéz megtartsa a maga valós súlyát és formáját. (hegyi)

Lassan

Ez egy jó önportré, még az is jó, hogy kimozgattad a megszokott formából, ad neki egyfajta dinamikát, persze azon lehet vitatkozni, hogy mi legyen a füllel, de engem annyira nem zavar, hogy belevágtál. A tekintet ugyanis őszinte és beszédes. (hegyi)

Tejbegríz

Az ételfotó rizikós meló. Kivételesen ez az a terület, ami igen ritkán működik fekete-fehérben, mert félreérthető lesz, és idegen. Az egyik ez. A másik, hogy a kanalat nem nyalogatjuk fotózás előtt. A harmadik, hogy egy tejbegríz innen nem lesz mutatós, annak egyetlen érvényes jelenléte van, az pedig közelről a gríz és annak esetleg a kakaó adta színezete. Szóval ez így most nem gerjeszt semmi étvágyat, semmi pozitívat. Az is lehet üzenet, hogy hányok a tejbegríztől már, de azért lássuk be, az meg nem igazán fotótéma. (hegyi)

1.
Ha tudnám, leírnám sorban, mit mondhat
a magyar épp, ha szótlan. Miképp hallgat,
miképp bólint az öregből egy mondat,
s a falvak szeme kíváncsin hogy faggat.
Ha mindez itt csak üres csendet onthat,
mi van mikor a nyelvén hangra kaptat?
Ha mélyen, magasan, vagy bármiképpen
a hangszálain rezeg éppen?

2.
Zöngedezve borul belőle még e
dús kedvből is fölzörgő mélabúja -
nincs is talán oly oduja mely mélye
leérne, és bánata alá nyúlna -
emígy lesz a hangzó a menedéke:
hamuszürkén, sápadtan vagy pirulva,
a lelkét formázza a hangja érce,
ha szíve völgyén áll a mérce.

3.
Elmondhatnám, ahogy repdes fel egyre
völgyből a hegyre és a felhőkön túl,
s amint a szárnyán verdes, milyen hetyke
minden hangzója! S tolla szegve fordul
le újra - riadót fújva az effe...
Elbódul ki ránéz – s még nem is tódul
ragok, szavak hömpölygő végtelenje,
csak hangok jöttek eddig rendre!

4.
Egyből hajt egysége, egyén is onnan,
de még az egyed sem más, csak egy benne,
az egészsége sem lehet már szótlan,
s kitér egyeteme a végtelenbe.
Ha félsz, a feled hiánya is ott van,
feleséged és férjed is mi lenne,
ha nem az egymásnak hiányzó része?
Nézhetnénk másként az egészre?

5.
Elérve - érted tán - adott az útja
a drága szabadságnak, nem korlátlan,
de formára szabottságban se unja
a parttalan kedvet. Hiszen korábban
bárkit is nemzett puszta lét, az tudta,
csak az élő marad meg korpuszában.
Na úgy kerülsz határtalan mezőkre,
ha egy hulló szirom előz le.

6.
A sorban oly sok van, amit rakodva
a szónép-horda egymásból felépít,
felez vagy eltagolva-átragozva
elénk hord a kérdés-felelet, mint itt
a példa is sorolja: élet vonzza
az elemet, de éltest is megszédít,
s felélénkít, ha hámozva-magozva
élelmed is magával hozza.

7.
Ha pillanat hajtja szemek malmára
a szóknak rendjét, nézz eredetére!
lehet-e mag a magyar szavak tára,
a vándorló magvak és szemek éle
a fénybe jutnak-e általad mára?
Vagy sötét lesz (ahogy szokott estére),
s a félelem fakó sörény ábrája
öltözik fénytelen álcába?

8.
Csakúgy serken, mint életfán rügy pattan:
a kettő is egy, s egy meg egy az három,
ha felbuzog, száguld vagy terül lassan,
bejár minden zugot a nagyvilágon.
És majd napnyugtával, ha nyugszom halkan,
anyám hangján az esti mesét várom,
ki bölcsőnket ringatva, dalainkban
él holtomiglan, holtodiglan.

2007

Ablakunk

Ha jól látom és értem, akkor itt az a truváj, hogy az ablak nájlonból van, de ehhez az kéne, hogy ez ne csak sejtés szinten legyen jelen. Meg kell találni azt az időpontot, amikor a fények úgy adják ki, hogy a műanyag felülete csillanjon, struktúrát mutasson. (hegyi)

Póniról

Itt "A fényképezésnek" már vége volt (ami az első lovaglócsizmát hivatott megörökíteni), de aztán valahogy ránk telepedett a tény, hogy ló még sehol...

Noémi, azt kell megmagyarázd magadnak, miért a feje tetejétől lett ez érdekes neked, miközben csizmáról beszélsz. Így most a kislány fejéből alig kapunk, miközben az van közelebb, de a tekintet, az arc hiányzik. És az se érthető, miért fogja a hasát, elrontotta a gyomrát? Erre is azt tudom mondani, hogy az, amit te látsz és tudsz történetet, azt mindig meg kell vizsgálni, rajta van-e a képen is. Különben a néződ nem fogja tudni, mit is akartál a képpel. (hegyi)

Two

Csabának,így azt hiszem többet mond, de mégsem kerek a történet.

Ugyanazt tudom elmondani, hogy a magadnak feltett kérdés adja majd meg a választ, mi kell a képre és mi nem, itt most egy olyan utcafotót látunk, ami szocio is lenne, de mindettől nagyon távol vagy és emiatt mi is távol maradunk. (hegyi)

Home made

Jó ez Feri, de itt, ellentétben a vízparti fás képeddel, szigorúbban kell vágni. Balra már nem kell az a falrész, alul se biztos, hogy kell a járda, tehát ha kimondod magadnak, mi az, ami ebben téged érdekel, az megadja azt a választ is, hogy mi legyen a képen és mi ne. Pldául az ajtó-falitábla-pepsi hármas adna egy jó ritmust, ha a pepsisből több lenne. (hegyi)

Két tangramKét tangram

Látom én a nyuszit és a korcsolyázót is, persze, de nem tudok attól elszakadni, hogy ez a fajta bindzsizés a képekkel a képek rovására ez Eifert-féle vonal, hozzám baromira nem áll közel, mert nem csak, hogy a képet nem tiszteli (kell?), de mindez valami elvont esztetizáló rekreálás útján jön létre és vérzik el. Én erről lebeszélnélek, szerencsére az eiferti ügyek lassan helyükre kerülnek és kikopnak, ne ébresztgessük az alvó oroszlánt - lásd még nem vak az a ló, hanem bátor. (hegyi)

Igenis, kapitány!

Tangram volt az egyik első játékom, amire emlékszem.

Gyermekkor, ahogy azt egy felnőtt képzeli. Mert a gyerek sose ennyire elvágólagos, szabadabb, féktelenebb, máshol van a hangsúly számára. A rend később lesz fontos, már akinek egyáltalán. Tónusban ez nekem bajos, és azt az ikea szatyrot ha valami nem csillogóra cserélnénk, még akár működhetne is, mert oké, az a tenger, de ez megont a felnőtt okoskodása, hogy a tenger csak kék lehet. Na, hát ez jutott eszembe erről. (hegyi)

A 10. HetiHegyi a hibákról, roncsolásról, a véletlenekről szól, melyek a képkészítés során segítségünkre lehetnek. Említésre kerül a hibaizmus, Kardos Sándor Hórusz Archívuma, (bővebb elemzés a Fotóművészetben) valamint az is, hogy Balla Demeter néhány képén hogyan alkalmazta a zsilettpengét. A kommenteknél várjuk a véleményeket, a további adásokhoz ötleteket, kérdéseket, az előző adásokat pedig a HetiHegyi kategória alatt találjátok.

365/137

Kicsit megzavart, hogy egy nagyon hasonló képed már volt a 365-ben, és nem tudtam, hogy én szúrtam-e el valamit, de mindegy, lássuk a képet. A dolog olyan hatást kelt, mintha egy fürdőkádban ülnél. Azt írtad korábban, hogy neked fontos a saját arcaid dokumentálása, és ezt nem akarom elvenni tőled, viszont az is fontos, hogy egy-egy ilyen visszajelzéssel mit kezdesz. A projektszemlélet oké, fontos, hogy kitaláljunk terveket és azokat vigyük végig, amennyire lehet, viszont az önmagában nem elég, hogy nekem kell magamat látnom és kész. Oké, de alapvetően azért a terv mégis az, hogy haladjunk a magunk tapasztalati és tanulási útján, ezért itt is azt mondom, hogy ha a háttér ennyire elnyom, és a tekintet ennyire el van rejtve, száj takarva, az a néződben őszintétlenség érzetét kelti. Ez tehát akkor is így van, ha te más céllal fotóztad, az üzenet elsősorban ez. Másrészt ebben most az is benne van, hogy szégyenlem magam valamiért, büntetésben vagyok, sarokba térdepeltettek, megbántam, vezeklek. Ez nem baj, csak fontos, hogy ezekkel tisztában legyél. (hegyi)

Szabad gyakorolni

"Ne az legyen, hogy azon elkezdesz molyolni, hogy: Nekem szabad-e? Mindent szabad! Nincs olyan, amit ne tehetnél meg. A kamera a szabadság eszköze. Minden kép a szabadságra nyit ajtót." (5.HetiHegyi)

Köszönöm a kiemelést, örülök, hogy rátaláltál erre a mondatomra, valóban a szabadság a legfontosabb, arra kell figyelni, hogy a szabadság ravasz dolog, mert olyan arcát is mutathatja, ahol becsal az erdőbe azzal, hogy azt hiszi az ember, hogy a mindent szabad az a szabálytalanság, vagy szabálytagadás is egyben. A kép tetszik, nem tudom, hogy lehet ekkorát ugrani, ha neked ez megy, akkor azt is érdemes majd figyelni, mi az a szituáció, ahol ezt alkalmazod. Mivel eleve szürreális az akció, így azt lehet próbálgatni, mi az a környezeti változó, ami ezt a szürrealitást még jobban emeli, most direkt hülyeséget írok, mert tanácsot ebben nem lenne jó adni, például egy BKV busz utasterében kandikálna a lábad, vagy egy bevásárlóközpontban, szóval ez a fontos, hogy a helyszín mit ad ki. (hegyi)

Vitrin

Szép az, amit megfigyeltél, de ebben a skucban történő ábrázolásban nem adja ki a formáját, annyira kifordul az egész, hogy túl sok idegen elem kapcsolódik be. Nem voltam ott, így nem tudom, hogy hogyan lehetett volna megoldani azt, hogy ez ne így legyen fotózva, de az általánosságban igaz, hogy a fő témát még a dekomponálásnál is valahogy perspektívájában meghagyjuk. (hegyi)