A Jedik szerepe a tanácsban

Biztos kéne értenem a címet, de nekem ez a jedi-dolog kimaradt, azt hiszem. Bár mintha emlékeznék valamilyen Csillagok háborújás, vagy valami másik ilyen sci-fire, ahol lett volna egy ilyen stadionszerű helyzet, ahol valakinek a sorsáról döntöttek, de ebben nem vagyok 100 %-ig biztos. De lehet, hogy ez így értelmezhető lenne annak, aki ezeket a filmeket nézte. Izgalmas dolog, csak tudod, mi a baj? Hogy ez nem egy állóformátumú megoldás, ennek négyzetesnek kéne lennie. Akkor lenne szép, hogyha ez egy egyenletesen körbefutó dolog lehetne. Attól, hogy ez most el van vágva oldalt, ettől túl sok helyen törik meg az ív, túl sok olyan ív szerepel rajta, ami csak negyedív, vagy még annyi sem. Úgyhogy ha én csinálom, akkor biztos, hogy ezt középre rakom egy négyzetes dologban. Nem biztos, hogy igazam van, nem kell elfogadni, mint készpénzt, de hozzám közelebb állna. (hegyi)

Törött ego

Robert Capa volt, aki azt mondta, hogyha nem elég jók a képeid, akkor nem voltál elég közel. Azért ez fordítva is igaz, hogy akkor sem jók a képeid, hogyha túl közel vagy. Most a makrófotográfusok lehet, hogy átkokat fognak rám szórni, de ez így önmagában nekem kevés. Tehát én értem, hogy ez valamilyen kiállítási anyag lehet, ami eltört valahol, valamiért. De ez a valahol sincs a képen, meg a valamiért sem. Csak maga a tényközlés. Ugyanakkor azért a kép sarkánál hagysz valamennyit a valóságból, tehát ha ezt egy elvont üzenetnek akarom meghagyni, akkor nem hagyom benne azt a képsarkot. Ha meg már benne hagytad, akkor mutass meg belőle többet is, mert akkor fogom érteni, hogy mi történt. Nem biztos, hogy akkor ez egy izgalmas kép marad, ebben neked igazad van, de hát ez a rizikó. Pontosabban akkor ez egy feladat megoldani, hogy úgy is izgalmas legyen, hogy a környezetből is látok valamit. (hegyi)

Tűz 2. vágás

Eredetileg azt gondoltam, hogy ez a jó vágás, amit most küldök, majd nem hagytam neki érlelődni időt, és gyorsan még jobban megvágtam, és azt küldtem be, de már ezt az eredetit gondolom a jobbnak megint.

Na igen, itt már értelmezhető az, amit mondtam, hogy mi zavart az előző képben: itt, attól, hogy meghagyod a képnek a keretét, itt ettől értelmezhetővé válik a dolog. Az egy másik kérdés, hogy van-e erre szükség. Akkor lenne erre szükség, és akkor lenne jó, hogyha megfogtad volna ezt a papírt, és én látnám az ujjadat vagy a kezedet, de nem látom. Nem tudom, mennyire érthető, hogy önmagában a tűz és a papír és a közlés az az előző képen erősebb, hiszen trükkösebb vagy azáltal, hogy nem mutatod a képhatárt. Van benne probléma, mert az alsó képhatár azért mégiscsak belelóg, de azért megfotózható lehetett volna ez úgy, hogy az nem látszik. Itt most beviszel engem a valóságba. Igenám, de a valóságban csak a tűz történik. Semmi más. És senki más. És akkor viszont az a baj, hogy könnyen el tudom azt is képzelni, hogy ez csak egy játék, hogy meggyújtottam ezt a papírt. És te tulajdonképpen csak egy hatást akarsz elérni, érted? Tehát az a helyzet, amit létrehoztál, az ennél drámaibb, mintsem hogy hagyd az egészet elúszni a fenébe. Történik itt valami, a valóságban. Történt akkor is, mikor elkészítetted magát a fotót, ami az alap. De történik azáltal is, hogy azt meggyújtottad. És történik azáltal is, hogy nézed azt, hogy ég a tűz. Csakhogy ez a „nézed azt, hogy ég a tűz”, ez nincs rajta a képen. Ehhez valamilyen jelzésnek kéne lennie a valóságból, és a valós Mészáros Istvánból, aki ezt a képet fogja. Álmomban két macska voltam. (hegyi)

Lótusz, a fehér galamb

Van ezen egy pici szürke fátyol, emiatt ez a fehérség koszos lesz. Nem sok, de valamennyi van. Az előző képed, amit önarcképnek küldtél be, ahhoz hasonlítom ezt a képet, még akkor is, hogyha első nekifutásra azt mondod, bolond vagyok, hiszen két teljesen más dologról szóló képről van szó. Én meg azt mondom, hogy nem, mert ez a kép is te vagy, és ez is rólad mesél. És én azt értem, hogy az emberben megbúvó számtalan arc, jellemvonás, hangulat, különböző formákat igényel, vagy különböző formákban tud a felszínre törni. De mégis azt mondom, hogy ez a kép azért nem tud igazán lázba hozni, mert attól, hogy ez neked egy fontos valaki, ez a növény, attól még nekem nem lesz az, ha nem teszed fontossá. És nem attól lesz fontos – és ez most ellentmondásnak tűnhet -, nem attól lesz fontos, hogy beletolod az arcomba ekkora méretben. Mert így én például nem tudom eldönteni, hogy féljek-e tőle, mert felém magasodik egy ilyen szörny, vagy pedig tulajdonképpen ez egy nagyon kis picike, törékeny világ. Megint azt mondom, hogy a környezet sokat segítene abban, hogy a történet elinduljon, és közel kerüljön hozzám ez az üzenet. Most ez nem történik meg. (hegyi)

Virág

Nem szeretem a virágokat. Persze, látom én, hogy szépek, így aztán lekapok néha egyet-kettőt, hátha megszeretem őket.

Én nem vagyok a nagyon kis mélységélesség híve, de azért ennek a képnek lehet jót tett volna, hogyha csak az egyik virág éles. Most, amelyik kifut a képből, az is nagyjából az élességi tartomány szélén ott van, és ettől nem nagyon tudok választani.  A leirat viszont abszolút magyarázatot ad arra, hogy miért is mondható az, hogy ez a kép nem sikerült. Azért, mert nem szereted. Na most a fotográfia, de bármilyen alkotói folyamat azért jó, még akkor is, hogyha az ember csak a saját örömére vagy kedvtelésére csinálja, mert nyitottságra nevel. Azért, mert segít elfogadni a külvilágot olyannak, amilyen. Vagy ha nem is minden tekintetben olyannak, de legalább addig az ideig, amíg foglalkozunk vele, közel kell, hogy engedjük magunkhoz, különben nem fog sikerülni. Tehát hogyha úgy közelítenél ezekhez a virágokhoz, mintha ezek nem virágok lennének, hanem formák, színek, tónusok, tömegek, akkor lehet, hogy ez a fajta ellenérzésed nem jönne felszínre, és akkor lehet, hogy közelebb tudnál kerülni, és ha te magad közel kerülsz, akkor valószínű, hogy ez a képeden is látszódni fog. (hegyi)

Valahogy mindig ott vagyok

Az az érdekes, hogy amikor ezt a képet megláttam, már akkor azt gondoltam, hogy ez a kép akár a falra is kerülhetne, keretezve, így ahogy van. És most, ennyi idő távlatából is ugyanezt gondolom, hogy ez egy nagyon érdekes üzenet. Van benne egy kis romantika, van benne egy kis hidegség, még azt is mondhatom, hogy egy kis északi hidegség. Festményszerű az egésznek a hatása. Igaz, hogy olyan, mint egy hiperrealista festmény, de mégis festményszerű, miközben nyilvánvaló, hogy azt a hatást az az üvegfelület hozza létre, amin ezek a vízcseppek és páralecsapódások megjelennek. De nem kell ezt ennyire cincálni és elemezni, mivel maga az üzenet az erős. Úgyhogy köszönöm. Ne tűnj el, várom a folytatásokat. (hegyi)

Fordított piramis

Van a képen egy talán útbaigazító tábla, lehet valami menetrendet mutatott, nem tudom, ami most elviszi az egészet a fenébe. Nézd meg, hogyha azt letakarod, akkor sokkal jobban elkezd élni, ami a háttérben történik. Igenám, de te úgy állítottál a fényeken, hogy ezt is bekalkuláltad, ezt a táblát, hogy jól legyen exponálva. És ettől sötét lett az egész mindenség ott hátul. Szóval az biztos, hogy éjszakai felvételt nem lehet éjszaka csinálni. Ezt többször mondtam már elemzéseknél, hogy az éjszakai felvételt egy demerungos, naplemente utáni állapotban lehet jól megcsinálni, amikor maga a nap már nincs jelen, de még egy kicsit az eget megfesti. Mert akkor nem egy ekkora beégett feketeség van a háttérben. És ráadásul élettel telibb tónusokat kapunk az épületeken is, arról nem beszélve, hogyha több fény van, kevesebb a zaj. Maga az épület az izgalmas, a megoldással nem vagyok 100 %-ig kibékülve. (hegyi)

Werkfotó a Tűzhöz

Ez a tüzes újratervezés egy mellékterméke, a mosogatóba dobott égő papírlap...

Azt írod, hogy ez egy melléktermék, amikor a mosogatóba dobtad ezt az égő papírt, hogy ne gyulladjon föl a lakás. Az biztos, hogy van ennek egy szintje, ami a meghökkentés szintje. Tehát az alapkép meghökkentő ezzel a gesztussal, hogy feltépem magamon a ruhát. Aztán meghökkentő az, hogy ennek a képnek a közepével történik valami – magát a lángot itt már nem látjuk, és ha csak ezt a képet ismerem, akkor nem tudhatjuk, hogy az egy lángtól van, vagy legalábbis ebben a méretben nem jön ki. Lehet, hogy nagyobb nagyításban látszik a megégett papír széle, de ez most nem látható. De valami történt a közepével, valami kimarta, kiszakította. És az is látható, hogy valamilyen vegyi hatás történt még a képpel. Tehát abban nem lehetek biztos, hogy ez most mosogató vagy sem, vagy mosószer vagy tiszta víz, de hogy valami érte, abban biztos lehetek. Nem mondom azt, hogy vidám üzenet, de nyilvánvaló, hogy nem is ebből a célból készítetted. Úgyhogy hajrá, folytasd. (hegyi)

Tűz

Tűz Tudom, hogy igencsak teátrális, de a legfontosabb szerepe számomra most, hogy egy-egy ötletet hogyan tudok megoldani, és azok hogyan jelennek meg.

Ahogy én látom, ezzel a kérdéskörrel több képen keresztül is foglalkoztál, és ez az első kép nagyjából színesben van tartva. Azért mondom, hogy nagyjából, mert igazából a fekete-fehér képed is kapott valami tónust, és nem vagyok 100%-ig meggyőzve, hogy ez a tónus, amit kapott, csak és kizárólag attól van, mert maga a láng átszínezte a fényeket. Javarészt valószínű erről van szó, de itt azért egy fehéregyensúly-állítás nem ártott volna. Másrészt azért fontos ez a kérdés, hogy mégiscsak van benne színes, és ez maga a láng, mert ez választ ad arra a kérdésre, amit az előzőekben mondtam, hogy miért nem jó a szelektív színezés. Azért nem jó, mert például egy ilyen képnél van értelme, de ez a valóságban meg is történik, és ha ez a fajta szelektivitás csak imitálva volna, akkor pont ennek az erejét venné el, ami itt a valóságban megtörténik. Magyarán, nagyon jót tesz a dolognak, ha a színek által hangsúlyossá válik, és tulajdonképpen a benne hordozott vörösökkel és sárgákkal még drámainak is mondhatom azt, hogy pont ott ég és gyullad ki maga ez a kép, ahol ezt a pólót eltépted magadon, és a szíved vagy mellkasod található. Ez egy jó dolog. Amivel problémám van, hogy az a kép alján áthúzódó vonal nem tudom, hogy mi akar lenni. Lehet, hogy magának a papírnak a széle, nem tudom, de ez így ebben a formában nehezen értelmezhető. Nem olyan nagy utómunka lenne azt helyrehozni, mert formailag az oda nem nagyon kell. Ha az ujjaddal letakarod, látod, hogy sokkal stabilabb üzenetet kapunk, hogyha az nem volna ott. Szóval megint azt mondom, hogy jók ezek az ötleteid egyébként, és amit az előző képednél is mondtam, attól jó, hogy az alapkép is jó. (hegyi)

kor

Sziasztok! Teljesen amatőr, magát néha 80 éves vénembernek érző, de örök újrakezdő vagyok. Örülök, hogy itt lehetek. Azt hittem egyszerűbb lesz a feladat, de sikerült belebonyolódnom, na meg minél többet nézem a HetiHegyit, annál inkább rájövök, hogy a fotózás nem csak a csúszkák húzogatásából áll. :-)

Ez egy bemutatkozó kép, és egyrészt köszöntünk a Látszótéren, és remélem, hogyha az elemzésekkel utolérem magam, aktív tagja leszel a társaságnak. Sőt, még azt is mondom, hogy remélem, hogy a 365-ös projektbe is akár belekezdesz velünk. Nyilvánvaló, az alapüzenet tökéletesen érthető. Egy fotográfus a fotós rekvizítumait próbálja ábrázolni a képen, és ezt megmutatni. Tehát van egy régi Zenit fényképezőgép és ehhez odateszi a kezét. És ez eddig egy konvencionális megoldás. Ami izgalmasabb kezd lenni, az a gránátalma, hogy hogy kerül az oda, és mit akarunk ezzel mondani. Egy dolog van, amiről viszont nagyon lebeszélnélek, ez a szelektív színezés. Abszolút nem profi ügy. Tehát ezt most megpróbálom neked kifejteni: soha nem látunk így. Tehát ez egy nagyon idegen, a valóságtól elrugaszkodott dolog, és erre mondhatod, hogy a fekete-fehér is elrugaszkodott, hiszen fekete-fehérben sem látunk. Egyrészt állítólag az emberek egy része fekete-fehérben álmodik, másrészt az fontos kérdés, hogy a fekete-fehérbe konvertálás az egy koherens ügy. Az egész kép ebben a tónusrendben van, elemelkedik a valóságtól, de mégis, mint közlés, valósághű marad. Ez a fajta tónusjáték, egyrészt hogy a szépiát beemeled – a szépia mondjuk a 60-as években volt nagy divat, vagy még talán korábban, szerencsére ezt már javarészt meghaladtuk – másrészt, hogy bizonyos dolgokat, nevezetesen ezt a gránátalmát kiemeled, ezzel azt éred el, hogy valami olyat oldasz meg az utómunkában, ahogy én szoktam mondani a bindzsizéssel, amit a képen kellett volna egyébként megoldanod. Tehát valószínű, hogy te magad is, tudat alatt érzékelted azt, hogy ez kompozícióban nem teljesen van rendben, nincs elég hangsúly azon az almán, nincs eléggé megmagyarázva az ő létezése, hogy miért került a képre. És ezért egy plusz fókuszt tettél rá azáltal, hogy ezt színesbe hoztad. Erre nincs szükség, arra van szükség, hogy a kompozíció önmagától elmagyarázza azt, hogy mi miért történik. Tehát a kérdésre neked kell tudni választ adni, hogy mit keres ott ez az alma. De ezt a kép eszközeivel kell megtenned, és ehhez nem tartozik hozzá ezafajta utómunka. Egyébként viszont maga a közlés jó lenne, ha ez egy fekete-fehér kép lenne, és számomra sokkal szerethetőbb és izgalmasabb lenne. Úgyhogy én várom a folytatást, lássuk a medvét. (hegyi)

A pedellus újra elmondja, hogy hogyan nevezd el a Látszótér bármely szekciójába - szakköri feladvány, szorgalmi - beküldött fájljaid. Ez a forma a helyes: vezeteknevkeresztnevÉÉHHNN_napisorszám, azaz például hegyizsolt160203_1 és utána a pont után a kiterjesztés jpg. Fentieket a Feltöltés alatt is megtalálod. Tehát gyengébbek kedvéért részletesen: 1. Miből áll a fájnév? Neved. Kisbetűvel, egybe, ékezet nélkül. Dátum. év, hónap, nap. két-két számjeggyel. ÉÉ=16 HH=02 NN=06 Alsó aláhúzás. _ sorszám. Adott napon tőled ez hányadik feltöltött fájl. Ha aznap ez az első, akkor _1. Ha még töltesz fel, akkor _2, _3 és így tovább. pont és fájl kiterjesztés, amit a szoftver általában maga megcsinál. Miért kell ez? Mert ezt kérem. Azért, mert a szerveren van vagy 5 ezer kép, és nekem ezek között meg kell találni a te képed, neved és dátum alapján. Én dolgozom a képeiddel, hogy nyilvánosságra kerüljenek, tisztelj meg azzal, hogy te ezt megkönnyíted, hogy fentiek alapján nevezed el őket. Köszönet a segítségért.

Egy újabb szelet

Az van, hogy ez egy nagyon szuggesztív önportré, és rendkívül jók a testfelületen a függöny által létrehozott árnyjátékok. De ami a bajom az az, hogy egyik szemedet sem látom. Tehát miközben ez egy nagyon szép és lírai dolog lehetne, aközben inkább egy bújócskának érződik. És attól furcsa az egész, hogy azáltal, hogy a testből valamennyit megmutatsz, ez egyfajta bátorságot is jelent, miközben a személyiségedet pedig eltakarod. Tehát minthogyha könnyebb lenne a tested felvállalása annál, mintsem az ehhez tartozó személyiségednek, vagy a személyiséged ezen oldalának a felvállalása. Mondhatod, hogy ez egy túlmagyarázása valaminek, de azért azt figyeld meg, mert lehet ennyi idő távlatából, hogy ilyen későn készül el az elemzés, ezt most már te is könnyebben meglátod, hogy mennyire igényelném azt, hogy a szemedbe nézzek, de ahhoz meg túlságosan sötétbe marad, hogy bele tudjak kapaszkodni a tekintetbe. Holott, ha nagyon erőltetem, ez azért valamennyire felfogható, csak ennél lényegesen nagyobb hangsúlyt kap az orrod meg a szád. Egy picit kellett volna lejjebb csúszni talán, vagy előrébb billenni, és akkor már ez a fényfestés  jobban működne. De azt itt szeretném mindenképpen elmondani, hogy az ötlet kitűnő, tehát nem a kedvedet szeretném elvenni. Sőt, inkább kedvet szeretnék ahhoz csinálni, hogy ezzel még foglalkozz. Mert a direktségből, például egy aktnak a direktségéből tud elvenni az, hogyha egy ilyen fényfestés létrejön, és ez jót szokott általában tenni. Tehát megtaláltál valami fontos dolgot, csak ezen van még mit finomhangolni. (hegyi)

én, Én és én

A középső kép az eredeti portré, amit most grafika hatásúra akartam megcsinálni. A kép novemberben (azaz, movemberben) készült. Bal oldalra az arcom jobb oldala lett tükrözve, jobb oldara pedig a másik.

Hát ezt a játékot már jópáran kipróbálták, hogy mi van akkor, hogyha egy képet elkezdenek tükrözni, és hogyan fog ez mutatni, ha az egyik oldalamat mutatom vagy a másikat. Az egy jó ötlet, hogy ebből itt most hármat kapunk, és igazából ez nem fotográfiailag érdekes, hanem pszichológiailag. Hogy vajon a szimmetria, amit egyébként sokan szeretnek, amikor rendet csinálnak pl. a szobában, mennyire zavaró tud lenni egy emberi arcon, mennyire ijesztő, mennyire kiszámíthatóvá teszi a gesztusokat, mennyire barátságtalan vagy taszító. Tehát tényleg olyan, mintha futószalagon készült embert látnék a két szélső képen. És ehhez képest pedig egy valóban emberi arcot a maga egyenetlenségeivel, aszimmetriájával, esendőségével. Tehát ebben az értelemben ez egy jó geg és egy jó ötlet, tónusban is a dolog abszolút jól működik, hiszen a lényegre koncentrál, elvitted egy egészen grafikai irányba. Itt inkább az a kérdés merül fel bennem, hogy oké, hogy ez megtörténik, de utána hogyan tovább. Ha ezt kiteszem a falra, akarom-e ezt hosszútávon nézegetni. Magyarán egy kiállításnak lehetne-e ez része. És erre a válaszom az, hogy nem. Mert azontúl, hogy megvan ez a felismerés, nem mutat messzebb. Magyarán ez nagyon jó tanulmány, de ezt utána majd tovább kell gondolni, hogy ebből kép legyen. Olyan kép, ami egyedi, megismételhetetlen, és csak a tiéd. Attól, hogy te vagy rajta, ez még nem fog megtörténni. Tehát tanulmányként elfogadom, és fontos lépcső, mert fontos felismeréshez vezet, de ezzel még majd kéne dolgoznod. (hegyi)

Kő, papír, olló

Sokáig nem tudtam, hogy ez a játék hogyan működik, és ma sem vagyok 100%-ig biztos benne, hogy hibátlanul tudnám játszani: tehát hogy mi mit üt, meg vág, meg csomagol be – az nekem kínai. Nyilvánvaló, hogyha ezeket meg tudnám jegyezni, akkor tudnék is ilyet játszani. Bár hogy itt mire megy ki a játék, azt nem nagyon értettem, és talán az is hozzátartozik, hogy nem tudom megtanulni sem. De az üzenet ebben az értelemben értelmezhető, hogy mit akar jelenteni a cím. Mert hát látunk egy baltát, egy megsebzett kezet, talán az valami faléc lehet. Itt is azt látom, hogy egy lépést hátrébb kéne lépni ahhoz, hogy ez az üzenet általános érvényűen átélhető legyen, és ne tolakodjon be az arcomba maga ez a sérülés – ahhoz kellene az, hogy többet lássak a környezetből. Hogy lássam, hogy a kissufni előtt vágtad össze a tűzifát, és akkor lett bibis a kezed. Mert most enélkül ez nem tud hozzám közel kerülni, nem tudom átérezni, nem tudok veled sajnálkozni a sérülésen, vagy nem tudom átérezni ennek az egésznek a fájdalmát azért, mert túlságosan beletolod az arcomba. Ráadásul az természetes, hogy összekoszolódik a kezed, hiszen hát dolgozol valamivel. De mivel ezt a valamit nem ábrázolod, így a kosznak lesz nagyobb hangsúlya a kelleténél. Tehát az üzenetedet értem, és nem azzal van baj, hogy az üzeneted véres, hanem azzal van bajom, hogy ez nem helyeződik kontextusba. (hegyi)

Nézőpont kérdése

Nézőpont kérdése

Hát igen, itt ha jól látom, megkapjuk azt az órát más szemszögből, más nézőpontból. És ez értelmezi az előző képet. Csak az a baj, Feri, hogy a kettőt valahogy össze kéne hoznod egy képre. Ezt már úgy értsd, hogy jó lenne, hogyha ez az egész úgy tudna jelen lenni, hogy ami itt a környezeti hatásokkal megtörténik, és értelmezi a képet a színes képnél, abból valamit átcsempészni ahhoz, ami egyébként esztétikailag rendben van – mármint a fekete kép. Mert ez a színes kép önmagában érdektelen. Ez akkor lesz érdekes, hogyha ebből a kettőből valami összegyúródhatna. (hegyi)